• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Művészfilmek12<br>
böngésző

A 100 legújabb termékkritika:
Találatok száma: 100 db. (5 oldal) | Jelenleg mutatva: 5. oldal (81-100. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
< előző 1 2 3 4 5 következő >
utolsó oldal >>>
81.
A kolónia The Colony (2013)  


A TERMÉK MÁR
NEM RENDELHETŐ!


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 11:14
A hó fogságában
Az, hogy ismét csak bejött valami, amit a nagy többség elutasít, az önmagában már egyáltalán nem meglepő, az viszont, hogy ennek okait már nem is keresem, szerintem egyértelműen a gyógyulás jelei. Számomra A kolónia ugyanúgy egy remek film lett kategóriájában, mint mondjuk pár hónapja a Lockout volt, mindkettőt megfelelő mércével kell mérni, és mindkettő képes volt arra, ami egy mozifilmnek a lényege: szórakoztatott. Sőt, A kolóniánál még a fejemet sem fogtam a sok abnormális cselekedettől (megengedőbb egy picit az ember ilyenkor) – nem úgy, mint néhány mostani sokszázmilliós produkciónál…

Azon amúgy érdemes elgondolkodni, hogy aki a szinopszist írta, egyáltalán végignézte-e a filmet. A történettel kapcsolatban súlyos tévedések vannak benne – nem mintha ez bármiben is befolyásolná a filmélményt, csak ha valaki ez alapján nézi meg a mozit, és netán még emlékszik is a szövegre, az bizony meglepődhet… A valóság az, hogy a jövőben, mikor is a megváltoztatni próbált időjárás egyszer csak bekeményített „Egyszer csak elkezdett esni a hó és nem állt meg”, az emberiség nagy része elpusztult. Vélhetően megfagyott, de erre különösebb kitérő nincs: a hófödte apokalipszis önmagában lenyűgöző. Tisztára, mintha a Holnaputánban lennénk, azonban a mindössze 16 millió USD költségvetés sajnos picit valóban meglátszik a CGI-n. Nem rossz, de itt a hóviharnak szerintem inkább elsősorban jótékony eltakaró hatása volt, mintsem valódi hideg hangulatkelés… Nos, e fagyott világban van néhány telep (kolónia) a Földön, ahol az emberiség maradéka él és várja a javulást..

Itt rögtön két dolgot is meg kell említenem, ami tetszett. Azt leszámítva, hogy honnan a francból vannak ekkora föld alatti települések, azokat, ki mikor és hogyan építette, maga a helyszín kimondottan tetszett. Olyan volt, mint egy földbe süllyesztett űrhajó, az alagutak, az egész belső tér arra emlékeztetett, s az is igaz, hogy ilyet már sokszor láttunk: de sokszor tetszett is, s most sem volt másképp. Ridegségében olyan hiteles és komor az egész. A másik azonban érdekesebb – s ez képvisel talán fontosabb értéket számomra a moziban: az emberi természet, a csoport hierarchiája, a farkastörvények az életben maradásért… A beteges félelem a vírusfertőzésektől, mikor is gyógyszer híján a golyó a beteg számára a végleges megoldás, nos, ez bármennyire is kegyetlennek van beállítva a filmben Mason (Paxton) által, totál életszerű. Ebbe a felvázolt képbe rondít bele az SOS hívás a másik kolóniától – ahova főhőseink elindulnak. Bárki bármit mond, Fishburne (Briggs) mindig jó karizmatikus vezetőnek, itt sincs másképp. A fagyos út nagyon jó, az ötös kolónián történtek meg kifejezetten izgalmasak. Remek kamerabeállítások, sokáig nem tudjuk, mitől kell félni – sokszor örülnék, ha egy horrorban lenne ennyi feszültség. Az egész elemlámpás séta az új helyszínen, a távoli csattogással, dübörgéssel kimondottan fílinges lett: hogy aztán egy életveszélyes szituban találjuk magunkat. Itt most nem írom le, a lények melyik mozit idézték, de mivel az is nagy kedvencem, így nem zavart. A kaszabolás, az akciójelenetek pörgősek és véresek – vélhetően a vágással itt is a költségvetésbe akartak beleférni – s jut idő drámára is. Főleg a hídon: bármennyire is sablonos és kiszámítható a robbanás, engem már addigra megérintett a karakter annyira, hogy képes voltam sajnálni elvesztését.

Az újból a 7-esen történtek első fele ismét a kis közösség belső hatalmi harcainak kiváló modellezése: az erősebb kutya baszik elve alapján. Manson figurája ugyanakkor korántsem akkora geci, hogy rá lehessen építeni a fő jelenetet – az ő motivációja sosem személyes, inkább a közösség védelme, bármennyire kegyetlennek is tűnik. A másik „gonosz”-szal (és az egész csapatával) meg csupán az volt a bajom, hogy semmit nem tudtunk róluk: először ez zavart is (a „Mit akarsz? –Többet!” válaszon mosolyogtam egyet) de aztán rájöttem, hogy kb. pont annyira vagyunk képben velük, mint amennyire a megtámadottak is. Autentikus. A finálé, a remény magjával pedig kellően bizonytalan ahhoz, hogy valódi heppiendként ne lehessen elkönyvelni. Jó volt, na.

No persze, nem lenne akkora elutasítása a Kolóniának, ha ennyire rendben lenne vele minden, mint ahogy én látom. A mögöttes kérdések, az azokra megtalálhatatlan válaszok akár romba is döntenék az egész mozit, ugyanakkor a netes nemtetszések inkább a történetnek, a színészeknek és a látványnak szóltak. A történet egyszerű, de izgalmas, némi mondanivalóval, a színészekkel nekem semmi bajom nem volt, a látványra valóban lehet panasz, de a ráköltött centek tükrében korrekt. Jómagam nem éreztem kínosan magam egyszer sem, nem fájt egy jelenet sem, az Alienes, Holnaputános, Legenda vagyokos, Dologos hangulat bejött. Azon meg, hogy mi értelme van magokat őrizni, állatokat szaporítani (egyfajta Noé módon) egy fagyott világban, ezt a tevékenységet mi látja el energiával, honnan van kaja, víz???, stb, ma nem gondolkodtam. Jó passzban voltam hozzá és kész. Lehet, hogy ez is B film, de ez a kis kanadai film jobban bejött, mint néhány hollywoodi szuperprodukció. Jó helye lesz a polcon a Skyline meg a Lockout mellett.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:53
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
82.
Boardwalk Empire - Gengszterkorzó: 3. évad (5 DVD) Boardwalk Empire: Season 3 (2013)  
2.490 Ft
Listaár: 7990 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:54
A vesszőfutás
A nézőfogó köröket a harmadik évad ajánlójában simán ki lehet hagyni, épeszű ember úgysem ezzel kapcsolódik be Atlantic City vérkeringésébe, úgyhogy inkább azoknak szól az írás, akik már többé-kevésbé képben vannak a Boardwalk Empire (továbbiakban BE) világával. Akiknek már nem kell bemutatnom a Thompson családot, Van Aldent, A.R.-t, Al Caponét, Chucky White-ot és a többieket. Akik nagyjából tudják, mire is számíthatnak: egy lassú, nagy ívű társadalmi tablóra az 1920-as évek USA-járól, megfűszerezve egy jó adag gengszter feelinggel…

Nos, az előző évadot ott hagytuk abba, hogy Margaret megtette azt, amit: kicsit ugrunk az időben, s látjuk tettének következményét, az egész évad érzelmi hátterét. Egy elhidegült családot, ahol is mindketten a saját útjukat járva – ámde kifelé férj és feleségnek mutatkozva – próbálnak boldogulni. Ez az alapszitu egyébként baromi fontos lesz a későbbiekben, rengeteg esemény, tett motivációjaként szolgál. Egyrészt ugyebár Nucky new yorki életében, másrészt meg Margaret érzelmeiben – hogy aztán egy jókora doboz majd porrá zúzzon mindent. Számomra icipicit talán még újfent sok is volt a Thompson család belső világa, a sehova nem vezető szálak, a partik, a vívódások, a pónik… Értem, hogy a magára hagyott házastárs útkeresésének fontos állomásai ezek (különösen a kórház), de sokkal jobban éreztem magam, mikor valódi gengszteres jeleneteket láttam…

Ami már az első 10 percben meg is történt: a nyitó epizód igazi döbbente nem is a langyos családi háttérhez kapcsolódik, hanem egy új figurához. A neve Gyp Rosetti (Bobby Cannavale), aki az egész évad egyik legmeghatározóbb, legbetegebb, legjobban sikerült karaktere lett. Az az állatság, amit ő képvisel, képes volt többször megdöbbenteni – a vérrel borított fejjel, pórázzal a nyakán, egy szál faszban sétáló őrült látványát pedig talán sosem feledem. Egyértelműen telitalálat volt ez a jóember, s egyértelműen zseniális a színészi alakítás mögötte: valahol egyébként úgy is érzem, idén ellopta a showt Nucky (Buscemi) elől, ha valaki később megkérdez, milyen volt a BE S3, biztosan azt fogom mondani: „Áá, a Rosettis! Qrva jó!”

Egy ilyen állat, egy ennyire meghatározó alak mellett szinte észrevétlen marad – bár lehet, ő pont ezt akarná - másik új kedvencem, az akváriumos Gaston Means (Stephen Root). A S3-ban ő testesíti meg önmagában a politikát, a korrupciót, az ármányt, mindent. A 40ezer USD-s nyájas álarc mögött valahol ugyanaz a beteges hajlam lakozik, mint Rosettiben, csupán csak
a módszerei mások. A harmadik kiemelkedően jó új figura pedig Joe Massareia (Ivo Nandi), az olasz maffiafőnök, aki nem kevésbé beteg figura – de hát ebben a sorozatban majdnem minden gengszter az. Itt kell megjegyezni még valamit: mindhárom említett új figurának iszonyat jó hangorgánuma van, már csak ezért is érdemes eredetiben nézni a sorozatot.

