Seraph, Niobe, Link, Mifune, Merovingi, Az Ikrek, Pershepone, az Építész…
Ha semmit nem bonyolítottak volna az egész történeten (pedig de), már csak ezek miatt az új karakterek miatt is érdemes volt megnézni. Kb. 10-szer… a végét meg 20-szor. Sokan mondják, hogy rosszabb, gyengébb, szarabb – amikkel egyáltalán nem tudok egyet érteni. A 2-3 részekkel számomra a Mátrix is azon trilógiák közé emelkedett, amelyek minden része egyformán fontos és egyformán szívem csücske. Amik kellenek ahhoz, hogy az egészre egy nagy, kerek meseként tudjak tekinteni…No persze igazából az Animátrix sem hiányozhat a sorból, az ad külön fűszerezést az Újratöltvé-hez.
Zseniális. Ugyanúgy, ahogy az első. Kivételesen egy olyan folytatatás, aminek jól áll, hogy nagyobb, látványosabb, mint elődje. Rengeteg új ötlettel, új szereplővel, új helyszínekkel. Kitágult a való világ, kitágult a Mátrix is. Neo „felnőtt”, s csodákat művel: qrva jó áll neki a legyőzhetetlen harcos (azt a hüle Supermanos repülését leszámítva). Élmény nézni már az első „edzését” az ügynökökkel, de aztán a sok Smithszel a parkbéli csata, vagy a Merovingi házában a fehérlépcsős verekedés is kiválóan megkoreografált küzdelem. Teljesen rendben van, kiválóan érzékelteti, Neo mennyire is uralja a Mátrixot, mennyire is azt csinál, amit akar. Ezzel válik az egész karaktere hitelessé, beteljesítve a kiválasztott szerepkörét… De minden akció ellenére nem ez lényeg. Hanem a Mátrix. Pontosabban annak elpusztítása. Minden ennek van alárendelve, az egyes akciójelenetek és dialógusok mind ezt a célt szolgálják.
Apropó, dialógusok. Akárki is írta a szövegeket, külön díjat érdemelne. Újra idézhetnék sorokon át - mert újfent tudom majdnem kívülről -, de igazából három dologra kell koncentrálni. Az első az Orákulum és Neo beszélgetése a padon, második Smith és Neo beszéde a csata előtt. Azokban van elrejtve (alaposan) a Mátrix megértésének kulcsa. De az i-re a pontot az Építész beszéde tette föl. Nos, számomra az a filmes monológok csúcsa. Képtelen vagyok szóról-szóra megtanulni, de Helmut Bakaitis előadásában valami hihetetlen hatása volt rám: millió hivatkozással azóta is (Probléma: A döntés). A Mátrix trilógia egyik csúcspontja, a legfontosabb jelenet. És ha már monológ: a Merovingi hasonlóan hatásos előadást tart az étteremben…
Akárki is írta az új szereplőket, az külön díjat érdemelne. Seraph (Collin Chou) zseniális, a keleti figura abban a fehér kabátban a kimértségével nagyon tetszett. Sőt, Neo után a második számú kedvencem. Niobé (Jada Pinket Smith), mint Morpheus exe már ebben a részben is nagyon jó, de igazából majd a harmadikban bontakozik ki. Az Ikrek (Adrian és Neil Rayment) elképesztően jók: jól is vannak megcsinálva a képességeik de qrva jó lett a kegyetlen érzéktelen figurájuk. A csúcs azonban a rossz oldalon a Merovingi (Lambert Wilson)… Csak évekkel később jöttem rá, hogy szerepelt egy másik kedvencemben, a Házibuliban is, itt, ahogy a felsőbbrendű, dúsgazdag és érinthetetlen ripacsot játssza, az első osztályú. A castingosoknak is csillagos ötös, hogy ezeket a remek színészeket megtalálták. Rajtuk kívül Trinity, Morhpeus és Smith karaktere is tovább fejlődött, egy-egy verekedésük látványa élményszámba megy.
Akárki is írta az új helyszíneket, az külön díjat érdemelne. Zion külön csoda, hatalmas, mégis egyszerű; gépies, mégis barátságos; modern, mégis kőkori… Az autópályás rész zseniális, az addig készített legnagyszabásúbb ilyen jelenet. Külön megépítették ezt részt a film kedvéért, minden egyes ütközést centire megterveztek. Az ütközések nagy része valós, a kameramozgás (pl.a kamionok alatt) egyszerűen zseniális. Trinity motorozása ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de átlag nézőnek nagy élmény lehet. Az meg, hogy az autók rendszáma bibliai vonatkozásokat rejt – nos az csak a DVD extrák megnézése után tűnt föl. Az ajtók, amik mindig máshova nyílnak, ezóta a film óta a kedvenceim. Önmagukban zseniális ötletek – és ki is használják ezt. De gyakorlatilag nem tudok mondani olyan helyszínt, ami irritáló lett volna… Irritáló számomra a repülésen kívül mindössze az újabb halál és újjáélesztés volt – immár Mátrix védjegyként.
Akárki is írta ezt az egészet, megérdemelné a dicséretet. Négy évvel az első elvitathatatlan sikere után sikerült egy látványos, összetett, elgondolkodtató scriptet írnia. Sajnos a film kritikai és közönségfogadtatása tán pont az összetettsége miatt eléggé vegyes lett. A 160 milliós költségek ugyan 750 milliós bevételt hoztak, ámde az általános vélekedés szerint koránt sem lett jó a film. Pedig de.
Ahogy a BD is. Technikailag ugyanaz, mint az első: kiváló kép, kiváló TrueHD eredeti hang. Az akciórészt gyakran néztem így, de a film zöme a remek szinkron miatt újból magyarul pörgött.
