Minél több Altman-filmet nézek, annák jobban kedvelem a stílusát. Bár a Cuki hagyatékában maga az alaptörténet sem egyszeru (az életbe belefáradt idos no öngyilkossága), de igazán a szereplok jellemének és a közösség viselkedésének ábrázolása, a részletgazdag helyszínek és a rengeteg apró anekdota adja a film savát-borsát. Ahogy ugyanis a család nem tud mit kezdeni ezzel a "bunnel", ugyanúgy nem tud mit kezdeni egy álmos kisváros rendorsége és lakosai egy emberöléssel, akiknek amúgy is elveszi minden idejét és gondolatát, hogy egy színieloadásra készüljenek. Egy példa: a sheriff a gyanúsítottal egy cellában Scrable-özik, nyitott cellaajtó mellett, miközben a másik gyanúsított "kóla-hozás" ürügyén kimegy a fogdából hancúrozni a rendfenntartó erok fiatal, de oszlopos tagjával.

Ritkán használom ezt a szót, de a színészek bubájosak. Az egészet bolondosan életszeruvé teszik, semmi túlkapás, semmi ripacskodás. Sok nevet kiemelhetnék, de nekem Julianne Moore volt a kedvencem, a szellemi fogyatékos no szerepében.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit nem zavar, ha egy film sebességébol, lendületességébol feláldoznak egy keveset az aprólékosság kedvéért. Krimirajongóknak, a romantikus "szappan-filmek" kedveloinek, drámatagozatosoknak, vagy azoknak, akik emberi sorsokat szeretnének nézi a képernyon két órában, egyaránt jó választás lehet.