Miután ennyit örvendeztem az újaknak, lássuk csak, a régiek közül ki hova jut. Nos, Nucky ebben az évadban megjárja a poklot, az egész S3 valahol egyértelműen az ő bukása – még akkor is, ha úgy jön ki belőle, ahogy kijön. Rengeteg mindent veszít, ugyanakkor én úgy érzem, nagyon sokat tanul is az élettől: rájön, hogy mindenkit nem dobhat el magától, egyedül lenni nem jó - ami az egyébként kettős jellemét inkább a szerethető tartományba löki át. Öröm volt nézni viszonyát az öccsével, mint ahogy a fináléban a feleségéhez való hozzáállását is. Nagyon tetszett Al Capone alakja - Rosetti2 -, Gillian Darmody játéka a fickóval meg rendesen meglepett. De a legjobban az eddig legjobban utált Van Alden szál tetszett. A szesztilalmi ügynökből lett vasalóárus kálváriája a maga szórakoztató módja mellett egyben egy qrva nagy dráma is, s okosan összekapcsolták a chichago-i eseményekkel. A.R. és a heroinos buli is tetszett, mint ahogy a félarcú Harrow ténykedése is – igaz nála szerintem feleslegesen lassították be a sztorit a szerelmi szállal.

A megszokott módon első osztályú korrajzot kapunk, 1923-ból, ahol Margareten keresztül ezúttal a terhes gondozás problémájába, kialakulásába kapcsolódhatunk be. Az apáca jelenléte számomra iszonyat tenyérbemászó volt, de vélhetően valóban ekkora szerepük lehetett azidőtájt… A BE technikai megvalósítására ezúttal sem lehet egy rossz szavunk sem, a minőség az HBO által garantált. A szex-vér-poltika trió HBO módra működik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Ugyanakkor minden korábban elhangzott dicséret ellenére továbbra is úgy érzem, maga az egész BE az általam látottak közül a leggyengébb HBO sorozat, a S3 meg főleg a közepe táján rengeteg üresjárattal néha álomkórt hozott rám. Szerencsére a finálé a maga három részével elsöprő lett, kb. onnantól, mikor az éjszakai küldemény megérkezik. Onnantól igazi, vérbeli gengsztersorozat, izgalmas, drámai az egész: rendesen megszépítette az élményt, amit a S3 okozott.

A hazai DVD kiadás tökéletesen illeszkedik az előzőekhez. Átlagos kép és hang, egyedül a robbanás szólt igazán ütősen. Az extrákból nincs sok, azok is lemezenként vannak elosztva, magyar felirat nélkül. Annyit ajánlanék, ha lehet, hogy aki hozzám hasonlóan egy éve látta a második évadot, az ne az első epizóddal kezdje, hanem az első lemezen az extrák között van egy második évados visszatekintő. Én csak később vettem észre, így bizony az elején csak kapkodtam a fejemet, hogy ki kicsoda – tekintve, hogy a BE is hasonlóan széles karaktergárdát mozgat, mint mondjuk a GoT. Nem árt egy kis ismétlés.

Összességében nálam 80% az évad, főleg Rosetti és a finálé miatt. Közben a lassú folyású sztorit csak ritkán törik meg kiemelkedő események, viszont a vége mégis kárpótol mindenért. Jó volt, jöhet a negyedik – amire viszont nem várok már egy évet.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
83.
Transz Trance (2013)  
1.490 Ft
Listaár: 3190 Ft (-53%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:51
Film a szőrös és szőrtelen ***ról
Annyira mondták, hogy milyen zseniális film a Transz... Hogy milyen csavaros, agyalós thriller… és én ezt megint nem láttam meg egy filmben. Szimplán csak egy okosan felépített - ámbár a fényképezéssel túlságosan művészivé és elvonttá tett – bűnözős (heist?) mozit, amihez hasonlót viszont nem is oly rég többet is láttunk már. Legutóbb pl. a Szemfényvesztőket…

Nincs különösebb bajom sem a filmmel, sem Danny Boyle-lal (ő az egyik kedvenc rendezőm), csupán csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a hatalmas felhajtás ismét csak nem a valóságot takarja: pontosabban célszerű ezt a mozit is úgy megtekinteni, hogy a felfokozott elvárásokat kihagyjuk a számításból. Úgy egy egészen kellemes kis sztorit kapunk, ahol tényleg nem lehet bízni senkiben, s talán a végén a csavar is működhet (bár itt felmerül a kérdés, hogy a mai filmipar miért van annyira kihegyezve a csavarokra). Nézés közben nekem rögtön az Eredet ugrott be: míg ott az álom szintjei a valóság felborításának eszközei, itt ugyanezt a célt a hipnózisok szolgálják, több-kevesebb sikerrel. A felütés a narrációval, valamint a képrablással nagyon jó: megadja a film alaphangulatát. Az ember arra számít, lesz egy jó kis bankrablós/átverős film, aztán ahogy megyünk előre a történetben, ahogy bővül a szereplők köre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy gyakorlatilag senki és semmi nem az, mint aminek látszik: maga a film sem egészen az. Ezek a felismerések mindazonáltal megfelelő időpontokban vannak adagolva, szinte végig képesek fenntartani a feszkót, megfelelően előkészítve a film végi meglepetést. Szerkezetileg hibátlanul van felépítve az egész, a ködösítés, a félrevezetés működik: mindig csak annyit látunk, amitől épp bizonytalanságba maradunk, agyalva a megoldáson, vagy annak lehetőségein. A „ki a gyilkos” játékot ezúttal a „hol a kép” játék veszi át – végig azt gondolván, hogy az a legfontosabb. Ami nagyjából igaz is, megfűszerezve egy kis személyes indíttatással – no meg Dawson kisasszony borotvált szeméremdobjaival…

Igazából a bajom két dologgal van: az egyik, a fontosabb mindenképp a hipnózis vizualitása, azaz az utazások Simon agyába. Nagyon sokszor öncélúan művészieskedőnek láttam, sokszor éreztem, hogy csak és kizárólag azért vannak a jelenetek, hogy összezavarjanak. Mint pl. egy látványfilm, ami direkt sötétben játszódik… Ezáltal viszont a film „okos” éle számomra elveszett: a megvezetést még csak elviselem, hisz akkor tudnak becsapni, de a ködösítés a transzok által itt inkább csak egyfajta zavaró tényező, ha az nem lenne, akár nyilvánvaló is lehetne az egész. Többször volt úgy, hogy nevezett jelenetnek semmi jelentősége nem volt, csupán azt a célt szolgálta, hogy elterelje a figyelmet a valóságról. És itt még csak nem is a szőrös/szőrtelen pinára gondolok (annak végképp nem volt értelme) – hanem mondjuk a sárgás üvegfal mögötti sziluettek elintézésére. Egyszerűen a Transz rejtélyessége, kiszámíthatatlansága abból fakad, hogy egy viszonylag egyszerű átveréses sztorit sűrű füstfelhőbe csomagoltak. Ha nem lenne ez a füstfelhő, talán az egész kevésbé működne. Vannak filmek, amik ennél okosabban bánnak a rejtélyekkel, ilyen az Eredet, a Tökéletes trükk, a Sherlock Holmes mozik, vagy a Triangle: ezekben látsz mindent és mégsem tudod, mi van…
A másik – apróság - számomra a meglepetésnek szánt „csavar” volt. Kb. a film kétharmadánál sejtettem, ki kicsoda, úgyhogy engem nem taglózott le a történet ilyen irányú fordulta. A piros autós jelenetek voltak a kulcsok, abból gyakorlatilag össze lehetett rakni a képet. No persze ettől még jó az ötlet, a minden elsöprő csavar – maximum néhány embernél nem működik. Figyelembe véve egyébként, milyen kevesen néznek egyáltalán filmeket, náluk akár még ütős is lehet.

A főszereplőket eddig is bírtam, ezután is fogom – Dawsont naná! -, a film hangulatát, képi világát viszont erősen befolyásolja a sok hipnotikus állapot: nekem ez kicsit sok volt: úgy érzem, feleslegesen nehezítették vele a történetet. Tény, hogy ettől különleges mozi lett a Transz, egy vitathatatlanul egyedi élmény, de ha ez nincs, attól a sztorija miatt csupán egy átlagosan jó film lett volna, kevesebb hype-al. Megkockáztatom, mégis több emberhez ért volna el, több ember értette volna meg elsőre is, – csupán a kultréteg hámlott volna le róla jóval hamarabb…

Én mindenestre valamikor megveszem (már csak Boyle-sor miatt is), de jelen esetben nem igazán sietek a vásárlással.

Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
84.
Pain & Gain Pain & Gain (xppg) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:48
Egy bűncselekmény anatómiája
“Hogy átbasztak a reklámmal, ezzel az Amerika-lekvárral, Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el.
(…)
Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.(…)Meg az izomagyú Miki egér, aki bárkit megöl a kokainért.”


Annyira tudtam, hogy ez nekem nem fog bejönni… annyira biztos voltam benne, hogy az előzetesből fröcsögő nyál és cukorszirup, a szilikonos buta picsákkal meg a testépítő seggfejekkel nem lesz az én világom… és milyen igazam lett!!! Ha valaminek, ennek az egynek maradéktalanul tudok örülni a mozi kapcsán. Most persze felvetődhet a kérdés: Akkor mi a szarért nézted meg? Nos, tagadhatatlanul szerepet játszott benn a fórumozók lelkesedése, de ez az “igaz történet alapján” dolog is felkeltette az érdeklődésemet. Michel Bay ugyan nem különösebben kedvencem, de azt olvastam, hogy ez a legkomolyabb filmje, a színészgárda pedig impozáns volt – gondoltam olyan óriásit nem csalódhatok. Nem is: pontosan azt kaptam, amit vártam, talán csak egy icipicivel kevesebbet.

