Én fordítva gondolom: kicsit rejtélyes és nagyon csalódás. Lehet, hogy tényleg az elvárásaimmal és a filmekkel kapcsolatos elképzeléseimmel van baj, és talán nem is azzal, hogy milyenek, hanem eleve azzal, hogy vannak. Csak akkor azt mondja meg nekem valaki, hogy ha ezek hibának és felszínességnek minosülnek, ha minden filmet önmagában, önmagáért kell értékelni, akkor milyen jogon lehet egyetlen filmet is jobbnak vagy rosszabbnak tartani a többinél?
Hiába hiszem el, hogy Haneke ezzel történelmi elégtételt akart adni az algíroknak, hiába találom valóban elismerésre méltónak a vágás nélküli perceket és a színészek alakítását, de akkor is úgy gondolom, ha egy rendezo thrillert ígért, akkor csináljon thrillert. Vagy bármit, csak ne egy ilyen szétnyújtott, értelmetlen, hatásvadász celluloidkupacot! Attól már kimagasló dráma egy film, hogy a férjnek nyomasztó a múltja és emiatt hazudik, a feleség önértékelési válsággal küzd, a család tinije meg lázadozik?! Melyik tömbházba tudnék úgy bemenni bárhol az országban, hogy ne találnék húsz ilyet? Persze, amiben ember van, az már dráma, de akkor is...
Röviden: Szerintem egy hipermarket biztonsági ore élhet át hasonló "élményeket" munka közben: statikus képeket nézve révedezhet a "szereplok" drámáin, és elmélkedhet "a nyugati civilizáció nyomorultságáról". Mentségemre legyen mondva, hogy a filmekrol más elképzelésem van, és biztonsági or sem akartam lenni soha.