• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Etalon12<br>
böngésző

A 100 legújabb termékkritika:
Találatok száma: 100 db. (5 oldal) | Jelenleg mutatva: 5. oldal (81-100. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
< előző 1 2 3 4 5 következő >
utolsó oldal >>>
81.
Silent Hill: Kinyilatkoztatás Silent Hill: Revelation (xpscare) (2012)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


PozAndr
értékelése:
2014. máj. 3. - 16:58
Játékból film, amely nem jobb, mint a 2006-os Halott Város
A 2006-os, Christophe Gans által rendezett Silent Hill című film az egyik legjobb játék-filmadaptáció volt, amit valaha láttam. Szerencse, hogy nem Uwe Boll kapta meg a rendezés jogát, így egy kiváló, sötét hangulatú, feszültséggel, és félelemmel teli alkotás született, melyben Radha Mitchell ragyogott a lányát kereső édesanya szerepében, miközben felfedezi a Halott Város titkait.

A folytatást nagyon vártam, a bemutató napján beültem a moziba, hogy megnézzem, milyen lett az új rész. Nagy Silent Hill rajongó vagyok, a játékokat ismerem, játszottam is velük, az első film a mai napig a kedvencem, ennek ellenére csalódtam a Kinyilatkoztatásban. Az első film ügyes és elgondolkodtató lezárást kapott (Silent Hill köde mindig megmarad), és a folytatás is itt veszi fel a fonalat. A Halott Város azért tetszett sokkal jobban, mert ott képesek voltak fenntartani - viszonylag realisztikus módon - a Silent Hill-ben érezhető feszült hangulatot, úgy hogy nem folyt a vér, és nem repkedtek levágott ujjak a néző arcába. Michael J. Basset a Silent Hill 3 játék rajongóinak készítette el a filmjét, ez látszódott az egész körítésen. A vidámpark nagyszerűen nézett ki a 3D-ben, és szerencsére ebben a filmben a harmadik dimenzió valóban kiszolgálta a látványt, nemcsak asszisztált hozzá. Ugyanankkor véleményem szerint azért húzták le sokan a Revelationst, mert rengeteg olyan információt hozott be a filmbe, amelyről az első filmben szó sem esett (pl. a Rend) - valószínűleg nekem is ezért nem tetszett. Szintén nem tetszett a Heathert alakító lány, Adelaide Clemens, nekem nagyon hiányzott Jodelle Ferland, aki 2012-ben 18 éves volt, csakúgy mint Heather. Kit Harington sem igazán kapott lehetsőéget a kibontakozásra, a főszereplők játéka olyan semmilyen volt. Michael J. Basset nem teljesített jól (nem is értem, hogy bízhatták rá egy ekkora projekt rendezését, amikor előtte csak három munkája volt.), meg kellett volna találnia egy egészséges egyensúlyt a játék adaptálása, és az első film valós folytatása között. Akkor talán sokkal jobb pontokat kapott volna.
Kritika elbírálásának dátuma: 2015. máj. 27. - 11:50
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
82.
Django elszabadul Django Unchained (2012)  
1.990 Ft
Listaár: 4990 Ft (-60%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Szurov Zoltán
értékelése:
2014. máj. 1. - 14:52
Kultfilmhez méltatlan kiadás
Az emberiség 80%-a szadista, aki amint hatalmat kap, nyomban késztetést érez arra, hogy embertársait kegyetlenül elnyomva uralkodjék rajtuk. Aki volt már katona vagy rabszolga az 1800-as évek amerikájában az biztosan tudja miről van szó. Ha valakinek viszont egyik opciót sem sikerült megízlelnie az élet viharaiban az most legalább az egyikről mégis fogalmat alkothat. Itt van ugyanis a Django elszabadult, ami egy modorosan kulturált fejvadász (Christoph Waltz) és az általa felszabadított, sokat szenvedett Django nevű rabszolga (Jamie Foxx) barátságáról szól, de ami a film címén, Louise Bagalow az eredeti Djangoból idézett dalain és a főszereplő kálváriáján kívül ugyan semmi rokonságot nem tud felmutatni a Franco Nero főszereplésével készült 1966-os klasszikussal, ám a segítségével mégis átélhetjük a felszabadító érzést, milyen jó is odapörkölni tahó parasztoknak. De éppen ezért, ezt a filmet ugyanolyan bűn szinkronizálva nézni, mint amekkora bűn a rabszolgaság volt. A magyar szinkron ugyanis nemcsak nagyon harsányra sikerült, de nem is tudja visszaadni Christoph Waltznak Djangohoz intézett atyáskodó-mentorkodó szavait sem a déli államok rabszolgatartó parasztjainak jellegzetes hangsúlyozásait. Némelyek közülük pl. az amelyik kutyával tépet szét egy szökött niggert az még beszélni se tud rendesen.
Ám ami Quentin Tarantíno erőssége szokott lenni minden filmjében, az most a gyengéjének bizonyul a Djangó elszabadultban. A kimért hűvös és körülírt párbeszédek néha jelentéktelen dolgokról, amik a látszat ellenére azért mégsem csak olyan jelentéktelenek hiszen társalgási életünk, mindennapjaink 70%-át is az ilyen apróságoknak tűnű csacsogások teszik ki. De a Djangoban ez azért mégis túl hosszúra sikerült. Annál is inkább, mert pontosan azért szeretjük a western filmeket, hogy ha igazságérzetünk azt súgja, hogy ha lőni kell, akkor nyugodtan lőhetünk a szabados vadnyugaton, de most a túl sok bevezető duma miatt a nézőnek várakoznia kell míg a gonoszok megbűnhődnek az elszabadult Djangó egy-egy jól irányzott lövése által. Akinek azért van türelme végigülnie a majdnem 165 percet mire a várva várt bosszú katarzis élményéhez eljut-ahol a blu ray kiadványba fektetett néző bőven fog kapni a pénzéért cserébe szaftos/dinamikus golyó süvítéseket, becsapódásokat, vérplaccsanásokat-azért addig sem fog unatkozni, mert közben a kiváló szinészek első osztályú játékkal jutalmaznak meg korhűen és ízlésesen szabott kosztümjeikben. Külön élvezetesek a finom zenei betétdalok és legendás filmekből felturbózott beállítások, ám itt némi hiányérzetet tapasztalhatunk. Nincs a lemezen ugyanis semmilyen felirat a dalokhoz sem a Tarantinora jellemző lelkes audiokommentár, ami rávilágíthatna, hogy a videotékásból kultfilmrendezővé felnőtt fenegyerek mely filmekből koppintgatott tisztelgés címszó alatt.

Éppen ezért kellemes meglepetés a jelenetválasztási opcióban található mini menürendszer, ami a filmben levő 35 zenei betétrészhez kalauzol és ráadásul ki is írja a zeneszerzők, előadók és azon legendás filmek címét amelyből ídézve vagyon. Nagyon kúl zenék.
A maradék extratartalom gerincét 3 egyenként 13 perces kisfilm alkotja.
„A spagetti western újragondolása” a lovak, kaszkadőrök fáradozásairól szól és többek között az is kiderül belőlük, hogy miért tudta Jamie Foxx olyan magabiztosan szőrén megülnie a lovat. Van még benne egy fura kisember is, egy úgynevezett gyorslövő világbajnok aki a nehéz hatlövető csípőből való villámgyors előrántásával és pörgetésével kápráztat el bennünket.
A másodikban Sharen Davis kosztümtervező kalauzol minket lelkesen a film szemet gyönyörködtető divat és színvilágába.
A harmadik a „Remembering J.Michael Riva” a Django elszabadult nemrég elhunyt produkciós tervező munkáinak szentel emléket. Ez a rövidfilm egyszer nézhető míg az első kettő azért többszöi alkalommal is érdekfeszítő.
Tarantino xx blu ray collekció előzetes beharangozó és Django elszabadult soundtrack promo próbálja még megfűszerezni a soványka extra tálalást.

