A csomag tartalma
Kapunk egy szép díszdobozt, bár talán nem Yoda kellett volna a frontoldalra, ha már a klasszikuson Vader szerepel (nem tudom, Yodát miért erőltetik, az új kiadás DVD-je is az ő képét kapta, pedig csupán mellékszereplő). A műanyagtok eltér a szokásostól, egy tok tartalmazza a három lemezt és tudunk forgatni a lemezek között. A lemezekre került ráégetett kép, bár itt sem mindig értek egyet, de legalább került rá. Belső borító nincs, de mostanság nem újdonság sajnos. Minden lemezre került az angol és magyar mellé német is, hamár a fél ország azt tanulja, ez pozitívum, jó minőségű hanggal. A képek szépek mindhárom filmnél, de meg kell jegyeznem az eredeti filmeknél mintha még tudták volna fokozni. A lemezmenük kidolgozására mind a 6 film tekintetében adtak, nagyon mutatósak, bár itt is meg kell jegyeznem, hogy a zenei aláfestéseket a menüknél az első három filmnél talán nem a legmegfelelőbb számból vágták be. Szerintem aki beruházott a klasszikus trilógiára, ez sem maradhat ki a gyűjteményéből.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Az előzménytrilógia megtekintése után ismét rám tört az az érzés, hogy feleslegesen adtam ki viszonylag sok pénzt a sorozatért. Mert bár a BD képminősége szép, de a kép egyáltalán nem győzött meg, a hang inkább.
A német hang nem zavaró abban az esetben, ha valaki jól beszél németül, sőt, itt szól messze legjobban a film. Majd egy jelentős hátránnyal, de meggyőzőn szól az angol, és viszonylag jól szól a magyar szinkron. Talán a legjobban, amit hallottam a BD-ken.
Az EP 1. képe nem eléggé éles, a színtelítettsége sem tökéletes, s a hang is csak a fogatversenyen ámulatba ejtő. A film egyértelműn a 10-12 éves korosztályt célozta meg, s ezzel Lucas rögvest mellétrafált, hiszen a filmet a harmincasok várták leginkább. A film leggyengébb pontja Portman. Portman tehetségtelen színész, üres és rideg arca, kezdetleges mimikája, olcsó manírjai hamar kiüresítik azokat a jeleneteket, amelyekben jelen van.
Neeson egészen jó, bár ő az egyetlen karizmatikus figurája a szereplőgárdának. Látszólag nem élvezi a forgatást, profi szinten hozza azt a keveset, amit elvárnak tőle.
Jake Lloyd a legnagyobb melléfogás. Pedig kedves arcú fiú, küllemében tökéletes lenne, de hunyorgáson és nyávogáson kívül sokat nem ad a filmhez. Különösen az édesanyjával játszott jelenetekben szenved, s mikor megnyeri a versenyt, undorodva fordul el az anyját játszó színésznőtől. Rendkívül kínos, hogy az a jelenet benne maradt.
Tehát az édesanyát játszó színész az egyetlen lélekkel telített figura, egyedül ő győzött meg, a többi kevesebbet ad, mint egy amatőr színjátszótársulat.
A rossz CGI-k is zavarók, s az egész filmből süt a propagandajelleg a gyerekek, az új generáció bekebelezéséért.
Az EP 2. a legrosszabb Star Wars-film. Látszik rajta a kapkodás, az ötlettelenség. Ugyanakkor leginkább a néző visszajelzések hatására ez a film komorabb lett, komolyabb és nagyobb szabású.
A nagyfülű és gülüszemű háttérbe szorult, s előlépett Christensen, akit mindenki telitalálatnak tart, kivéve engem. Már más filmekben is láttam az ifjú titánt, s ott még inkább harmatgyenge volt. Nos, itt sem tudott néhány csúnya nézésen kívül semmi egyebet hozni. Különösen hiteltelen volt a túl komoly fiú után az infantilis felnőttet látni.
Lee és Jackson komikus látványosság a filmben, teljesen idegen mindkettő a filmtől.
A film színvilága viszont nagyon szép, szimbolikus, és látszik Rajta a Gyűrűk ura hatása. A köpcös új-zélandi köröket ver Lucas-ra, szinte érezni a pánikból született kölcsönmegoldásokat a Klónok háborújában. Lucas annyira túlzsúfolta a filmet, hogy olyan lett, mint egy tömény és ihatatlan koktél.
Az EP 3.-ban megismétlődnek a 2. rész hibái, a kapkodás, sokszor borzalmas CGI, a rosszul mozgó bábuk, a túlpörgetett dolgok. De itt a legjobb a kép, s itt közepes a hang. A hangorgia helyett jobb lett volna egy jobban temperált hangzás. Rendkívül sok a következetlenség a trilógián belül és a két trilógia között. Ezek felsorolása tucatnyi oldalt töltene be, mégsem ezt érzem a legnagyobb hibának.
