• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Pápák12<br>
böngésző

Xpress.hu > DVD > A Dolog (1982) (DVD)
A Dolog (1982) The Thing
A termék jelenleg nem rendelhető
 
Ha szeretnéd, hogy értesítést küldjünk, amint rendelhető lesz a termék, kérjük regisztrálj, vagy jelentkezz be, és a termék adatlapján feliratkozatsz az értesítő-szolgáltatásra!
 
 





  • Alkotók
  • Leírás
  • Részletek
  • Extrák
  • Kritikák

John Carpenter (Halloween, Menekülés New Yorkból), a rémület nagymestere és a szerepében remeklő Kurt Russell (Halálbiztos) közösen teremtette meg minden idők egyik leghátborzongatóbb filmjét A DOLOG címmel.

1982 telén járunk. Egy antarktiszi kutatóbázis 12 fős személyzete olyan idegen létformával szembesül, amely százezer éven át volt eltemetve a jégben. Az alakváltásra képes lény hamarosan elszabadul, s óriási pusztítást rendez a bázison, melynek egyre kétségbeesettebb lakói már azt sem tudják, hogy ki ember és kibe költözött bele A DOLOG.

Stúdió:
Játékidő:
104 perc
Gyártási év:
1982
Hangok:
- magyar - stereo (DD)
- angol - 5.1 (DD)
Feliratok:
magyar
Képformátum:
2.35:1 (16:9)
 
Audiókommentár - John Carpenter rendező és Kurt Russell főszereplő közreműködésével
 
Kimaradt jelenetek -
 
Előzetes -
 
Werkfilm (így készült) - Így készült A Dolog - A terror alakot ölt (kb. 80 p.) - MAGYAR FELIRATTAL
 
Kisfilm - Pillantás a kulisszák mögé - MAGYAR FELIRATTAL
 
Képgaléria - a stábról
 
Sztoribord -
 
Kisfilm - A forgatási helyszín
 
Kisfilm - A forgatásról
 
Kisfilm - Utómunkálatok
 
Szöveges információ - Produkciós jegyzetek
 
Életrajz -
Átlagos értékelés:
R2-D2
értékelése:
2012. máj. 10. - 1:28
Jómagam azon szerencsések? közé tartozom, akik már a 80-as évek közepén, tizenegynéhányévesen láthatták ezt a mozit – igaz akkor még csak VHS-en, még az is lehet - sőt valószínű, hogy hangalámondással. Emlékszem, anno az Erdő szelleme mellett az egyik legfélelmetesebb filmnek tartottam - nos, azóta persze többször is láttam már, a félelemfaktor pedig alaposan megkopott. De mégis, még ma is meg tud borzongatni, kétségkívül maradt benn valami nyugtalanító, paranoiás rémület, ami még ma is működik….

Eretnekség, de azt is meg kell vallanom – s ez ismét csak nem lesz egy népszerű vélemény -, hogy mára a sokak által istenített, meg a mindenek felett álló maszkmesteri munka termékei, a Dolog különféle megnyilvánulásai inkább váltanak ki belőlem mosolyt és kényelmetlen grimaszt, mint bármi félelmet vagy undort. No, ezzel nem Rob Bottin és Stan Winston munkáját kicsinyítem le, szimplán messze nem azt hatást váltják ki most, mint akkor. Nevezhetném akár nevetségesnek is néhány jelenetét, de a film és a készítői iránt érzett tiszteletből ezt nem teszem: mert az bizony tény, hogy pl. a megnyíló, majd kezet leharapó gyomor, a leszakadó, majd pókként elfutó fej iszonyat profi és gigászi munka terméke egy 21 éves kölöktől. Anno, 1982-ben kétségkívül hatásos is volt, s anno, gyerekfejjel ijesztő is. Ma már nem az, azóta sokat változott a világ, no meg azóta én is felfedeztem a filmnek egy olyan szintjét, ami akkor totál nem jött le….

