No, a szavazósdi első húszából ezzel megvan tizenkilenc, a huszadikra meg úgysem vagyok kíváncsi… Nagyjából alá is írom a többiek értékítéletét, mert az Utolsó műszak valóban jól sikerült mozi lett, ugyanakkor ahhoz, hogy ehhez a felismeréshez eljussunk, embert próbáló módon keresztül kell vergődnünk magunkat az első negyed órán.
Iszonyat. Ami ebben a részben van, az az idegbeteg kamerarángatózás, az olyan szinten befolyásolja a filmnézés élményét, hogy majdnem abbahagytam. Amúgy is a tököm tele van már ezekkel a kézikamerás filmekkel, a valóság álérzetét keltő áldokumentarista jelleggel, e filmben pedig - a District 9-hez hasonlóan -, az egészet még megcsavarták a normál filmes, a biztonsági- és rendőrautó-kamerás, valamint az éjjellátó felvételekkel. A nagy kavalkád messze nem sikerül azonban olyan jól, mint Neill Blomkamp művében, ráadásul valami elmebeteg rendezői koncepció miatt az első negyed óra némely felvétele erős émelygést és borzasztó hendikepet okoz…
A mozi dicséretére válik, hogy nem hagytam abba. Érdekelt a történet, bírom a két főszereplőt is, így hát maradtam. Szerencsére valami megmagyarázhatatlan okból a kamerarángatózás abbamarad, egy idő után már csak a különböző nézőpontok váltakozásai lehetnek icipicit zavaróak. Ahogy azonban a sztori kibontakozik, s belemerülünk a két zsaru és L.A. mindennapjaiba, úgy felejtődik el a kezdeti bosszúság. Jól felépített, hiteles és drámai eseménysor, a feszültség és a család aránya pont megfelelő, a becsempészett humor pedig igazi fűszere az egész mozinak. A rendőrpáros ráadásul nem a megszokott klisén alapul, nem a milliószor látott ellentétekre épülő, vagy öreg-fiatal összeállítást látjuk, hanem – életszerűen – egy baráti viszonyt, két fiatal srácot, akik életüket is áldoznák egymásért. A történet ugyanakkor éveken át ível(het), úgyhogy amit itt látunk, az tulajdonképp az „unalmas” rendőrmunka esszenciája is egyben. Jake Gyllenhaal és Michael Pena pedig eddig is kedvenceim voltak, de ha eddig nem lettek volna, e film alapján immár biztos azok lennének. Tökéletes volt az alakításuk is, az összhang is kettejük közt, így ez a partner-dolog kifejezetten jól állt nekik. Hol van már a srác a Donnie Darkoból…
A filmre vitt akciók szokványosak lehetnek USA-ban, laikus nézőnek teljesen hihető az egész. Ha valakit érdekel a szakma, érdekel a rendőri lét, annak valóban hordozhat némi propagandajelleget a mozi, ám kétlem, hogy mezei halandók ez után a film után tolonganának az L.A.P.D. felvételi irodáján. Ahhoz elég kegyetlen és néha brutális lett a film. Meg hát ugye milyen toborzófilm az, ami úgy ér véget, mint ez???? Itt van egyébként egy icipici negatív érzésem és értetlenkedésem a filmmel, pontosabban annak címválasztásával kapcsolatban… ugyanis jócskán vett el a finálé élvezetéből, a katarzis nagyságából.
A város, a háttér, a kiegészítő figurák, az egész légkör nagyon eltalált. Összességében pedig – pláne így, egy héttel a megtekintés után – az émelyítő kamera sem tudja elhomályosítani az érzést, hogy az Utolsó műszak egy remek mozi. Nem az év mozija, de simán polcra való. Különösen a DVD hangja miatt. Eredetiben brutálisan szól, igaz, az egy percre eső fuckok számában is vélhetően dobogós a film. A képpel sem volt semmi bajom, az meg, hogy állóképes menü van, nulla extrával, már nem is tud megrázni. Ugyanakkor ismét felvetődik a kérdés, ezért a minőségért érdemes-e teljes árat fizetni… Előbb-utóbb mindenesetre
Kosárba!

