A Rango című animációs film 2011 egyik legjobb, legviccesebb, és legszórakoztatóbb mozija lett. Elsősorban a westernfilmek rajongóinak ajánlom ezt a filmet, mert azt figurázza ki, méghozzá remekül. Remek karakterek, és remek zenék szerepelnek a filmben. A DVD kép,-és hangminősége nagyon  is a helyén van, de extrák tekintetében ez a film többet érdemelt volna. Ennek ellenére ez egy remek film, érdemes beruházni rá.

Csak azért hármas, mert annyira szép a grafikája, hogy én még ennyire profin megrajzolt filmet sosem láttam. Rengeteg apró vizuális momentum, geg van benne (pl. a viszkispoháron keresztül néző kamera, stb.), valóban, szinte minden képkockája kincset ér.

A történet azonban kidolgozatlan, kusza, értelmetlen, és ahol meg esetleg van értelme, ott sablonos. A karakterek fizikai megrajzolása ötletes, jellemük viszont jellegtelen és laposabb, mint egy kétdimenziós diafilm. Irgalmatlanul bosszantó, hogy ekkora vizuális kreativitást, munkát és stílusérzéket volt pofájuk egy ennyire hányaveti és arcátlanul összegagyizott forgatókönyvvel a középszer alá silányítani.

Erre még rádob egy lapáttal a főszereplő irritáló szinkronja (bár lehet, hogy Johnny Depp is így ripacskodik az eredeti hangban), a mellékszereplők hangjai legalább jók.

Ja, és csak nyolc éven aluli gyerekeket láttam a szüleikkel a moziban: nos, ez baromira nem gyerekfilm (halál, gyilok, gázolás, elnyomás, terror és mindenféle testi-lelki torzulások garmadáját vonultatja fel a film a nulladik perctől kezdve), a felnőttek viszont egy kis írói munkát is elvártak volna. Erre egyszerűen nincsen más magyarázat, mint a beleszarás - így, annak ellenére, hogy valóban le vagyok nyűgözve a "felvételek" gyönyörűségétől, megsemmisítő bukást kívánok neki. Tényleg csak a grafikusok munkáját értékelendő nyomtam a hármasra, amúgy nagyon nem jött szívből.

Két szerencsés véletlen segített hozzá, hogy megnézzem a Rango-t, így részesülve az utóbbi két-három év egyik legjobb animációs filmjének élményében.
Talán nem tetszett volna annyira, ha nem előtte való nap nézem meg a Derült égből fasírtot. Ahhoz képest ugyanis mind a karakterek, mint a helyszín, mind az animáció, mind a téma sokkal jobb volt. Rango nekem egy kicsit túl harsány és hiperaktív volt (főleg a Porba való eljutásig, addig a film inkább olyan volt, mint egy különösen idétlen motkányos Jégkorszak-trailer; gondolom ez valami "Sparrow-i" hagyaték), a mariachi-baglyok és a csörgőkígyó viszont fantáziadúsabbak voltak, mint az összes többi szereplő együttvéve. Nem vagyok nagy western-rajongó, de ötletesnek találtam az utalásokat, Port is rendesen összerakták, és annyira részletgazdag volt a város, hogy biztos lesz poén, amit csak a következő nézésre veszek majd észre. Az animációról csak annyit, hogy ritkán van olyan érzésem, hogy valós filmet nézek, nem rajzoltat, de itt többször is összejött.
Ami meglepett, hogy még a tanmesei részek sem rontották le a Rango megítélését. A kaméleonokkal és a kaméleon-dilemmával ("ha mindig alkalmazkodok, milyen is az eredeti színem?") szemben elfogult vagyok, kb. az azonos című sorozat óta. Az öko-propaganda is kellemesen visszafogott volt; értékeltem, hogy noha sokkal szájbarágósabbra is meg lehetett volna ezt csinálni, ténylegesen behozva az embereket a képbe, a készítők egy kettős célú, rövid utalással elérték, amit akartak... Egyfelől addigra már annyira hozzászoktam a vadnyugati környezethez és a XIX. század hangulatához, hogy jórészt el is felejtettem, jelenkori filmet nézek; másrészt az a bizonyos utalás mindig is az emberi kapzsiság, nagyravágyás és beképzeltség csicsás iskolapéldája volt.  
Egyszerűen egészében a hangulat annyira tetszett, hogy a megnézését követően megajánlottam Rangonak egy lehetőséget az éves TOP10-embe való bekerülésre, aztán majd kiderül, hogy tényleges helyezésre váltja-e, főleg a Panda2-vel szemben.