Az őrület szintjét. Azt, amikor tizenegynéhány ember egy világtól távol eső helyen, a világtól elzárva találkozik a félelemmel. Egy idegen lénnyel, ami a pusztulást hozza rájuk. Mit csinál, és hogy viselkedik ez a tucatnyi férfi?? (nő egy sincs).. Mindenki máshogy, a válasz a filmben van. Érdekes tanulmány – nem először - az emberi pszichéről, egyben valóban kicsit társadalomkritika is. A pánikban egymás ellen forduló társak, a gyanakvás, a bizalomvesztés egyértelműen Agatha Christie Tíz kicsi néger című művére emlékeztettek. A Dolog köztük van, senki nem bízhat senkiben, így hát a végletekig feszített elektromos áramos vérteszt e szempontból számomra egyértelműen a fim csúcspontja lett. Akkor is, ha természetesen valójában a nagy robbanás az elsődleges katarzis, ami szimplán leszámolás fizikai ellenféllel. DE a psziché megnyugvását a vérteszt hozza el. S még valami. Azzal, ahogy vége lett, sikerült éppoly nyugtalanító befejezést kreálni, mint a film maga. Mert ugye csak következethetünk a végére…

Manapság már teljesen más élményt képes nyújtani a Dolog. Nem lepődnék meg, ha egy mai, horrora vágyó fiatal szó szerint kiröhögné az egészet – hisz a groteszk (de nem félelmetes) lényeken kívül istenigazából semmi ijesztő jelenet nincs benne, egyedül a vértesztnél, mikor MacReady vizsgálja a vért, akkor lehet kicsit megugrani. Azonban véleményem szerint nem is ez a lényeg. Hanem hogy Carpenter mester a bezártsággal, a belső terekkel, kameramozgásaival, a karaktereivel ismét csak jeges kézként markolt a szívünkbe. A HANGULATTAL megint is sikerült neki. Meg a ZENÉVEL. Az a tökegyszerű, monoton dallam…. Brrr. A hideg kiráz tőle. S hiába a korabeli kb. nullszaldós mozi bemutató, meg a korabeli érdektelenség, ez a film is azok közé lépett, ami utóélete folyamán kapta meg az őt megillető elismerést.

A lemez minősége egyszerűen pazar. Egészen kiváló kép, s a korához képest egész jó eredeti hang. Minden extra magyar feliratos, még az audiokommentár is, a 80 perces dokumentum/riportfilm meg kiváló háttéranyag a filmhez. Én már pl. már el is felejtettem – anno meg még nem is tudtam -, hogy tulajdonképp ez is egy remake – de ezen kívül is rengeteg érdekes és hasznos infót tudunk meg a készüléséről. Érdemes belevágni. A többi extra viszont csak állóképes: léptetős – magyar! Szöveges anyag, tartalmilag azonban semmi kivetnivaló nincs benn, meglehetősen informatív. Így kellene minden DVD-t kiadni!!

Kosárba!
5 látogatóból 5 értett egyet ezzel a hozzászólással
Stanley Ipkiss
értékelése:
2009. már. 22. - 17:55
Íme, végre elérkezett az az ido, hogy én is kritikával illessem ezt a remekmuvet. Sok ido telt el, és sok alkalmam lett volna, hogy megtekintsem a filmet, melyrol úgy érzem írni kell, említést kell tennem, mert nem véletlenül mondták, hogy Carpenter mester legjobb filmje, és nem véletlenül beszélt mindenki róla sokat, és az sem véletlen, hogy ódákat zengettek róla. Ezt most már nekem is meg kell erosítenem. Igen, kedves nézok, olvasók, horror rajongók, ez a film valóban meghozta számomra azt az élményt, melyrol még sokat fogok beszélni, és témalap a horror mufajban. Be kell vallanom, hogy talán sokkal elobb kellett volna megnéznem, akár még gyerekkoromban, biztosra veszem, hogy még nagyobb nyomot hagyott volna bennem, de így sem veszik el az érzés.

A történetet már bizonyára rengetegen ismerik, egy tudósokból álló csapat az Antarktisz egyik szegletében éli világát, kutakodva lehetséges felfedezések reményében. Egy nap történik aztán valami. Egy helikopter vergodik feléjük, és a fedélzeten tartózkodó két tudós, akik norvégok, egy kutyát üldöztek az amerikai bázisig, és a norvégok közül egy teljesen érthetetlen módon a kutyát szeretné "elpusztítani". Ezt addig senki nem érti, hogy miért, és mi ez az orület körülöttük. Hogy megértsék a dolgot, helikopterrel felderítik a norvégok bázisát, hogy kiderítsék mi történhetett a csapattal, akik látszólag teljesen eltuntek, és megsemmisültek. Rátalálnak egy ember formájú lényre, melyet magukkal visznek vissza a bázisra. Boncolás után kiderül, hogy az emberi forma tükrözi az ember pontos felépítését, és látszólag semmi különleges nincs benne. Egy este, különös hangokra találnak a kutyák ketrece körül, és onnantól kezdve elszabadul a pokol, és a DOLOG elkezdodik...

