Az a helyzet, hogy némely korábbi évben a Szemfényvesztők akár az év végi szavazósdit is megnyerhette volna nálam. Borzasztóan tetszett – már moziban is -, mert külön-külön szeretem a bankrablós mozit, meg a bűvészfilmet is, így ezek ötvözése ezzel a jó forgatókönyvvel maga a mennyország volt: itthon meg, újranézve még azon apró kis kételyek nagy része is eltűnt, amik az első élményt anno esetleg lehúzták. Mégis, az idei mezőnyben csupán a TOP10-be fog nálam beférni a film, a dobogóra nem ér fel: és a jó hír az, hogy ezzel nem ezt a filmet minősítem le, hanem szerencsére kimondottan sok nagyszerű alkotás színesíti a 2013-as esztendőt…
Valahogy Atlas (Jesse Eisenberg) az első percekben már a monológja révén beránt a filmbe. Valahol ott dőlt el, hogy nekem ez tetszeni fog: utána a négy lovas beszervezése, helyük képességeik alapján a csapatban iszonyat jó lett. Mindenkinek megvan a maga szerepe, egy jóféle heist mozi minden kelléke és szereplője adott – amiben a hab a tortán, az ízfokozó kellék ugyanakkor egyértelműen a bűvészet világa. Nolan Tökéletes trükkje óta tudjuk, hogy a nagy bűvészek életükből éveket tudnak adni egy trükkért, gyakran mindent feláldoznak érte. A Szemfényvesztőkből meg megtudtuk, hogy minél közelebbről látunk valamit, annál biztosabb, hogy a lényeget nem látjuk. A kettőt egybeolvasva teljesen logikus és törvényszerű a mozi valódi átverése, a csavar messze nem lóg annyira a levegőben, mint először tette azt. Ha van idő figyelni, és nem csap be a show, akár más színben is tűnhet az egész sztori.
A sztori, aminek ugyebár három csúcspontja van: a három mutatvány.  Az első kettő annyira zseniális, annyira telitalálat, hogy csak áradozni tudok róla (ahogy gyakorlatilag mindenki). Ahogy azt, ott megcsinálták, az elképesztő – és tök jó volt a (hiteles) magyarázatát is rögtön utána hallani. Borzasztó jó ütemben lüktet a film, a kalandok utáni pihenők, a finom poénok, a rejtett utalások kiválóan működnek. A karakterek nagyon jól eltaláltak és a maguk módján kidolgozottak, a casting meg ugyebár parádés. Woody Harrelsont és Jesse Eisenberget alapból bírom, Mark Ruffallot Hulkként szerettem meg igazán – a két öreg, Morgan Freeman meg Michael Caine együtt meg akár filmtörténelmi pillanat is lehet később. Később, mikor már ők nem lesznek… Varázslatos dolgok történnek, az egész mozi nagyon magas színvonalon pörög: minden mondat, jelenet, hangulat a helyén van s egy magasabb célt szolgál…
Ebben a felfokozott állapotban érünk el a harmadik mutatványhoz, ami tulajdonképp nincs. Nincs, mert a Négy Lovas üldözött vad lesz, a korábbi események miatt ráadásul foghíjas vad, ezzel viszont valahol az igazi katarzist lopták el tőlem. A bűvész/heist moziból csak utóbbi maradt meg – ami önmagában ugyan zseniális, de a mozi előző kétharmadának showja bizony hiányzott. Hiányzott az igazán közönségnek szánt, hatalmas mutatvány, annak magyarázatával együtt: ez, így, hogy már csak az FBI-nak szólt, s a korábban felépített képbe számomra belerandított. Ide tartozik, hogy az egész harmadik mutatványhoz vezető út