Az idézett Tankcsapda szöveg tökéletesen jelzi viszonyomat ehhez a világhoz (érdekes, ez is ’94-ből származik), így egyáltalán nem meglepő, hogy kifejezetten rühelltem azt a látványt, ami a filmben fogadott. Az a csillivilli Miami az agyatlan testépítőkkel, a medencés cicababákkal, tulajdonképp az egész szalon légköre nálam nem szeretem kategória - ehhez jött még a túlszínezett képi világ, a rengeteg felesleges lassítás, és már meg is volt a negatív alaphangom. Pedig a nyitó képsorok még tetszettek is: a falon hasizmozó Wahlberg látványa eredeti, poénos és hatásos, a gondom csak utána kezdődött. Kapunk három (bocsi, négy) számomra totál unszimpatikus főhőst – így a nemszeretem karakterek nem szeretem filmet eredményeztek, ismét -, akik valami önmegvalósító maszlag hatására őrült (ámbár ekkor még viszonylag ártalmatlan) ötletetet eszelnek ki anyagi gyarapodásuk elősegítésére. Az már csak hab a tortán, ahogy ezt teszik: egyrészt kétlem, hogy ennyire balfaszok lettek volna a valóságban, a komédia miatti kiszínezett jellemük viszont nekem nem jött be, másrészt meg nem is igazán tudtam mit kezdeni azzal az idióta alapszituval, hogy tulajdonképp senki nincs a filmben, akivel azonosulhatnék…

Magával a bűncselekménynel még csak elvoltam. Ha eltekintünk a valós vonatkozásaitól, talán még élvezni is lehetne, egy abnormális fekete komédiaként, majdnem egy Ravasz, Agy.. szintű idiotizmusnak, ahol gyakorlatilag mindenki síkhülye. Az áldozat, a tettesek, a rendőrség, a nők, mindenki. Az események “rosszra fordulása” után a fiúk tulajdonképp csak reagálnak a dolgokra, meglehetősen sután (picit olyannak érzem, mint mikor esik kifelé a kezedből egy pohár, kétszer-háromszor belekapsz, de a végén úgyis összetörik), de az ebből fakadó poénok nagyjából működtek, igaz, a trágárság szerintem túlspilázott volt, a lábujj meg a rossz emlékű Pirahnás kiköpött farkat juttatta eszembe. Néha azért felröhögtem, de inkább értetlenül bámultam azt a színes orgiát, ami mr. Bay tárt elém: azt nem mondom, hogy fájt, inkább csak úgy elvoltam vele. De már közben is azon gondolkodtam, miért is idegen tőlem ez a film, miért nem tudok rá úgy tekinteni, mint a nagy többség: egy szórakoztató sötét vígjátékként.

De csak valahol a legvégén jöttem rá igazából. Akkor, mikor mutatták a tényleges elkövetőket. Nos, ott jöttem rá, hogy a három főszereplő, azok korábbi előélete, az egész nyálas világ tette teljesen hiteltelenné számomra a mozit. Egyszerűen a triumvirátus túl jóképű, túl izmos, túl jól szituált volt a nevezett eseményekhez. Egyedül talán Rock hozta önmagát, a hülye izomagyat, de a többiek számomra mellényúlásnak tűntek. A valóságban az elkövetőknek számomra igenis bűnöző kinézetük van, erős latinamerikás/fekete beütéssel, a Wahlberg féle szépfiús megjelenítés sokat rontott a hitelességen - igaz, nagymértékben segítette a film dizájnját, ennek a kifordított értékrendű, fekete humorral átitattott agymenésnek a képi világát.

Azt hiszem, az év egyik legjobb filmje lehetett volna a témája miatt, ha egy valódi drámaként dolgozzák föl, hitelesebb színészekkel, komorabb, sötétebb hangulatban, humor nélkül. Igaz, ahhoz nem Michael Bay kellett volna, hanem mondjuk David Fincher. Mert ez az egész történet inkább szomorúan sokkoló, mint humoros – mint ahogy az is, hogy létezik Murderpedia a neten.

Nekem kimarad.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
85.


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Hege
értékelése:
2013. okt. 23. - 21:29
Az érthetetlenség határán
Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. A filmet rendelés előtt már kétszer láttam. Gondoltam adok neki ismét egy lehetőséget, de ugyanaz az érzés kerít hatalmába mit ezt megelőzőleg.

Terrence Malick pedig szerintem egy olyan művész aki jóval megelőzte a korát. Nem véletlen használtam a művész szót. Olyan képi világot tár elénk amit egyszerűen nem lehet leírni. Egyszerűen nézed és tudod, hogy valami csodálatosat lától, de nem tudod megfogalmazni, hogy mit. Csak elbűvöl. Úgy gondolom, hogy majd 20 esetleg 30 év múlva fogják igazán megérteni, hogy mire is gondolt a szerző, mert itt minden kockának mondani valója van. Próbáljátok ki! Merevítsétek ki bárhol a filmet és kaptok egy gigantikus fénykép albumot, a legszebb képekkel.

A film erényei közé tartozik még mind emellett a színészi alakítás is. Bár sokan csak cameo-znak, de ők is fontos szerepet töltenek be a filmben. Egyúttal fontos megemlíteni, hogy egy olyan filmet láttunk, ahol a háborúban részt vevő katonák lelki világába is bepillantást nyerhetünk és ami talán még ennél is fontosabb a gondolataikat is "halljuk". Mint az egyik előttem szóló is megemlíti nincs olyan szereplő akivel ne tudnák azonosulni. Még a könyörtelennel tűnő ezredessel is. Nálam egyébként a Nolte a favorit a színészi alakítások terén. A harc végén mikor megfáradtan keresztbe tett lábakkal ül egy széken és elmorzsol egy könny cseppet az nekem top jelenet a filmből.

A harci jelenetek nagyon ütnek mint például domb elfoglalásáért vezetett értelmetlen ütközet, vagy az amikor végre egy maroknyi csapat elfoglalja a központi erődöt. A szurony harcot nagyon közelről nézhetjük végig, szinte mi is úgy érezzük részesei vagyunk. 5.1-es hanggal nagyon üt.

Külön kiemelném a film végét így kénytelen leszek egy kicsit SPOILER-zni! A főhős halála a végén egy olyan momentum melyet ritkán látni háborús filmben Bemutatja, hogy nem csak hősiességből, önfeláldozásból, lehet felemelni a puskát az ellenségtől körülvéve, hanem azért is, hogy elmeneküljünk a valóság elől és így találjunk menedéket. Talán kicsit giccses, de egyébként módfelett logikus.

Azonban a film legnagyobb hibája, hogy rendkívül unalmas. És szerintem nem egyedül gondolom ezt. Rengeteg mondani valót akarnak egyszerre lenyomni a torkunkon, ami nem lenne baj, de hogy a játék idő szinte teljes egészében ez megy nekem már sok volt tekintve, hogy a film 164 perces. Monotonná válik nagyon, főleg úgy hogy, semmi újat nem közvetít. Ismét megtudjuk, hogy a háború borzalmas az emberek feleslegesen meghalnak. Közben pusztul a természet is, meg hogy a természet ennek ellenére úgy is utat talál stb. stb. Láttuk már más filmekben. Csak ezt általában egy jelenettel elintézik és kész. Sokat javított volna a helyzeten, ha csak 2 órás a film. Szerintem ebbe az időkorlátba is belefér minden.

Összegezve tehát van egy film ami kétségtelen hogy olyan képi világgal büszkélkedhet, melyet nem sűrűn lát az ember, kiemelkedő színészi alakításokkal bír, ráadásul egy igazi háborús filmhez méltóan jó kis csata jelenetek vannak benne. Kétségtelen hátránya az indokolatlan hossza és, hogy unalmassá válik a film hosszabb idő után. Olyan embereknek ajánlom, akiket foglalkoztat a háború lélek tana és egy bögre kakaó vagy forró tea mellett egyedül végig tudják nézni odafigyelve minden apró jelenetre.

A DVD hangja remek lett a kép is szintén. Extrák nincsenek a lemezen, de nekem annyira nem is hiányzik most őszintén szólva. A kiadvány ennyi pénzért 8. A film pedig 6-os. Sajnos. Talán 20 30 év múlva 10-es lesz.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
86.
Jack Reacher Jack Reacher (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 22. - 6:44
Ki az a Jack Reacher?
A fenti felsorolásba én azért még betettem volna a krimit, azt is rögtön az első helyre. Mert bár van autós üldözés, bunyó és lövöldözés is, de azért a nyomgyűjtögetés és azok összeillesztése sokkal nagyobb szerepet kap, hál´istennek! Pörgősségében is unalmas akciófilmből ugyanis Dunát lehet rekeszteni, tökösnyomozós-agyalós meg szökőévente egy van. Főleg ilyen, ahol minden gyakorlatilag a néző orra előtt zajlik, mégis elvonja a figyelmét a sok sallang meg az önelégültség, és utólag csapkodja csak vérvörösre a homlokát, hogy "tényleg, bazzeg, ezt ezért mutatták meg!". A klasszikus Columbokat idézi, hogy a néző talán már az első öt percben tudja, hogy ki mit miért hogyan követett el, de hogy hogyan fog lebukni, ahhoz kell végignézni a filmet. A módszer pedig természetesen az, hogy a megfelelő kérdéseket kell feltenni, és hogy semmit sem szabad kézenfekvőnek venni.

Ehhez remek karaktert kreáltak, pontosabban gyúrtak össze Tom Cruise két korábbi figurájából. Jack Reacher le sem tagadhatná, hogy egy Daniel Kaffeeba (Egy becsületbeli ügy) oltott Ethan Hunt, aki volt katonai nyomozóként és háborús veteránként mostanában "szellemként" éli mindennapjait, próbálva minél kevesebb nyomot hagyni a társadalom rendszerében. Róla a végéig sem lehet sokat megtudni, inkább csak az elveiről, mást ugyanis nem is nagyon visz magával egyik helyről a másikra. A történetről meg nem sokat szeretnék mesélni, elvégre a készítők már az ötödik percben tekergetik a sztorit, a csavarok nagyobb része frappáns, a kisebb része meg blőd, kellemes arányban.

Az is a Jack Reacher javára válik, hogy a filmnek igen kellemes humora is van. Reacher acélkemény-szarkasztikus beszólásai még csak hagyján, de már éppen megdicsértem volna Christopher McQuarrie író/rendezőt a két melák fürdőszobai csetepatéjáért, amikor is kiderült a DVD-n extra kisfilmből (remek kis 10 perc, érdemes megnézni azt is), hogy azt úgy megcsinálni Tom Cruise ötlete volt, ahogy még sok más kellemes apróság is. Jó figura Robert Duvall fegyvermestere is, csak túlságosan elvitte a filmet a buddy-akciókomédiák felé.