A film valóban mérföldko a horrorok világában, mert a látványelemek, a zene, a rendezés teljes egészében félelmetes, elrettento, izgalmas. Csak folytam az eseményekben, és elragadott a látvány, egyre kíváncsibb lettem, hogy mi fog még történni, vajon mi lehet a rejtély kulcsa. Bevallom, még féltem is néha, mert annyira gondosan és pontosan felépített filmrol van szó, hogy ezt így is akarták megcsinálni. Látszik Carpenteren, hogy nagyon félelmetes filmet akart készíteni, hogy minden passzoljon, hogy éljen bennünk a rettegés, hogy ne felejtsük el a filmet. Sikerült. Kokemény borzongás, hangulatkeltés, az idegek pattanásig feszülnek, és a DOLOG egyre rémisztobb. Nem tudod honnan jön elo, kibol bújik elo, honnan támad. Végig nem tudod a filmben, és ahova nézel mindenhol OT látod.
Zseniális film, minden eleme, a zene, mely Ennio Morricone nevét fémjelzi, tökéletesen illeszkedik a filmhez. A maszkok elismerést érdemelnek, tökéletes, és technika sem régi. Csak rébuszokban és szuperlatívuszokban tudok a filmrol nyilatkozni, gratulálok a filmkészítoknek. Nálam hasonló hatást csak az Alien ért el, nem láttam még ezekhez hasonló filmet.

John Carpenter mestermuve.


A DVD kiadásról:

Szerintem megérte várni vele, mert annak ellenére, hogy szeretem a díszesebb kiadásokat, a tartalom kárpótol. Az extrákat még nem sikerült megnéznem, de biztosan megfogom. A kép úgy érzem remek minoséggel bír, a magyar hang jól szól, éles, és jól értheto. A szinkron nekem tetszett, nem láttam még a Jakab Csaba-féle szinkronnal, de már nem is annyira akarom.
Tökéletesen meg vagyok elégedve a kiadvánnyal, minden elismerésem a kiadónak.

Összegezve aki megveszi látatlanban tutira nem bánja meg, mert felejthetetlen estéje lesz.
4 látogatóból 3 értett egyet ezzel a hozzászólással
jevgenyij
értékelése:
2009. máj. 11. - 23:02
Én egy kicsit túllépnék a horror szuk skatulyáján. Szerintem ez a film egy jól sikerült társadalomkritika. Mégpedig arról, hogy mennyire antiszociális tud lenni az ember, ha egy pici homokszem kerül a kényelmes, jól bejáratott gépezetbe.

Az 50-es évek hidegháborús feelingje is átjött rendesen, vagyis hogy senki nem az akinek látszik. És hogy ebben az elszigetelt, életidegen milioben hogyan veszi át az egymásra utaltság jóleso érzését szépen fokozatosan a bizonytalanság, a gyanakvás, majd a szuicid ösztönöket is felszabadító totális paranoia. Röviden az egyik legszebb film az emberi természetrol, amit valaha vászonra álmodtak.

Ami viszont igazi horror volt, az Morricone zenéje. Szinte semmit nem mutat meg valódi tehetségébol. /Lehet, hogy szándékosan?/ Szimplán egy ügyes iparosmunka a csak Carpenterre jellemzo minimalista futamok hatásos felvezetésével. Egyáltalán mi volt neki itt a kihívás? Ha nem tudnám, hogy o szerezte a zenét, simán kipipálnék egy újabb tételt a horror-rendezo filmzenei ügyeskedéseinek listáján.

Lehet, hogy vad dolog így elsore, de nekem Carpenter munkája hangulatilag a Solaris-sal mutat rokonságot. Ha lenne ilyen kategória, akkor azt mondanám, hogy mindketto a magány filmje. Vagyis hogy az ember saját lelkiismeretének démonjaival küzdve /Solaris/, vagy az ismeretlen és ezért teljesen kiszámíthatatlan gonosszal szembekerülve /A dolog/ ösztönösen önmagába menekül. Életterét és a környezetével való kommuniukációját minimálisra csökkentve próbál túlélésre játszani. Általában sikertelenül.

