Lemnek abban igaza volt, hogy Tarkovszkij az o regénye helyett a Bun és bunhodést forgatta le. Az amerikai változat is ugyanattól a rákfenétol terhes, mint az orosz. Az elso oroszos lett, egy picit szovjet beütéssel; az amerikai pedig az amerikanizált változat, ami némileg értheto, hiszen az amerikai közönség nem éppen intellektusáról híres, s talán Klúni meztelen valaga több emléket adott, mint Lem vagy Dylan Thomas…
Természetesen a Solaris maga is rést ütött a bolsevik ateizmus ócska építményét, így a szovjet változat már önmagában is forradalmi tett volt saját korában.
Mindenesetre A Solarist nem lehet annyira elrontani, hogy ne legyen belole egy mélyen vallásos, filozofikus, gondolatgazdag és bölcs film.
Vallásossága kvázi vallásosság, mint a 2001 Ürodüsszeiájé. Mindkét alkotás a sci-fi irodalom etalonja, így ez a film is egy értékes, jó alkotás. Igaz, a Tarkovszkij-változatot nem közelíti meg, de aki azt nem látta, ezzel kezdjen. Ha bejön, akkor jöhet az is, de mindenképpen a könyv.