A legfájóbb pontok egyike az elképesztő érzelemszegénység, kidolgozatlanság és következetlenség. Anakin átalakulása mögött egy ócska és kiherélt freudi baromság áll, és elképesztő ellentmondás a 4-6. részekhez képest a barátságról szóló filozófia felrúgása. Ott Luke vagy Han egy felületes barátság ellenére is az egész galaxist átutazva a legfertelmesebb lényekkel megküzdve, tucatszor kockáztatva az életüket kiálltak egymásért. Itt a Jedi mesternek annyi intelligenciája nem volt, hogy az állandóan hangoztatott „Anakin, a testvérem voltál” mellett semmit nem látott meg, végül még hagyta volna a testvérét elevenen elégni.
De mégsem ez volt a filmben a legdühítőbb. Leginkább a végtelenül kezdetleges párbeszédek. Amik itt elhangoztak, azokhoz képest a Boci, boci tarka T. S Eliot.
Lucas foltozgathatja még ezt jó sokáig, s fogja is, szinte látok magam előtt egy harminc perccel hosszabb rendezői változatokat, újabb jelenetcseréket, CGI-javításokat.
Szólnunk kell a sokat dicsért zenéről. Williams újabb zenékkel rukkolt elő, melyek nem lesznek olyan sikeresek, mint a 4-5. részek zenéi, de technikai értelemben sokkal jobbak. Bár itt is egy-egy dallamfoszlány az orosz ötöket, néha Szkrjabint, máskor Korszakovot, Rachmanyinovot idézi, de ez viszi a hátán a filmet leginkább. Lucas sokkal több kérdőjelet hagyott maga után, mint amit megszüntetett. Míg a Gyűrűk urát egy nem tipikus író zseniális szintetizáló és megújító hajlama teremti, addig Lucas egy valójában olyan szakács, aki só helyett cukrot lapátol a főzelékbe, s mikor az túl édes, akkor nem hígítja, hanem ecettel locsolja.
Mégis van, ami a Star Wars mellett szól… Leginkább az, hogy a gyerekek többet kapnak, mint a képregénykultúrálatlanság szellemellenes offenzívájától, és többet, mint a Harry Potter ízléstelen és emberellenes szemétdombfilozófiájától.
A Star Wars generációkat köt egybe, próbált valamit megmenteni a mese misztikumából, amit a modern mesék teljesen nélkülöznek. Lucas remek érzékkel nyúl a témákhoz, de pancser módon bánik vele. Okos ember, aki azonban rendszeresen túl merészkedik saját korlátain. És nincs önkritikája, hogy észrevegye tévedéseit. Lucas azt az alkotói koncepciót képviseli, aki széttép 10-20 könyvet, s a kiszaggatott lapokból összeragaszt egy nyers és erőtlen, ugyanakkor látványos és színes képeskönyvet. Ha valaki szórakozni akar, ahhoz remek választás a Star Wars, de ha valaki nem akar bosszankodni, akkor kapcsolja ki a kreativitásért és a műveltségért felelős agyi részeket, s ámuljon ezeken a rosszul összeragasztott, de nagyon látványosan összefércelt filmeken.
A német hang nem zavaró abban az esetben, ha valaki jól beszél németül, sőt, itt szól messze legjobban a film. Majd egy jelentős hátránnyal, de meggyőzőn szól az angol, és viszonylag jól szól a magyar szinkron. Talán a legjobban, amit hallottam a BD-ken.
Az EP 1. képe nem eléggé éles, a színtelítettsége sem tökéletes, s a hang is csak a fogatversenyen ámulatba ejtő. A film egyértelműn a 10-12 éves korosztályt célozta meg, s ezzel Lucas rögvest mellétrafált, hiszen a filmet a harmincasok várták leginkább. A film leggyengébb pontja Portman. Portman tehetségtelen színész, üres és rideg arca, kezdetleges mimikája, olcsó manírjai hamar kiüresítik azokat a jeleneteket, amelyekben jelen van.
Neeson egészen jó, bár ő az egyetlen karizmatikus figurája a szereplőgárdának. Látszólag nem élvezi a forgatást, profi szinten hozza azt a keveset, amit elvárnak tőle.
Jake Lloyd a legnagyobb melléfogás. Pedig kedves arcú fiú, küllemében tökéletes lenne, de hunyorgáson és nyávogáson kívül sokat nem ad a filmhez. Különösen az édesanyjával játszott jelenetekben szenved, s mikor megnyeri a versenyt, undorodva fordul el az anyját játszó színésznőtől. Rendkívül kínos, hogy az a jelenet benne maradt.
Tehát az édesanyát játszó színész az egyetlen lélekkel telített figura, egyedül ő győzött meg, a többi kevesebbet ad, mint egy amatőr színjátszótársulat.