Nem egy kiadós lakoma és ez sok filmtörténeti körítésre kiéhezett rajongónak biztosan nem lesz elég. Ezen talán az sem fog segíteni, hogy a Django elszabadult blu ray kiadvány borítója kétoldalas, vagyis a tokot belülről kinyitva egy szép filmbeli jelenettel találkozhatunk.
Kritika elbírálásának dátuma: 2015. máj. 27. - 11:50
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
83.
Croodék (BD+DVD) The Croods (xpcroods) (2013)  
1.990 Ft
Listaár: 5990 Ft (-67%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Szurov Zoltán
értékelése:
2014. máj. 1. - 14:41
A még hihetetlenebb család
A Dreamworks készítői tipikus alapmodellű családi felállást prezentáltak kimondottan a felnőtt nézőközönséget célozva meg.
Grug a legkomikusabb karakter a felnövő kamaszlányát elengedni képtelen családfő archeotipusa szerepében, majd hibátlanul modellezett a férje jellemhiányosságait türelmesen eltűrő feleség, Eep, az újdonság varázsa csábításának engedő kíváncsi kamaszlány, Thunk az elhízott, kissé bugyuta kisöccs és a családfőt folyton zsörtölődő bosszantó anyós is meg egy kócos pelenkás kislány akit még batyuként cipel a család. Mikor pedig megjelenik az újító frissességet hozó „modern” fiatal fiú, akkor teljessé válik a paletta. A legnagyobb telitalálat, hogy Grug a családfő karaktere hangjának sikerült megnyerni Nicholas Cage-t. Aki ugyanis aki látta Cage-t az Orchideatolvaj és a Trükkös fiúk, neurotikus és fóbiás szerepében az nyomban belefog szeretni az eredeti hangsávba amiben az újdonságoktól félő, fojtott orrhangon hadaró Cage viccesebb mint valaha.
A magyar szinkronhangok is tökéletesek.
Már a legelső tíz perc is rekeszizomszaggató mikor a család egy felgyorsított montázsban éhesen kizúdul a barlangjából és rögbimérkőzésre hajazóan egy emberként küzdenek napi élelmükért, egy hatalmas strucctojásért. Szegény Grugnak már csak egy csepp marad a tojásból, de azért a családjáért minden önfeláldozásra kész barlanglakó derűsen megjegyzi: „Semmi baj. A múlt héten már úgyis ettem.” Nem csak az ilyen szóbeli poénok fergetegesek de érdemes ráfigyelni a komikusan kidolgozott arcmimikákra is.
Ilyen a tökéletes szórakozástatás! Akrobatikus kalandok a mindennapi túlélésért, színpompásan megrajzolt dzsungel növényzet és vicces állatok, tanulságos és megható jellemfejlődések a történet végére. Minden ötpercenként zúz valami kataklizma, vulkánkitörés, földrengés, kátrányfolyás, ami által nem marad kihasználatlan a házimozi rendszer egyetlen hangfala sem. És ez az egyik szuper a blu ray lemezen. Ha ilyenkor kikapcsolnánk a mélysugárzónk és kicsire állítanánk be erősítőnkön a hangfalainkat, még akkor is kellő dinamizmussal dübörögnek a remek térhatású hangeffektek. És nem is akármilyen hangok ezek! Mikor a bivalyerős Grug mérgében belerúg egy farönkbe, az olyan süvítően száguld a messzeségbe, hogy azt hinni mindjárt Föld körüli pályára is áll. Vagy amikor egy vulkánkitörés következtében egy sziklatömb hatalmas robajjal becsapódik a hegyoldalba azt olyan baljóslatú hang előzi meg amilyet utoljára a Ryan közlegénye megmentése partraszállási jelenetében lehetett hallani mikor a partraszálló naszádok körül robbantak a bombák.
Ezekben az izgalmas akciójelenetekben mutatkozik meg igazán az animátorok nagy részletességű aprólékos munkája is, ahogy Croodék egy földtörténeti katasztrófa után előbukkannak a lassan oszladozó porfelhőből. Grug legutolsó menekülése a „világvége” elől pedig tökéletesen vegyíti a gyomorszorító izgalmat és helyzetkomikumot miközben nem csak magát, de még mindenféle kóbor állatot is felkap a frissen összetákolt „mini Noé bárkájába”.

Az extra tartalmak vegyes érzést keltőek. Egyrészt, mert többségük úgyis megtalálható a kiadványhoz adott sima dvd-n , másrészt egy ilyen szuper alakításokkal és káprázatos animációval elkészített mozihoz mellékelve azért többet és jobbat is elvárna az ember.

Először a dzsungelvilág 9 vicces teremtményét mutatja be Eep, amit sajnos csak az angolul tudók fognak érteni.
„A csimpa barlangi naplója” ugyan feliratos, de ezen a verbális poénoktól hemzsegő minitörténethez leginkább egy frappánsított magyar szinkron hiányozna.
A feliratozott „Legyél művész” című ami a főanimátor kedves instrukciója vezetésével lépésről-lépésre bárkit megtanít arra, hogy egy szál ceruzával megtudjon rajzolni 3 szereplőt, Csimpát a majmot, egy bolyhos ragadozócicaféleséget és egy minielefántot, nagyon hasznos, hogy fejlesszük kézügyességünket.
A World of dreamworks animációiban, a Shrek, Madagaszkár, Így neveld a sárkányodat és Kung fu panda zenés betétei próbálnak meg szórakoztatni, de ezt korábbi Dreamworks kiadványokból meg már úgyis unalomig ismerjük.
Ami viszont szerintem a legjobb, a 4 kihagyott jelenet, melyek mindegyike a rendezőpáros bevezetőjével kezdődik, akik meg is indokolják miért vágták ki ezeket a remek részeket. Na ez nagyon vicces. Különösen az amelyikben a minden újtól elzárkózó, félelmektől hemzsegő apa úgy akar gyorsan egy új otthont felhúzni, hogy egy ajtónak kikiáltott sziklával kezdi, amit mihamarabb magukra is akar zárni. Szerencsére ez az extra is feliratos.
A Sneak peak-ben a Zöld urai, a Turbó, valamint, Percy Jackson dolby digitalos előzetesei dübörögnek HD felbontásban. Feliratosak szintén mint a Croodék előzetese.

Mindent összegezve a blu ray kiadvány extrakínálata sokaknak csalódást fog okozni, de az, hogy nagyfelbontásban élvezheti a részletesen kidolgozott és látványos animációs kalandot, az egészen biztosan nem.

Szerintem ez a legjobb animációs mozi, mert Alan Silvestri zeneszerző (Vissza a jövőbe) olyan változatosan érzelemdús a fináléban pedig bombasztikus zenét komponált, hogy mostanában akarva-akaratlanul mindig ezt dúdolom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2015. máj. 27. - 11:50
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
84.
Kémek krémje Double zéro (2004)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Szurov Zoltán
értékelése:
2014. ápr. 19. - 13:06
Gyűlik a sok hulla, jön a két dupla 00
Ennek a filmnek főhőse, a titkosszolgálat két botcsinálta végzőse. Ben Zinque és William Le Menő, a két szupercsávó meg ultra nyerő, magukat legalábbis így adják elő.
Ha a történet túl tökéletlen az messze nem a véletlen. A Kémek krémje ugyanis, John Landis 1985-ös kémparódiája, a Kémek mint mi még fergetegesebb újrája. Ez a film azé annyira jó, mer főszerepet játszik benne a két tahó. Eric és Ramzy A pokoli torony balekjai, ebben a filmben is két főmaki.

Csakhogy a titkos löket, hogy a két szereplő még lököttebb lett, az Speer Dávid fordító érdeme, mert a filmet rímesen szinkronizálta le, úgy mint egy Frédi-Béni rajzfilmbe. Sőt, a poénokból több leeshet ha a dumát olvasva is lesed.
A kép hibátlan és éles ami több mint elégséges. Gond a hangos magyar szinkron lehet, de legalább a csumát lejjebb veheted. A térhatás is tuti úgyhogy nem kell pánikolni.
Extrákból is van egy rakás. Az előzetes a legnagyobb durranás.
Majd Eric és Ramzy, Ben és Le Menő alakítója félórás werkfilmben is tesz róla, hogy a valóságban se más, csak két ripacs komédiás.
Ajánlóból 6 is van, csak az nem hat meg túlzottan.
Viszont a 3 kihagyott jelenet, az, na az egész szupi lett.
Sajnos nem beszerezhető a kiadvány ami gyűjtőknek nagy hátrány. De ha a kiadót kiadásra ingerled és beszerzed, én mondom, szétröhögheted a beledet.



Kritika elbírálásának dátuma: 2014. máj. 2. - 7:28
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.5/10 volt.
85.
Az őrület határán The Thin Red Line (1998)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)
Blu-Ray Részletek >


Szurov Zoltán
értékelése:
2014. ápr. 19. - 13:04
A paradicsom elvesztése
A film kereteként a Quadalcanali szigetekért folyó kegyetlen csata szolgál amit amerikai tengerészgyalogosok vívtak a japánok ellen a 2. világháború idején 1942-ben.
Az őrület határán egy tökéletes háborús filmbe oltott filozófiai elmélkedő, különös narratív elbeszélésmóddal amiben rengeteg különböző karakterű szereplők kerülnek fókuszba és gondolataikat a saját érzéseikről, vívódásaikról, elgondolkodtató monológjairól hangosan hallani, ami által a nézőben számos erkölcsi kérdés fogalmazódik meg. De akár turista hívogató reklámfilmként vagy természetfilmként is megállná a mű a helyét, annyira szépen van fényképezve a Quadalcanali paradicsomi szigetvilág festői naplementéivel,színpompás állatvilágával.
Azt a folyamatot ahogyan az édeni táj lángoló pokollá változik s ezzel egyidőben a katonák is belülről átváltoznak vérszomjas fenevadakká egyedülállóan elgondolkodtató módon mutatja meg a különc Terrence Malick rendező és ami a legzseniálisabb, hogy a fentieknek a tökéletes harmonikus egyvelege teszi a filmet lelket megérintő spirituális élménnyé.
Számtalan érv szól a nagyfelbontású adathordozón való beszerzés mellett. Hans Zimmer és John Powell zeneszerzők éteri filmzenéje, John Toll operatőr lázálomszerű paradicsomi képi világa pl. ahogy egy fénysugár átszűrődik a páradús, élénkzöld dzsungel lombkoronái között, vagy a kifinomult ugyanakkor brutális hangeffektek a csatajelenetekben és ahol minden szereplő az elementáris félelmet, fásultságot vagy szó szerinti őrületet páratlan színészi eszköztárral mutatja ki.
Itt érdemes is elgondolkodni, hogy vajon miért „A vékony vörös vonal” a film eredeti címe:. Ez az amerikai mondás utalás arra, hogy az épelméjűt az őrülttől, csak egy hajszál vékony vörös vonal választja el.

