Már az első Serenity megtekintés – évekkel ezelőtt – egy átlagosan jó sci-fi élményt eredményezett, ugyanakkor határozottan hiányérzetem volt. Valahogyan nem igazán állt össze az egész, nem igazán értettem néhány karakter jelentőségét, motivációját. Mindenképp pozitívumnak tartottam a film hangulatát, a szereplők már akkor is jók voltak - bár néha-néha volt egy kis deja-vu érzésem, de ez belefért. A történettel sem volt az égvilágon semmi bajom, jelentős logikai bukfencektől mentes, pörgős, látványos fantasztikus filmet láttam, olyan hi-tech sci-fit, amiket igazán kedvelek.
Eltelt 7 év és sikerült pótolnom a Serenity előzménysorozatát, a Firefly-t (FF). A sorozat hányattatásaira itt most nem térnék ki (nagyon jó összefoglalások találhatók róla a neten), de a mozifilm születésének körülményei is hasonlóan kalandosak voltak. Joss Weddon rendező végül csak kijárta az Universalnal, hogy az idejekorán elkaszált FF története méltó módon legyen lezárva – elkészítette a firefly osztályú űrhajó nevét magán viselő mozifilmet.
Ami mozifilm számomra mindazokat a hibákat kiküszöböli, amik a sorozatban zavartak: érezhetően erre jutott pénz, ez már tényleg egy olyan világ, amit én a FF-tól is elvártam volna.
Már az első negyed órában több és látványosabb dolog történik, mint a komplett soriban összesen. A lány - akiről itt még semmit nem tudunk – szökése egy kórházból, a nyomukba eredő végrehajtó, no meg utána a bolygón játszódó rablásos-üldözős jelenet remek felütés. Vérbeli sci-fi akciófilm, a jobbik fajtából. – úgy, hogy a mindenkori hatalom (Szövetség) kritikája mégiscsak megmarad. Ahogy bontakozik ki a cselekmény, ahogy jutunk előre River képességeinek és motivációjának feltárásában, úgy lesz egyre pörgősebb, akciódúsabb az egész. Sok FF rajongó számára ezzel pont a sorozat lényegét tiporták sárba, számomra viszont ezzel emelték magasabb szintre az univerzumot. Végre nem lovon ügető faszikat kellett néznem, hanem űrcsatát, látványos bolygókat (pl. Miranda), valódi, nagyszabású és normális látványú fantasztikus filmet. Mindazonáltal az is tény, hogy a komplett legénység, a karakterek a FF nélkül rendesen lógnak a levegőben.
Mert a Serenityben nincs idő arra, ami a 14 epizód alapjait adta. Nincs idő kifejteni Mal motivációit, Inarahoz fűződő viszonyát. Nem tudjuk meg, Riverék hogy kerültek a hajóra, s a pap is csupán egy mellékszereplő egy elhagyott kolónián. A Kaylee és Simon közti viszony is lóg a levegőben, mint ahogy Zoé és Wash házastársi viszonya sincs mélységeiben ábrázolva. Jayne itt csak szimplán egy jó katona - e tekintetben valóban egy bosszantóan leegyszerűsített tabló az egész. A dráma azonban még így is működik – már ebben is túlteljesíti a FF történetét -, s tekintve, hogy önálló filmként is meg kell állnia a helyét, egy szavunk nem lehet a karakterek kidolgozottságára. Viszont az egész akkor válik igazi, borzongató élménnyé, ha valaki a FF után ezt újranézi.
Mert akkor minden jelenet más. Minden mondatnak, érzésnek, eseménynek más értelme van. Mosolyogva nézed, mert tudod, ki, mit, miért csinál úgy, ahogy. Nekem speciel rettentően tetszett River szerepének előtérbe tolása – akár a többiek kárára is -, ugyanakkor elismerem, hogy értetlenül néztem a pap mellőzését. Ő 14 részen át Mal barátja volt, a Serenityben viszont csupán egy leírható mellékszereplő… Nem lehetett egyszerű Weddonnak úgy filmet csinálni, hogy önmagában is megálljon a lábán, de egyben valaminek lezárása is legyen. Véleményem szerint mégis remekül sikerült neki: az is tudja élvezni, aki nem látta a FF-t (mint én 7 éve), de igazi élmény annak lesz, aki előtte megnézi a FF-t (mint én most). Kiváló szórakozás így is, úgy is. Különös szimbiózisban vannak egymással, példának a BSG mellékfilmjeit tudom példának felhozni, különösen a Pengét, azonban ennek célja, szerepe más volt. Valamelyik kiadó akkor húzna egy hatalmasat, ha megjelentetné a Fireflyt-t és hozzácsomagolná a Serenity. Mint anno a Szökés negyedik évadánál tették. Mert összetartoznak.
A lemez képe első osztályú. Baromi jók és tűélesek a színek, a képi világ megjelenítése gyönyörű. Az angol 5.1 itt is jobb és hangosabb, igaz csak egy árnyalattal a magyarnál. 7 éve a szinkron nem tetszett, néha igen idegesítőnek tartottam a karakterek szinkronhangjait - akkor eredetiben is néztem -, viszont most, miután a FF-t magyarul toltam le, a Serenityt is magyarul néztem. Korántsem tűnt annyira élvezhetetlennek, mint anno. S tisztességes a hangkeverése is. Az extrák kb. egy órát tesznek ki, annyira mondjuk nem informatívak, mint ahogy egy sci-fitől elvárhatná az ember. Inkább viccesek, mesélősek, interjúsak. De jók, és mindenhez magyar felirat jár.
Kosárba!