A rossz CGI-k is zavarók, s az egész filmből süt a propagandajelleg a gyerekek, az új generáció bekebelezéséért.
Az EP 2. a legrosszabb Star Wars-film. Látszik rajta a kapkodás, az ötlettelenség. Ugyanakkor leginkább a néző visszajelzések hatására ez a film komorabb lett, komolyabb és nagyobb szabású.
A nagyfülű és gülüszemű háttérbe szorult, s előlépett Christensen, akit mindenki telitalálatnak tart, kivéve engem. Már más filmekben is láttam az ifjú titánt, s ott még inkább harmatgyenge volt. Nos, itt sem tudott néhány csúnya nézésen kívül semmi egyebet hozni. Különösen hiteltelen volt a túl komoly fiú után az infantilis felnőttet látni.
Lee és Jackson komikus látványosság a filmben, teljesen idegen mindkettő a filmtől.
A film színvilága viszont nagyon szép, szimbolikus, és látszik Rajta a Gyűrűk ura hatása. A köpcös új-zélandi köröket ver Lucas-ra, szinte érezni a pánikból született kölcsönmegoldásokat a Klónok háborújában. Lucas annyira túlzsúfolta a filmet, hogy olyan lett, mint egy tömény és ihatatlan koktél.
Az EP 3.-ban megismétlődnek a 2. rész hibái, a kapkodás, sokszor borzalmas CGI, a rosszul mozgó bábuk, a túlpörgetett dolgok. De itt a legjobb a kép, s itt közepes a hang. A hangorgia helyett jobb lett volna egy jobban temperált hangzás. Rendkívül sok a következetlenség a trilógián belül és a két trilógia között. Ezek felsorolása tucatnyi oldalt töltene be, mégsem ezt érzem a legnagyobb hibának.
A legfájóbb pontok egyike az elképesztő érzelemszegénység, kidolgozatlanság és következetlenség. Anakin átalakulása mögött egy ócska és kiherélt freudi baromság áll, és elképesztő ellentmondás a 4-6. részekhez képest a barátságról szóló filozófia felrúgása. Ott Luke vagy Han egy felületes barátság ellenére is az egész galaxist átutazva a legfertelmesebb lényekkel megküzdve, tucatszor kockáztatva az életüket kiálltak egymásért. Itt a Jedi mesternek annyi intelligenciája nem volt, hogy az állandóan hangoztatott „Anakin, a testvérem voltál” mellett semmit nem látott meg, végül még hagyta volna a testvérét elevenen elégni.
De mégsem ez volt a filmben a legdühítőbb. Leginkább a végtelenül kezdetleges párbeszédek. Amik itt elhangoztak, azokhoz képest a Boci, boci tarka T. S Eliot.
Lucas foltozgathatja még ezt jó sokáig, s fogja is, szinte látok magam előtt egy harminc perccel hosszabb rendezői változatokat, újabb jelenetcseréket, CGI-javításokat.
Szólnunk kell a sokat dicsért zenéről. Williams újabb zenékkel rukkolt elő, melyek nem lesznek olyan sikeresek, mint a 4-5. részek zenéi, de technikai értelemben sokkal jobbak. Bár itt is egy-egy dallamfoszlány az orosz ötöket, néha Szkrjabint, máskor Korszakovot, Rachmanyinovot idézi, de ez viszi a hátán a filmet leginkább. Lucas sokkal több kérdőjelet hagyott maga után, mint amit megszüntetett. Míg a Gyűrűk urát egy nem tipikus író zseniális szintetizáló és megújító hajlama teremti, addig Lucas egy valójában olyan szakács, aki só helyett cukrot lapátol a főzelékbe, s mikor az túl édes, akkor nem hígítja, hanem ecettel locsolja.
Mégis van, ami a Star Wars mellett szól… Leginkább az, hogy a gyerekek többet kapnak, mint a képregénykultúrálatlanság szellemellenes offenzívájától, és többet, mint a Harry Potter ízléstelen és emberellenes szemétdombfilozófiájától.
A Star Wars generációkat köt egybe, próbált valamit megmenteni a mese misztikumából, amit a modern mesék teljesen nélkülöznek. Lucas remek érzékkel nyúl a témákhoz, de pancser módon bánik vele. Okos ember, aki azonban rendszeresen túl merészkedik saját korlátain. És nincs önkritikája, hogy észrevegye tévedéseit. Lucas azt az alkotói koncepciót képviseli, aki széttép 10-20 könyvet, s a kiszaggatott lapokból összeragaszt egy nyers és erőtlen, ugyanakkor látványos és színes képeskönyvet. Ha valaki szórakozni akar, ahhoz remek választás a Star Wars, de ha valaki nem akar bosszankodni, akkor kapcsolja ki a kreativitásért és a műveltségért felelős agyi részeket, s ámuljon ezeken a rosszul összeragasztott, de nagyon látványosan összefércelt filmeken.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)