Könnyfakasztóan szép mozgó
menü fogad minket a lemez behelyezésekor. A katonák türelmetlen parancsnak engedelmeskedve animált lángtengerben futnak értelmetlen halálukba, csak azért, hogy a nagy véráldozatokkal járó rohammmal felettesük egy még nagyobb felettes elismerését vívja ki magának miközben egyfolytában szól a filmben is hallható melanéz bennszülött szigetlakók melankólikus dala.
Az angol dts hd hangsáv a legkiválóbb minőségű csakúgy mint a nagyfelbontású élénk színvilágú kép.
A magyar hangsáv rajongóinak viszont sajnos csalódniuk kell, mert az szégyenszemre csak pro logic és aki ezt a hangsávot választja annak le kell mondania az olyan részletgazdag élményekről, mint mikor pl. egy lágy szellő megsuhogtatja a békésnek tűnő dús aljnövényzetet ami gyilkolásra váró ellenséges katonát rejthet. Ezek az apró nűanszok rengeteget tesznek hozzá a dzsungelharcok párás atmoszférájához.
Viszont a figyelmesen és jól összeszedett extra anyagoknak van magyar feliratozása. Ez alól sajnos kivételt képez a producer, produkciós tervező, és John Toll operatőr közreműködésével készült audio kommentár ami még angol feliratozást sem kapott.
A 3 egyenként bő húsz perces kisfilm viszont annyira érdekesen világít rá a háborús mozi emlékezetes pillanataira, hogy megéri a többszöri újratekintés figyelmét is.
Az egyikben a színészek mesélnek forgatási élményeikről s hogy színjátszás közben mennyire nem látták át,hogy Terrence Malick szokatlan rendezői stílusának a végeredményéből vajon mi fog kisülni.
A másodikban a film vágásáról beszél 3 vágó.
A harmadikban pedig Hans Zimmer zeneszerző beszél a film zenéjének nehéz szülésésről és Terrence Malick rendezővel való idegőrlő közös munkájukról.
A pacifista gondolatokat ihlető film megtekintése után, erős kontrasztként megtekinthetünk még 5 korabeli propagandista hangvételű híradó tudósítást is a Quadalcanali
ütközetről.

A kihagyott jelenetekből 8 is van amik egészen terjedelmesek és nagyon jók. Az egyikben még Mickey Rourkot is láthatjuk egy félőrült mesterlövész szerepében aki rá jellemző módon itt is sír.
Akit érdekel, az könyvjelző funkciót is talál a lemezen.
Kellemes élmény, hogy ha az embernek a filmnézés közben kedve szottyan beletekinteni valamelyik extrába, akkor menet közben is felugrik egy menürendszer, majd ha az extra megnézésével vissza akarunk térni a filmhez. akkor a lemez megjegyzi, ahol abbahagytuk és ugyanott folytatódik a műsor.
Nagyon okosan, a film hangulatához és kiegészítéséhez intelligensen összeállított az extra anyag ami bizony megéri a blu ray formátumon való beszerzést, annál is inkább mivel a sima dvd kiadványon egyedüli ráadásként csak 11 melanéz dal található, ami viszont erről a lemezről egészen egyszerűen és érthetetlenül hiányzik. A lemez kissé fakóbb szitázása a dvd kiadáshoz képest némileg visszalépés, valamint az is, hogy mialatt a dvd borítója belülről gyönyörűen élénk színűen van fényképezve ezzel szemben a blu ray tokot kinyitva csak a fehér papírbelsővel találkozunk.

Egy csomó Oscart-legjobb film, legjobb hang, ez a mű söpört volna be ha az Őrület határán bemutatási évében a Ryan közlegény megmentése nem lett volna. De volt.
Gyorsan nézze meg minden ember, különben még azon kapja magát, hogy valami hőzöngő militarista barom hazafiságra utaló szónoklatai hatására fegyvert nyom a kezébe és a lángoló pokolba küldi, hogy embertársai torkának essen.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. máj. 2. - 7:28
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
86.
Gravitáció Gravity (xpgrav) (2013)  
2.990 Ft
Listaár: 6990 Ft (-57%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható
Blu-Ray Részletek >


Szurov Zoltán
értékelése:
2014. ápr. 19. - 12:55
Életben maradni
Olyan értékes kiadvány ez, mint amilyen értékes gyöngyszem az űrben úszó kék bolygónk, a Föld.
Mert a történet azért többről is szól mint pusztán a Föld körül 80000 km/órás sebességgel száguldó pusztító űrszemét miatti George Clooney és Sandra Bullock alakította két űrhajós kisodródásáról a világűrbe ahol azok kétségbeesetten próbálnak megkapaszkodni a semmiben és valahogyan visszatérni a Földre. Hanem mindezt az életben maradni akarásról szóló egyszerű történetet olyan költőien gyönyörű képekben meséli el a rendező az operatőr és a zeneszerző hogy, az ámulattól tátva marad a néző szája. A lélegzetelállító űrbéli képek szinte inspirálnak az elmélkedésre és egyben ez a film egyik nagy erénye is, a zseniális operatőri munka ami nem csak gyönyörű, de egyben izgalmas és szemléletes fizika óra is lehet az űrbeli körülményekről. A film elejétől az utolsó percéig, minden képkockája egyetlen pillanatra sem untat. Már vagy tízszer láttam, de még mindig találok benne valami újat. Mert azért hányan mondhatjuk el, hogy megtapasztalhattuk valaha az űrbeni súlytalansági élet minden szépségét és veszélyét is egyszerre?
Mindehhez a változatos éteri és katarzis élményt nyújtó felemelő zene asszisztál ami néhol viszont- amikor a puskagolyó sebességgel száguldó törmelék miatt elszabadul a pokol- olyan húsba markoló zsigeri félelem érzést kelt mintha a fém szaggatná az emberi testet.
A két szinész teljesítménye és mélyen kidolgozott karaktere is 100 százalékosan maradandó élményt nyújt. Clooney még a legnagyobb vészhelyzetben is önmaga paródiájaként non-stop sármőrködik és tingli-tangli country zenét hallgat,de ha kell meglepően mély érzelmeket is képes kimutatni, csakhogy megnyugtassa rémült kisegér módjára bepánikolt űrhajós társnőjét. Sandra Bullock pedig tökéletes átéléssel alakítja a kislánya elvesztése miatti világfájdalmát még az űrbe is magával cipelő aztronauta szerepét. Két legkedvencebb jelenetem az mikor Bullock egy űrkabin menedéket nyújtó belsejében magzatpózban lebeg a súlytalanság állapotában vagy amikor magányos és tehetetlen kétségbeesésében kutyavonítást utánozva ugat mintha csak a holdat akarná megugatni.

A kiadvány képe tökéletes, sőt! Földünk űrbéli látványa mintha még ragyogóbbnak is látszana, mint a valóságban. De azért ha az extra tartalmat egy bónus korongra helyezték volna és nem a filmet tartalmazó lemezre akkor a kép még tökéletesebb lett volna.
Mivel az űrben nem terjednek a hanghullámok ezért a film hangmérnökei is igyekeztek reális hangkeverést alkotni, de azért az eredeti angol hangsáv mégis nagyon kifinomult és a térhatás is intelligensen szól minden hangfalon. Ám a magyar szinkron már nem annyira kielégítő. Clooney hangsúlyozásához nem illik és nem is ér fel magyar megfelelője, valamint
míg az eredetiben Sandra Bullock pl. legalább 56-szor cincogja el azt a szócskát: „No”. „No, no, no, no, no, no.” az magyarul már nem hangzik sem ugyanúgy sem ugyanannyiszor.
A térhatásban nekem mégis az a rész tetszett a legjobban, mikor a Clooney alakította űrhajós megkérdezi Sandra Bullockot, hogy mit szeret legjobban a világűrben és a nő lenyűgüzve a Föld grandiózus látványától ezt suttogja magának „A csendet”. Suttogó hangját ekkor a hátsó hangfalakból hallani.
Sajnos a magyar hangsávon ez a rész, meg még néhány, már nem ugyanoda van pozicionálva.

Páratlan élménnyel kényezteti magát aki végignézi az extraként adott majdnem 3 órás 14 fejezetekre osztott tartalmas és érdekfeszítő anyagot, ami felér egy rendezői kommentárral is, plusz Nasa felvételek és szakmai magyarázat segítségével gyorstalpaló ismeretszerzés is a súlytalansági állapotokról, valamint szól az arra való fizikai felkészülésről, az előkészületekről, a lélegzetelállító kamera beállításokról, az űrben uralkodó fényviszonyokról, a díszletek realisztikus megalkotásáról, vizuális trükkökről, filmzenéről, ahogy a zeneszerező végigkommentál egy szemkápráztató jelenetet, hangeffektusokról, a Clooney és Bullock közötti kiváló munkakapcsolatról, bohóckodásokról a forgatások közben, metafórikus képi ábrázolásokról a filmben, a jelenetekkel összhangban beleolvashatunk a forgatókönybe és még rengeteg csupa-csupa érdekesség.
Itt megint el lehet mondani, hogy pusztán már az extra tartalomért megéri a blu ray kiadványba fektetni. Ráadásul kapunk még egy 20 perces Nasa dokumentumfilmet is Ed Harris szinész narrációjában az űrszemét világűrbeni elterjedéséről és azon fáradozásokról, hogy miképp lehetne azt eltávolítani. Egyszer nem is elég végignézni mindezt. És akkor még nem is beszéltünk Alfonso Cuaron fia, Jonas Cuaron „Aningaag” című rövid filmjéről, ami azzal az eszkimó férfival történő rádió beszélgetésről szól akivel Bullock az űrben próbált kapcsolatot létesíteni. Ez a rádió beszélgetés azonban most csak az eszkimó férfi szemszögéből mutatja be az eseményeket, Bullocknak csak a hangját hallani. Már a film legelső megtekintésekor is kíváncsi voltam vajon miről beszélhet a rádióban az eszkimó. Megindító, hogy mivel nem értik egymás kommunikációját, szépen elbeszélnek egymás mellett. Míg az űrhajósnő a közelgő haláláról beszél, közben az eszkimó egy nagyon öreg kutyája miatti aggódásáról, akit nincs szíve elaltatni, mert annyira ragaszkodik hozzá. Ez a jelenet habár egyszerű, mégis nagyon szép.
Akárhová kapcsolom is a lemezt, a felvillanyozó extrákra amikből csak úgy árad az éltető kreativitás vagy a film bármelyik pontjára, egyszerűen lenyűgöz és tátott szájjal azonnal a fotelhoz kötöz. Ugyan ez igaz a filmbeli jelenetekbőll lélegzetelállítóan összevágott mozgó menűre is amit hosszan elbámulna az ember. Egyedül az unalmas fehér belső papírborító és a fekete színűre szitázott lemez okoz csalódást,
de azért mégis,a Gravitáció film és a kiadvány egy 10-es skálán a 11-es értéket üti meg és nekem annyira tetszett, hogy holnap ki is lövöm magam az űrbe. A ping-pong készletem már be is csomagoltam.
A Gravitáció bizony az év produkciója és minden bizonnyal be is írta magát a filmtörténelembe! Öngyilkos jelölteknek és életuntaknak különösen ajánlott, mert a film üzenete, még ha ezer okod lenne is meghalni, akkor is, válaszd inkább az életet, törekedj életben maradni, mert az élet jobb!

