Na jó, ha már Csodaországban járunk, akkor adjunk az érzésnek!
Az én filmemben visszatér Magyarországon az egypártrendszer, a mélyen kiásott árkok helyén több metróvonalat építünk, mint amennyi Párizsban és Londonban van összesen, Thürmer és Csurka vidáman bolondoznak az egyetlen kereskedelmi csatorna vetélkedőjében, tisztességes közszolgálati televíziócsatornánk van, ahol nívós tévéjátékok készülnek, a színészeink kivétel nélkül színházakban és minőségi magyar filmekben szerepeknek, műsort, csak a műsorvezetők vezetnek, korrektek a hírműsorok, (persze milyenek is lehetnének?), az emberek egészségesek, nyugodtak, az olcsó benzinnel használt jó állapotú nyugati autóikat időnként a minden családban megtalálható kerékpárokra cserélik, hogy a főúton lakók se csak a nagypapától hallják a történetet az egyszer kinyitott ablakról, továbbá mindenki elégedett, és a kevésbé tehetős se ugat a gazdagabbra, mert utóbbi is becsületes úton gyarapodott, a politikusaink ingyen is lelkesen vigyázzák az ország ügyeit, mindenre van pénz, 5000 forint az összes dvd, de az emberek átlagosan így is tizet vesznek havonta belőle, itt az Xpressen is kánaán van, Robi kőgazdag, a kiadók ontják az exkluzív kiadványokat, Jamamura egy fordítóbrigáddal dolgoztat egy bérelt irodaházban - annyi megjelenés van, általános a jólét, kint vagyunk a focivébén, nincsenek kátyúk, Angelus sem gépel félre, olimpiát rendezünk, Szabó István újra Oscar-t nyer, Field főállású filmesztéta, (kis alliteráció!), simán partvonalra teszi a holdképű aranyláncos fülbevalóst, évente Etyeken gyártják a világ tíz legsikeresebb filmjét, van IMAX-mozink, Rosszkutyusz drámájából Európa-díjas alkotás készül Juliettel a főszerepben, én pedig boldog vagyok, hogy mindenkinek milyen jól megy a sora, és továbbra is azon gondolkodom majd, hogy mihez kezdjek a jövőmmel? :-)))
Hogy tetszik a szinopszis?