Ami negatívum volt, azok inkább csak hatásvadász apróságok, például Hollywood igazán elfelejthetné már egy időre az "az autó nem indul, majd a legválságosabb pillanatban pöccre"-klisét, mert nem izgatott leszek tőle, hanem ideges. Ezen túl egy kicsit hosszabb a kelleténél, meg elkelt volna pár tartalmasabb szereplő, szegény Rosamund Pike karaktere kb. egy Bond-lányéval ér fel, a legemlékezetesebb a feltűnően a néző arcába tolt dekoltázsa volt.

Röviden: Kár, hogy a téves műfaji meghatározás sok negatív véleménynek ágyazott meg, azok meg sokakat távol tartottak a Jack Reachertől. A legnagyobb kár, hogy a "lassúság" miatt egy állati jó krimi élményétől fosztották meg magukat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
87.
Brooklyn mélyén Brooklyn’s Finest (2009)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. okt. 20. - 20:21
Szolgálunk és vétünk
"Az élet nem jóról és rosszról szól, hanem jobbról és rosszabbról"

Alig fél éve néztem a másik, Kiképzéssel reklámozott rendőrfilmet, az Utolsó műszakot, és ahhoz képest, hogy a Brooklyn mélyén volt az, ami kevésbé érdekelt, mégis filmként ez tetszett jobban. Amíg ugyanis Ayer remek forgatókönyve és annak drámaisága mellett a rendezése nekem már nem jött be, addig Fuqua-nak sikerült egy kezdő, de tehetségesnek tűnő íróval együtt dolgoznia (Michael C. Martin), így a történet és a megjelenítés ebben állt össze jobban.

Persze talán nem véletlen, hogy az Utolsó műszak nagyobb népszerűségre tett szert (az imdb szerint egy ponttal jobb). Az emberek biztosan szívesebben néznek filmet hősies zsarukról, akik minden körülöttük hömpölygő mocsok ellenére megtalálják a bajtársiasságnak és a poénkodásnak azokat a kis pillanatait, amivel az eufemisztikus "munkahelyi stresszt" ellensúlyozni lehet, hogy legalább ne mindig vigyék haza magukban a munkát, mint olyanokról, akiket ugyanez már bedarált. A Brooklyn mélyén ajánlóban is említett három zsaruja ez a kategória, de az ajánló valóságtartalma ezen a ponton véget is ér, például nincs itt semmi "a véletlen úgy hozza, hogy együtt kell folytatniuk megkezdett útjukat", mert bár a sorsuk valóban összefonódik, de együttműködésre esélyük sincs. Helyette az egyéni drámák mentén halad a történet, és a nehézkes indulás és lassúság ellenére egyre jobban átérezhetővé vált, hogy mit jelenthet ennek a három embernek nap mint nap munkába indulni, hogy ezt milyen erkölcsi dilemmáktól terhelten teszik. Hogy hogyan folyik össze munka és magánélet, ami mindhármuknál oda vezet, hogy a jogszolgáltatás egyre lejjebb csúszik a fontossági listán, főleg mert a rendőrség intézményének magának is megvannak a maga érdekei, stiklijei, például hogy egy utcai lövöldözés kapcsán kialakult botrányban produkálni kell egy pár rendőrös "pandahírt", ami segít majd a kirakatban a rendőri állomány szebbik arcát mutatni.

"Erre" ott vannak ők hárman. A vallásos Sal, akinek nem csak a felesége és a gyerekei "boldognak látása" a célja, hanem az, hogy a házat, ami már több szempontból sem megfelelő nekik, le lehessen cserélni egy jobbra, és ezért bizony tényleg nem csak annyit tesz, hogy várja a fizetési csekkeket. Az apatikus Eddie, akinek a nyugdíja előtti utolsó hetén varrják a nyakába olyan újoncok felkészítését, akiknek a bizonyítványán még meg sem száradt a tinta, de abban, amit ő tanítani tud nekik, igazságszolgáltatási szempontból nem lesz sok köszönet. A csak Tangoként bemutatott beépített zsaru, akinek pár rendőri vezető jobb választási esélyei miatt kellene még mélyebbre ásva feladnia olyan elveit és kapcsolatait, amiknek a beépítés ideje alatt az életét köszönhette, miközben tehetetlenül kénytelen nézni, ahogy "kinti" élete minden nap távolléttel egyre jobban esik szét. Nem tipikusan azok a figurák, akiknek szívesen osztogatnánk az "A hónap dolgozója" emlékplaketteket, ugye? A film viszont ügyesen meghagyja a kérdést a nézőnek, hogy megvetését, erkölcsi aggályait az egyének, azok jellembeni "hibái" felé irányítja, vagy a "rendszer" ellen, amelyik az egyéneket ilyen helyzetbe hozza.

Mindehhez a film a film megadja az elmerengési időt, két óránál is hosszabb játékidejét lassú drámaiság és két pörgősebb tetőpont jellemzi; az első szinte mértani pontossággal a film közepénél afféle lehetséges fordulópont mindhárom zsarunál, a második meg a finálé majd egy órával később. Mégsem éreztem unalmasnak vagy üresnek ezt az időt, az érzelmek és a pár meglepően érdekesnek és szimbolikusnak ható jelenet (leginkább az maradt meg, ahogy Sal keresztet próbál vetni a liftben, szerintem a film messze legjobb pillanata volt) több, mint elegendő volt.

A DVD-kiadás a -sajnos- szokásos faék egyszerűségű, de érthető, hogy a kiadónak ennél többet nem ért meg: a kép szép, de tudtommal a 16:9 csonkoltnak számít, extrának csak az előzetes minősül, a hang (értsd: szinkron) viszont kellemes meglepetés volt, a sok steril felolvasás után megint olyan magyar szöveget hallgatni, amiket a színészekkel szinte már összenövő "hangok" életre tudtak kelteni.

Röviden: Akik fejében a rendőrök még emberi mivoltuk ellenére is ideálképként élnek, azoknak inkább az Utolsó műszakot tudnám ajánlani. Mindenki másnak ott a Brooklyn mélyén.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
88.
1.490 Ft
Listaár: 2990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Hege
értékelése:
2013. okt. 17. - 19:32
Hollywood hercege a csúcsra ért
Amikor úgy döntöttem a film megrendelése után, hogy írok ehhez a termékhez egy kritikát az volt a tervem, hogy az extráról fogok részletesebben regélni. De mikor megláttam, hogy nem csak erről, de még az egy lemezes termékről sem készült kritika eléggé meglepődtem. Így rendesen megszívattam magam, mert a filmről és a kiadványról is írnom kell. De sebaj, mert ez a film megéri.

Először tehát a filmről: adva van két kiöregedőben lévő gengszter, akik inkább bérgyilkosok, na meg egy kivénhedt bokszoló, meg a gengszterek főnöke és a felesége, két piti, Bonnie és Clyde utánzat, és egy igazi gentleman probléma megoldó. Tarantino fogta ezt a szedett-vetett bagázst összegyúrta, olyan szöveget adott a szájukba amit senki más nem tudott volna, megfűszerezte egy kis képi humorral, na meg a korszellemtől a lehető legjobban elütő erőszakkal, majd pedig egy olyan üstbe készre főzte ami vegyíti az 50-es évek, a 90-es évek és a noir filmek világát. Az eredmény: minden idők egyik legzseniálisabb filmje a Ponyvaregény.

Tarantino első filmje a Kutyaszorítóban, aprópénzből készült, de ez a film se a rekord magas költségvetéséről híres. Ami a különbség, míg az előbbi alig tudta összeszedni a gyártási költséget, addig ez a film az egyik legsikeresebb filmnek tekinthető pénzügyi szempontból is. Nem véletlenül. Tarantino egy zseni. Ráadásul vérbeli profi, aki töviről hegyire ismeri a szakmát. Az utolsó igazi "amerikai álom" megtestesítője ő, aki egy koszos videotékában kezdte és a Cannes-i aranypálmáig jutott.

A film legnagyobb erénye a forgatókönyv. Olyan dialógusok vannak benne, amik önmagukban is szórakoztatóak lehetnek. Önálló olvasása is kellemes időtöltés. Tudom, mert olvastam. A történet egy összefüggő sztorit mesél el ám ez fejezetekre lett bontva és össze lett keverve. Zseniális, ahogy lassacskán össze áll a néző számára a kép és kiderül minden, hamarabb mint ahogy a néző gondolná. Kisebb belecsempészett utalások vannak, melyet a rajongók kedvenc témája lett. Ilyen például az a bizonyos táska, na meg a zálogház pincéje és Marsellus Wallace sebtapasza a tarkóján. A rendezés is tökéletes. A zene mindig illik az adott szituációhoz, a dialógosuk szórakoztatóak. A lassú vontatott történet vezetés sokaknak unalmas lehet, de akkor hirtelen... és megint történik valami. A kamera mozgások és a kamera kezelés is kiváló.

Külön kiemelné a színészi alakításokat, de egyet se emelnék a másik fölé. Azt azért megjegyezném, mindenki top formában pörög. Ha van olyan film, ahol mindenki tökéleteset alakít akkor ez az a film. Kezdve John Travolta-tól, Uma Thurman, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Harvey Keitel, Ving Rhames, Tim Roth-tal bezárólag. De ott van Nick Stoltz és még Steve Buscemi is aki kiszúrja őt. Egyszerűen zseniálisak. Kis túlzással szinte elhihetjük azt ami a filmben történik annyira jók az alakítások.

Szót érdemel még a film állítólagos erőszakossága is. Ebben van valami, de hozzáteszem a film bemutatásakor ez nem is számított hétköznapinak, nem úgy mint manapság.... Az a bizonyos f betűs szó konkrétan 265 alkalommal hangzik el, de van itt kivégzés premier plánba, de szétcsúszott drogos, na meg nemi erőszaki is a legbizarabbak közül.

Egyszóval zseniális film. Nekem alap 15 éves korom óta. És már legalább 5-ször láttam, ha nem többször. Aki még nem látta annak nagyon ajánlom.

