Az elgondolkodtató és vizuális ill. audio módon retina és dobhártya szaggató Mátrix trilógia készítői nagyon magasra tették a filmkészítés mércéjét. Ha egy mai filmben a gravitációt meghazudtoló módon már nem repkednek és csavart szaltóznak a szereplők az edzett szemű néző teljesen immunis marad a történet iránt. Christopher Nolan rendező az Eredet című alkotásával is igyekszik lépést tartani a korral.

Történetében Cobb-Leonardo di Caprio-egy olyan álom kutatót játszik aki beférkőzve mások álmába vállalati és egyébb titkokat lop el megbízásból. Az álom kutatást felesége, Mal-Marion Cotillard-segítségével dolgozta ki, akivel olyan mélyre hatolt az egyes álom szintekben, (álom az álomban), hogy Cobb minden egyes álom küldetésből visszatérve már maga sem biztos benne, hogy a valóságba ébredt-e vissza, ezért egy totem, egy pörgettyű segítségével próbálja kideríteni, hogy még mindig álmodik-e. Hisz minden ember tudja, hogy az álmot a valóságtól megkülönböztetni, igen nehéz.

Az álom világ szabályai szerint ugyanis a totem rendellenes viselkedése jelzi, ha az illető még mindig álmodik. Ezért Cobb az álmából a számára valóságosnak hitt ébrenlétbe visszatérve, kibiztosított fegyverét fejéhez emeli és megpörgeti a pörgettyűt, s csak akkor teszi el a fegyvert mikor megnyugodva konstatálja, hogy a pörgettyű engedelmeskedve a gravitáció törvényeinek lelassul s végül megáll. Ugyanis ha a totem pörgettyű vég nélkül csak forogna tovább, akkor-szintén az álomvilág szabályai szerint-Cobbnak csak fejbe kell lőnie magát és akkor máris felébred. Felesége, Mal sajnos tragikusan szörnyethalt mert nem tudott különbséget tenni álom és ébrenlét között. Vagy mégsem?
A kiváló Brit rendező vagy zseniálisan elgondolkodtató akció filmet készített, vagy Ő maga is eltévedt az álmok kusza labirintusában. A logikai réseket ugyanis első osztályú, izgalmas akció jelenetekkel és a mélyfrekvenciák egyes jelenetekben indokolatlan dübörögtetésével próbálta betömködni.
Hogyan lehet, hogy pl. minden szereplő ugyanazt álmodja, hiszen itt nincs közös szerver, mint a Mátrixban ahol arra mindenki rácsatlakozva találkozhat egymással a kibertérben?

A film azonban akkor kezdődik újra amikor véget ér. A néző fejében. Ugyanis a rendező háromféle befejezést sejtet.

Egyet azoknak akik szerint nem áll meg a pörgettyű forgása és Cobb még mindig álmodik.

Egyet a vájt fülűeknek akik meghallják amint a másodperc tört

része alatt meginog a totem forgása és épp kibillenne egyensúlyából, de egy gyors vágás után azt már nem láthatjuk, mert következik a stáblista felsorolása.

És egyet azoknak, akik újra meg- újra végig mustrálják a filmet és rájönnek a totem titkára!
Mikor Arthur, Cobb munkatársa megmutatja Ariadne-nak, az álom világ építészének, a saját totemét, ami egy dobókocka, arra buzdítja a tapasztalatlan építész lányt, hogy Ő is készítsen magának egyet. Ariadne kíváncsiságból meg akarja fogni Arthur totemét, ám az nem engedi, mondván:"Nem hagyhatom, hogy megérintsd, mert azzal elrontanád."

A totem ugyanis csak a saját tulajdonosa kezében működik megbízhatóan. Cobb aztán bevallja, hogy neki is megvan a saját toteme, ám az eredetileg Mal-é volt.Csakhogy amint azt Cobb megérintette, akkortól az megszűnt a számára helyesen működni! Hiába is pörgetgeti Cobb egészen a film végéig, az igazságot, amit új tulajdonosa tudat alatt elrejtett magában, az már nem fogja megmutatni. Ennek ismeretében talán megdöbbentő lehet a felismerés, hogy a filmben egyetlen jelenet sem játszódik az ébrenlét szintjén és az egyedüli élő szereplő az csak Cobb. A többiek mind Cobb tudatalattijának kivetülései, projekciói.

A valóságban, az ébrenlét szintjén természetesen léteznek, de mint ahogy az minden álmodóval megesik, valós személyekkel álmodik, de azok közreműködése nélkül.
Mikor a Michael Cane alakította Cobb apja azt javasolja fiának, hogy miért nem saját maga tervez épületeket az álomban, a felelet:"Mert Mal nem engedi." Cobb tudatalattija itt megszólal apja képében-és Michael Cane kifinomult alakításában-aki megdöbbent arckifejezéssel könyörögve kéri fiát:"Gyere vissza Tom! Gyere vissza a valós világba!"
Még rengeteg utalás el van rejtve a filmben aminek felfedezése a nézőre vár és csak rengeteg újratekintés árán lehet megemészteni a filmben látottakat.

