Amíg mindkét politikai oldal "rajongótábora" vastagon bedől a szép szavak gyártására szakosodott PR-csapatoknak, és itt az Xpressen fitogtatják mulatságos, de inkább szomorú félműveltségüket, tojva rá, hogy ez egy filmes fórum, addig pont azok dörzsölhetik a markukat, akik a kétpólusú ideológiát népszerűvé tették. Rohadtul nem érdekel, hogy ki kezdte, ahogy ez a mai magyar "politikának" csúfolt valami is már közömbös számomra.
Az viszont elkeserítő, hogy mindig vannak, olyanok, akik ezen a "semmin" köszörülik a nyelvüket, miközben értékes filmek jelennek meg és tűnnek el, anélkül, hogy feleekkora publicitást kapnának, mint ez a veszekedésre ürügyként szolgáló, érdekes, de azért valahol mégiscsak egy úgynevezett "töltelék" kiadvány! (lásd pl. Heti Hetes, Való Világ stb.)
Ha egyszer majd mondjuk Pedro Almodovar munkássága apropóján lesznek ilyen heves viták, értekezések, az lesz majd igazán kánaán, így azonban "csak" az önmagát egyébként is profin menedzselő Fábry malmára hajtja mindenki a vizet.
Hogy azért állást is foglaljak a témában, régebben jobban szerettem őt, ma már számomra unalmas a pali, ahogy az egyéb "szórakoztatónak" titulált tévéműsor is az, mint pl. Bagi-Nacsa, Gálvölgyi, Heti Hetes, Szulák, Kész átverés stb... Mindegyik esetében azt érzem, hogy a mennyiség már régen a minőség rovására ment, csak valakik ezt nem látják, és kéthetente tuszkolják még az arra fogékony tátottszájú emberek torkán lefelé. Bizony sok esetben már a megszokás ülteti le az embereket a képernyő elé, és ezt maguk sem ismernék el - maguknak sem! Pl. az az undorító tehetségtelen, beszédhibás, dagadt liba Pokrivtsák Mónika is csak egy ilyen adón futhatott be "karriert", ahol az a mottó, hogy nem baj, ha valami igénytelen, SZ@R!, majd a néző hozzáigénytelenedik! Meg kell nézni a népszerűségi listákon élen álló "műsorokat", és nyilvánvalóvá(?) válik, hogy miről beszélek! Ebből a közegből persze azért még mindig kiemelkedik az egyébként szerintem rendkívül intelligens, frappáns humorú Fábry, neki mindössze "csak" az a baja, hogy önmagához képest lanyhul, modorosodik, és idővel kifárad ez a műsor. Persze amíg a fent leírt mechanizmus működik, addig mind a tévécsatorna vezetői, mind "Sándor" rajongói önfeledten tapsikolnak!
Konklúzió gyanánt annyit lehetne mondani, hogy a kereskedelmi csatornák "kineveltek" egy bizonyos szintű műsorfajtára fogékony embertípust, egy tévé előtt nihilbe burkolózó tömeget, akiknek ünnepnap az a csütörtök, amikor Fábry van, vagy az a nap, amikor a Gáspár-csoport fantasztikus kalandjait csodálhatják. Ezen nézők elszaporodása vívta életre a hasonló jellegű dvd kiadványokat, hogy a szimpatizálók csoportja csillapíthassa két adás közötti elvonási tüneteit! Ez rendjén is van, az emberek nem egyformák, az viszont, hogy ebbe még belekeverik az értelmet is (már ha a politikánkban van értelem...) az már baj!