Karambol (DVD)

Igen, utána már nekem is beugrott. A lényeg, hogy  a család  megbocsátott neki, visszafogadták.

Már a 13. emelet is elsikkadt pedig az tömegfilm volt, míg az eXistenZ nagyon nem. Az Erőszakos múltat épp most fejeztem be. Kedvelem, de mesterműnek ezt se nevezném. Vannak átkozottul erős részei, ugyanakkor elég suta jelenetei is. Főleg középtájt, amikor thrillerként próbál funkcionálni. A befejezés az tényleg el van találva, viszont a kislánya rakja oda az apának a tányért, nem a kamaszfiú.

Nagyjából igen. Bár nálam még az eXistenZ is mestermű kategória. Sajnos ugyanabban az évben jött ki a Mátrix, és pluszban volt még egy 13. emelet is. Így az eXistenZ nem kaphatott akkora figyelmet, mint amit megérdemelt volna. Viszont azóta sem volt még egy olyan erős év a virtuálus valóság ábrázolásának témájában, mint az 1999-es.:)

A Pók-ot szerettem és volt még az Erőszakos múlt is 2005-ben, szerintem szintén zseniális. Főleg a film lezárása a vacsora jelenettel, ahogy az asztalnál a kissrác odateszi az apja elé a tányért...

Visszatérve a Karambol-ra:

Cronenberg szerintem az egész társadalmat temette a filmben, hiszen nem mutatott kapaszkodót, nem adott ellentétes viszonyulási pontokat. A legalul lévő titkárnőtől kezdve a roncsderbi nézőin keresztül a főszereplőkön át mindenki ugyanannak az értékrendnek a mindenek felettiségét képviselte.

A Karambol üzenetét személyesebbnek látom. Inkább az egyén bukásáról szól szerintem, mint az egész társadaloméról, ám mivel rengeteg a kimondatlanság benne, marad hely bőven a szabad értelmezésnek.

Nálam eltartott egy darabig míg igazán rákaptam Cronenberg filmjeire. Mondjuk nem adja könnyen magát a legtöbb alkotása, de olyan érdekes témákat szokott pedzegetni, ráadásul, ahogy te is kiemelted, egyéni hangon, hogy egyszerűen muszáj követni őt bárhová is visz. El tényleg nem adta magát, de azért mindig is megvolt a zsánerfilmes oldala, melynek egy része letagadhatatlanul ott van a drámaibb munkáiban is. Lehet, hogy túl erős kifejezés, azonban a Karambol után úgy érzem, hogy puhulni kezdett Cronenberg. Ezután is kijött figyelemreméltó munkákkal, de, ha már a fénykoráról beszélünk, az szerintem 83-tól 96-ig tartott.

Jó írás, nagy részben egyet is értek vele. Cronenberggel a 80-as évek második felében kezdtem az ismerkedést, amikor is az első VHS lejátszónk mellé a Holtsáv egy sokadszorra másolt pédányát kaptam meg az egyik ismerősömtől. Tizenhat évesen mély benyomást tett rám a történet. Ilyen szintű apokaliptikus és egyben minimalista stílusú filmet azelőtt soha nem láttam még. Innentől kezdve mondhatom egyik kedvenc rendezőmnek Cronenberget.

Visszatérve a Karambolra: személy szerint én műfajilag az /anti/utópiák közé sorolnám. A rendező a jóléti, vagy ha úgy tetszik fogyasztói társadalom jövőjének egyik lehetséges kifutását ábrázolja benne. Amikor is gyakorlatlag az ember a fellépő szükségleteinek kielégítése során eljuthat arra a szintre, amikor már csak egyetlen kielégítetlen vágya marad: saját halála pillanatának a megválasztása a lehető legbizarrabb körülmények között. A torz értékrend csúcsán a halál -mint átélni való élmény- áll, azért mert egyszeri, megismételhetetlen és mert az egyetlen dolog, ami pénzért nem megvásárolható, minden más igen. A feje tetejére állt értékrendet jól jellemzi a szex jelentősége is a cselekményben. Eredeti szerepét elvesztve, /egymást szerető emberek kölcsönös örömszerzése/ az egymás közötti leegyszerűsített kommunikáció egyetlen eszközévé alacsonyodik. Jól mutatja ezt az irodai jelenet, amikor is James Spader karaktere a "Jó reggelt Pirike, hogy vannak a gyerekek"-típusú szimpatikus érdeklődést imitáló kérdés helyett fogja a titkárnőt, felcsapja az íróasztalra és már indul is az akció.

Látom, rád is nagy hatással volt a film utolsó jelenete, és az a bizonyos mondat: "talán majd legközelebb..." ezzel én is ugyanígy voltam. Talán ez a mondat is bizonyítja azt, amit én a film üzenetének érzek: a történetben ábrázolt steril, kiüresedett világban egyetlen igazi értéket képviselő elérendő cél van:  a legnagyobb élményt, a halál pillanatát "átélni". És nézőként majdhogynem sajnáljuk a főszereplő párost, hogy ez ezúttal sem sikerült...nehezen felfogható és mégis katartikus összegzés ez, Cronenbergen kívül senki sem tudta volna ezt ilyen formában vászonra álmodni. Közel áll hozzám ez a film, azzal együtt is, hogy Cronenberg ezt az önmagából kifordult, bizarr világot teljesen sterilnek ábrázolja, azonosulásra alkalmas karaktert nem kínál fel. Ezzel szinte automatikusan is elidegenedést, elutasítást kiváltva a nézőből.  

Néhány szó a film alapjául szolgáló regény szerzőjérol: James G. Ballard a science-fiction irodalom aranykorának /múlt század 50-es 60-as évei/ egyik jelentős alakja volt, aki írásaiban rendszeresen felemelte szavát a társadalmat szerinte fenyegető reális -és globális- veszély ellen, amit a túltermelési válság és az elértéktelenedő világ fenyegetésében látott. Jóslatait akkor értetlenkedéssel fogadták, ám látomásáinak első jelei korunkban már megmutatkoznak.

Cronenberget egyéni látásmódja mellett azért is szeretem, mert /legalábbis a fénykorában/ megengedhette magának azt a luxust, hogy csak önmagának és egy nagyon szűk rajongói rétegnek készítsen filmeket. Nem érzett késztetést arra, hogy engedjen a kommersz - ám jól jövedelmező - szórakoztatás csábításának.

A  64-es Karambolt nem láttam, de már a szereposztás alapján is úgy tűnik, hogy érdemes lenne pótolni!

Köszi!
Az írás szuper, a filmet nem csípem.
A magyar Karambol Bujtorral közelebb áll hozzám.

Művészfilm vagy pornó? - KARAMBOL kritika:

https://filmekapolcrol.blog.hu/2020/07/08/karambol_722