És most a bónusz lemezről. Eddigi kritikáim során nem sokat írtam az extrákról, de most úgy éreztem ez a lemez megéri. A DVD borítója nagyon szép ezzel az arany fekete kombóval. A kiadvány szép papír tokban érkezik benne a műanyag tok és a két lemez.

Először is az audiokommentár nekem nagyon tetszett. Valóban csupa érdekességet mondanak el a vendégek a filmről és a forgatásról, na meg Tarantino-ról. Nekem mint rajongónak nagyon tetszett.

A második lemezen egy nagyon rövid werkfilm van. Talán 10 perces.

A kimaradt jelenetek Tarantino kommentárjaival szintén kiválóak.

A "ponyvaregény akta", szerintem azért értékes, mert az amatőr filmezés iránt érdeklődőeket fogja meg igazán.

Beszélgetés a látvány- és a díszlettervezővel a werk film kiegészítése, igazából nyugodtan össze lehetett volna vágni.

A Cannes-i díjkiosztó amilyen rövid olyan vicces, mely szintén igaz a Michael (Roger) Moore interjújára is.

Továbbá egyórás interjú Tarantinóval és egy vérbeli moziajánló műsor a 90-es évekből. Na meg egy előzetes.

Az 5.1-es hang jól szól, bár a zenéket leszámítva szerintem nincs túl nagy értelme, a kép minőség viszont kiváló! Kiemelném, hogy a szinkron a régi Divix-es változat, mely nem pontos fordítása az eredetinek, de így is bőven átlagon felüli szinkron.

Mindent összegezve zseniális filmhez méltó kiadvány készült. Melynek minden extrája tartalmas, igényes és érdekes. Ennyi pénzért pedig bűn kihagyni. Tarantino rajongóknak KÖTELEZŐ! 10-es film 10-es kiadvány. 5 csillag.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
89.
Péntek esti fények Friday Night Lights (2004)  
5.000 Ft
Listaár: 5390 Ft (-7%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Perselus
értékelése:
2013. okt. 16. - 20:59
Péntek esti fények
Le ment a harmadik betervezett film is most már, elsőre jött a több mint sport utána az emlékezz a titánokra amik már hosszabb ideje nagy kedvenceim, és máma első alkalommal vittem le ezt a filmet ami az 1988-as évbe kalauzolja el a nézőt, egy texasi kisváros odessa csapatának a történetét mutatja be és az ő futballhoz fűződő mély hagyományaikat. Maga a film szerintem eléggé jó lett amennyire kell így első látásra, tetszett a történet vezetés és a színészek is és volt nem egy ismerős arc közöttük. Kitérve a technikai dolgokra is kicsit, maga a képminőség eléggé rendben volt viszonylag, a magyar hangsáv is bár az kicsit határeset de azért rendben volt, az extrák meg ugyanaz szinte mint az emlékezz a titánokra kiadásának esetében volt, tartalmasak jók és érdekesek de sajnos innen is kispórolták a magyar feliratot nagy bánatomra. Szóval összességében nézve jó film akár csak a másik két valós eseten alapuló film, amit e héten vittem le és amiknek címeire korábban már utaltam, és aki még nem látta ezt a filmet szerintem nyugodtan tehet vele egy próbát, mert egyáltalán nem rossz szerencsére, és a maga módján ez is jó film lett én legalábbis így látom elsőre.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.8/10 volt.
90.
Emlékezz a titánokra! Remember the Titans (2000)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Perselus
értékelése:
2013. okt. 15. - 21:09
Emlékezz a titánokra-a fekete fehér ellentétek legyőzése
Hát a tegnapi több mint sport című film után ami szintén jó film volt, le vittem ezt a filmet is egy másik kedvenc valós eseményen alapuló focis filmemet, ami a film cselekménye szerint 1971-ben játszódik és a 71-es év nyarától láthatjuk a történet fő szálának kezdetét. A helyszín most is virginia állam azon belül is alexandria városa, ahol a faji elkülönülés olyan mindennapos dolog a nyomornegyedekben a bűnözés, hozzá tartozik az aktuális élettérhez, de 1971-ben az állam ezen változtat és úgy véli ez nem jó, és egyesíti a fekete és a fehér diákságot a középiskolában is, és azon belül a sportban is. És erről a dologról szól a film hogy mi lesz azután hogy ez a dolog meg van határozva és el lesz indítva, miként lesznek a fekete és fehér diákokból egy csapat a pályán és az életben is, nagyjából itt is az zajlik mint huntingtonban mikor újra kellet építeni a foci csapatot a marshall egyetemen, csak itt nem egy tragédia indította az újra építést, ha nem az állami intézkedések hozták elő ugyan ezt a folyamatot és indították be. Szóval maga a film nagyon jó mindenképpen ajánlott a megnézése, minden szinten a kiadás technikai dolgait a következőképpen jellemezném, maga a kép eléggé jó minőségű szerencsére, a magyar hangsáv kicsit hullámzó néhol túl hangos hirtelen, de úgy átlagban rendben van. És az extrák mert igen ehhez a filmhez a dvd kiadáshoz készültek extrák, hiába nincsen itt feltüntetve, ugyan is ami nekem megvan dvd verzió azokon vannak extra anyagok, egész jók tartalmasak is kisfilmek kivágott jelenetek audio kommentárok, amik nagyon is jók lettek csak sajnos ki lett belőlük spórolva a magyar felirat nagy bánatomra. De ettől az apróságtól eltekintve maga az egész kiadás nagyon is színvonalas lett, aki tudja mindenképpen szerezze meg magának ha teheti. És már csak egy film maradt az én nagy focis igaz történetes duómból, a péntek esti fények amit holnap fogok elsőre látni, és ha a megérzésem nem csal az is lesz olyan jó film, mint ez és a több mint sport című film lett.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5.8/10 volt.
91.
Több, mint sport We Are Marshall (2006)  


A TERMÉK
NEM BESZEREZHETŐ!


Perselus
értékelése:
2013. okt. 14. - 21:13
Több, mint sport-egy csapat feltámadásának története
Nos jó magam nem vagyok egy ilyen amerikai foci mániás típus, de ettől függetlenül van 3 kedvenc filmem ebben a témában, mind a 3 valós eseményből merít és bár néhol át vannak írva tények, de mégis nagyjából képesek hiteles képet adni az adott történetről. Ez a 3 film a következő: az Emlékezz a titánokra 2000-ből, a Péntek esti fények 2004-ből bár erről a filmről eddig csak hallottam de e héten sort kerítek rá, és ez a film a Több, mint sport 2006-ból. De hogy a filmre is kitérjek jobban, a 3 felsorolt filmből időrend szerint ez indul elsőnek, mert ennek a története 1970. novemberében kezdődik azzal a bizonyos tragédiával, ami miatt huntington városa elveszti sok játékosát és más egyéb beosztású emberét akik a foci csapathoz köthetők. És ez a tragédia az ami miatt újra kell mindent kezdeni az alapoktól, és ennek a feltámadásnak a krónikája ez a film ami persze néhol, meg lett a történet bemutatás szintjén piszkálva, de azért úgy tudom nagy részt maradtak tényeknél. Szóval erről a filmről hirtelen többet nem is kell le írni, mert aki nem látta annak nem illendő lelőni a poént, a film kép és hangminősége eléggé jó, a magyar hangsáv viszonylag rendben van, az extrák meg nos ott kicsit csalódott vagyok mert bár feliratosak, de az az összeállítás arról a sok edzőről akiknek sok köze nem volt az eredeti történethez, csak a példálódzás végett lettek oda téve. Ennyi erővel azt az időt lehetett volna áldozni a marshall csapat történetének a jobb bemutatására simán, meg az a piár anyag amit az egyetemről össze raktak az a nagyjából talán 2 perces anyag azse valami nagy eresztés valahol. Szóval maga a film az jó mert tényleg jó lett, de az extrákat jobban össze rakhatták volna szerintem, de ettől függetlenül azt mondom aki tudja ezt a filmet mindenképpen nézze meg magának.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
92.
Gyula vitéz télen-nyáron (MaNDA kiadás) Gyula vitéz télen-nyáron (1970)  
999 Ft
Listaár: 1990 Ft (-50%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Remo
értékelése:
2013. okt. 3. - 12:04
Hajrá Gyula vitéz DVD-n is!
FILM (9/10): Ha két magyar filmet kellene egy lakatlan szigetre magammal vinnem, akkor A tanú mellett az Bácskai Lauró István médiaszatírája lenne. Koncz Gábor tökéletes a sörgyári munkásból tévésztárrá váló Prohászka Feri és a filmhez kitalált sorozat kalandhőseként egyaránt. Polgár András forgatókönyvét nem tudom eleget dicsérni. Amellett, hogy hibátlanul volt képes megragadni a kort, több ezen túlmutató réteget volt képes ráhúzni a történetre. Megvan benne, hogyan képes lázba hozni egy szimpla tévésorozat egy egész országot és az is miképp szól bele a politika azon nyomban a készítők munkájába mielőtt egy kockát is leforgattak volna belőle. Ezen felül ott van még az örök celebkultusz és az az őrületes hajlam miképp képes egy réteg egy fiktív történetet valóságként kezelni. Prohászka Feritől barátai számon kérik, amit a sorozatban tesz, sőt, amikor szerepe szerint elárulja a királyt, utóbb a közönség rehabilitációt követel.

Újra és újra rá tudok csodálkozni, mennyi fantasztikus színészünk volt, akik ebben a filmben is alig férnek el egymás mellett. Őze Lajost és Kállai Ferencet A tanú után újra együtt látni önmagában szívdobogtató élmény, de rajtuk kívül a korszak valós tévés személyiségei is megjelennek önmagukat alakítva. Többek közt Vitray Tamás mutatja meg egy fergeteges részben, hogyan lehet egy kis szinkronnal és vágással manipulálni a valóságot. Bár a film komoly témákat is érint, mint a cenzúra, de annyira könnyedén és szellemesen kezeli, hogy valószínűleg ennek is köszönheti, hogy átment annak idején a rostán. Egyebek mellett a hungarizmus, vagy, ha úgy tetszik magyarkodás is kap egy ironikus sallert, de a legjobban talán az tetszett, amilyen jellemzően a főnökség először az erotikát veszi ki a sorozatból, csak utána az erőszakot. Bár szívem szerint külön is elnézegetném Gyula vitéz kalandjait, de néha már kissé sok a bejátszás. A vége felé Bácskai Lauró alkotása túlzottan riportfilmbe megy át, azonban a befejezés zseniális. Szegény Prohászka Feri a saját bőrén tapasztalja meg, hogy, ha egyszer utolért a hírnév és a közönség szeretete, az elől még a kórházi ágyon sincs menekvés.


