Nekem tetszett, bár nem a csavaros történet és a kiváló színészi játékok miatt. Az elobbirol nyílván nem is lehet beszélni egy ilyen témájú filmben, ami sokszázadikként azt mutatja meg, milyen út vezet a csúcsra, és lehet akármilyen gyors a felemelkedés, kétszer olyan gyors a zuhanás. A színészek meg azért nem nyújtottak kiemelkedot, mert gyakorlatilag a sablonszerepeiket hozták a megszokott színvonalon. Ha csak ennyit tudott volna felmutatni a film, akkor untam volna.

Az viszont remek, ahogy a sportfogadások, és úgy általában a szerencsejátékok körüli feszültséget be tudja mutatni. Azt, hogy van egy szintje a dolognak, amikor már nem a nyeremény, hanem a kockázat izgalma a játék célja, és ebbol a kábítószerhez hasonlóan egyre több és több kell. Azt, hogy a játékautomatába dobott százforintos és az amerikai focira feltett egymillió dollár között jórészt csak értékbeni különbség van, amúgy mindketto a "Na, még egyet..."-elven muködik, mint az összes szenvedélybetegség (meg hát az sem mindegy, hogy ha veszítesz, utána "csak" a végrehajtó, vagy a maffia kopogtat be hozzád). Azt, hogy ezt a szenvedélybetegséget hogyan lehet egy üzleti vállalkozás formájában kihasználni; mert az nem elég, ha a kocsidat felteszed, csapd mellé a lakásod, legközelebb meg zálogosítsd el anyád házát is! Azt, hogy ennek az örvénynek igazából sosincs vége: ha nyersz, azért játszol tovább, mert nyero szériában vagy, ha veszítesz, azért, hogy visszanyerd, amit elveszítettél (mint a régi viccben: "a gátló enzim gátolja az agymuködést, a serkento meg serkenti a gátlót."). Azt, hogy a pénz mellett/helyett ez emberek életérol szól, akár közvetlenül, akár közvetetten.

Mert ahogy a tét csökken, úgy "kell" növelni a kockázatot, akár az esztelenségig.

Szóval számomra inkább emberi-pszichológiai szempontból volt érdekes, akár oktató-elriasztó film is lehetne egy anonim-klubban.