Abszolút olaszhorror-mentes filmes pályafutással vágtam bele a Suspiriába, és a másfél óra alatt pár jó pillanattal és elemmel megáldott 70-es évek beli picsahorrort nézhettem végig.
Amik tetszettek, azok a karakteres, szabályos geometriájukban is groteszk díszletek, amik az élénk fényekkel megvilágítva elég nyomasztó környezetet teremtettek. A történet megállja a helyét, kalandos és kelloen paráztató, de kissé darabos: pár jelenet túlmagyarázott, míg mások hangsúlytalanok. A negatív tartományba kerültek az alulöltözött, sikítozva vergodo csajok, a "zene" (a Goblins olyan effekteket tett a szemplerre, mint a kísértethuhogás és a disznósivítás, az alapja pedig hol a xilofon, hol valami citera-szeru nyekergés; feszültségteremto ereje kimerült abban, hogy ideges lettem tole), és pár vérgagyi kellék, amiket a film korával sem lehet kimagyarázni (a "horror" "worst of"-ba nálam innentol bekerült a hajevo, zsinóron rángatott mudenevér, de szorosan a nyomában van a torokmarcangoló mukutya is:)).
Összességében a Suspiria olyan volt, mintha egy elavult szellemvasúton forgatott NDK-szoftpornót láttam volna. Nézheto, részemrol valószínuleg egyszer.