Kritika elbírálásának dátuma: 2014. máj. 2. - 7:28
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
87.
A biztonság záloga Safe (2011)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 19. - 10:55
A bio-PDA és megmentője

Már a borítót olvasva is felszaladt a szemöldököm, elvégre a ketrecharcos-exrendőr még csak hagyján, de ez a zsenikislány vonal elég bizarrnak tűnt, viszont régen láttam vérbeli "B" kategóriás akciófilmet, ezeknél Statham mozijaira bizton lehet számítani, és ezek közül a Safe-re esett a választás.

Mivel ennek a stílusnak alapból megvannak a maga korlátai, így ezekkel nem is érdemes foglalkozni, és akkor a maradék negatívumokat a bevezetőben sorra is vettem. Vagyis azt, hogy az egész alapötlet marhaság. Statham karaktere, ez a Luke se kutyafüle, de benne legfeljebb a töménység zavaró, ahogy az összes 80-as évek beli akcióklisét megpróbálták egy szereplőbe szuszakolni (mondjuk a "tévedésből elvesztett meccs, ami után kiírtanak egy családot" dolog még ott is erős lett volna, az utána megvalósított "felügyeletről" nem is beszélve). Mei puszta létezése és felbukkanása viszont egy gigantikus kérdőjel: a matektanárát is lealázó, Kínából importált, kiskorú matekzseni, akit a triádok zsebszámológépes PDA-ként használnak, pedig az elektronikus változatnál azért pár fokkal feltűnőbb és "sérülékenyebb", és akkor még hozzájönnek a személyes problémák is... EZMIEZ?! Oké, tudom, már csak egy bánatos kölyökkutya kéne, és kész is lenne a tökéletes film, de engem azért csak megdöbbent, amikor valakinek ilyen messzire gurul a gyógyszere, még akkor is, ha persze, azt is értem, hogy nehéz ebben a műfajban újat, figyelemfelhívót hozni, ez meg legalább az. Az író-rendező Boaz Yakin amúgy meglepetésemre egészen érdekes filmográfiát és egyéb filmes múltat tudhat magáénak, amik közül többet szeretek...

...és igazából ezt is, mert a két főhős abszurditásán túl elégedett voltam a filmmel. Leginkább amiatt, hogy ezeket a karaktereket milyen izgalmas kapcsolati hálóba dobja bele. Bár az első fél óra másról sem szól, mint hogy gubancolódik a Mei-Luke-ruszkimaffia-triádok-korruptzsarukéstársaik ötösfogat, de még utána is akad egy-egy új szál, amik körbehurkolják az egészet. Ez néha zavaró, de általában tetszeni szokott, ha egy film csak "ablak" a szereplők életére, és nem azzal húzzák az időt, hogy mindent előre szájba akarnak rágni. Ilyenkor meg aztán pláne, amikor a bűnszervezetek jó mélyen turkálnak egymás zsebeiben, persze mindenfajta bizalom nélkül, évekre/évtizedekre visszamenően. A Safe csúcspontja nekem az a hatalmi/üzleti/politikai háló volt, amiben nem is az a kérdés, hogy rablók és pandúrok hátbaszúrják-e egymást, még csak nem is az, hogy mikor, hanem minderről még alkudozni is kezdenek, hogy akkor most markolatig szúrnak-e, vagy esetleg bizonyos jutalékok megemeléséért, bizonyos érdekeltségek átengedéséért csak öt centi mélyen. Ez az, amiért egy kicsivel több, mint egy sima alsó-középkategóriás akciófilm.

Mert az, még úgy is, hogy a műfajhoz képest egy kicsit kevés az akciójelenet, meg rövidek is, a már említett drámaiság érdekében, a Luke és Mei között kialakuló kötődésnek nagyobb teret hagyva, ami jó, csak egy ilyen filmet nem ezért kezdek el nézni. Van azért egy szépen koreografált bunyó a metróban, két-három nagyobb lövöldözés és autós üldözés, ahol szerencsére nem csak a kilőtt golyók meg a leamortizált kocsik száma a fontos, hanem a rendezőnek jó pár érdekesebb beállításra is futja (pl.: a visszapillantó tükrös).

Röviden: Az időnkénti érzelgősködés és a röhejes alapsztori ellenére is azt kell mondanom, hogy a Safe összességében egy jó hangulatú és stílusos akciófilm, Statham munkásságának egyáltalán nem válik szégyenére... még ha ez egyeseknek nem is jelent sokat :) .
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
88.
Vissza a jelenbe Hot Tub Time Machine (2010)  
299 Ft
Listaár: 990 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 19. - 10:50
Időutazó jakuzzi... WTF?!
Na most ehhez meg a fenti "egyenlethez" mit lehet még hozzátenni?! Mit mondhatnék, amitől vonzóbbá tehetném ezt a filmet, vagy amivel kevésbé nagy marhaságnak tűnne? Utóbbihoz nincsenek ötleteim, az előbbivel azért megpróbálkozom :) .

Mert persze az alapötlet blőd, de attól még szimpatikus ezzel a 3+1 szerencsétlennel (három régi haver -akik egy kicsit távol sodródtak az évekkel egymástól- egészül ki egyikük kocka unokaöccsével), akiket megkeseredett, félrecsúszott életükben egy tragédia kovácsol össze, hogy aztán nem sokkal később egy váratlan lehetőséget kapjanak életük legjobb éjszakájának újraélésére... és esetleg megváltoztatására. Igazából ennyi, egy fejesugrás a rossz házasságokból és a döntések rossz következményeiből a 80-as évek féktelen síparadicsomi bulijába.

Mindezt szerencsére egész fogyaszthatóan és humorosan teszi a film, legfeljebb egy kicsit morbidra véve a figurát (mint a már említett tragédiánál), vagy éppen visszafogottan ordenáréra (a lehányt mókus után most már tényleg kénytelen vagyok új hollywoodi fétisre gyanakodni). A poénok egy része, a legtöbb természetesen a két korszak különbözőségéből adódik, mert mondjuk két évtizede még egy kicsit több kellett a "lájk"-nál egy kapcsolat beindításához, ahogy az időutazóknak meg az megdöbbentő, hogy valaki nemcsak tudja, mi az a walkman, de használja is. Ezen felül vannak vicces jelenetek a szereplők múltjának kissé másmilyen újraéléséből, a maradék meg jön a helyzet abszurditásából.

Érthető módon a húzóneveknek John Cusacknek meg a kb. három jelenetben felbukkanó, a rejtélyes és talányos gondnokot alakító Chevy Chase-nek kéne lennie... de nálam szinte ők voltak a legérdektelenebbek, mert a showt totál elrabolta Rob Corddry! Még csak idén kezdtem felfigyelni a fickóra, szerintem nagyon jó komikus, de itt még a karaktere is annyira tökéletesen seggfej, hogy talán minden percet végigvigyorogtam, amikor a képernyőn volt. Ő a történet kiindulópontja, az ő élete van a legmélyebb gödörben, mégis ő mondja a legjobb poénokat (egyet, Nick "hazatelefonálását" leszámítva), és tök jól áll neki a cinizmus meg a szarkazmus is, miközben neki ez az éjszaka nem is volt olyan kellemes élmény, lévén kétszer is összeverték... amit az események vonalához hűen újra is kell élnie.

Röviden: Lehet ez akármilyen baromság, szinte végig jól szórakoztam, és alig várom, hogy belecsobbanhassak a folytatásba.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
89.
Államérdekből L exercice de l État (2011)  
499 Ft
Listaár: 3190 Ft (-84%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Laca11
értékelése:
2014. jan. 10. - 21:47
Uncsiiiiii…
Elég régóta szemezgettem ezzel a filmmel, aztán rávettem magam a vásárlásra. Mivel sorban állnak a filmek itthon megtekintésre, eltelt pár hét mire a lejátszóba került. De ne került volna…

Őszintén szólva már a nyitójelenetet sem tudtam hová tenni, megvontam a vállam, gondoltam majd idővel a helyére kerül! Nem került…

A film sztorija érdekes témát boncolgat, főleg úgy, hogy a betekintést engedő politikai kör ráadásul nem az itthoni megvetett apparátus, hanem egy nagyobb, erősebb gazdaság háttérintézménye. A helyszín Franciaország, a főszereplőnk pedig nem más mint a közlekedési miniszter. A miniszter úr mindenhová 607-essel közlekedik, ami nekem meglepő volt egy ekkora ország tekintetében.