KIADÁS (6/10): A menü kétnyelvű, vagyis a magyar menüpontok mellett ott tükröződik az angol is. A felújított képpel látszik, hogy dolgoztak. Különösen a színeket és az élességet sikerült belőni, de bőven maradt a kópián kosz. Jó, hogy ezúttal odafigyeltek, hogy a szélesvásznú kép anamorph is legyen. A hang tisztán és érthetően szól, több ebben az esetben aligha várható el. Az extrául szolgáló, 22 percnyi "Kádárista híradó és reklámegyvelegnél" több bónuszanyagot is elviseltem volna, amúgy elégedett vagyok a kiadással. Több ehhez hasonló klasszikus magyar vígjáték jöhetne még a jövőben.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 22. - 7:55
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
93.
HA/VER Kick-Ass (2010)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 24. - 15:14
Hétköznapi hősök?
Nemrég néztem a második részt, ami akkora élmény volt, hogy gyorsan meg kellett vennem, és újra kellett néznem az elsőt. A Kick-Ass ugyanis moziban nézve alig hagyott bennem nyomot az eltúlzott képregényes stíluson és a szolid társadalomkritikán kívül, így meg akartam tudni, mit mulasztottam két éve.

Most már tudom, semmit. Az van benne, amit elsőre is láttam.

Túl sok mindent próbáltak a készítők összehegeszteni, de a stílusok teljesen elütnek egymástól, amitől a majdnem két órás játékidőben szétfolyik az egész. Legalábbis nekem a romantikus tinikomédia a suli jócsaja után epekedő, de csak csendben otthon recskázó geek lúzerrel (komolyan, percekig az a téma, hogy Dave hogyan, mire, hányszor, és ehhez a művelethez mennyi pézsé kell) igen távol esik a számegyenesen a néha burleszkbe hajló, de amúgy vérbő gengsztermozitól, főleg, hogy időnként egy kevés (túl kevés...) fekete humorral fűszerezik, pl.: Dave anyjának halálával. És akkor mindenre rájön a már említett képregényes stílus és a kb. egymondatos társadalomkritka... igaz, az nagyon erős mondatra sikerült ("Három seggfej ver egy negyediket, és mindenki csak nézi?!", kamerásmobillal, mert ugye ma az a menő, aztán mehet minden a youtube-ra meg az Instára...). Ezek soha nem is fognak összeállni egységes egésszé, de az arányokon sok múlik.

Igazából azt sem tudtam eldönteni, hogy a Kick-Assben mit akartak hangsúlyossá tenni. Foglalkozni a legtöbbet tutira azzal foglalkoztak, hogy Frank D´Amico hajkurássza Kick-Asst, vagy legalábbis azt, akinek őt hiszi, de mindezt legtöbbször unalmasan, elnyújtva, mint egy rossz krimiben. Pedig lehetőség annyi lett volna, mint égen a csillag, eleve a karakterektől kezdve. Kick-Ass mellett Big Daddy és Hit Girl is jó figurák, a vérfröcskölő önbíráskodás meg a gyámügyért kiáltó apa-lánya kapcsolat ellenére is; talán ha négy jelenetben szerepelnek a finálé előtt, múltidézésük viszont remek korona a film képregényes jellegén. Aztán lehetett volna jobban ráfeküdni a Kick-Ass jelenségre, de azóta tudom, azt megspórolták a folytatásra, az első részből ezért maradt ki. Ezek helyett van Red Mist, aki úgy ahogy van, szánalom a köbön, értelmetlen időhúzás minden perc, amit a képernyőn tölt, meg van a gengszteresdi, ami a rakétavetős poénon meg a vérengzés lehetőségén kívül alig szolgált nekem bármilyen szórakozással.

Röviden: Jó alapok, jó karakterek, jó színészek, remek stílus, de összefőzve zavaros és íztelen elegyet alkotnak. Talán a humorból kellett volna több, talán az, hogy tényleg Kick-Ass-ről szóljon a film, lehet az is, hogy csak Speier Dávid fordítása hiányzik (Ha-ver, Kis Dög, Vérprofi... ugyan kérem!), de valami nekem nagyon...
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 3. - 19:24
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.5/10 volt.
94.
A sötét lovag - Felemelkedés (2 DVD) The Dark Knight Rises (2012)  
999 Ft
Listaár: 4190 Ft (-76%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


filmrajongó
értékelése:
2013. szep. 21. - 11:26
A Trilógia leggyengébb része
Számomra ez a trilógia leggyengébb része, bár az is igaz, hogy a nagy kedvencem továbbra is az első rész marad. A Sötét lovag is tetszik, ez kétségtelen tény, de mégis az első marad az igazi etalon.
Ami a Sötét lovag-Felemelkedés című filmet illeti azt egy szóval el lehetne intézni: csalódás. Vannak persze izgalmas, jó részei, de túl sok benne a logikai buktató. Például amikor kijut abból a kútból, hogyan jut vissza Gotham városába? Semmi nincs nála, se pénz, se íratok, amivel haza tudna jutni. Szóval akkor hogyan jut haza? S ez csak az egyetlen baki a filmben, de van még több is. Ha eltekintünk a bakiktól, akkor sem lehetek elégedett, mert a film unalmas, és valahogy az akciók sem olyan érdekesek már. Ami meg a színészi alakításokat illeti számomra Anne Hathaway játéka volt meglepetés, nagyon jól játszott, akárcsak Marion Cotillard. Amennyire jó gonosz volt Jóker az előző részben, annyira jellegtelen Bane ebben. Ez nem Tom Hardy hibája, hanem a forgatókönyvíróké egyszerűen nem volt lelke, ereje a karakternek.
A DVD viszont első osztályú, mind a képet, vagy a hangot tekintve, na meg a bőséges extra mennyiséget tekintve, de a film viszont csalódás.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 3. - 19:24
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 4.2/10 volt.
95.
Börtönregény How I Spent My Summer Vacation/Get th... (2012)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 17. - 15:34
Üdvözletem küldöm El Pueblitoból
Nem tudom, hogy miért nincs nagyobb felhajtás e film körül, amikor van benne Mel Gibson, akció és poén. Engem is egy itteni ajánló (kösz, Artu!) vett rá arra, hogy megnézzem. Aztán még tetszett is.

Viszont hiába van Mel Gibson a stáblistán, ha főszereplőt kéne mondanom ehhez a filmhez, akkor az a börtön maga lenne. Még egy ennyire döbbenetes és abszurd helyszínt! Néha egyszerűen nem is figyeltem a cselekményre, annyira lekötött hogy milyen és mennyi elképesztő dolgot tudtak belezsúfolni El Pueblitoba. Ha zenei aláfestéssel megtámogatott útifilm lenne, talán akkor is élveztem volna... na jó, lehet, hogy több óra után kiszúrtam volna a dobhártyám ettől a mexikóirap-mariachizene egyvelegtől. Nem is akarok sokat írni róla, mert a meglepetés sokkja legalább annyira része volt a dolognak, mint ennek a "lakóparknak" az olyan apróságai, mint az "üzleti negyed" vagy a V.I.P.-részleg.

A helyet benépesítő karakterek is sokszínűek, legyen az a Gibson alakította Névtelen (ő csak ugyanattól lett az ajánlóban Driver, mint a Drive-é, vagyis hogy vezet), a katonai múlttal és ebből eredő profizmussal rendelkező, de azért érző szívű tolvaj, a "speckó" kissrác az anyjával, a börtönt kvázi-dirigáló gengszterfőnök a családjával (Flor néni rulez!), a saját pecsenyéjét sütőgető és azt láthatóan sokszor fel is faló amcsi konzul, a zsaruk, börtönőrök, egyéb segédek. Még a legutolsó csicskának is van valami jellegzetessége, hogy ne "Ágyútöltelék 1." szerepeljen a stáblistán a neve mellett, ha más nem, legalább egy húszdolcsis szűzmáriás Rolex-utánzat.

Noha azért lehet tudni, hogy a mexikói börtönök nem arról híresek, hogy ott lenni életbiztosítás vagy csupa móka és kacagás, ahogy a Névtelen narrálja saját akcióját és a tapasztalatait, abból szinte ez jött le. Persze, ha sopánkodott volna, akkor is ugyanolyan vacak lenne a helyzete, és lehet, hogy jobban fel is hívja magára a figyelmet. Ez volt egyébként a leghihetetlenebb, hogy a cipős balhén túl alig kötnek bele a "gringóba", még a hecc kedvéért sem... ő meg közben nyugodtan megfigyelhet, szövögetheti a kijutásáról a terveket, és kezdhet el kötődni egyik-másik bentlakóhoz. Eszköze a menekülésre maximum a jókor, jó helyen felhasznált információ lehet, például arról, mi is lett azzal a pármillió dollárral, amivel lekapcsolták a korrupciót hétköznapi könnyedséggel kezelő zsaruk. Aztán sajnos a narráció kezdett elmaradozni, míg végül az egész egy félórás, mesterien megtervezett duplabosszúban csúcsosodott ki; az is jó volt, csak nem annyira.

Röviden: Szórakoztatóan morbid börtönfilm, ahol a véres leszámolások és összeesküvések közé azért csak befér a cinikus humor is. A valóság amúgy is sokszor rálicitál bármilyen elképzelésre, másrészt meg még ezt is komolyabban tudtam venni, mint tavaly a szappanos drogoperába hajló Vadállatokat.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
96.
Az öt legenda Rise Of The Guardians (2012)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 16. - 16:28
The Avengers - Holiday Special
A tavalyi év végi bejglis punnyadás egyik legkellemesebb meglepetése volt ez az animációs film, amit szinte csak egy véletlen miatt néztem meg, pedig kár lett volna kihagyni.

