Gengsztertörténet kevesebb spagettivel
Ugyan nem tartozik a leghíresebb gengszterfilmek közé, nekem mégis az a véleményem, hogy mindenképp szót kell ejteni erről a kiadványról, ami a maga nemében egy egész nézhető darab.
Igaz történet alapján készült a botrányos címmel megáldott Nem Írnek Való Vidék, ami egy olyan gengszter életútját mutatja be, aki közelebb áll a köznéphez, az átlagemberekhez, mint a maffiózókhoz. Összehasonlítva más (akár megtörtént, akár nem) sztorikkal, itt kevesebb szerep jut, a szeszcsempészetnek, drognak, fegyverkereskedelemnek és egy kicsivel több a politikának, munkanélküliségnek, illetve a szegénységnek.
Mindazonáltal egy jóval emberibb képet kapunk egy, az alvilági(bb) pályát választó tagról, mint általában más maffiával foglakozó filmekben. Azt is érdemes még tudni, hogy egy könyv is az alapjául szolgált a forgatókönyvnek, ami „To Kill The Irishman: The War That Crippled The Mafia” címmel jelent meg és Rick Porello a szerzője.
Betekintést nyújt a mozi Danny Greene (Ray Stevenson), a maffia ranglétráján történő feljebb lépkedésébe, vagy ha pontosabban akarok fogalmazni akkor gyakorlatilag erről szól. Minden szinten, minden egyes lépcsőfoknál újabb ellenségek és barátok tűnnek fel, akik persze egy idő után el kezdenek fogyni, mert ez egy ilyen szakma... Kicsit olyan, mint egy videójáték: a pálya végén megküzdesz az ellenféllel, ha nyersz tovább jutsz, ha nem, meghalsz. Itt viszont csak egy életed van és nem nagyon tudsz menteni.
Ha magát a történetet nézem kicsit hirtelen jön az egész és rögtön az elején bele is csapnak a lecsóba, aminek lehet egyfajta hátránya, miszerint, ha valaki legalább alapszinten nincs képbe az akkori politikai helyzettel, akkor nehezen érthetővé válhat. Persze az élvezetet nem rontja el feltétlenül. A lényeg, hogy a 60-as évek elején leginkább Vietnám kötötte le az USA figyelmét, azzal voltak elfoglalva. Emellett elég nagy volt a munkanélküliség, ami érthető a II. V.H. után. Ez a probléma más országoknál is jelentkezett. Danny Greene azok közé az emberek közé tartozott, akik próbálták magukat életben tartani, ezért nap, mint nap a kikötőben voltak és munka után kajtattak. Több-kevesebb sikerrel. A szakszervezet nem megfelelő hozzáállása és a tapló szakszervezeti vezető hozza ki Danny-t a béketűrésből és indítja el egy olyan úton, ami a maffiához vezet, de legalábbis annak az irányába tart.
Nagyon szerettem volna egyébként teljesebb képet kapni, a háttérről és az akkori politikai\alvilági dolgokról, de nem igazán találtam erre megfelelő forrásokat és ha minden igaz a könyv sem jelent meg magyar fordításban. Emiatt egy kisebb űr maradt a film után, mert az az érzésem volt, hogy nem kaptam meg minden információt.
Ettől függetlenül ez egy nagyon szépen, igényesen és profin összerakott film, amit az első percétől az utolsóig élveztem. Jóval higgadtabb, mint más gengsztermozik, de a csavart itt is megadja az F.B.I. faktor, amiről a film nézése közben hajlamos voltam megfeledkezni. Annyira be lehet merülni a történések rengetegébe, hogy egyszer-egyszer elsiklik, de legalábbis megfeledkezik az ember az alapvető dolgokról.
Szeretem hasonlítgatni a filmeket más alkotásokhoz vagy kategóriákhoz. Ennek több oka is van. Első sorban, ha van ember, aki az írásaimat olvassa, talán tudok számára némi támpontot adni és ő is könnyebben el tudja dönteni, hogy meg akarja-e nézni vagy sem. A másik, hogy könnyebben rendszerezem otthon a filmeket, ha van egy bizonyos csoport, amibe bele illik :-). Így tehát én azt mondom, hogy a Nem Írnek Való Vidék a Géppisztolyos Prédikátor című film mellett talán még a Sons Of Anarchy című sorozat mellé remekül beleillik. Ugyan a S.O.A. nem feltétlenül igaz sztori, de a lényeg ugyan az: kemény vagy, a haverjaid is kemények, és erőszakkal igen is bármilyen probléma megoldható. Meg persze nem árt, ha legalább egy pisztolyod van. A lényeg tehát, hogy ez is egy afféle igazságosztós mozi, a maga könnyed és alapvetően kimért módjával.
A színészgárda. Ugyan nem a legerősebb, de számomra kedves színészek bukkantak fel, így már ebből kifolyólag sem volt kérdéses, hogy beszerzem a kiadványt. Ray Stevenson, aki a főszereplő Danny Greene-t alakította, zseniális munkát végzett. Annyira átérezte a karaktere súlyát és jelentőségét, hogy egyike ez a film a legjobb alakításainak. Persze itt egy kicsit elfogult vagyok, mert számomra ő mindig is Titus Pullo marad a Róma című HBO sorozatból. Val Kilmer-nek egyre több jó moziját látom és többre érdemes, mint amilyen filmekben alkalmanként feltűnik. A Batman-t is szerettem tőle, de az ilyen jellegű produkciók jobban állnak neki, mint a latex ruha. Christopher Walken szerepe elég wenig, de róla sem tudnék egy rossz szót mondani.
A fantasztikus zenéről is említést tennék. Az ír népzene kiemelkedően jó használata még nagyobb hatást kelt, társítva ehhez a történet és a nagyon jó színészi alakítás. Sajnos használható soundtrack-et nem találtam, pedig nagyon szívesen át adtam volna magam az élménynek.
A kiadvány szép képet és egy kicsit gyengébb, de még bőven élvezhető hangot kapott, ám ez utóbbi a film jellegéből kifolyólag nem a legfontosabb szempont, már ami a megítélést illeti. Ami viszont annál nagyobb probléma, hogy semmi bónuszt nem kapott ez a megjelenés, ami a pontozásomra rányomja a bélyegét. Még inkább, mert hiányérzet maradt a film megnézése után, hisz szerettem volna egy kicsit elveszni a háttéranyagok sűrűjében. Hát ez lemaradt, nekem meg marad a google, ha plusz infóra vágyom.
Röviden, tömören: eltérő megközelítése ez a gengsztermoziknak, de ez cseppet sem baj. Kicsit visszafogottabb, kicsit könnyedebb, de ugyan úgy meg van benne, az izgalom és pár váratlan fordulat. Érdemes megnézni és beszerezni is, mert ugyan nem lesz díszes darabja a gyűjteményünknek, még is én azt mondom, hogy kár lenne kihagyni.
TÖRTÉNET: 7
LÁTVÁNY: 6
KÉP,HANG: 6
KIADVÁNY: 3
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. ápr. 21. - 20:09
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.