A politika számomra mindig is egy zárt, érthetetlen világ volt, ezért különös érdeklődéssel fordulok minden olyan film után (legyen az játékfilm, vagy dokumentumfilm) amely ebben a témában merül el. Jelen esetben talán túlságosan is elmerült a rendező mert a végére volt egy olyan érzésem, hogy ő maga sem igazán tudja mit akart ezzel a művel. Hová is akartunk kilyukadni? Sajnos nem tudom. Számomra a sztorinak se füle se farka nem volt. Történtek az események, de nem haladtunk semerre sem.

Igazából a történet annyira nem fogott meg, hogy a végére már arra se tudtam figyelni, hogy kiderült-e az állomások privatizálásának örök kérdése avagy a jótékony homályba veszett minden. Egy dolog ami szemet szúrt viszont (és el tudom képzelni, hogy ez a való életben ugyanígy működik), hogy a politikai elitben mindenkinek egy valami igazán fontos: a saját s*gge védelme. Ebből senki sem ad alább. Intrikák, hátsó szándékok, korrupció, van itt minden kérem szépen.

A sztori elbírt volna egy jobb direktort a székben aki talán kihozott volna az ötletből egy érdekes darabot.

A film megtekintését csak unatkozóknak vagy álmosan filmezőknek ajánlom. Ha valaki mégis végignézné mondja már meg nekem: Mi a fenétől borult fel az autó?

Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
90.
Movie 43: Botrányfilm Movie 43 (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 6. - 21:41
Meghökkentő(en gusztustalan) mesék -
Ez a film kb. olyan, mint egy vonatszerencsétlenség, amire rázuhant egy Boeing, és mindezen végigtrappolt egy hasmenéses elefántcsorda! Nem tudsz nem odanézni, nem tudod nem végignézni, mert mindig kíváncsi vagy, mi lesz a következő, nem hiszed el, hogy ezek a színészek egy ilyen filmben...

Ettől viszont még nem lesz jó, bár érthető módon nem is az volt a cél. A legnagyobb baj, hogy nem véletlen, hogy a poénok nem a viccek elején szoktak lenni, így az első sokk után többször is unalmassá vált, hogy ugyanazt a témát nyújtják még tíz percig, hogy meglegyen az epizódos jelleg. Másrészt más körülmények között kézzel-lábbal tiltakoznék egy olyan film ellen, amiben egy nagy adag szar szétkenődik egy szélvédőn vagy amiben fanszőr hullik egy tányér levesbe. Még akkor is, ha egyébként igen kiválóan tart görbe tükrök Hollywoodnak és részben az egész világnak, a sablonosodó zsánerfilmeknek, a képmutatásnak, a polkorrektségnek meg az összes marhaságnak, amiből Hollywood, mint jelenség összeáll, és persze igazából az ezekre vevő, ezeken csámcsogó nézőknek is. Tiltakoznék, mert ciki lenne nem tiltakozni ellene, mert ez botrányos meg minden.

Vannak azért jobb fejezetek, de inkább csak attól a tehertől való megszabadulást láttam benne, hogy ezek a sztárok szerettek volna részt venni egy fingós-hányós Apatow-szerű vígjátékban, kitörve a rájuk aggatott skatulyákból, de a hírnevük miatt külön-külön nem tehették, így viszont egyszerre mégsem válhatnak kitaszítottá. És ez az a "belterjes buli"-jelleg, ami a Movie 43 esetében erősebb tudott lenni a szégyen- és undorérzetnél. Hogy ez a film egy buli, amivel ezek a tehetséges és jól fizetett filmesek bevontak egy kicsit a saját személyes és társasági dolgaikba. Hogy minden drámai szerep ellenére benne vannak a hülyeségben, hogy az otthoni házimozijuk magányában azért ők is röhögnek egy ízléstelen Sandler-viccen vagy egy Jackass-epizódon, hogy nekik is jól esik felszabadulni a média és pribékjei jelentette görcseikből, és hogy nézőként bevontak ebbe, az engem is a részesévé tett a bulinak. És ez jó érzés! Ahogy egy koleszos társaság is mondjuk azok anekdotázik, hogy "Te, Pista, emlékszel, amikor hótrészegen oldalba pisáltad a körzetiek kocsiját, aztán meg futva előlük eltaknyoltál a saját gatyádban?", vagy hogy "Az megvan még nektek, ahogy a Robi pörög a buszmegálló-tábla póznáján, és Jennifer Lopeztől énekli a Jenny from the Blockot?", úgy mostantól én is haverilag oldalba könyökölhetem virtuálisan teszemazt Gerard Butlert.

A Movie 43 mindezért nekem nem is film, hanem egy nyitott hollywoodi parti, amiből nem gazdagodtak meg a szesz- és drogkereskedők, ami után nem kell a hányást sikálni a kárpitból a takarítónőknek, ami után nem várja a sztárokat a címlapon egy óvatlan terpesztésből származó fotó saját nemi jellegeikről, és aminél igazából mindenki eldöntheti, hogy részese akar-e lenni ennek, vagy sem. Emlékeztető, hogy a sztár is ember, ha főszerepet játszik a Nyomorultak musical dollárszázmilliós adaptációjában is, akkor is, aki időnként szeret répát dugni az orrába a poén kedvéért. Ez egy "szívességfilm", gesztus a nézőktől a színészek felé, hogy az eddigi munkájukért "cserébe" elnézzük nekik az efféle bizarrabb "vágyaikat".

Röviden: Ez a film egyszerűen egy másik dimenzióban van, mint azok, amelyekre jól-rosszul rá tudom húzni az 1-től 10-ig skálát, de még akár a százalékost is (csak mert muszáj értékelni, azért lett a középút 5 pont). A Movie 43 pontszáma egy irracionális szám, mert maga a film is az. Valahogy inkább a fricskát, a hollywoodi öniróniát látom benne, mint hogy milyen ordenáré ez az egész, bár nagyon is az.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
91.
Démonok között The Conjuring (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


wolfcreek
értékelése:
2014. jan. 6. - 13:37
Démonok között
A kép és hang átlagos,a sötét jelenetek olykor kifognak a formátumon,de különösebb gond nincs vele.A szinkron jóval gyengébb,mint az eredeti hang,nagyjából dupla hangerőt igényel a megtekintése.Ha igazán szeretnénk parázni,akkor érdemesebb eredeti hanggal nézni,úgy sokkal jobban átjönnek a tipikus rémísztgetések.Az extrában nem túl érdekes infókat kapunk a rendezőtől.Átlagos kiadvány,komolyabb hiba nélkül,a tavalyi év legsikeresebb horrorfilmje megérdemelt volna egy minőségibb DVD kiadást,vagy egy BD-t.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 22. - 9:47
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 3.7/10 volt.
92.
Sleeping Beauty Sleeping Beauty (2011)  
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:24
Jelige: Perverzek se kíméljenek!
Istenbizony, én elolvastam, miről szól, hogy van egy csaj, aki vállalja, hogy miközben ő aléltan fekszik, pénzért egy elit klub tagjai kedvüket tölthetik rajta. Persze elhamarkodottan, de ebből egészen érdekes drámát tudtam volna elképzelni, hiszen azért eddig eljutni bármelyik félnek, és ezt megélni... vagy lehetett volna akár egy még érdekesebb thriller, az ájultság alatt történtek rejtélyével. Ehelyett enervált életeket láttam... meg más enervált dolgokat, amik nélkül bőven meg tudtam volna lenni ebben a másfél órában.

Ez megint az a típusú film, aminél talán értem és érzem, mi miért van, de a film maga annyira kevés kapaszkodót ad hozzá, hogy az idő jelentős része azzal telt, hogy egyáltalán az eseményeket egy életbe tudjam rendezni. Merthogy ez a Csipkerózsika (Emily Browning számomra továbbra is értékelhetetlen alakításával) nem csak a klubban ernyedt és alélt, hanem a fennmaradó időben is. Semleges guminő-arckifejezéssel tűr és csinál szinte mindent, az egyik munkahelyéről való kirúgására például csak egy "köszönöm" a válasza. Sőt, pontosabb az a jellemzés, hogy hagyja, hogy mindenki azt csináljon vele, amit akar. Talán ha három olyan szitu volt, ami megrökönyödést vagy szabad szemmel látható érzelemmegnyilvánulást eredményezett nála; példaként: ebből az egyik az, amikor a klubban megkérik, hogy a "felső" ajkait rúzsozza pont olyan színűre, mint amilyenek az "alsók"... hagyok időt, hogy leessen... Egyébként csak éber kómában tengette napjait, rakosgatta a lapokat a fénymásolóba vagy törölgette a kocsmaasztalt. Biztosan okkal csinálja mindezt, de a háttérbe az író/rendező asszony nem kívánt betekintést adni.

Pedig hatásos szereplőből, sokkoló vagy éppen megbotránkoztató jelenetekből, mondatokból nincs hiány, de ezek pillanatnyi felvillanások csak, egyre gyarapodó kérdések, amik között az ájult lányon kéjelgő vén kecskékre már-már alig kaptam fel a fejem. Helyette ott volt az elégetett pénz, a lecserélt albérlet, a család jelenlétére utaló egyetlen telefonhívás, a "fogyaszt-e drogot?" kérdés után a visszakérdezés, és mindezeken koronaként a vodkás müzli. Csak a kérdések, válasz sehol; találd ki! Egyedül a végén sejlik fel Csipkerózsika életének szerteágazó szálai között valamiféle kapcsolat, csak akkor már túl későn.

Minden negatívuma ellenére azt kell viszont mondanom, hogy ha egy élet, életek értelmetlenségéről, kilátástalanságáról akarnék filmet látni, akkor ezt nézném meg ismét, annak elgondolkodtató és frappáns. Az egy más kérdés, hogy most ezt az egyszeri alkalmat is túl soknak tartom.