számomra túlságosan elakcisódott - talán már a New Orleansi menekülés is kicsit sok volt, de aztán a bunyó a lakásban, majd az autós üldözés kissé kibillentette a filmet, és az „okos” moziból akciófilmet kreált. Hozzáteszem, meglehetősen hiteleset, pörgőset, látványosat, nagy túlzásoktól menteset – ámde a korábbi hangulattól kissé idegen módon. Sokáig úgy gondoltam, ez a legfőbb oka, hogy némi hiányérzet maradt bennem a mozibemutató után, de egyre inkább úgy érzem, hogy a harmadik színpadi show elmaradása az, ami valóban hiányzik számomra…
S néhány mondatban a felemás fináléról. Valóban lóg a levegőben, a nagy rohanásban, ebben a vágásban nincs kiemelve a Szem szerepe - az ötödik lovas motivációja ugyanakkor számomra teljesen érthető, az egész történet ebből a szempontból nagyon jól össze van rakva. De ha valaki veszi a fáradtságot, s megnézi a kimaradt jeleneteket, azokban jóval több infó, esemény foglalkozik a tényleges háttérsztorival, a valós mozgatórugókkal. Lehet, egy más vágásban ez jobban lejött volna a moziban is – mivel azonban előtérbe tolták a szórakoztató, akciós jelleget, a finálé kissé váratlanul és értetlenül érheti a nézőt. Ja! A végefőcímben még van egy jelenet, ami kicsit tán változtathat ezen az állapoton…
Összességében azonban semmi nem veheti el az első kétharmad frenetikus élményét. Történetileg, bűvészileg, látványilag, színészileg kiválóan összerakott mozi, aminek csupán csak a végéről hiányzik a csettintés. A jutalom. Igen, az, ami a bizonyos Nolan filmben benn van. De ettől ez a film is simán TOP10-es, simán többször nézős.
A BD pedig kiváló lehetőség erre. Parádés kép, ráadásul 3 HD hang!!! Ritka, hogy a magyar is köztük van, de ez esetben ez történt. Szerintem a film szinkronja jól sikerült, így ezúttal is azzal néztem – no meg azért, mert valami rejtélyes ok folytán a magyar hang erőteljesebben, jobban szólt, mint az eredeti.. A két db kisfilm közül az első simán PR anyag, egymást dicsérik agyon benne, a másik viszont érdekes, gyorstalpaló a bűvészettörténetről. A kimaradt jelenetekről volt már szó, érdekes lett volna, ha azok alapján csinálnak rendezői változatot, a legutolsó snitt viszont tök más megvilágításba helyezi számomra a film angol címét. A varázsköpennyel eltakart kisfiú, a „No you see me”-nél félbevágott jelenet világított rá a cím varázsszó jelentésére. Ennyi erővel lehetett volna a hazai cím Csiribí is ...


Kosárba!

Gyerekkoromban nagyon szerettem a bűvészeket, a trükkjeiket, és ez a rajongás egy okból kopott csak meg egy időre: a Tökéletes trükk (bár maximálisan a kedvenc filmem) megmutatta a bűvészet árnyoldalait, hogy milyen áldozatokat követel meg esetenként az, hogy a bűvész egy illúzióval, gyakorlatilag egy csalással ámulatba ejthesse a nézőit. Azóta igazán csak Dynamo pár trükkjénél és ennél a filmnél éreztem, hogy nem is feltétlenül érdekel a csalás ténye és módja, hogy mekkora szerepet játszik a manipuláció vagy a tökéletesre csiszolt kézmozdulatok, hanem csak az, amire ezeket kitalálták: bűvöljenek el. A Szemfényvesztők első kétharmada ezt adta meg.