Kosárba!
Ha semmit nem bonyolítottak volna az egész történeten (pedig de), már csak ezek miatt az új karakterek miatt is érdemes volt megnézni. Kb. 10-szer… a végét meg 20-szor. Sokan mondják, hogy rosszabb, gyengébb, szarabb – amikkel egyáltalán nem tudok egyet érteni. A 2-3 részekkel számomra a Mátrix is azon trilógiák közé emelkedett, amelyek minden része egyformán fontos és egyformán szívem csücske. Amik kellenek ahhoz, hogy az egészre egy nagy, kerek meseként tudjak tekinteni…No persze igazából az Animátrix sem hiányozhat a sorból, az ad külön fűszerezést az Újratöltvé-hez.
Zseniális. Ugyanúgy, ahogy az első. Kivételesen egy olyan folytatatás, aminek jól áll, hogy nagyobb, látványosabb, mint elődje. Rengeteg új ötlettel, új szereplővel, új helyszínekkel. Kitágult a való világ, kitágult a Mátrix is. Neo „felnőtt”, s csodákat művel: qrva jó áll neki a legyőzhetetlen harcos (azt a hüle Supermanos repülését leszámítva). Élmény nézni már az első „edzését” az ügynökökkel, de aztán a sok Smithszel a parkbéli csata, vagy a Merovingi házában a fehérlépcsős verekedés is kiválóan megkoreografált küzdelem. Teljesen rendben van, kiválóan érzékelteti, Neo mennyire is uralja a Mátrixot, mennyire is azt csinál, amit akar. Ezzel válik az egész karaktere hitelessé, beteljesítve a kiválasztott szerepkörét… De minden akció ellenére nem ez lényeg. Hanem a Mátrix. Pontosabban annak elpusztítása. Minden ennek van alárendelve, az egyes akciójelenetek és dialógusok mind ezt a célt szolgálják.
Apropó, dialógusok. Akárki is írta a szövegeket, külön díjat érdemelne. Újra idézhetnék sorokon át - mert újfent tudom majdnem kívülről -, de igazából három dologra kell koncentrálni. Az első az Orákulum és Neo beszélgetése a padon, második Smith és Neo beszéde a csata előtt. Azokban van elrejtve (alaposan) a Mátrix megértésének kulcsa. De az i-re a pontot az Építész beszéde tette föl. Nos, számomra az a filmes monológok csúcsa. Képtelen vagyok szóról-szóra megtanulni, de Helmut Bakaitis előadásában valami hihetetlen hatása volt rám: millió hivatkozással azóta is (Probléma: A döntés). A Mátrix trilógia egyik csúcspontja, a legfontosabb jelenet. És ha már monológ: a Merovingi hasonlóan hatásos előadást tart az étteremben…
Akárki is írta az új szereplőket, az külön díjat érdemelne. Seraph (Collin Chou) zseniális, a keleti figura abban a fehér kabátban a kimértségével nagyon tetszett. Sőt, Neo után a második számú kedvencem. Niobé (Jada Pinket Smith), mint Morpheus exe már ebben a részben is nagyon jó, de igazából majd a harmadikban bontakozik ki. Az Ikrek (Adrian és Neil Rayment) elképesztően jók: jól is vannak megcsinálva a képességeik de qrva jó lett a kegyetlen érzéktelen figurájuk. A csúcs azonban a rossz oldalon a Merovingi (Lambert Wilson)… Csak évekkel később jöttem rá, hogy szerepelt egy másik kedvencemben, a Házibuliban is, itt, ahogy a felsőbbrendű, dúsgazdag és érinthetetlen ripacsot játssza, az első osztályú. A castingosoknak is csillagos ötös, hogy ezeket a remek színészeket megtalálták. Rajtuk kívül Trinity, Morhpeus és Smith karaktere is tovább fejlődött, egy-egy verekedésük látványa élményszámba megy.
Akárki is írta az új helyszíneket, az külön díjat érdemelne. Zion külön csoda, hatalmas, mégis egyszerű; gépies, mégis barátságos; modern, mégis kőkori… Az autópályás rész zseniális, az addig készített legnagyszabásúbb ilyen jelenet. Külön megépítették ezt részt a film kedvéért, minden egyes ütközést centire megterveztek. Az ütközések nagy része valós, a kameramozgás (pl.a kamionok alatt) egyszerűen zseniális. Trinity motorozása ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de átlag nézőnek nagy élmény lehet. Az meg, hogy az autók rendszáma bibliai vonatkozásokat rejt – nos az csak a DVD extrák megnézése után tűnt föl. Az ajtók, amik mindig máshova nyílnak, ezóta a film óta a kedvenceim. Önmagukban zseniális ötletek – és ki is használják ezt. De gyakorlatilag nem tudok mondani olyan helyszínt, ami irritáló lett volna… Irritáló számomra a repülésen kívül mindössze az újabb halál és újjáélesztés volt – immár Mátrix védjegyként.
Akárki is írta ezt az egészet, megérdemelné a dicséretet. Négy évvel az első elvitathatatlan sikere után sikerült egy látványos, összetett, elgondolkodtató scriptet írnia. Sajnos a film kritikai és közönségfogadtatása tán pont az összetettsége miatt eléggé vegyes lett. A 160 milliós költségek ugyan 750 milliós bevételt hoztak, ámde az általános vélekedés szerint koránt sem lett jó a film. Pedig de.
Ahogy a BD is. Technikailag ugyanaz, mint az első: kiváló kép, kiváló TrueHD eredeti hang. Az akciórészt gyakran néztem így, de a film zöme a remek szinkron miatt újból magyarul pörgött.
Kosárba!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)