Az Öt legenda stábja -ha már egyszer ismert alakokkal dolgozik, akkor- érezhetően a karakterekre, azok bemutatására akarta helyezni a hangsúlyt, de ehhez kellett összekötésnek valami izgalom és akció, ezért tér vissza Szurok alakjában a Végtelen történet Semmije, félelemmel és csalódottsággal "fertőzve meg" a gyerekek álmait, reményeit, képzeletét. Ezt persze nem nézhetik tétlenül a szülői intelmek és ünnepi hagyományok közül előlépő szereplők, a Mikulás, a Húsvéti Nyúl, a Fogtündér meg az álomhozó Homokember, és az önmagában, céljában és múltjában még jócskán bizonytalan Dér Jankóval kiegészülve felveszik a harcot a gyerekeket unott zombivá változtató rémálomhordák ellen.

A szereplők újragondolása abszolút ötös. Nem csak a róluk szóló mesékhez kötik őket, hanem úgy vettem észre, hogy egy-egy földrészhez is, és azok jellegzetességei segítségével alkottak a feladatukhoz mérten céltudatos és felelős, de ugyanakkor legbelül gyermeki, játékos, vagány és érzékeny figurákat. Így lesz a Télapó két hatalmas szablyával felfegyverzett, tetovált kozák harcos, aki a szabadidejében jégből farag játékvasutat láncfűrésszel, a Húsvéti Nyúl az ausztál vadonok harci rutinját sugárzó Rambo-felderítő, aki hímes tojásként dédelgeti a hímes tojásait, Dér Jankó a jeges csínytevések skandináv mestere, és így tovább. A személyiségük és az otthonuk, a csapattagok közti viszonyok, apró cinkelések, versengések bemutatásának szentelte a stáb a játékidő jelentős részét (főleg az északi sarknál voltak elemükben,a csengettyűs manók mindig megmosolyogtattak), nekem is ezek tetszettek a legjobban. Hogy ezek mellett kellett Jankó jellemfejlődése, Szurok mesterkedése és a gyerekszereplők asszisztálása, az inkább szükséges volt, mint szerves eleme a sztorinak, de összességében nagy élmény volt.

Ezen felül nagyon szoktam és tudtam értékelni, hogy végig a gyerekeknek szól, nem lett családi mutáns a mindenféle korosztályoknak való kiszólásokkal. Egyetlen beszólás volt csak, amin megrökönyödtem, annyira nem illett a film stílusába... mert hát amikor Szurok azzal vág vissza egy kis gúnyért Nyuszinak, hogy "Szopogass tojásokat!", azért azt nehéz nem úgy érteni, hogy "Kapdbe, Nyuszi!"...

Az animáció is remek, bár itt már akadnak hiányosságok; Fog és Nyuszi otthona is elég kopár és elnagyolt, a gyerekek dettó, Cukin kívül igazán egyiküknek sincs igazi jellegzetessége. Ilyenkor viszont elég volt eszembe jutnia, hogy a Dreamworks miket alkotott a mindenféle részecskékkel, és az máris elég volt, hogy ne foglalkozzak sokat a kevésbé sikerült elemekkel. A kavargó homok és hó meg a mindenféle egyéb szemcsék ugyanis nagy kihívás elé állíthatták a rajzolókat, ezeket tudtommal nem könnyű valósághűen ábrázolni és leprogramozni, ezért talán még bámulatosabb, ahogy Homokember meg Jankó az akaratukkal mindenféle formákat adnak nekik. Mint egy Zöld Lámpás gyerekeknek... merthogy ez az Őrzős dolog le sem tagadhatna egy kis Bosszúállók / IgazságLigája hangulatot:).

A kép és a hang kiváló, extrák is vannak jócskán, bár én örültem volna egy képes werkfilmnek is; ami van, az csak a színészekkel, a kiválasztásukkal és a hangjukkal foglalkozik, a többi érdekesség az audiokommentárban kapott helyet, amit nem szeretek annyira... bár biztos van, aki meg ennek örül jobban.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
97.
A végzet napja The Day (2011)  
299 Ft
Listaár: 3190 Ft (-91%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 16. - 14:57
Küzdj, aztán meghalsz
"Megtanultam, hogy többé nem fog kenyeret sütni. Nem fog növényt termeszteni, nem fog állatot nevelni. Megtanultam, hogy nincs jövője. És most éppen azt tanulom, hogy mennyi időbe tellik, amíg éhenhal."
/28 nappal később/


Egy kisköltségvetésű film elé nyilván nem ülök le olyan elvárásokkal, és ha egyébként a történet vezetése, egy-egy érdekesebb fordulat vagy a karakterek kidolgozottsága ellensúlyozza a dollármilliók hiányát, akkor esetenként jobban tudok lelkesedni a kisebb, de energiát és lelkesedést sugárzó filmekért, mint nagyobb testvéreikért. Sajnos a Végzet napja nem ilyen.

Pedig az alapötlet egyébként nem rossz, ahogy egy meg nem nevezett katasztrófa után egy maroknyi kóborló ember a semmi közepén menedéket és megváltást vél találni, hogy aztán mindez nagy leleplezésekbe, a csapatot szétfeszítő konfliktusokba és persze élet-halál harcba torkolljon. Csak hát a hangulat, az nem akart összejönni, pedig nagyon igyekezett a stáb ráfeküdni az elcsigázottságra a film majdnem-szürkeárnyalatos képi világával, a szereplők szinte folyamatos néma maga elé meredésével, ami a zuhany-jelenet melankolikus depressziójával érte el a mélypontot. Ez a műviség nem segítette nekem a beleélést; inkább az izzadtságszagot éreztem belőle, mint hogy milyen lehet ilyen hosszú ideje túlélésért küzdeni... azt még elhittem nekik, hogy a szövetségük összetartás helyett a kényszerűségen alapul, de hogy ilyen felállásban, ilyen képességekkel és mentalitással akár tizenketten is képesek voltak ellátni magukat éveken át, azt nem. Sosem szeretem, ha egy film saját magának állít fel szabályokat, aztán fél órával később -minimum amnéziásnak nézve a nézőt- a forgatókönyv fel is rúgja azokat, csak mert az úgy látványosabb vagy izgalmasabb. És ugyanez a felbukkanó "klánra" is igaz: ha ennyire eszköztelenek és rutintalanok lettek volna a túléléshez, ahogy itt az éjszakai rajtaütésnél előadják, ekkora áldozatokkal járt volna a túlélésük, akkor ez a klán már rég nem létezne.

Szerintem túl nagy időtávot akart felölelni a film, túl mély megrázkódtatásokat akart megidézni, túl drámai akart lenni, közben meg túl művészi és érzékeny is... de szerintem egyikkel sem sikerült megbirkóznia. Ennek okán pedig a gyengécske számítógépes animáció is jobban feltűnt.

Az utóélete miatt mégis megragadt a fejemben. Az út, mint viszonyítási alap nekem is felvetődött, sőt, aktualitása miatt a Kolónia is. Részben éppen az húzta le a kedvem, hogy a The Day egyikkel szemben sem állt meg, viszont feltűnt, hogy még azokhoz képest is mennyire kilátástalan az egész. A kísért fiú vagy hogy lehet valami a hósivatagokon túl, azért csak-csak azt jelenti, hogy van miért menni, itt viszont egy befőttesüvegen meg a naivnak ható reményen kívül tényleg nem maradt semmi. Plusz hogy a film felvázolja a túlélés két lehetséges módját, majd rögtön véleményt is mond róluk, melyik lehet célravezetőbb, az érdekes volt.

A DVD "van"; ahogy R2-D2 írta, ez alatt már tényleg csak az van, hogy a képet és/vagy a hangot nem teszik a lemezre.

Röviden: A felszínen egy közepes posztapokaliptikus picsahorror, a mélyebb rétegekben pedig a remény hiányától nyomasztó ábrázolása annak, milyen is lehet majd a világ, hova vezethet, ha az emberiség "a szakadék szélén" sem változik meg.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
98.
Iron Man - Vasember 3. Iron Man 3 (xpim3) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 16. - 13:12
Pánik a bádog alatt
Én megpróbáltam. Tényleg. Másodszor is megnéztem ezt a mozit, hátha a szokott módon átbillen pozitív tartományba a tetszési index, de nem. Továbbra sem… továbbra sem vagyok kibékülve önmagában az egész figurával és a komplett vasember franchise-zal, s ha nem az a színész lenne a páncél mögött, aki van, már az egész ment volna nálam rég a levesbe…

Amíg még nem volt a Bosszúállók, addig az ember elvolt a külön kis (Marvel) filmekkel, azok változó minőségével. Aztán jött a nagy közös mozi, annak minden pozitív érzésével – s bizony utána már magasra került az a bizonyos léc, amit most először a Vasembernek nem sikerült megugrani, a többi meg hamarosan kiderül. Egyszerűen ez a mozi túl lassú, túl unalmas, túl szenvedős lett, még önmagához képest is, nemhogy az elvárt szórakoztatáshoz képest.
A mozi első harmadában, a támadásig tulajdonképp semmi nem történik. A nyitó képsorok ráadásul iszonyat bacán vannak szerkesztve: a filmet először látva súlytalanok, pedig fontos szerepük van. Biztosan nem tesz jót Killian (Pearce) kinézete sem, no meg a növény fontosságára sem igazán lehet figyelni. Talán ha az egész máskor lett volna beillesztve a moziba, hangsúlyosabb lehetett volna… Ebből kifolyólag az első fél óra csak úgy lóg a levegőben. A titokzatos ellenség, Mandarin ténykedése kísértetiesen hasonlít az USA paranoiás félelmét kiváltó arab terroristákra, mintha csak az Al-Kaida tevékenységét látnánk. S rögtön ehhez két problémám is kapcsolódik: egyrészt az X-menes katonák, másrészt meg Amerika kapitány hiánya. Mert azt nagyjából elfogadom, hogy a többi szuperhős épp nem foglalkozik csekélyke támadásokkal, de azért az USA elleni támadásoknál legalább a Kapitány feltűnhetne. És igen, a film egy pontján Tonynak személyes bosszúvá változik az egész, no de addig… addig kb. ötször felemlegetik New Yorkot, szinte erőltetik ránk a kapcsolatot – hogy aztán a kabát zipzárja mégse legyen behúzva…

