Álom filmek, avagy: mi lenne ha?

Mivel ilyen sok rendezőt írtál, valamelyikőjüknek passzold le a 2061-et is! :-)

3001. - A végső űrodüsszeia.

Stanley Kubrick (abszolút álom)rendezésében, de
el tudnám képzelni például Spielberg (szép), Jackson (bonyolult), Del Toro (szomorú), vagy Malick (gyönyörű és drámai) vezényletével.

James Bond-film Pierce Brosnan-nel, humorral, iróniával, látványos akciókkal, Moneypennyvel, és természetesen John Cleese-zel. Ja, és szép nőkkel!

Neil Gaiman: A gyilkosság misztériuma c. novelláját megfilmesíteni. Rádumálni valahogy az öreg Bergmant, vagy Greenawayt...

A másik: a Száz év magány, de abból csak valami istenáldotta zseni tudna valamirevaló filmet csinálni...

Chuck Palaniuk : Halálkultusz c. könyvéből filmet csinálni. Kész csoda lenne, ha ebből valaki forgatna...

A Zabhegyező nagyon jó lenne, de sajna ebből sosem lesz film (Salinger letiltotta a megfilmesítést). Minden második rendező álma.

   Raimi folytathatná végre az Evil Dead-et, méghozzá a 3. rész alternatív végével. :)

  Szeretném továbbá, ha klasszikusokat (pl. Hitchcock) nem forgatnák újra.

  Szóval van négy irreális vágyam.

:-)))

Ilyen film nincs és nem is volt! Kivéve a gyevi bírót!

És legnagyobb királyunkról, Mátyás királyról is lehetne egy tök jó filmet csinálni. Természetesen szigorúan Helyei Lászlóval a főszerepben. :-)))

Ebben egyetértünk, de én nem ezekre gondoltam. Mondom inkább azt: jeles történelmi alakokról.

Mindenféle felhang nélkül: voltak korszakok, melyek pont elég lettek volna filmen is...

Na, akkor ebben egyetértünk. Egyébként sok korszak van még a magyar történelemben, amiről nagyon jó filmet lehetne csinálni.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Sorstalanság, az nem a Holocaustról ill a II. világháborúról szóló film volt, hanem ezen történelmi eseményeknek a Kertész Imre által megfogalmazott leképezése!
E fontos különbség figyelmen kívül hagyása már sok felesleges indulatot szült itt a fórumon és máshol is.

pontosan! egy monumentális, fél-művész, fél-közönség film hatalmas siker lehetne. mostmár tökkéletes arányban áll egymással szemben a 90-es évek filmjeinek abszurd, művészi gondolatvitele és a nyugaton elvárt puccos igények elegettevése. mindkettő egy elég megrendítő alaptéma, ami eljutna még a legnagyobb kritikusokig is, ha jó kézbe adnák, nem úgy mint a sorstalanságnál.

Sajna így van. :)

Majdnem lehetetlen vállalkozás! :-)

Valahogy úgy képzelném el mint A napfény ízét... Szerintem Szabó István nagyon érzékletesen dolgozott fel kb.: 60 évnyi magyar történelmet...

Most jut eszembe, hogy az első témához már van A napfény íze.

Én mást mondok. Csináljanak inkább egy nagyszabású filmet Magyarország huszadik századának történelméről. Legyen pártatlan, ne hallgasson el semmit, mutasson meg mindent, ne szépítsen meg semmit. Mutassa be az összes jelentős eseményt, és záruljon mondjuk a rendszerváltással. Nagyon sokat lehetne tanulni belőle.

A másik téma: csináljanak filmet a reformkorról, az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, annak minden jelentős alakjával: költőkkel, írókkal és politikusokkal. Ennek az időszaknak is illene egy nagyszabású tiszteletadás.

Ami azt illeti, az EGRI CSILLAGOK körül is volt némi vita annak idején, bár nem politikai jellegű...

Azért érdekes hogy 89 előtt sokkal több 56 témájú film készült mint most, pedig most aztán tényleg itt a szólásszabadság meg minden... Talán azért mert ma még nagyobb politikai visszhangot hozna magával egy ilyen film... Valahogy úgy ahogy a Hídember is, pedig az a 19. században játszódik...

Milyen jó lenne ha ma is készülne néha egy-egy olyan szintű magyar blockbuster mint az Egri csillagok... A magyar történelem tele van tipikus Hollywood-i témával... :-)

Ja, így igaz: gyerekkoromban például mindenki partizán volt, most meg mindenki 56-os... :))

Talán azért sem készül 56-os film, mert a legújabbkori történetmesélések szerint mindenki ott volt a barikádoknál mint ellenálló, és hát ennyi statisztát, mi több: FŐSZEREPLŐT, túl nagy költségvetésből lehetne csak ábrázolni, akkor pedig nem maradna mit lenyúlni.

Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája

azzal csupán az a baj, hogy nagyon a vizilabdázókra fog majd fókuszálni a film. az 56-os forradalom csupán háttéreseményként fog része lenni a cselekménynek, a lényege az olimpia lesz (húúú lehet hogy a münchennel meg egy másik olimpiás filmmel majd trilógiává lesz bővíthető a sportolós-mészárlós sorozat). úgyhogy tudtommal még mindig nincsen semmiféle kezdeményezés ilyen téren (vagy talán egy kicsit művészibb megformálása a dolognak (komcsiéveknek stb...) a taxidermia - az eddig olvasottak alapján).

Te még nem hallottál Andy Vajna nagyszabású 56-os filmjéről? Pedig már forgatják, csupa nagy hazai sztárral, Joe Esterhaz forgatókönyvéből...

lehetne már egy magyar film az 56-os forradalomról; vagy valami nagyokos amerikából (scorsese, oliver stone, spielberg) összevághatna valami klassz kommuntistás-tragédiás-tanulmányt. akár több akkori magyar perspektívájából is, több szálon. már több napja ezen filózgatok, de nem jutottam semmire a koncepción és a színészgárdán túl. rájöttem a problémára: nemhogy a mai fiatalságnak gőze sincs az átkosirendszerről, az egész korról, de még a mai átlagmagyarokat sem érdekli az akkori évek zordsága és kilátástalansága. sokkal inkább borzadnak el ausvici gyilok lassúmontázsain vagy egy piroskabátos kislányon, hogy miért is lett piros a kabátkája.

sőt, már gondoltam egy magyar vándor 2-re is :) csak itt az oly nemes magyar okosságok és vonások reklámozása helyett a történelem rútabb oldalát mutatnánk be, ugyancsak a 20. század koszos tükrében. mondjuk egy nagy hazafi, petőfi sándor kísérné végig az közelmúlt abszurd és borzalmas pillanatait, szintén magyarhonban. a történet slusszpoénja az lehetne, hogy a nagy patrióta-eszmékkel felvértezett költő elvesztené hitét és elkötelezettségét hazájával szemben, látván mily sorsra jutott az (a gyurcsány-orbánpárostól kezdve egészen győzikéig, minden elborzasztaná). őrült nagy botrány lenne. :)