Röviden: Mintha a Sucker Punch-ot nem Zack Snyder, hanem teszemazt Lars von Trier rendezte volna; szinte ugyanaz az öncélú húspiac az egész, csak a sci-fi-fantasy akcióorgiát felváltotta a melankolikusan drámai művészkedés (ennyivel tekinthető talán többnek annál), célközönségnek pedig a pubertás geek-ek helyett a sznob, de kellően kanos öregurakat képzelhették el.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
93.
Pi élete Life of Pi (2012)  
1.490 Ft
Listaár: 3290 Ft (-55%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:16
Tigris! Tigris!
Erre a filmre leginkább az előzetese és az indiai vonal vett rá, egyfelől, mert egyszerűen egy szép és küzdelmes filmnek tűnt, másfelől meg kíváncsi voltam, mi ez a "tigris a csónakban" dolog, hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne tűnjön gagyinak, és ki legyen töltve rendesen a játékidő.

Aztán valahogy úgy adódott, hogy éppen a tigrises részt tartottam mégis kevésbé érdekesnek. Az első fél óra, a keretsztori az egyszerűségében is különleges életképével (egy író ötleteket gyűjtve az új könyvéhez meghallgatja egy másik férfi élettörténetét), a főcím állatkerti sétája, és azok a kalandos vagy éppen mókás mérföldkövek, amik segítségével Pi a hajótörés idején az lehet, aki, szóval a bevezető jobban megfogott. Még némi nosztalgiát is jelentett, mert felidézte bennem, amikor még Gerald Durell korfus emlékeiről olvastam a könyveket. A sok családi anekdota, amik lenyűgözik az olyan idegeneket, mint akár a film nézője: hogy miért lett Pi Pi, és hogy az évek alatt hogyan ismerkedett meg a különböző hitrendszerekkel, hogy honnan kapta a nevét a tigris és hasonlók. Mindehhez jön az ezerarcú India azon arca, ami nem nyomor meg kasztrendszer meg mocsok meg patkányok, hanem a színes, zenei és kulturális egzotikum, amiért általában szívesen nézem az Indiában játszódó filmeket. Ezek akkor is elszórakoztattak volna, ha csak ilyenekből áll a film, és nem társulnak hozzá a csónakban történtek.

Szóval Pi és a tigris... Azt tudjuk már az elején, hogy túl fogja élni, hiszen ő meséli a saját történetét, azt is, hogy a tigris nem rágta le semmijét, de azt mondhatom, a végkifejlet feszültségének hiánya egy cseppet sem ront az élményen. Részben azért, mert az ember hajlamos megfeledkezni erről, amikor egy dühös, kétségbeesett és éhes tigris hadonászik a méretes mancsaival és az ezekből kiálló karmaival az orra előtt, részben meg azért, mert ahogy talán a filmben is elhangzik, a célnál sokszor fontosabb, hogy az ember hogyan jut el oda. Ebben pedig bőven van potenciál, kaland és látványosság, leginkább abban, hogy Pi hogyan tanul a hibáiból, óvatlanságából vagy éppen a túlzott biztonságra és kényelemre hajtásából (konzervek). Izgalmassá és érdekessé teszi még az olyan egyszerű kérdés is, hogy Pi miért választja a nehezebb utat, miért nem hagyta már az elején egyszerűen sorsára a tigrist, miért nem könnyíti meg ezzel a maga számára a tengeren sodródás amúgy sem könnyű napjait, de persze nem csak Pi a lényeg, attól mindez öncélú lenne.

Mert "talán" nem is arról szól ez a film, hogy egy fiú hogyan élt túl a tengeren egy hajótörést alig tíz méterre egy tigristől, hanem arról, hogy az ember a nehézségek, kihívások és tragédiák közepette hogyan találhatja meg az erőt magában arra, hogy küzdjön és túléljen, és ennek ösztönzésére, elősegítésére hogyan használhatja saját leleményességét, képességeit, erejét, hogy környezetének ismeretlen vagy akár kegyetlen részét "megszelidítse", hogy a fenyegetettségen, a bizonytalanságon és a hiábavalóságon túl tudjon másra is figyelni és gondolni. Akár úgy is, hogy a remény ára a fenyegetettség...

A DVD-n kevés extra (egy 20 perces werk), minőségi szinkron, éles és élénk kép és egyetlen képkockányi képhiba várja a nézőket.

Röviden: Nekem inkább ez volt a "váratlan utazás". Az indiai hangulat, a többféle és szimpatikus nézőpont, Pi karaktere, a varázslatos látványvilág mellett még a keretsztori egyszerű életképe is nagy hatással volt rám. Istenhívő ugyan nem lettem tőle, de csak mert az "alkotás", a természet sokszínűsége, ereje és csodája mellett háttérbe szorul az "alkotó" erő fontossága, és ezzel a filmmel is így vagyok.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
94.
Kick-Ass 2. (Ha/Ver 2.) Kick-Ass 2 (xpka2) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:12
A képregényhősök realizmusa
Ritka, hogy egy sorozat részei között ekkora véleménykülönbség legyen nálam, főleg pozitív irányban. A Kick/Ass elsőre abba a zsákutcába futott bele, mint oly sokan, vagyis hogy az egyébként elméletben remek alapötletet, a kicsit gúnyolódó-morbid hangvételt és a hétköznapi hősök sztorit nem tudta a gyakorlatba átültetni. Hiába ütős egy mondattal is a kamerásmobil- és a közöny-kritika, hiába remek figura az apa-lánya igazságosztó erőszak-duó, és a lelke mélyén még Kick/Ass is, de sajnos túlsúlyban van a tinigeek-hangulat, Frank D´Amico időhúzó gengszterkedése és a Vörös Köd nevű szánalomhalmaz. A második részre igazából csak ezen az arányon változtattak, és ez is pont elégnek bizonyult.

Szerencsére maradt az egy pillanatig sem komolyan vehető, ripacskodós-képregényes stílus, a filozofálás a média torzulásairól és a közbiztonság visszásságairól, és mellé jött egy csomó olyan dolog, amit már korábban is hiányoltam. Említés -ha jól emlékszem, egy darab híradórészlet meg egy darab utánzó- szintjén került például eddig csak szóba Kick/Ass, mint jelenség, vagyis hogy Dave "munkásságát" hányan tekintik ösztönzésnek, hogy új alteregót alkotva maguknak segítsenek másokon, vagy éppen hányan találnak menedéket egy maszk mögött saját személyes tragédiáik elől. A dráma új műfaj ebben az elegyben, de jól áll neki.

A JF és benne Jim Carrey igazi plusz, főleg mert ahol a jófiúk csapatba verődnek, ott a rosszak érkezésére sem kell sokat várni, a Vörös Köd satnya lárvájából kibúvó "Muterbe/Ver" és gonosz csatlósai (Zdrasztvujtye, gyévocská!) pedig pont annyi vérfröcskölést, morbiditást és idétlenkedést adnak a filmhez, amennyit az jó szívvel elvisel. A Kick/Ass 2. tele szájjal röhögve gúnyolja ki és vágja gyomorszájon Hollywood összes szuperhősmoziját, amelyek vért izzadnak azon, hogy fenntartsák az illúziót, és a néző ne jelmezes színészek kalimpálását lássa. Ez meg nem pusztán bevállalja a "jelmezes színészek kalimpálását", de még ki is kacsint a "valóságra", a maszkon túli világra, ahol a vér az vér, a veszteség az veszteség, és ahol a "következményeket" nem tünteti el a digitális varázspálca, a félrenéző kamera és az amnézia. A film csúcsa volt nekem, hogy minden abszurditása és a kib*szott színpadiassága ellenére is negyed órára (a temetői jelenet és az azt követő üldözés idejére) képes volt valószerűbb lenni, mint az idén júniusig általam látott akciófilmek kábé összesen! Végig megmarad azon a sávon belül, amit ha nehezen is, de be lehet tudni szerencsének... qrvasok szerencsének. És nahát, így rögtön tudtam izgulni rajta, rögtön jött az akciófilmeknél régen tapasztalt érzelmi hatás, például egy kis beleborzongás a Ralph bácsinál tett látogatás rideg kegyetlenségébe vagy a szaporább légzésszám és pulzus!

Abban persze még lett volna mit javítani, hogy a történetszálak egy kicsit jobban összefonódjanak, hogy kevésbé legyen olyan érzete a nézőnek a film kétharmadában, mintha három különböző film snittjei keveredtek volna össze a vágóasztalon. Különösen igaz ez Hit Girl mellékvágányára, ezúttal ugyanis ő a soros, hogy a tinivilág kihívásaival szembenézzen egy kis Bajos csajok utánérzésben. Remek paródia ez is, csak Chloë Grace Moretz találhatta furcsának, hogy idén kétszer is kijutott neki ebből a "kiközösített középiskolás kiscsaj különleges képességekkel"-szerepből (a másik ugye a Carrie).

Ha pont ez utóbb említett szakaszból a "rókarudi" kimaradt volna (azt már azért kicsit soknak éreztem a fricskából, meg mostanában amúgy is feltűnően és zavaróan sok a hányás a filmekben), akkor talán járna a maradék pont is, mert a Kick/Ass 2. nekem emlékezetesen szórakoztató élmény volt, de így "csak"...
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
95.
Az acélember Man of Steel (xpmof) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


Niwrok
értékelése:
2014. jan. 2. - 1:07
Superman dilemmája
Nekem kb. így fest egy izgalmas és érdekes szuperhősös film! Azt nem mondanám, hogy túl sok újszerű vagy annyira kiváló elemmel rendelkezik, de néha elég annyi is, hogy egy filmben mindenki azt csinálja, amihez ért, és nem kontárkodik bele másba.

