Coherence

Nyolc ember, pontosabban egy négy párból álló baráti társaság gyűlik össze egyikük házában egy közös vacsorára. A vacsora közben izgatott beszélgetés indul, amikor egyikük elmeséli a többieknek, idefelé jövet tönkrement a telefonja, ráadásul elég furcsán: amikor telefonált rajta, egyszer csak szétrepedt a kijelzője. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy ezt talán az az üstökös okozta, amelyik azon az estén halad el a Föld közelében, és máris az a téma, hogy az emberek évszázadok óta milyen babonás félelemmel vannak az üstökösök iránt, és hogy melyiknek a (vélt) hatásáról ki milyen borzongató történeteket hallott vagy olvasott. Hogy ez az üstökös is okot adjon a tőle való ijedtségre, hirtelen elmegy az áram, ezért a társaság gyertyákat gyújt meg fényrudakat vesznek elő, majd kimennek az utcára, hogy lássák, milyen szép a fényes csóvát húzó üstökös, és hogy az egész környéken nincs villany, kivéve egyetlen egy házat pár saroknyira. Kíváncsiságból, hogy az ottaniaknak honnan van áramuk, esetleg van-e vonalas telefonjuk, amivel kapcsolatba léphetnének a rokonokkal (mert mostanra már egyikük mobilja sem működik), ezért ketten átmennek megnézni a másik házat.
Sokan már az év sci-fijének emlegetik ezt a filmet, de attól azért messze van. Ha csak a kisköltségvetésű vonalat nézem, akkor talán megállhat a dolog, mert az általam idén látottak közül tényleg kimagaslik. Én azt merem bevállalni, hogy elég közel áll ahhoz a léchez, amit a Triangle és az Exam nálam felállított, és legfeljebb annyival másabb ezeknél, hogy az események egymást követő láncolata és annak követése kevésbé hangsúlyos; itt azok "hullámvasútja" az élmény, és egy-egy pillanatra túl is lép az "etalonokon".
9/10
Bővebben itt:
http://filmforum.hungarianforum.com/t12p511-niwrok-irasai.