A borító hátsó oldalán (valamint itt az adatlapon) leírt történet rögtön felkelti a figyelmet, hiszen fordulatos, izgalmas, feszült sztorit ígér. Érdemes lett volna leforgatni.
Ugyanez jellemzi azonban Hitchcock "Gyilkosság telefonhívásra" címu filmjét is: jól felépített, izgalmas krimi, amolyan régimódi, kimódolt, az apró részletek körül bonyolódó bunügyi történet Agatha Christie- és Columbo módjára, de igazi Hitchcock-os ízzel.
A cselekményt egy színdarabból írták filmre, és ez meg is látszik rajta a jó értelemben: jórészt egy helyszínen játszódik, kevés szereplot mozgat és foleg a jól megírt dialógusokra épít. Erosíti a színdarab-hatást a közepén beiktatott szünet (INTERMISSION) is, ami jópofa hangulatfokozó elem, bár valójában technikai okokból került a filmbe. Ezt a filmet ugyanis H. a kor divatjának és a stúdió elvárásának megfeleloen 3D-ben forgatta le, amit egyszerre mindkét géppel vetítettek a mozikban, így a tekercsek cserélésekor szünetet kellett tartani.
Érdekes lenne egyébként 3D-ben is látni a filmet, mert H. ezt is precízen komponálta meg, h minél tökéletesebb legyen a hatás, de a beállítások kétdimenziósan is tökéletesen muködnek.
A sztori szinte teljes egészében egy lakásban bonyolódik, mégsem érezzük szukösnek a színhelyet: egyrészt H. jól bejárja a teret, másrészt néha pár perces külso felvételekkel oldja az egyhangúságot (zseniális pl. a telefonhívás technikai kapcsolását mutató pár másodperces betét).
A történetrol semmit nem írnék le; szerencsére a tartalom írói is - amúgy Hitchcockosan - félrevezetnek, így meglepetésben boven lehet részünk. A lényeg és az ördög amúgy is a részletekben rejlik, valamint a hangulatban, ami százszázalékos. A dialógusok precízek, nagyon jól felépítettek, mégis természetesnek hatnak: köszönheto ez elsosorban a színészek visszafogott, de zseniális, modorosságtól mentes játékának. Tulajdonképpen minden foszereplot ki tudnék emelni, de szerintem a csúcspont a két férfi beszélgetése a gyilkosságról, illetve a késobbiekben a nyomozó, aki még egy Columbós küszöbrol visszafordulós "csak még egy dolog"-figuát is bedob.
A kép változó minoségu: a kis számú kinti jelenet borzalmasan zajos, a jórészt bent játszódó jelenetek viszont élvezhetoek, a színek pedig nagyon szépek, tehát szembetuno hibák ugyan vannak, de nem mennek az élmény rovására.
A hanggal nem volt gond: a szokásos mono, nagy effektek nincsenek, a zene és a lényeget adó párbeszédek tiszták, jól érthetoek. A szinkron érdekes plusz lehetne, de eredetiben is élmény hallgatni a színészeket.
Extrák: nem túl hosszúak, de érdekesek. Két darab pár perces doku, az egyik a film elkészültérol szól, a másik a 3D-rol, a film után egy lendülettel el is fogyaszthatjuk oket.