A film jelentős része ugyanis olyan, mint beülni egy háromfelvonásos, több kisebb mutatvánnyal színesített bűvész-showra... és annak qrva élvezetes!! Ebben a szakaszban nekem minden maximálisan tetszett, és az, ahogy a fogékony nézőket bevonják a játékba rögtön az első percben, az filmes szempontból az évtized egyik legjobb "húzása":)! Aztán jön a leendő "Lovasok", vagyis a négy főszereplő bűvész bemutatása (persze nem csak úgy, hogy "Helló!":)), akik mind saját szakterülettel rendelkeznek (mentalista, illuzionista, szabadulóművész és utcai előadó), és egy fura meghívásra válaszolva szövetkeznek egy háromállomásos turné erejéig. Részben heist-filmről lévén szó persze kiderül, hogy többről van szó, mint hogy ipari mennyiségben tűnnek el nyulak a cilinderben (bár mindkettő van a filmben, csak máshogy:)...), és akkor lesz igazán izgalmas a trükk, amikorra az FBI, az Interpol, egy bosszús ex-milliomos, és egy olyan fickó is árgus szemekkel figyeli minden kézmozdulatukat, aki a bűvészek titkainak leleplezésével és kiárusításával keresi meg a betevőt. Pedig el is mondják az alapvető szabályt: "Amikor a bűvész azt mondja, csak a kezemet figyeljék, akkor pont a kezére nem szabad figyelni". A karakterek tökéletes "bűvészinasok" mindehhez: a Négy Lovas csibészsége, egymással és a többiekkel való kapcsolatuk, a beszólásaik, és a kabátujjból tényleg bármikor előhúzott trükkjeik az akciójelenetek és a fellépések közti "átvezetőket" is szórakoztatóvá teszik.
Minden a helyén: az "asszisztencia", a látvány, a humor, a magyarázatok, az érintőleges moralizálás (kár, hogy a lemezen levő werkben zsibbasztóan sokszor sulykolják, hogy "Robin Hood, Robin Hood..."), és a show kereteire tekintettel minden abszolút "valóságosnak" hat, és ennél több nem is kell a "varázslathoz"... kevesebb meg nem elég:).
A harmadik felvonásra és a fináléra viszont nagyon elfogyott a lendület. Nekem csalódás volt, hogy a stáb képletesen betolt egy gigantikus, csillogó ládát a nézőtérre, amivel egy elefántot vagy egy tankot is el lehetett volna tüntetni, de helyette csak egy egér vált köddé a doboz alatt. A harmadik fellépést egyszerű parasztvakításnak éreztem, amiben csillogó lézerfények pásztázzák a csápoló tömeget percekig (akik újabb hibaként ekkor már csak dekorációs elemek, nem részei a mutatványnak), aztán... Csalódás volt, hogy nincs rendesen előkészítve az egész, csak kapkodtam a fejem, hogy mi ez a széfesdi, hogy került a képbe, és ez kizökkentett az illúzióból, a végére nem marad szinte semmi a varázslatból. A néző általában ilyenkor szembesül vele, hogy nem varázslatot látott, hanem egy kézmozdulatot, amivel a bűvész az ingujjába csúsztatta a lapot. A lezárás pedig hiába illeszti helyére a kirakósokat, ha ehhez megint csak ki kell lépnie az illúziók világából...
A kép és a hang miatt nem vettem volna BD-t (ezek a formátumhoz mérten biztos gyönyörűek, de nem nagyon van sem viszonyítási alapom, sem megfelelő házimozi-technikám a kiélvezésükhöz), kizárólag a csak ebben a formában elérhető extra jelenetek, a bővített változat miatt tettem. Nos, annyit nem ért a plusz info, pár másodperccel hosszabbra engedett vágásokból, alternatív kameraállásokból tevődik össze, és mindössze két-három olyan jelenet van, ami ténylegesen hozzátesz a sztorihoz, jobban felvezetve a háttéreseményeket, ami a színfalak mögött zajlik. És sajnos van még egy negatívuma ezeknek: bár vannak köztük látványosak és viccesek is, abban megegyeznek, hogy velük a film veszít a tempójából.
Röviden: A film show-része tökéletesen sikerült, a Szemfényvesztők stábja kiváló illuzionista műsort csinált, legalábbis amíg megmaradtak az illúzióknál... de a Tökéletes trükköt továbbra is egy másik filmben érdemes keresni.