Összeségében csatlakoznék azon lelkes SF-rajongó társaimhoz, akiknek meghatározó élményt jelent, vagy jelentett ez a film. Nekem annak idején, kb 20 éve ez volt az elso filmes élményem, amit szinte végig csak a paplan alól, csukott szemmel tudtam végigkövetni. illetve mostanság évek óta az elso horror, ami sokadszorra is lekötött annyira, hogy végignézzem. És külön köszönet azoknak a mániákusokank, akik lehetové tették, hogy ez a klasszikus ilyen igényes formában, extrákkal megpakolva jelenhessen meg!
4 látogatóból 4 értett egyet ezzel a hozzászólással
Sárky
értékelése:
2010. jún. 21. - 12:30
A film végére valami olyasmi motoszkált bennem, hogy az ilyen és ehhez hasonló baromi jó ötleteket kellene átvinni sok mai (horror) filmbe. Nem volt szó itt pillanatnyi ijesztgetésrol, de a hangulat, a Dolog mint lény boven elég nyomasztó volt, hogy a mu megállja a helyét a horrorfilmek között még manapság is. Egy olyan horrorfilm, ami mögött nagyon sok rejlik, mint az az extrákból is kiderül, illetve szerintem bárki észre is veheti. Ez a mondanivaló tette a filmet felejthetetlenné számomra - nemcsak a székhez láncolt de el is gondolkoztatott.
A színészi játék fenomenálisan jóra sikeredett és komolyan a filmek 90%-ban valahogy a szereplok viselkedését mindennek, csak nem emberinek találtam - na ez a film benne van abban a kevés 10%-ban, ahol úgy érzem én sem cselekedtem volna másképpen.
Az extrák összesen hosszabb mint a film és jók is.

Szóval ennyi - mestermu, nálam felküzdötte magát a number one pozícióba.
2 látogatóból 2 értett egyet ezzel a hozzászólással
The Man Who Laughs
értékelése:
2010. okt. 30. - 22:09
A horror mesterének legjobb filmje ez véleményem szerint és egyben az all-time kedvenc horror filmem. Egyszerűen nincs rá rossz szavam. Kezdve Kurt Russel játékától (és macsóságától) Moriconne hátborzongató zenei aláfestéséig. A remekül megteremtett klausztrofób hangulaton át Dean Cundey kiváló fényképezésig. Egyedül talán a szörnyet sikerült kicsit gyengébben megvalósítani, de az érdekel a legkevésbé mert így is gyomorforgató és félelmetes. A film végig feszült és nyomasztó. Tökéletes bizalom-thriller és szörny film.

10/10

A kiadvány páratlanul igényes lett. Méltó a filmhez. A kép és hangminőség tökéletes, extra meg van egy csomó.
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással
widowmaker
értékelése:
2011. már. 29. - 20:17
John Carpenter a Sci/Fi műfaj egyik ikonja.
Ezt be is bizonyítja ennél a nagyszerű, már-már kötelező filmnél. A Dolog egy tipikusan olyan film, ahol nem megyünk ki a szobából popcornért, mert annyira leköti az embert. Elejétől, a végéig izgalommal teli kalandban lesz részünk.
A remake-ek többnyire nem sikerülnek jól, viszont ez egy ellentét. Ha tetszettek az Alien filmek, és főleg a klasszikusokat szereted, ne habozz! Szinte már kötelező darab.

2 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással
2009. jún. 16. - 21:56
Egy mestermu, egy valódi klasszikus, elfogultan tudok nyilatkozni csak! A film egy igazi élmény a mufaj kedveloinek, a zene és a képsorok annyira passzolnak,hogy szinte érezni a hideg sarkkört is! A kiadás nagyon minoségi lett(jójó, nem digipak), a lemez szita, a kép + hangminoség kíváló!A hazai kiadások mintapéldánya lehetne, mind tartalmilag, mind minoségileg is! Örülök hogy ilyet is tapasztalni! :D
0 látogatóból 0 értett egyet ezzel a hozzászólással

A termék vásárlói ezeket is szerették:
DVD
BLU-RAY
KÖNYV
DVD
Vásárlói értékelés
ÁTLAG
97%

12 értékelés
Részletezés: 
81-100%
 (11)
61-80%
 (0)
41-60%
 (1)
21-40%
 (0)
0-20%
 (0)

Megosztás

Ingyenes szállítás
Bresson