Apropó, Tony. Borzasztóan idegesített ez a pánikroham ötlet. Annyira karakteridegen volt, ugyanakkor annyira komikus, hogy szinte fájt. Roham jön, Vasember összegörnyed, egy perc múlva kissrác mond valamit, ötlet jön, roham elmúlik. Na ne már… a gyerek egyébként a Seriff az űrből szitut juttatta eszembe, olyan aranyosan idióta volt már önmagában a léte is.
A szenvedés, amit Tony produkál a fináléig, óriási hatással volt rám: vele együtt szenvedtem végig a filmet én is. A jobb pillanatok mellett – mert azért az is volt, ezt el kell ismernem -, unatkoztam a mozin, mosolyogtam a bárgyú forgatókönyvön és Vasember kiherélésén. Ben Kingsley szerepe, játéka viszont üdítő volt, mint ahogy a végén a finálé is az lett. A vassereg megérkezése adta vissza a film igazi varázsát, abban a tíz-tizenöt perces eszement akcióban volt olyan a Vasember3, amit egész filmben vártam. Izgalmas, látványos, poénos. Szerencsére ez az élmény annyira intenzív volt, hogy összességében a mérleg a pozitív irányba billent, a film nézhető lett, s maradhat a polcon. Ugyanakkor csak mosolyogtam azon a bakin, figyelmetlenségen, hogy Tony ugyebár megoldja a képletet, de a kórházban fekvő jóember meg gyógyuljon meg magától…

Továbbra is tetszettek a kütyük, a bombarobbanás helyszínelemzése kiváló lett. Hitelességet ettől a mozitól szerencsére végképp nem vártam, a stílusához képest még visszafogott is volt. A színészek jók – mindenki az-, számomra ezúttal is leginkább egy normális szkript hiányzott. Ahogy általában. Egy szuperhősös mozinak nálam nem áll jól, ha ennyire összetörik a főszereplő karakterét, itt ráadásul Tony Stark emberi vonásainak kiemelése pont fordított módon működött, mint azt esetleg tervezték. Sosem gondoltam volna, hogy a második epizód után ezt kell írjam, de még mindig jobban kedvelem úgy, ahogy korábban megismertem: gazdag ripacsnak, nagyképű zseninek, akit egy kék lópikula tart életben… nem tudom, anélkül már mennyire lesz egyáltalán az a Vasember, ami volt.

Egyébkén a DVD-vel se vagyok maradéktalanul kibékülve. Sem a kép nem tetszett igazán – többször fátyolosnak tűnt -, sem a hang nem volt jól kikeverve. Mind a magyar, mind az eredeti nyelvben a centerközpontú párbeszéd túl halk lett az effektekhez képest: amikor akció van, le kell halkítani a rendszert, amikor meg duma, fel kell hangosítani. A magyarban ez hatványozottabb, de az angolban is így van. Extra gyanánt egy nyolc perces kisfilm van a kizuhanó emberek összeszedéséről – ez tetszett -, meg másfél perc Thor2 PR előzetes. No meg azok az előzetesek, amiket meg kell néznünk, mielőtt eljutunk az animált főmenüig.

Olcsón esetleg kosárba!

Ui: a végefőcím után is tessék megnézni a jelenetet!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
99.
Love Never Dies – A szerelem örök Love Never Dies (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 14. - 22:26
Az Operaház fantomja 2. - A visszatérés
Az Operaház fantomja az egyik kedvenc musicalem, és bár kerek egésznek gondoltam a történetét, amikor megláttam, hogy van folytatása, ráadásul DVD-n meg is nézhetem, hiába gondoltam szükségtelennek, a kíváncsiság győzött a fenntartások felett.

Érdemes volt, de pont a folytatás-jellege miatt a megnézése nem ment hullámvölgyek nélkül. Azon még túltettem volna magam, hogy a sztori lassan indul be és hogy a fordulatairól egy közhelyes szappanopera jut eszembe (ezért is választottam fentre azt a kissé gagyinak ható címet), de ahogy a szereplők sorsát alakította Webber az elmúlt tíz év tükrében, az nem tetszett. Mintha minden, amihez a Fantom hozzáért, az megerjedt és szétmállott volna, az évek alatt legalábbis kifakítva a tiszta szeretetet és szerelmet; helyükbe képmutatás, megalkuvás és féltékenység lépett, amint azt a "Dear Old Friend" "szépen" ki is fejezi. Christine-en kívül igazából csak a becsvágy, a sértettség és a kapzsiság mozgatja a szereplőket, amihez nagyon elkelt Gustave alakjában a gyermeki ártatlanság, aki majdnem mindenre gyönyörködve csodálkozik rá.

A dalokra már egy fokkal jobban sikerült ráhangolódnom, de hiányzik az eredeti musical egységesen magas színvonala, amit akár egy mp3-lejátszóban is szívesen hallgattam. Talán négy vagy öt emlékezetesebb van köztük, azok is inkább a második harmadtól, és ahhoz képest, hogy az első taktusaitól a szőr felállt a hátamon, végül a "Beauty Underneath" lett a kedvencem. A dalok legjobb percei azok, amikor megidézik az Operaház dallamait, apró átkötésként, utalva azok érzelmeire és mondandójára.

Ami viszont vitán felül tetszett, az a melbourne-iek produkciója volt, ahogy színpadra vitték a darabot. Zseniális díszletek, kiváló jelmezek, remek előadások, erős érzelmek; nyilván nincs viszonyítási alapom, de hát vannak dolog, amik önmagukban is jók. Főleg az volt meglepő, hogy viszonylag kicsinek hatott a színpad, és mégis rengeteg csodás dolgot sikerült megvalósítani, a Cony Island és a revük világa annyira zsúfolt, hogy teljesen beszippantott, ahogy a többi tánckaros jelenet is, és ez kellett is a duettek bensőséges világát ellensúlyozni.

A DVD hangzása kiváló, a kép viszont nálam a mozgásoknál folyamatosan csíkozódott, és ez sokat rontott az összhatáson.

Röviden: A nagy elődhöz, az Operaház fantomjához nem tudott felnőni, de talán nem is akart. Összhatásában messze van a tökéletestől, de részleteiben gazdagíthatja annyira a nézőit, hogy érdemes legyen megvenni a DVD-t.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
100.
699 Ft
Listaár: 3190 Ft (-78%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


Niwrok
értékelése:
2013. szep. 11. - 21:11
Kamera által kontrasztosan
Hogy "merőben új" vizuális élmény lenne, azt az ajánlóval szemben talán nem mondanám, pont az ott is említett Baraka miatt, de hogy egyedi, azt biztosan.

Hogy miben hasonlít a Samsara Ron Fricke 20 éves művére (nem, ez nem a rendező lejárt szavatosságú tápszere vámpíroknak:))? Tulajdonképpen a leforgatott képeken és az új téma, a körforgás bemutatásán kívül mindenben. Ugyanúgy a néző benyomásaira van bízva minden, narráció híján, ugyanúgy fényképszerűen kimerevített portrék, tájképek, a modern világ monoton hömpölygése és különleges jelenetek váltogatják egymást, mindezt aláfestve általában meditatív zenékkel, melyek érdekességképpen időnként a képek ritmusára csendülnek fel. Megmaradtak a remek átkötések és asszociácíós láncok, megmaradtak a gondolkodásra és ráhangolódásra ösztönző momentumok, amik jók, de néha olyannyira, hogy komplett jelenetek kerültek át. Szinte már kihagyhatatlannak éreztem a járdákon áramló embermassza és a csirkevágóhíd felelevenítését, a szerintem a filmet a kellemesnél hosszabbra nyújtó összvallási félóráról nem is beszélve.

Viszont a hasonlóságok ellenére is sikerült megismételhetetlenné tenni Fricke-ének a Samsarát, mert ezeket a képeket így biztosan soha nem lesz alkalma látni senkinek máshol. Közhelyesen azt is mondhatnám, hogy aki látta a Barakát, és tetszett neki, az azért nézze meg, aki nem, az meg azért. Na meg azért, mert néhány jelenet igazán kimagasló, akár sokkoló, legyen az a különleges koporsók világa és az abból való átvezetés a fegyvergyártásra, a "törzsi" testformálások bemutatása két távoli világban, vagy éppen a számomra megmosolyogtató jelenet a zumbázó rabokkal. És hogy milyen apróságokat rejthet a film: leginkább egy "Safety First" (kb. "a biztonság mindenek előtt") feliratú pólóban guberáló nő ragadt meg a fejemben, akit csak véletlenül vettem észre a többi ember között. Egyetlen egy jelenet volt, aminek semmi helyét nem láttam a filmben, az öltönyös fickó performansza az agyaggal meg a sminkkészlettel, abszurditása ugyanis nekem nem illett a statikusságukban is életszerű, például egy élet kimerevített tablóját mutató jelenetek közé sem.

Úgy éreztem, Ron Fricke azt szerette volna bemutatni a maga eszközeivel, hogy mi változott és mi maradt a világban az alatt a 20 év alatt, amióta a Barakát leforgatta, illetve mit tapasztalt azóta belőle, de még nem volt alkalma megmutatni nekünk. Lehet, hogy megmaradtak a Baraka stílusjegyei, a központi elemek és a film szerkezete, cserében tényleg olyan helyekre, ismeretekbe nyerhetünk betekintést általa, amit nincs az a csillió természetfilm-csatorna, hogy vissza tudják ezt adni. Talán ez lehetett a legnagyobb változás a 20 év alatt: konkurálni a fotel-világutazókat ontó tévéállomásokkal, miközben döbbenetesen mutatkozik meg azok sablonossága, amikor Fricke egyszerűen a kamera elfordításával egy teljesen új összefüggésben láttatja a gízai piramisokat.

Röviden: Hol lazábban, hol szorosabban összefonódó képek és zenék, hangulati benyomások sorozata a mai világról, melyek kellő nyitottsággal és türelemmel párosulva különleges és elgondolkodtató utazássá állnak össze. Hiányukban rapid altató.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 19. - 23:30
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
< előző 1 2 3 4 5 következő >
utolsó oldal >>>
DVD
Ingyenes szállítás
Gyerekkiadványok