Jó szórakozást kívánok ehhez az élvonalbeli de logikátlan vonalvezetésű mozihoz, hogy mindenki   átélje a felfedezés örömét. amit szerintem inkább a kétlemezes érdekes extratartalmakkal telepakolt blu ray kiadványosan érdemes beszerezni, mert ez az egy lemezes fapados dvd kiadvány-hiába kiváló ugyan az angol és a magyar hangsávja- de az unalmas állómenűjével a helyenként vibráló képminőségével azért nem kis csalódást okoz.

Az elgondolkodtató és vizuális ill. audio módon retina és dobhártya szaggató Mátrix trilógia készítői nagyon magasra tették a filmkészítés mércéjét. Ha egy mai filmben a gravitációt meghazudtoló módon már nem repkednek és csavart szaltóznak a szereplők az edzett szemű néző teljesen ímmunis marad a történet iránt. Christopher Nolan rendező az Eredet című alkotásával is igyekszik lépést tartani a korral.

Történetében Cobb-Leonardo Di Caprio-egy álom kutatót játszik aki beférkőzve mások álmába vállalati és egyéb titkokat lop el megbízásból. Az álom kutatást felesége, Mal-Marion Cotillard- segítségével dolgozta ki, akivel olyan mélyre hatolt az egyes álom szintekben, (álom az álomban), hogy Cobb minden egyes álom küldetésből visszatérve már maga sem biztos benne, hogy a valóságba ébredt-e vissza, ezért egy totem, egy pörgettyű segítségével próbálja kideríteni, hogy még mindig álmodik-e. Hisz minden ember tudja, hogy az álmot a valóságtól megkülönböztetni, igen nehéz. Az álom világ szabályai szerint ugyanis a totem rendellenes viselkedése jelzi, ha az illető még mindig álmodik. Ezért Cobb az álmából a számára valóságosnak hitt ébrenlétbe visszatérve, kibiztosított fegyverét fejéhez emeli és megpörgeti a pörgettyűt, s csak akkor teszi el a fegyvert mikor megnyugodva konstatálja, hogy a pörgettyű engedelmeskedve a gravitáció törvényeinek lelassul s végül megáll. Ugyanis ha a totem pörgettyű vég nélkül csak forogna tovább, akkor-szintén az álomvilág szabályai szerint-Cobb-nak csak fejbe kell lőnie magát és akkor máris felébred. Felesége, Mal sajnos tragikusan szörnyethalt mert nem tudott különbséget tenni álom és ébrenlét között. Vagy mégsem?

A kiváló Brit rendező vagy zseniálisan elgondolkodtató akció filmet készített, vagy Ő maga is eltévedt az álmok kusza labirintusában. A logikai réseket ugyanis első osztályú, izgalmas akció jelenetekkel és a mélyfrekvenciák egyes jelenetekben indokolatlan dübörögtetésével próbálta betömködni. Hogyan lehet, hogy pl. minden szereplő ugyanazt álmodja, hiszen itt nincs közös szerver, mint a Mátrixban ahol arra mindenki rácsatlakozva találkozhat egymással a kibertérben?

A film azonban akkor kezdődik újra amikor véget ér. A néző fejében. Ugyanis a rendező háromféle befejezést sejtet. Egyet azoknak akik szerint nem áll meg a pörgettyű forgása és Cobb még mindig álmodik. Egyet a vájt fülűeknek akik meghallják amint a másodperc tört része alatt meginog a totem forgása és épp kibillenne egyensúlyából, de egy gyors vágás után azt már nem láthatjuk, mert következik a stáblista felsorolása. És egyet azoknak, akik újra meg- újra végig mustrálják a filmet és rájönnek a totem titkára!

Mikor Arthur, Cobb munkatársa megmutatja Ariadne-nak, az álom világ építészének, a saját totemét, ami egy dobókocka, arra buzdítja a tapasztalatlan építész lányt, hogy Ő is készítsen magának egyet. Ariadne kíváncsiságból meg akarja fogni Arthur totemét, ám az nem engedi, mondván:"Nem hagyhatom, hogy megérintsd, mert azzal elrontanád." A totem ugyanis csak a saját tulajdonosa kezében működik megbízhatóan. Cobb aztán bevallja, hogy neki is megvan a saját toteme, ám az eredetileg Malé volt.Csakhogy amint azt Cobb megérintette, akkortól az megszűnt a számára helyesen működni! Hiába is pörgetgeti Cobb egészen a film végéig, az igazságot, amit új tulajdonosa tudat alatt elrejtett magában, az már nem fogja megmutatni. Ennek ismeretében talán megdöbbentő lehet a felismerés, hogy a filmben egyetlen jelenet sem játszódik az ébrenlét szintjén és az egyedüli élő szereplő az csak Cobb. A többiek mind Cobb tudatalattijának kivetülései, projekciói. A valóságban, az ébrenlét szintjén természetesen léteznek, de mint ahogy az minden álmodóval megesik, valós személyekkel álmodik, de azok közreműködése nélkül.

