Mikor sci-fi filmről hallunk, az embernek akaratlanul is távoli világok, űrben lebegő űrhajók és futurisztikus szerkentyűk jutnak eszébe. Pedig épp elég fel nem fedezett és fantasztikus lehetőségek rejlenek minden ember belső lelkivilágában is.

Mi lenne pl. ha egy  felsőbb hatalom újra materializálná elhunyt szerettünket így adva meg a lehetőséget, hogy a vele elkövetett hibáinkból tanulva, kijavítsuk és helyrehozzuk elrontott kapcsolatunkat.

A leginkább egyetlen hatalmas agyóceánra a felszínén pedig folyamatosan kialakuló újabb idegpályákra emlékeztető intelligens Solaris bolygó megadja ezt a felette lebegő űrbéli kutató állomás asztronautái számára. Ám senki nem képes  helyesen reagálni az idegen létforma által felkínált lehetőségre. A legtöbben paranoiásan és félve zárkoznak el a nem várt áldás elöl. Egyedül az állomásra érkező pszichológus, Dr. Kelvin  választja a helyes döntést akinek  házasságában elkövetett hibája miatt elhunyt suicid hajlamú szeretett feleségét teremti újra a segítőkész Solaris.
A Stanislaw Lem regényéből készült adaptáció nem követi hűen az eredeti cselekményt, ám ettől még ugyanolyan izgalmas és elgondolkodtató alkotás született.

A képminőség Fox kiadványhoz méltóan hibátlan és a hangkeverés is segít beleélni magunkat milyen lehet az elnéptelenedett  űrállomáson az élet, de egészen biztosan nem ezzel a lemezzel fogjuk szomszédainkat az őrületbe kergetni. Csendes, esős, medidatív napokra való történet, amit egészen a film végéig kísérő pszichedelikus zene tesz még elmélyültebbé.

A mozgó főmenűben látható pulzáló Solaris bolygóra szinte rátapad a szemünk a közben hallható hipnotikus zene hatására és könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy már 1 órája bambuljuk az impozáns látványt.

Az extratartalom már nem lett ilyen new age tipusú. A Behind the planeth című doku a forgatás előzményeiről szól, míg egy HBO specialban a forgatás közben történt eseményeket és többek között George Clooney-t örökítették meg amint önfeledten grimaszolva bohóckodik és törpét utánoz. Az éteri szépségű és csodálatosan birka szemű Natascha McElhone-t elbámulva az emberben pedig felötlik, hogy netalán Ő is egy távoli bolygó szülötte.

Aztán még végig olvashatjuk a forgató könyvet és meghallgathatjuk Steven Soderbergh rendező és James Cameron producer audió kommentárját. Magyar felirat hát persze, hogy nincs egyik extrához sem. De végül is minek? Ha csak a lebilincselő film lenne a lemezen, önmagában már az is megvételre érdemessé tenné a kiadványt.

Lemnek abban igaza volt, hogy Tarkovszkij az o regénye helyett a Bun és bunhodést forgatta le. Az amerikai változat is ugyanattól a rákfenétol terhes, mint az orosz. Az elso oroszos lett, egy picit szovjet beütéssel; az amerikai pedig az amerikanizált változat, ami némileg értheto, hiszen az amerikai közönség nem éppen intellektusáról híres, s talán Klúni meztelen valaga több emléket adott, mint Lem vagy Dylan Thomas…

Természetesen a Solaris maga is rést ütött a bolsevik ateizmus ócska építményét, így a szovjet változat már önmagában is forradalmi tett volt saját korában.

Mindenesetre A Solarist nem lehet annyira elrontani, hogy ne legyen belole egy mélyen vallásos, filozofikus, gondolatgazdag és bölcs film.

Vallásossága kvázi vallásosság, mint a 2001 Ürodüsszeiájé. Mindkét alkotás a sci-fi irodalom etalonja, így ez a film is egy értékes, jó alkotás. Igaz, a Tarkovszkij-változatot nem közelíti meg, de aki azt nem látta, ezzel kezdjen. Ha bejön, akkor jöhet az is, de mindenképpen a könyv.

A megjelenés idején már egyszer láttam. Meg kell mondanom akkor én is azok közé tartoztam akik unalmasnak találták a filmet. Nem tetszett.
Nem rég valahogy mégis a sci-fi gyujteményem része lett és gondoltam megnézem ismét. Másodszorra viszont nagyon tetszett. Elgondolkodtató, szép látványvilágú film. Ha épp nem kivánod az eroszakot vagy az izgalmat akkor jó választás lehet ez a film.

Aki akciófilmet akar, az azonnal felejtse el ezt a filmet. Könyörgöm, már többen is leírták ezt.

Aki még nem látta az eredeti  72-es filmet, de olvasta a könyvet, vagy legalább tudja, hogy mirol lesz szó, annak ez a film be fog jönni.

Sajnos az eredeti film után ez már nyilván csak halovány utánzat, de ha nem hasonlítjuk, simán 10/10.

Olyan film, amin évek múlva is elgondolkozik az ember.

hát ez a film egy rakás unalom!!

bár nem láttam az eredetit, de nem hinném, h azzal együtt változna a véleményem!

szóval a film unalmas!

mondjuk minden percében vártam, hátha történik valami végre, ez ott tartott a film elött, de amikor vége lett, rájöttem h a semmiért próbáltam izgulni!

biztos érdekes az emberi pszihé változása, de én nem ezt vártam!

így csalódtam ebben a filmben!
(de hazudnék, ha azt mondanám, h nem gondolkodtam el utána lefekvés elött)

Sokan lehúzzák ezt a filmet, és sokan szeretik.
Akik nem szeretik, biztos valami pufogtatós, popcorn mozit vártak ez helyett.
Mert ez nem az, hanem egy elgondolkodtató sci-fi.

A történetét valóban el lehetett volna mesélni 10 perc alatt is, de hát az élet valójában nem olyan pörgos. Pont olyan az igazi élet mint a filmben is, lehet hogy kissé unalmasnak tunik, de mégis van benne valami megkapó.
Az eredetinél ez annyiban másabb, hogy szebbek az effektek, jobb a hang. A történetét kevésbé meséli el, mint az eredeti, viszont jobban kidolgozza az emberek közti kapcsolatok megértését.
A régi filmet is mindenképp látni kell

Nagy érdeklodéssel ültem le a filmet megnézni, mert sokaktól hallottam, hogy alapmu. Azt kell mondanom, hogy a filmhez írt kis tartalom nagyjából mindent elmond a filmrol és az érdeklodo megspórol 95 perc unalmat. Persze most lehetne arról írni, hogy milyen mögöttes mondanivaló van egyes jelenetekkel, mondatokkal, párbeszédekkel kapcsolatban, de számomra inkább (nagyon) unalmasra sikerült, mint elgondolkodtatásra késztetore. (Semmiképpen sem ajánlom, hogy valaki egy fárasztó nap után üljön le megnézni a filmet, mert könnyen beleszundikálhat...)