Nolan eddig -minden előzetes híreszteléssel ellentétben- semmi mást nem írt és forgatott, mint pszichodrámát, függetlenül attól, hogy azt thrillernek vagy akciófilmnek "álcázta". A legtöbb filmjének azok a legjobb részei, amikor a szereplői jellemén, a félelmeiken, kétségeiken, motivációikon, az ezekből következő tetteiken és azok járulékos áldozatain agyal, amit az utóbbi időben kiegészített az emberiség kollektív tudatának és önpusztításhoz vezető cselekedeteinek elemzésével és kritizálásával. Superman figurája és eredettörténete is érezhetően az ő világlátásának lett alárendelve, és nekem tetszett, hogy sokkal színesebb és árnyaltabb lett a Superman-univerzum, mint eddig, bár ez persze azt is jelenti, hogy a klasszikus elemeknek nem vagy csak alig jut szerep. Ezúttal a kryptoniak nem csak tehetetlen szemlélői saját világuk összeomlásának, hanem aktív résztvevői, és Superman sem az az eltévedt árva űrkisfiú, akinek a mamája varrt piros palástos ruhácskát, hogy abban röpködjön, hanem hogy a ruháján levő szimbólum földi megtestesítője legyen, a rossz döntések két lábon járó mementója, okulásul. A küldetése azonban nem könnyű, eleve onnantól, hogy meg kell győznie az embereket, bár egyetlen szempillantással meg tudná ölni bármelyiküket, de nem fogja, hogy a tisztelet és a jószándék legyen az, amin keresztül hat az emberekre, ne a félelem, és akkor a származásának kérdéseit éppcsak megemlítem. Ezért aztán nem volt nehéz elhinni, még ha Henry Cavill játéka és a jól letesztelt érzelmi sablonok a színfalak mögé kényszerítették is ezeket, hogy az igazi harcok odabent zajlanak, és az egész hacacáré Zoddal meg az egész űrt végigguberáló kryptoni sittesekkel csak ennek kivetülése.

Ez a kivetülés persze nem baj, mert Nolan steril, csekély dinamikát és fantáziát felvonultató akciójelenetei után jól esett, hogy Snyder -aki ha másban nem is, ebben szerintem profi- olyan látványvilágot teremtett, amin azért rendesen kellett kapkodnom a fejem. Önmagában a látványtervezők munkája is tetszett, a védőruhák és a tengeri állatokra hajazó űrjárművek megalkotója különdíjat is érdemelne tőlem, de az igazi vizuális élményt az összecsapások jelentették. És úgy, hogy ezúttal térkapukon át érkező inváziós seregek sem kellettek hozzá, csak féltucatnyi kryptoni, akik a hadsereg asszisztálásával gyepálják egymást. Megvannak a maga botlásai, mondjuk nehezen hihető, hogy Smallville nem vált a földdel egyenlővé úgy a negyedik-ötödik lángcsóva és lezuhanó repülő után, de ha nagyon akarom, ez még magyarázható sok-sok véletlen egybeeséssel...

...a néha kínosan hangzó párbeszédek és az időnként giccsparádé viszont nem. Gondolom ez az a rész, ami Goyernek "köszönhető", mert a másik kettőből nem nézem ki (Nolan legalábbis biztosan tud ennél jobbat). Nem rossz, csak tele van közhelyekkel és bakikkal. A mélypont a kutyás-tornádós jelenet, ahol a főszereplő tragédiáját sikerült teljesen nevetségessé és ostobává tenni, az nyugodtan végezhette volna a vágóasztalon.

De aztán ennyi, és ahhoz képest, hogy Hollywood negyvenes generációjának két ellentétes pólusa hozta össze a sablonkirállyal kötőanyagként, akinek már nem egy popkult-ikont sikerült a sárba löknie (csak annyit mondok: Szellemlovas 2.), nekem kétszer megméretve is tetszett.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. jan. 8. - 14:58
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.8/10 volt.
96.
A hobbit: Váratlan utazás - bővített, extra változat (5 DVD) (l... The Hobbit: An Unexpected Journey - E... (2012)  
2.990 Ft
Listaár: 4990 Ft (-40%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


mester-jani
értékelése:
2013. dec. 18. - 19:45
Megérdemelt utazás
Filmről már írtam véleményt a moziváltozat megjelenésekor. Most jobban a bővített részekre és a kiadványra koncentrálok.
Először is ez a DVD kiadás gyönyörű a Gyűrűk Ura bővítettek óta nem volt ilyen szép kiadvány a kezemben. Kicsit a gerinc dizájnja elüt a nagy trilógiáétól, mondjuk ez mégiscsak egy másik "könyv".

Bővített részek hozzáadnak a teljes történethez, kivéve a Koboldkirály magánszámát, azt kicsit neccesen fogadtam de legalább a zenéje jó volt. Az első bővebb rész viszont nagyon kellemes, ahogyan a kicsi Bilbó fakardal tángálja Gandalfot, Völgyzugoly is kibővült szerintem előnyére. Kicsit kevésnek éreztem ezt a 13 perc bővítést, olyan 30 perc körüli idővel kibékültem volna.
Az extráknál kezdődik az igazi kincsesbarlang. Lemezenként egy teljes filmet nézhetünk végig, ha éppen egyben szeretnénk. Tele minden földi jóval és végig magyar felirattal.
Kérem szépen így kell DVD-t kiadni, telepakolva tartalommal egy csodálatos csomagolásban. Ha csak 1 filmet veszel 2013-ban akkor az a Hobbit Váratlan utazás bővített változata legyen.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 5 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.2/10 volt.
97.
Ízek palotája Les saveurs du palais (2012)  
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 17. - 22:27
A francia gasztroangyal
Amennyiben az ajánló végén szereplő "romantiká"-t érthetem úgy, hogy az az ételek iránti szenvedélyről és szerelemről van szó, akkor a mondat szépen kifejezi a film lényegét. Másfajta érzelmek ugyanis legfeljebb nyomokban fedezhetők fel a filmben, és egyébként éppen ettől lesz egyedi.

A legtöbb főzős filmben, amiket láttam, a konyhaművészet, az ételek ugyanis legfeljebb köretként szolgálnak, hogy a két szakács közötti szerelemnek, kezdő szakács és titkolózó asszisztense közötti barátságnak vagy éppen az egyéni drámáknak, problémáknak zamatos kísérőt szolgáljanak, és kb. a filmek felénél ki is kopnak a "menüből". Itt is hasonlót vártam, főleg mert a keret és az elejtett háttérinformációk ezt sugallták; egy sorsfordító nagy drámát, ami az Elysée-palotából egy antarktiszi kutatóbázisra kísérte Hortense-t. De hiába vártam, nem kaptam... hál´istennek.

Hortense ugyanis egyszerűen szeret főzni, szereti az ételeivel boldogabbá tenni az embereket, és közben át is ad egy kicsit a saját életfelfogásából a környezetének. Végre itt minden az ételekről szól: az ételekről beszélgetve derül ki Hortense kapcsolata az elnökkel és a többi kollégával, az ételekről szólnak azok a rivalizálások és korlátok, amik megkeserítik Hortense palotában tartózkodását, és derül ki, hogy semmi sem tudja annyira kikezdeni Hortense nyugalmát, mint amikor a kalóriák meg a költségek miatt próbálják megakadályozni a teljes önkifejezésben, hogy elégedetté tudja tenni a vendégeit az ételeivel. A pletykák, szurkálódások is csak ennyiben érdeklik, egyébként meg arra sem veszi a fáradtságot, hogy megcáfolja őket. És ezen kívül sok nem is derül ki róla, a családja is csak említésre kerül: Hortanse nagyothalló nagybácsija (aki potenciális drámaforrásnak tűnt) tíz másodpercig kap szerepet, az pedig, hogy Hortanse-nak van egy lánya, az első órában ki sem derül, és nem is lényeges, csak egy adat. Mert a lényeg a tányéron van.

Röviden: Az ízek palotája egy könnyed főzős komédia, szinte mint egy szufflé illusztrációja, mozgó képek egy régi szakácskönyvhöz, amiben az érzések, drámák, bár léteznek, de meghúzódnak a háttérben.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 21. - 6:12
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.3/10 volt.
98.
Mielőtt éjfélt üt az óra Before Midnight (2013)  
399 Ft
Listaár: 2990 Ft (-87%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:49
Egy görög este...
Ahogy azt már a Before Sunsethez is írtam, a film létezése is spoiler. Újabb kilenc év lelt el, újabb válaszok jönnek Linklatertől, Ethan Hawke-tól és Julie Delpytől, újabb részletek derülnek ki a Before Sunriseban megismert szerelmespárról...

Jesse és Celine az ikerlányaikkal egyik ismerősük, Patrick meghívására Görögországban nyaralnak, melynek az utolsó napját töltik. Egy szintén ott üdülő házaspár a kölcsönös szívesség jegyében felajánlja nekik, hogy legyenek ezen az éjszakán kettesben, majd ők vigyáznak a lányokra. Amíg Celine és Jesse elsétálnak a hotelig, rájönnek, hogy évek óta csak a gyerekek és a munka és a háztartás körül forgott az életük, és most, hogy ez szünetel, talán van rá alkalom, hogy felfedezzék, mi maradt a szenvedélyből, a szerelemből kettejük között, ami évekre háttérbe szorult... vagy éppen hogy milyen problémák is azok, amik a mindennapok teendői mellett elsikkadtak, most viszont teljes erejükkel figyelmet követelnek maguknak.