Mikor a Michael Cane alakította Cobb apja azt javasolja fiának, hogy miért nem saját maga tervez épületeket az álomban, a felelet:"Mert Mal nem engedi." Cobb tudatalattija itt megszólal apja képében-és Michael Cane kifinomult alakításában-aki megdöbbent arckifejezéssel könyörögve kéri fiát:"Gyere vissza Tom! Gyere vissza a valós világba!" Még rengeteg utalás el van rejtve a filmben aminek felfedezése a nézőre vár és nem lenne helyes ha helyettük rágnánk meg az ételt a szájukba adva, mert az még kifordulna onnan. Mindenkinek saját magának kell kifejlesztenie a szellemi éhségét és megemésztve a filmben látottakat, átélni a felfedezés örömét.

Jó szórakozást kívánok ehhez az élvonalbeli de logikátlan vonalvezetésű mozihoz!

Sikerült abszolválnom ezt a filmet is...

Érdeklődéssel vártam a robbanást, a katarzist, de nem jött. Sajnos, a film nézése közben eszembe jutott a régi mondás: A kevesebb néha több.

A dramaturgia túlfeszített, a látvány lenyűgöző, de céltalan.

Egyik problémából a másikba ugranak a szereplők, de minek. Sajnos, a drámai szál (a katarzisért felelős filmszelet) pehelykönnyű, a látvány ebben az esetben nem egyenlítette ki a dramaturgia hiányosságokat.

Később újból próbálkozom a filmmel, az idő olykor nem csak gyógyít, szépít is....

Ez a film egész egyszerűen elképesztő volt. Én nem is láttam még hasonlót. Lehet a Mátrixhoz hasonlítani, de azért az mégis más volt, maximum a hatása volt hasonló. Az a film is, ez is sokkolt, elgondolkodtatott. Az átlagos filmeket messze felülmúló látványvilága, története, zenéje magával ragadja az embert, és úgy telik el a közel 2.5 óra mintha 10 perc lenne.. Te jó ég, lehet, hogy álmodtam?! :)

Nekem az eredet nem volt több, mint totális illúziórombolás. Nolan értelmezésében az álom az életnek ezrednyi másodperces pontossággal előre precízen megtervezhető része, ami csupán színhely a tudatalatti különböző szintjeinek akciójelenetekkel történő telepakolásához. Mert ugye akciójelenetek és szemkápráztató trükkök bevetése nélkül egy mai film nézhetetlen és eladhatatlan lenne /legalábbis sokak, köztük Christopher Nolan szerint is.../
Számomra ez a film nem több, mint túlzásba vitt idézőjeles petárda durrogtatás. Vékonyka üzenettel, ami sajnos elveszik a kötelező akciójelenetek súlya alatt. Szívesen visszasírnám az elődök álom-ábrázolását, és itt most három filmre gondolok. Louis Bunuel: A burzsoázia diszkrét bája, Woody Allen: Egy másik asszony , Tarkovszkij: Solaris.
Mindhárom film művészi szintet képvisel, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy e rendezők képesek voltak úgy megjeleníteni az álmot, hogy megragadják a jelenség lényegét, ami a kiszámíthatatlanságában rejlik. Az álom a maga csodáival a mai napig megfejthetetlen szegmense az emberi létnek. És ami fontos: szürrealizmusával és esetlegességével együtt. Pont ezen két dolog hiánya miatt érzem Nolan filmjével kapcsolatban azt, hogy illúzióromboló. Ettől még mint akciófilm tökéletesen működhetne, ha nem hiányozna belőle egy nagyon lényeges momentum: a humor.
Mindezen okok miatt az Eredet számomra csak egy ügyes bűvésztrükk marad, semmi több. Az mondjuk kiérződik a sorok közül, hogy Nolan Philip K. Dick nagy rajongója, és ez nekem szimpatikus is, csak szerintem a témából adódó személyességet és a szürreális megfoghatatlanságot feláldozta a hatásvadász látványvilág javára.

Christopher Nolan a modern filmkészités illúzionistája mivel szinte minden egyes filmjével megtéveszti a nézök összes érzékeit és teljes bizonytalanságba kergeti a gyanútlan közönséget majd a filmjei végén szépen mindenki agyalhat a megfejtésen hogy mit is látott tulajdonképpen. A film alapvetö célja megmozgatni a fantáziánkat és hogy alaposan gondolkodjunk el minden egyes momentumon és próbáljuk átlátni ezt a Nolan teremtette álomvilágot és azok minden egyes szintjét hogy mikor és hol tartózkodunk az álomvilágon belül és mikor a valóságban akárcsak a Matrix filmekben. A tökéletesen kidolgozott álomvilág látványa, a hibátlanul összeillesztett bonyolult álomszintek kidolgozottsága, a hihetetlen profin megirt elképesztö történet együttesen minden idök egyik legtökéletesebb produkcióját szülte meg Nolan páratlan zsenialitásával, ezért szerintem az év legjobb filmje vitathatatlanul.