Gyllenhaal, Peña és Anna Kendrick miatt amúgy is megnéztem volna ezt a filmet, de sokat dobott rajta, hogy nagyon sok év végi listán is szerepelt előkelő helyen. A leírások, összefoglalók drámai bajtársfilmet ígértek, reméltem, hogy ez tényleg a jobbak közül való.
A két karakter kapcsolatának bemutatása és felépítése példás. Nem sikerült pontosan belőnöm, de anélkül, hogy feltűnően jelezve lenne, az látszik az eseményekből, hogy évekig kísérjük ennek a két rendőrnek a sorsát, nyilván kiélezve a munkájuk és a magánéletük fontosabb eseményeire, és nem azt kell nézni, hogyan eszik a fánkot járőrözés közben. Még ha ettől kivonatos vagy szakaszos-döcögős is lesz a történetvezetés, és az is kicsit hihetetlen, hogy ennyi minden megtörtént egyetlen párossal, de az biztos, hogy a környék magában hordozza a lehetőséget, hogy ennyiféle dolog, tragédia, borzalom, vagy éppen vidám pillanatok megtörténjenek. Inkább úgy néztem, mintha valódi rendőrök mesélték volna ezeket a sztorikat (azt ugyanis el tudom hinni, hogy külön-külön megtörténtek már, mert elhiszem, hogy a világ produkálhat ilyen drámákat vagy ennyire beteg embereket), és utána a két színésszel megcsinálták hozzá az illusztrációt, kiegészítve pár kis színessel a családjukról. Ettől egy kicsit idealizáltnak tűntek, de az keményen látszik és érződik, hányszor húzták ki vagy vitték bele egymást kockázatos esetekből/-be. Tényleg, egyébként ki nézte meg annyira a borítót, hogy észrevegye, Peña egy aranyozott AK-t fog a kezében?
A rendező viszont olyan eszközt választott a rendőrökkel való közelség kifejezésére, fokozására, hogy szinte ott fussunk velük az akcióban, ami engem inkább zavart, mint lenyűgözött. Rengeteg ugyanis a hordozható meg a kézikamerás felvétel, kis minifelvevők lógnak végig a zsaruk mellényzsebén (amihez egy kicsit jobb érvet igényeltem volna, mint hogy "iskolai projekt"... na de legalább két évig folyamatosan, aranyapa?!), ami még hagyján, de amikor a gangszták is éjjellátóval kamerázták a barbecue-jukat, akkor már röhögve anyáztam. Iskolapéldája ez a ló másik oldalára esésnek, amikor a nagy izzadtságszagú realizmuskodás közepette a "found footage" filmek meg az FPS számítógépes játékok jutnak eszembe.
A DVD puritán és funkcionális, mint a rendőrcipő: kellemesen részletgazdag kép (voltak városi jelenetek, ahol felkaptam a fejem a látványra), ütős eredeti hang (a Nehéz időknél megtanultam, hogy David Ayer filmet nem szabad szinkronnal nézni, mert bele lehet gárgyulni a sok tesózásba/tökizésbe), és ennyi. Még az általában nem-extra előzetesek vagy egy animált menü sem dobják fel a hangulatot.
Röviden: Bármennyire is ultrarealisztikus próbált lenni az Utolsó műszak a sok kézikamerával meg közelivel, a film nem egyszer lengett ki a túlzások és a hiteltelenség irányába. Nem vágtam haptákba magam a filmtől, de úgy voltam vele, hogy nem baj, ha egy ilyen -pár kiragadott, hősies vagy éppen sokkoló eseten keresztül- emléket állít azoknak a rendőröknek, akik tényleg szolgálnak és védenek.