"Csi népe azért tartja be a törvényt, mert félnek a büntetéstől. Ha azért tisztelnénk a törvényt, mert becsületesek, őszinték és tisztességesek vagyunk, az nem lenne sokkal jobb?"
Pusztán kíváncsiságból vettem meg ezt a filmet, látatlanban (egy előzetes azért belefért), mert ha mérsékelten is, de a kínai kultúra és a konfucianizmus is érdekelt... nagyjából annyira, amennyibe a DVD került:), plusz kínai filmet se nagyon láttam még. Ezekhez képest még tetszett is.
Annak, aki az ajánlót elolvassa, túl sok újat történetében a film már nem fog nyújtani, lévén tokától bokáig le van írva benne, hogy Confucius életét milyen jelentősebb szakaszok határozták meg. Ahogy az ő élete is két főbb részre bontható, úgy ez a filmre is igaz. Az első fele kivonat az akkori udvari élet intrikáiból, míg a második az "önkéntes" száműzetés eseményeiből ad ízelítőt. Nekem az első szakasz tetszett jobban, az ottani beszélgetésekből sokkal jobban kirajzolódik, milyen ember is volt ő, milyen elveket, értékeket vallott, kikkel szállt szembe, vagy éppen milyen furfangosan sikerült egy-egy vitát vagy akár csatát megnyernie, pusztán a szavak erejével. Talán ezek a mondatok közhelynek hatnak, de ahogy például a fent idézett mondatból is látszik, tudnék olyan embereket mondani akár itt, Magyarországon is akik haszonnal forgathatnák a műveit, és tanulhatnának belőlük...
Ami nekem vitán felül áll, az az, hogy ez egy látványában szép film. Kínában azért amire a pártközpont szán, arra van pénz, és itt a díszletekre, de főleg a jelmezekre nem sajnálták a jüant. Eleve az ország rengeteg gyönyörű táját megmutatják, hatalmas tereket építettek fel a filmhez, de nekem mégis a kosztümök maradtak meg legjobban, mondjuk az egyik lakoma-jelenetnél a táncosoké, a hadvezérek páncélzata, vagy éppen Nanzi királyné kék gyöngyös ruhája.
A kínai filmgyártásnak viszont még láthatóan erőfeszítésébe kerül, hogy munkájuk eredménye már ne legyen propagandafilm, de azért még a nyugati kollégáiktól kölcsönvett szórakoztató elemek és eszközök se kerüljenek túlsúlyba. Kár, mert így mind a két szál, az életrajzi és a "popcorn-stílus" is csorbát szenved. Egyéni probléma, de én sokkal szívesebben hallottam volna Confucius tanításairól többet, ahelyett, hogy megtudjam, milyen királyságokban járt az utazásai során meg hogy kikkel találkozott. Ez főleg azért volt problémás, mert a filmet -emiatt- telepakolták lábjegyzetekkel, amik fel-felvillannak a film teljes hosszában. Még a helyszíneknél hagyján, de amikor még arra is szöveggel hívják fel a figyelmem, hogy most éppen Kung Ce feleségét nézem, akkor úgy felmerül bennem a "Miért? Ez amúgy nem derülne ki?" kérdés. Ettől darabosnak hat a forgatókönyv, még annak fényében is, hogy az életrajzi filmek abból a hátrányból indulnak amiatt, hogy általában hosszú időtávot ölelnek fel, és ezért némely fontos eseményre is csak említés szintjén jut idő.
Spórolni például a kissé gyakorlatlanul használt hollywoodi stílussal lehetett volna. Látható hatalmas seregek felvonulása és csatája is, de mondjuk egy Trója vagy egy A Gyűrűk ura után, főleg az erősen "B"-kategóriás CGI és greenbox miatt, inkább fakasztottak ezek  könnyekre, mint mosolyra. Ha például azt mondom, hogy a várostromra az Egri csillagok ráver, csak el tudjátok képzelni. Ugyanígy esetlen kicsit a kényszeredetten felvázolt romantikus szál is, amikor szegény Nanzi már szinte nyíltan konzumál, de valahogy csak nem sikerül elcsábítania Kung Cét, és úgy, hogy ennek sem előbb, sem később nincs szerepe, leginkább az "azért volt, hogy legyen" érzést hagyta maga után.
A tapasztalatlanság más területeken is megmutatkozik, amik hol idegesítőek, hol egyenesen röhejesek voltak. Előbbi kategória egyértelmű képviselője a zene: ha már egyszer történelmi gyökerei vannak a filmnek, bizony elvártam volna, hogy tradicionális kínai hangszerek és dallamok szólaljanak meg (arról nem is beszélve, hogy szeretem is hallani ezeket); ehelyett van illúzióromboló hegedű-szempler (amolyan "kislány fut a kutyájával egy alpesi mezőn" jellegű), áriázó női siratókórus meg a főcím alatt valami langymeleg popdal. Utóbbira pedig Nanzi királyné bemutatkozó jelenete a legjobb példa, ami olyan, mint egy kínai mosópor-reklám (amihez egyébként -kétes dicsőségként- tökéletesen illik az előbb szapult szempler:)).
A kép nekem rendben volt, ami kell is, lévén több jelenet is megköveteli, hogy a színek és a részletek is megmutatkozhassanak, viszont ha jól láttam, akkor a 2.35:1 képarány nem anamorf, hanem letterbox. A hanggal már nem kerültem ekkora barátságba, mert sem az eredeti mandarin nyelvbe, sem a szinkronba nem sikerült túl sok érzelmet belevinni, halk is, unott is. Ami zavaró volt, az a felirat, merthogy a már említett lábjegyzetekre van külön kiegészítő felirat, ezek viszont hiányoznak az alap feliratból, így azzal nézve a filmet az ember vagy ért angolul is, vagy kimarad a kiírt információkból.
Röviden: Mint kínai gyártású életrajzi film, ritkaságszámba megy a magyar DVD piacon, és szerintem több az előnye, mint a hátránya, úgyhogy az én ajánlásomon nem fog múlni, ha valaki amúgy is kíváncsi lenne a Confuciusra.