Linklater harmadszor is megcsinálta. Sajnos sosem fogom megtudni, hogy a másik két rész ismerete nélkül milyen látni ezt a filmet, de azt, hogy milyen érzés kilencévente belenézni egy kapcsolat alakulásába annak fordulópontjain, nem cserélném el semmire. Egy nap alatt csaknem öt órát töltöttem ezzel a két emberrel, és a döcögős kezdés (ez alatt a Before Sunrise-t értem) után még a figyelmem sem nagyon kalandozott el, annyira lekötötték. Még mindig működik a színészi játék, a vibrálás Delpy és Hawke között, még mindig érdekesek a sztorijaik, legyen az a mindig kettőt kölykedző macska vagy Jesse leendő könyvének alakjai, még mindig döbbenetesek a hosszú snittek (rögtön a film elején van egy autós jelenet, és bár nem stopperoltam, biztos hosszabb volt, mint 15 perc!)... és a problémáikat, a kérdéseiket sem éreztem távolabbinak vagy érdektelenebbnek, csak mert már harmadszor hallottam őket.

Bár ez sem igaz, hiszen nem ugyanazok hangzanak el, hanem mindig az aktuális élethelyzetük kérdései, ami ezúttal már túlmutat kettejük kapcsolatán, szerelmén. Ennek "túlmutatás"-nak remek érzékeltetése, hogy ebben a filmben először nem kizárólag egymással beszélgetnek magukról és egymásról, hanem az ismerőseiket is bevonják, őket is kérdezik, nekik is mesélnek magukról, és zseniális, ahogy például a vacsoraasztalnál egy kapcsolat három fázisával szembesülhetnek: amilyenek akár ők is lehettek volna, ha most lennének fiatalok (persze modernizálva, Skype-pal meg facebookkal), amilyenek ők is lehetnének a saját életkorukban és amilyenek talán lehetnének mondjuk 30-40 év múlva, ha akkor találkoznának.

Ami pedig kettejüket illeti, arról valahogy többször is a Blue Valentine jutott eszembe: két ember nehéz küzdelemmel elért szerelme válságba kerül, amit egy hotelszoba magányában próbálnak feltárni, és ha lehet, megoldani. Celine és Jesse esetében nem is minden probléma ered egymásból, mert bár van egy csomó apróság, ami hiányérzetet kelt, egy rakás szokás, ami rigolyává erjedve őrületbe kergeti a másikat, és egy pár rejtély, amit a másik tudni szeretne, de éppúgy akadnak kétségeik a karrierről, az anyaságról/apaságról, hogy miért nincs jobban elosztva a házimunka, hogy ki miatt élnek ott és úgy, ahol, hogy mennyi lehetőséget szalasztottak el vagy mennyi minden kimaradt, amit meg akartak csinálni, és már valószínűleg ki is fog. És persze ott vannak azok a kérdések, amik már 9 meg 18 éve is bennük voltak, hogy hova, milyen döntésekhez és következményekhez vezethet, ha együtt maradnak, és hogy a szerelemben gyökerező közös életük, amit a bécsi éjszakájuk majd a párizsi délutánjuk alapján elképzeltek, mennyire állja ki a valóság próbáját.

Valami nagyon megdöbbentőt kéne látnom a moziban decemberig ahhoz, hogy a Before Midnight ne legyen rajta a 2013-as TOP10 listámnak legalább a dobogóján.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
99.
Mielőtt lemegy a nap Before Sunset (2004)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:40
Egy párizsi délután...
Ennek a filmnek a puszta létezése is spoileres, hiszen elkészültéig teljesen nyitott volt a Before Sunrise vége, ami a nézőre bízta, hogyan "haladt tovább" a történet; hogy hogyan alakult Jesse és Celine élete, miután búcsút intettek egymásnak a bécsi pályaudvaron. Linklater kilenc évvel később megadta a saját válaszát a kérdésekre.

Jesse azóta író lett, és a könyve előadó-dedikáló körútján egy napot Párizsban tölt. Egy könyvesboltban az érdeklődőknek a könyvéről mesél, ami -és ez az "emlékbevágásokkal" még egyértelműbb- Celine-ről és a vele töltött estéről szól... aki fel is bukkan az ajtóban. Jesse először alig jut szóhoz, de aztán a rövid "szia, mi van veled, hogy megy a munka"-dolgok után szinte ott folytatják a sztorizgatást, ahol abbahagyták, de az elkalandozásaik és a témaválasztások mindig ugyanoda juttatják vissza őket: a bécsi éjszakához, és hogy az hogyan változtatta meg az életüket és a gondolkodásukat.

Ritka az olyan stílusgyakorlat, amin keresztül megfigyelhető két ember felnőttebbé válása, ill. az, hogyan látják a kilenc évvel ezelőtti önmagukat a mostani életük fényében és fordítva. Hogy a naiv Celine-ből hogyan lett egy távkapcsolatban élő környezetvédő vagy hogy a kötetlenségben hívő Jesse hogyan talált menedékre a múlt emlékeiben. Ugyanakkor sugárzik a filmből, a párbeszédekből (amik közül egyébként sokat maga Hawke és Delpy írtak), a hangsúlyokból, a félrenézésekből, vagy éppen a néma rácsodálkozásokból, hogy ennek a két karakternek múltja van. Persze ez a film is csak egy rövid, "valós időben" nyitva levő "ablak" a szereplők életére (amire a rendező még külön rá is segített a hosszú vágásokkal), de ezúttal van történet, csak az nem maga a beszélgetés, hanem az, amit a szereplők a kilenc év alatt átéltek, és ami ennek nyomán zajlik bennük és köztük.

Mert kilenc év sok kötöttséget, felelősséget és "megcsontosodást" is jelent, és noha gyorsan kiderül, hogy Jesse és Celine most sem közömbösek egymás iránt, de nem tudják, mit kezdjenek ezzel az érzéssel, és hogy ennek kapcsán minek tekintsék a bécsi estét: fellángolásnak, amit beteljesületlensége miatt kiszínezett az idő; gondtalan ifjúságuk nosztalgikusan boldog utolsó perceinek... vagy talán valami másnak, többnek. A vágyaik, érzéseik köré kilenc évnyi félelem és sértettség nőtt a megszokásból és a csalódásokból, ezért már csak ritkán van meg az oldott, fiatalos lazaság a beszélgetésükben. Még teljesen őszinték sem tudnak lenni egymáshoz; gyakran ütik félre egy-egy poénnal a kényes témákat, már ha egyáltalán szóba hozzák őket (a film közepéig nem téma a családi állapotuk), és néha egy-egy -maguknak- kegyes hazugság is tetten érhető. De persze amíg nem indul a repülő, megint van idejük beszélgetni...

Még egy dologban nem változott a film: talán egy fokkal kevésbé, de a Before Sunset befejezése is nyitott. Megint a nézőre vár, hogy "megírja" az egyszerű "Tudom." utáni szavakat és jelenetek.

Remek folytatás, de kis fantáziával önálló filmként is megállja a helyét. Az érzések az elfojtások ellenére is (vagy éppen azért) sokkal intenzívebbek, a film izgalmassá válik pusztán attól, hogy még a végén sem feltétlenül tudni, meddig jutnak, merészkednek el. Az autós jelenet pedig önmagában minden elismerést megérdemel, a nyolc perces snitt a rengeteg szöveg és az érzelmi terhelés miatt is nagy kihívás lehetett. Nekem az tetszett benne a legjobban.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
100.
Mielőtt felkel a nap Before Sunrise (1995)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:37
Egy bécsi éjszaka...
Az európai kóborlásából hazafelé tartó, amerikai Jesse és a budapesti nagymamájától Párizsba igyekvő Celine egy veszekedő házaspár miatt egymás mellé keverednek egy Bécsbe tartó vonaton. Lassan beszédbe elegyednek, és mert ez mindkettőjük számára kellemes élmény, ezért Jesse javaslatára Celine is leszáll Bécsben a vonatról, ahonnan majd csak másnap reggel indul a srác repülője. Így tehát van egy teljes estéjük, amely során megismerhetik a várost... és megismerhetik annyira egymást, hogy talán több is legyen a dologból, mint egy átbeszélgetett éjszaka.

A beszélgetés a kulcsa és a veszélye is ennek a filmnek. Bár kétségtelenül van egy kis útifilmbe oltott road-movie jellege a dolognak, de a város csak háttér és ürügy két ember beszélgetéséhez, akik eltérő múlttal, tervekkel, nézőpontokkal rendelkeznek, szóba kerül itt öregség, vallás, szerelem, család, szex. Felszínes dolgok és a legmélyebb vallomások, azon alaptétel mentén, hogy a legkönnyedebben azzal tudunk beszélgetni, akit soha többé nem látunk... vagy akiben ösztönösen megbízunk. Ahogy a családjukról, az érdeklődési köreikről, a szakmai elképzelésükről vagy akár a politikai nézeteikről, elveikről beszélnek, úgy tűnhet, hogy semmi közös nincs bennük; talán csak annyi, hogy az egymást keresztező szófolyamokból felsejlik, nem nagyon van kivel beszélniük ezekről a dolgokról, és élvezik, hogy most van.

Nekem tetszett, de mivel történet gyakorlatilag nincs, igazából csak azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a házibulik fáradt filozofálgatását. Bár folyton változik a díszlet, ahogy körbejárják a várost, meg belefutnak a bécsi éjszaka furábbnál furább alakjaiba, mint a csöves költő vagy a tenyérjós, de mégiscsak Ethan Hawke és Julie Delpy van folyamatosan a képernyőn, ahogy végeláthatatlanul ontják magukból a kérdéseket és az anekdotákat, újabb és újabb kirakósokat adva a karakterük személyiségéhez... vagy éppen a nézőéhez, hiszen válaszaikban (különbözőségük miatt) könnyű magunkra ismerni. Talán még ez teheti többé ezt a filmet, mint egy szerelem kicsírázásának története vagy két ember locsogása.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.7/10 volt.
< előző 1 2 3 4 5 következő >
utolsó oldal >>>
Minden termék
Ingyenes szállítás
Etalon
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2014. Minden jog fenntartva.
T: T: