Cabiria éjszakái

Kedves K! Hogy a film mennyire remek, vagy nem, tulajdonképpen ízlés dolga!
Mindenesetre önmagáért beszél, hogy számos díjat kapott, és Giulietta Masina megkapta a Cannes-i fesztivál nagydíját.
Mivel Masina-nak, és Fellini-nek nagy rajongója, tisztelője vagyok, igyekszem róluk minden anyagot, könyvet elolvasni, így sok mindent tudok róluk.
Több helyen is olvastam, hogy az egyház a filmet egyáltalán nem tartja provokatívnak, sőt, kifejezetten keresztényi, mivel Cabiria figurája maga a szeretet, a gyermeki ártatlanság.
Az ötvenes években kizárólag a "zsákos ember" jelenet szúrta a szemüket.
Én nem értem miért, mert tényleg adakozni tényleg mindenki adakozhat .
Én örülök neki, hogy visszarakták, nagyon érdekes, megdöbbentő jelenet - bár a film nélküle is egész lenne.

Boldg Karácsonyt mindenkinek!

Sziasztok!
Egészen meghoztátok a kedvemet Romy S , és Delon filmjeihez! Az az igazság, mostanában csak a Medencében, és a Bocaccio 70 epizódjában láttam, Romy-t a többi (nem az összes) filmjét már évekkel ezelőtt. Alig emlékszem rájuk, de jó lenne újra nézni, hátha már jobban megszeretem. A legjobb kritikát egyébként is úgy lehet mondani egy filmről/színészről, ha legalább háromszor, négyszer megnézek egy filmet, és a színész minden filmjét látni illenék! Sajnos erre nem mindíg van lehetőségem, ráadásul a jelentős színészek akár ötven-száz filmekben játszhatanak! (Még kedvencem, G. Masina filmjeinek csak egy töredékét láttam - azt viszont legalább ezerszer - mert a többi filmje hazánkban beszerezhetetlen! Hiába érdekelne mondhatatlanul, mégsem jutok hozzájuk, igen dühítő!)
Így hát marad a hasraütésszerű (ám annál ösztönösebb) kritikáknál, ami jó esetben megváltozhatnak! Nem zárom el magam semmilyen film, színész, vagy énekes elől!
Kimondottan szeretek új dolgokat felfedezni, azért is érdekelnek a filmes fórumok!

Már nekem is szöget ütött a fejemben, Fellini miért szereti feleségét "gyagya", bohócos, extrém szerepekben látni! Figyeltem a rendező nőalakjait: hát egy sem normális, ha jól megnézzük! Nimfomániások, óriásnők, banyák, zsarnokok, kurvák, debilek,nyomorékok, hárpiák , stb.(főleg a Nők városában, és a Casanovában).
Van is erről egy anekdota: Fellinit megkérdezte egyszer egy ismeretlen fiatal lány: "Mondja Maestro, a maga filmjeiben miért csak kurvák, és deformált nők vannak? Munkásnővel értelmiségivel, dolgozó nővel, egyaltalán igazi, normális nővel még nem találkozott?"
Bevallom, igencsak foglalkoztat a Fellini-Masina viszony. Több könyvet elolvastam már róluk, de nem tudtam lapcsolatukat megfejteni, ahogy Masinát sem.. (Erről a témáról régebben írtam véleményt az XPress-Országúton DVD kritikájánál, ott is a "vita a filmről" oldalon, még mindig megvan)
Olvastam a NET- en, hogy Masináról mostanában külön konferenciákat  tartanak Olaszországban, hogy megfejtsék az embert, és a művészt. Kíváncsi leszek!
Ahogy látom, nem volt éppen felhőtlen, és hűséges a házasságuk, noha imádták egymást, és nem tudtak elszakadni egymástól! Mindenesetre igen különös viszony lehetett! Egy férj, ahelyett hogy szépítené (Mint Carlo Ponti, és Laurentiis) a feleségét, inkább "hülyét csinált" belőle, szerette a nálánál iskolázottabb, műveltebb nőt butuskának, kelekótyának, ártalmatlan naívnak ábrázolni, noha Masina karakán, és intelligens volt!
Giulietta szeretett öltözködni (melyik nő nem szeret) ennek dacára kacatokat adott rá a filmekben, amik nem voltak feltétlenül előnyösek, persze, mert a film úgy kívánta, de mégis azért! Ezért nem is tud kibontakozni filmjeiben Masina nőiessége. Bohócnő.
A Júlia és a szellemek szerintem sem tartozik a legszerencsésebb munkájuk közé, noha szép, és színpompás, elgondolkodtató film. Pont az ellenkezőjét tudom, mint amit Gabesz 75 írt: Éppenhogy azért nem lett sikeres a film, mert Fellini makacsul ragaszkodott az igazához, noha nem volt nő, és nem ismerte teljes mértékben a női lelket. Hiábba erősködött Giulietta, hogy egy nő nem érezhet így, mégis kitartott a saját elképzelése mellett. Giulietta jobbhíján beadta a derekát, mert férje mítosza megakadájozta abban, hogy helyretegye - nagyon nagy zseninek, már-már Istennek tartotta férjét, rábízta magát. Fellini csak pici dolgokban engedett neki - a film kilencven százaléka a rendező instrukciói alapján készült.
A végén meg is bánta a Mester - mikor a várt hatás elmaradt,- hogy nem hallgatott Giuliettára! ( Én Fellini c. Chandler Kötetből)
Természetes, hogy Fellini zseniális elme volt, de pár gyarlósága, tévedése neki is volt!
Masina neki köszönhette karrierjét, Fellini viszont Masinának! Merem állítani, hogy egyik sem jutott volna ilyen magasságokba a másik nélkül! ( Fellini mondta: „Az életem akkor kezdődött, mikor megismertem Giuliettát”)
Fellini éhenkórász, szárnyait próbáló ifjú volt, aki albérletről albérletre vándorolt, mikor megismerte.  G. sokkal sikeresebb volt nála, egyetemre járt, színházban játszott, rádiójátékban szerepelt, abiben országos ismertségre tett szert (amit-mint később kiderült, Fellini írt, mint kezdő író) . Egy gazdag nagynénjénél lakott, ahová az éhező Fellinit is befogadták. Később együtt szerepeltek varietészínházakban, Giulietta táncosnőként, és énekesnőként is működött, sőt, állítólag még hegedült is.
Federico egy fura boltban arcképeket rajzolt, majd forgatókönyvíróvá vállt, egyre nagyobb elismerést váltott ki. Rosselini fedezte fel, a jobbkeze volt, és barátja, később magától értetődött, hogy a tehetséges, ambíciózus, ám ismeretlen Giulietta Masinának  is kisebb-nagyobb szerepet ajánlott. A siker hozza a sikert, Fellini írt, Masina szerepelt, kis szerepekben, ám kitűnően, egymás karrierjét egyengették. Hol Fellini ajánlotta feleségét egy rendezőnek, hol G. a férjét.
Anthony Quinnel szerepelt egy nem jelentős filmben, kis szereppel. Ő ajánlotta férjének, hogy Quinn legyen Zampano. (bár ezt a sztorit sokféle változatban hallottam, tán ez a leghihetőbb)
Az igéretes, szárnyait egyre jobban próbálgató Mastroiannit is ő ajánlotta a Dolce Vitá-ba.
Azokban a filmekben, amiben nem szerepelt, jelentősen benne van ő is, mint múzsa, inspiráció, kritikus, tanácsadó. Biztosan nem születtek volna meg ezek a filmek nélküle!
Ha sohasem találkoztak voln, vagy hamar elváltak volna útjaik, biztos sikeresek lettek volna, mert mind a kettő kiemelkedő tehetség volt, de nem ennyire!
Egyetértek azzal, hogy a két nagy Fellini színész Masina, és Mastroianni volt.
Ott volt mellettük a szintén vissza-vissza"Fellinis" bagázs, köztük a szexbombák: Ekberg, Sandra Milo, Magali Noel, a titokzatos Anuk Amie, a Casanovát alakíto Donald S., a Szatiricon, Amarcord amatőr, ám frenetikus szereplői, akik eztán mentek a süllyesztőbe.

A "túlrajzolt" jelzőt arra értettem igencsak karakteres figurákat szeretett Fellini. Pl: a már-már nevetségesen karikíatúra szerű Sandra Milo a "fenékriszálásával" -szó szoros értelemben, a Mikiegér-Cabiria, a csúf banya a Nők városából stb.
Ettől vált a film olyan hamisíthatatlaná, jópofává!
Már megint regény lett!

Szerintem "Fellini-színésznek" egyedül Masina és Mastroianni nevezhető.
Valóban érdekes, ha egy rendező jobbára hülyének állítja be a feleségét közös filmjeikben, Az ötödik elemben pl. jól látszik, hogy Besson teljesen belehabarodott abba a Milla leányzóba.

Kedves Giulietta rajongó!

Úgy gondolom, ha Zeta-Jonesról egyetlen jónak tartott film megváltoztatta a véleményed, akkor ez megtörténhet Romy Schneiderrel is. Meggyőződésem, hogy volt akkora színésznő, mint most Zeta-Jones, még ha musical-szerepet nem is játszott. Ne érts félre, nem akarlak rábeszélni Romyra, de amilyen engedékenynek tűnsz például Zeta-Jonesszal, annyira szigorúnak talállak Schneidert illetően.
Látod, Sophia ugyanaz az eset, mint Masina: Giulietta bizony nem lett volna szerintem állócsillag Fellini nélkül, hiába volt nagyon tehetséges, ahogyan Loren karrierjében is szerepet játszott férje, Carlo Ponti, aki több produkció finanszírozásába eleve azzal a feltétellel szállt be, hogy Loren játssza a főszerepet. Ami Masinát illeti, bármilyen kifogásai voltak Fellini instrukciói ellen, a végeredmény szerintem a férjet igazolta. Nem véletlenül hánytorgatta fel később Fellini, hogy a JÚLIA ÉS A SZELLEMEK-ben túl engedékeny volt a felesége "dívás" igényeivel szemben: nem is tartják azt annyira jó filmjének, s bár én szeretem, de én se sorolom a nagy Fellini-opuszok közé.
Jó, hogy említetted Silvana Manganót (nem Magniano!), akit én imádok, elsősorban a kései Visconti- és Pasolini-filmekben nyújtott epizódalakításai miatt. Bár az ő férje is producer volt (Dino de Laurentiis), úgy vélem, Silvana karrierje nem alakult annyira látványosan, mint Lorené, s ez nem Mangano adottságain múlt.
Fellini színészei egyébként szerintem nem attól lettek "eladhatatlanok", mert nála szerepeltek. Masina kevés szerepvállalása a művésznő önálló döntése volt (felkérésekre azért ő se panaszkodott, csak az ajánlatok nem tetszettek neki), Ekberg meg kezdeti sikerei után egyre ügyetlenebbül válogatott az ajánlatok közül, s fokozatosan terebélyesedve a szexbomba-szerepkört sem tudta már ellátni. Ez nem Fellini hibája. Én nem érzem túlrajzoltnak a karaktereit sem, szerintem mindegyik nagyon emberi, s csak annyira karakírozottak, amennyire nagyon muszáj.

Ami azt illeti, nekem is tetszenek a szexis-bögyös csajok, de ez még nem motiváció arra, hogy moziba menjek. Motiváció a sztori, a rendező, esetleg a jó kritikák, a SZÍNÉSZI TELJESÍTMÉNY, de semmi esetre sem a külső megjelenés. Madonna és Bardot mint színésznők, tényleg összehasonlíthatatlanok, de mint egy-egy korszak tinibálványai mégiscsak összemérhetők. Számomra egyértelműen Bardot a nyerőbb: lehet, hogy nem egy IQ bajnok, s Madonna lazán lekörözi karrierépítésben, de természetességben, női vonzerőben nálam akkor is Bardot nyer, ha egyébként különösebben érte se rajongok.

P. S.: Delon lehet, hogy idősebb korában gazdagabb színészi eszköztárral rendelkezik, de ugyan minek, ha kései filmjei között alig van figyelemre méltó mű? Fiatal korában lehet, hogy tapasztalatlanabb volt, de az olyan kiváló rendezők, mint például Visconti, Clément, Melville vagy Losey oly remekül instruálták, hogy játéka számomra hiteles, érdekes, mélységeket sejtető.

Jaj, Zampamo"-t írtam Zampano helyett!!!

Kedves Zebi, és Gabesz 75!
Nagyon örülök neki, hogy végre van egy vitaoldal, amire ennyien kíváncsiak vagytok, és véleményt mondok! Ez elég ritka, mert már próbáltam hasonló témákart feszegetni más fórumoldalakon, de egy-két hozzászólás után megfeneklett az egész!
Már megint félreértések! Az ízlésbeli különbséget már jóval fejjebb kifejtettem!
Ráadásul elismerően írtam Sophia Loren tehetségéről, szinte minden filmjét láttam még a kitűnő Mamma Lucia sorozatot is! Egyáltalán nem rá céloztam, mint cicababa! Egyébként nem is sorolható a klasszikus szépségek táborába, mert kissé elnagyoltak a vonásai, viszont rendkívül dekoratív! Egyszerű családból származó lányból királynő lett, mikor összekerült Carló Pontival. Ő tényleg megérdemelte a dicsőséget, hiszen az Asszony meg a lányában (a fekete-fehér változat) huszonévesen játszott anyaszerepet - kitűnően!
A Romy Shneider filmek legtöbbje kimaradt az életemből, de a Per c. film nagyon tetszett. Romyról megintcsak azt mondom, mint fejjebb: szép, bájos, finom, biztos tehetséges is, de valamiért még sem nyerő nálam - persze igyekszem pótolni film- lemaradásaimat, hátha változni fog a véleményem. (Rengeteg film van, amit nem láttam, bár alapmű, annyi jó film van, képtelenség az összeset megnézni!)
A Medencénél elírtam az apa-gyilkosságot!  Úgy értettem, a 18 éves fiatal lány apját, Marianne középkorú szeretőjét folytotta vízben a főhős. Bocs, az elírásért!
Régen én sem tartottam jónak Catherina Z. Jonest. Addig, míg a Chicago c. musicalban nem láttam. Rendkívül ellenszenves, kígyószerű nőt alakít, - remekül, és ami a lényeg: kitűnően táncol, és énekel, teljesen PROFI! Ezt próbálja utána csinálni valaki!
Megvettem a filmet DVD-n, és nagyon megtetszett az extrában található kisfilm, amiben a Chicago film szereplőit interjuvolják, betekintést nyerünk a filmkészítés világába. Itt nem volt trükk: mindent a szerplők csináltak. Van egy jelenet, ahol C.Z. Jones, és Zellweger szemüvegben, pólóban izzadva gyakorol, mint két egyszerű, hétköznapi nő. C.Z.J. életben nagyon kedves, teljesen  más, mint a gonosz, filmbéli Welma.Egyáltalán nem volt dekoratív, és SZÉP izzadtan, smink nélkül, de sokkal szeretnivalóbb. A sztár magánéletét nem ismerem annyira, és semmi közöm hozzá! Engem az alakítás érdekel, nem számít, ki kinek a felesége-macája! Mélyen egyetértek azzal a gondolattal, hogy sok az ismeretlen színész, aki nagyon tehetséges, de nem fedezik őket fel – erről külön esszét lehetne írni, de most inkább nem teszem!
Nicole Kidman -t tényleg nagyon felkapta a média, ezért bőszen utáltam. Addig, amíg meg nem néztem az Órák-ban. Ez a szabályos szépség végre mer csúnya lenni, és ALAKÍT! És mennyivel szexepilesebb műorral! (most biztos van, aki nem ért velem egyet)
Alain Dalon „piff-puff filmjei” nem az én műfajom, nem igazán néztem őket, csak belenéztem. Sármos, férfias, és tehetségesen játszik, amit fiatalon nem mondhatOM róla. (puff a fejemre!)
Vele és Romy-val  rengeteg művészi, és híres filmet eljátszattak, mivel sztárok voltak.
Természetes, hogy a rendezők sztárokat akarnak szerepeltetni (mármint a legtöbb, kivéve Fellini, Kusturica, stb) Így jobban eladható a film, így van jó bevétel.
Ezért történt, hogy az Országúton női főszereplőének a producerek Silvana Magnianót ajánlották. (Aki nem ismeri: szépségkirájnő volt, híres férje felkarolta.
Elég jól játszott, a Keserű a rizs főszerepe hozta számára az elismerést)
Azt akarták, híres, gyönyörű nő játssza Gelsomina szerepét, Masináról hallani sem akartak, mivel csak epizód szerepeket játszott-bár azt olyan jól, hogy ezüstszallag díjat kapott egy kisebb szerepért. Nem kis munka volt őket meggyőzni,csak egy hajszálon múlott, hogy Masina játszhatta. (Akkor adták be a derekukat, mikor a már híres Anthony Quinn elvállalta Zampamót)
Egyébként Magniano nem vállalta volna így „elcsúnyítva” Gelsominát. Valószínűleg más film lett volna. Biztosan szép, modern „Hamupipőke” történet lett volna, de szegényebb lett volna a mozi az eredeti Gelsomina-manó nélkül!
Egyébként még Giulietta se vette jó néven, hogy Fellini bohócot, szakadt csavargót csinál belőle! Ő is egy csinos, nőies Gelsominát álmodott magának, Fellininek rengeteg energiájába került, hogy kedve szerint átalakítsa. Nem lehetetett túl kellemes Masina számára, hogy hullámos, vállig érő hajából „hülyegyerek-frizurát” csináltak, és arcát jól bemázolták. Állítólag rengeteget veszekedtek, mert Masina nem igazán akart a nemtelen, félnótás Gelsominával azonosulni, olvastam valahol, hogy a katonazubbonyát úgy ejtette a vállára, mintha nerc-stóla lenne! Szeretett volna egy Monroe-Bed Devis keverék lenni, viszont Fellini mást kívánt tőle.
Az eredmény önmagáért beszélt: Gelsomina az olasz mozi emblémája lett, és így beírta a nevét a hallhatatlanok közé. Viszont annyira „rátapadt” a Művésznőre, hogy azonosították vele- levakarhatatlanul, sokszor már-már haragudott rá.
Egyébként Felliniről azt tartják kiszipolyozza (akaratán kívül, nem rosszindulatból) a színészeit. Ezért Gelsomina- Masina, a bögyös Anita Ekberg, és a többi színésze eladhatatlanná vált, csupán Marcello M. állt rendíthetetlenül. Fellini jellegzetes figurái túlrajzoltak, mint a bögyös „Vegye-Vigye”, az erénycsősz Dr. Antonio, stb.

Amit az eladható szép sztárokról írtam, ez sajnos tény. A közönség alatt nem kizárólag a művelt, kifinomult ízlésű művészfilm-rajongókat, és a „lila bölcsész”-eket értem!
Bele tartozik a szomszéd Marcsa néni, aki imádja a Gazdagok és szépek c. „műalkotást” , a „disco-patkányok”, a a kamaszok az edzőteremből, a sörös Jani, Kovács kartárs, a közértes Sári, a plázacsajok, stb. Legalább is ők alkotják a nézők nagy részét! A férfiak imádják a szexis, bögyös csajokat (általánosságban) a lányok is, a nénik, a srácok, a bácik, is szeretik a példaképeket „olyan akarok lenni mint Kim Basinger, Brad Pitt, Al Pacino ” (ÁLTALÁNOSSÁGBA)
Legtöbb rendező, néha még a „művésziek” is, szeretnek kedvükbe járni nekik, mert ki megy a pláza mozikba: Józsi bácsi, Timcsi, Karesz, stb. popcort majszolni, röhögni, bulizni.
Rengeteg bevétel jön ebből a film alkotóinak. Régen is így volt, pláza nélküli moziban is! (Többen nézik a különben szellemes - Amerikai pitét, a Mátrix-ot, mint mondjuk a Táncos a sötétben-t. Győzike lemezei is jobban fogynak, mint Bódy Magdié)
Jóleső, hogy RITKÁN van olyan kivételes színész, aki nem a külsejével hódít! Ha megfigyelitek kevesebb a „csúnya, vagy átlagfejű” sztár. A nem túl szép színészek általában karakterszerepeket, mellékszerepeket kapnak, de ritkán lesznek SZTÁROK!
(lehet hogy elismerik a kitűnő Pásztor Erzsit, de nem lesz belőle címlapfotó)
Ha már sztár, akkor még pár szó Madonnáról! Nagyon tehetséges, okos,öntudatos nőnek tartom, annak ellenére, hogy - na tudjuk. Összehasonlítani Brigitte Bardottal- mint színészi teljesítményt - legalább olyan bizarr, és értelmetlen, mint Masinát összehasonlítani Schneiderrel! Madonna elsősorban énekesnő, aki kiharcolt magának jó, és rossz szerepeket. A tinivígjátékokban karakteres, de nem túl emlékezetes. Az Evitában viszont igazán tehetségesnek láttam, bár sokan támadták. Nem mondom, hogy színjátszásban világklasszis, de elég jó.
Brigitte Bardot mint modell, és színésznő vállt híressé. Szerintem jobb lett volna, ha modell marad, mert erotikus, és tényleg vonzó, meghatározó személyisége, van.
A legkorábbi filmjeit inkább nem kommentálom, (cicamica-nyáu) A Viva Mariában már tényleg fejlődött!  Nemhiába a kisugárzása, szép külseje miatt lett sztár, hiába nem alakít sokat, olyan szép, hogy már nézni kell!
Jeanne Moreau külseje tényleg elhalványul mellette- bár ő is szép volt, viszont ő - szerintem- tehetségesebb, titokzatosabb. Nem olyan nyíltan erotikus, mint a pimasz tinilányos B. B, hanem van benne valami megfoghatatlan. Még mindíg aktív, csinos nagymamákat játszik, énekel.
A megcsömörlött B.B. meg állatokat nevel a luxusvillájában.
Madonna egyre silányabb albumokat ad ki, most hallgattam a legújabbat- tipikus tömegtermék! ( Ha nem Madonna énekelne rajta, a kutya se venné meg) - akkor volt sztár, mikor általános iskolás voltam, nagyon csíptem a zenéjét, sajnálom, hogy rossz (kommersz) irányba megy!
De legalább hallat magáról, hogy ne felejtsék el!
A maga szempontjából igaza van, biztos aranylemez lesz ez a rémség!
Te jó Isten, már megint regényt írtam! De annyiféle dolgot írtatok, hogy nem birom megállni, hogy ne válaszoljak! Köszi a negatív kritikákat is, én csak azt írom ahogy én látom a dolgokat!

Kedves Giulietta rajongó!

Nem teljesen értek Veled egyet. Nem hiszem, hogy egy film jobban eladható attól, hogy szép benne a női főszereplő, hiszen szép és kevésbé szép színésznők versenyt siránkoznak jó ideje, hogy a filmekben nincs érdemleges női karakter. Azt esetleg elfogadom, hogy a mozikba több férfi jár, mint nő, de szerintem a pasik számára se igazán vonzerő egy női sztár.
Úgy gondolom – s ezzel valószínűleg fejemre vonom Juliet haragját –, hogy Bardot szebb és tehetségesebb teremtés volt, mint most Madonna. Bardot-t természetesnek érzem, aki egy idő után visszavonult, mikor már nem tudott ösztönös maradni, míg Madonnát mesterkéltnek tartom a divat és az üzlet formálta örökös imázsváltásaival és provokatív megnyilatkozásaival. S hogy olykor az egyéniség kisugárzása fontosabb lehet, mint a tehetség, azt is lehet Bardot-val szemléltetni: a VIVA MARIA (1965) című filmben a jelentős színésznőnek számító Jeanne Moureau majdnem elhalványul mellette, Bardot sokkal emlékezetesebb.
A mai sztárok közül úgy vélem, Nicole Kidman tényleg szép és tehetséges, de úgy gondolom, a körülötte csapott médiacirkusz kicsit túllihegi a dolgot: Nicole azért mégsem a XXI. század Sarah Bernhardja. Ugyanez fokozottan érvényes szerintem Zeta-Jonesra: na, számomra ő testesíti meg azt, amit Te korábban Romy Schneiderről írtál. Szép nő, mérsékelt tehetséggel, befolyásos férjjel és lelkes rajongótáborral.
Apagyilkosság A MEDENCÉ-ben??!! Biztos, hogy ugyanarról a filmről beszélünk? :)) A MEDENCE jelentősége szerintem abban áll, hogy részben folytatja a René Clément nevével fémjelzett lélektani bűnügyi film hagyományait (ld. pl. a RAGYOGÓ NAPFÉNY, szintén Delonnal) – melyekbe Claude Chabrol munkásságának bizonyos szakasza is beleillik –, másrészt mintegy előkészíti Michel Deville ténykedését, aki akkoriban még más filmekkel volt jelen a filmvilágban.
Delont egyébként Bardot is jobban szerette öregen, mint fiatalon (közös filmjük kapcsán Bardot igen kritikusan írt az önimádó, fiatal Delonról). Számomra viszont a fiatal Delon, illetve akkoriban készült értékesebb filmjei (ROCCO ÉS FIVÉREI, A PÁRDUC, RAGYOGÓ NAPFÉNY, A MEDENCE, KLEIN ÚR stb.) érdekesebbek, mint az érettebb Delon többnyire fáradt zsarufilmjei (NE ÉBRESSZÉTEK FEL AZ ALVÓ ZSARUT!, A ZSARU SZAVA stb.)
Ami Masinát illeti, a művésznő úgy gondolta – joggal! –, hogy híres szerepeiben több évre elegendő muníciót nyújtott a nézőknek, nem fontos minden vacakot is elvállalnia csak azért, hogy filmezzen. Nem hiszem, hogy ő csupán egy rendezőfeleség volt, de hiszem, hogy Fellini nélkül esetleg ma még kevesebben tudnánk róla. Néhai férje annyira ragaszkodott ahhoz, hogy Giulietta játssza Gelsominát, hogy kompromisszumként bele kellett egyeznie abba, hogy a két férfi főszerepet ismert amerikai színészek kapják. Szerencsére Anthony Quinn különösen megfelelt elképzeléseinek. Egyébként olyan nagyon sokat Barbra Streisand sem filmezett, és sem ő, sem Glenn Close (akit szintén kedvelek) nem büszkélkedhet bizonyos filmjeivel.
Sajnos a jó Jennifer Lopez-filmekről én rendre lemaradok, de talán majd egyszer... :)

P. S.: Rosszkutyusz és Juliet párbeszéde számomra nem volt félreérthető. Meglehet, a személyes ismeretség alapján egyértelmű nekem, hogy mi a véleményük Masináról, Cabiriáról, Szomszéd szeretőkről.

Giulietta rajongó!
A "bölcsészdoktorság" témájához: pl. Jennifer Connelly járt a Yale-re és a Stanfordra, N. Portman a Harvardon végzett, A. Jolie a Strasberg Intézetben tanult (ahogy pl. Monroe is), a mai amerikai filmsztárok többsége - a cicababák is - jártak valamilyen egyetemre, esetleg el is végezték azt. Mások speciális iskolákban (színitanoda, balettképző) tanultak.

A "tűsarkos, plasztikás" Loren filmjei közül ezeket próbáld megnézni: Egy asszony meg a lánya (a sokkal későbbi tévéváltozat is korrekt), Egy különleges nap, Altona foglyai, Nápoly aranya, Házasság olasz módra, La Mancha lovagja, Napraforgók, Az utazás (bár a film maga nem jó), Szókimondó asszonyság, Tegnap, ma, holnap, Vágy a szilfák alatt.  Ez lenne a rövidített lista....

A szerinted vonagló Romy Schneiderre nehéz mit mondani, de talán Sautet néhány filmje, vagy A per, A vonat, a Pokoli trió, a Piszkos kezű ártatlanok, a Halál egyenes adásban, a Sans-Souci-i járókelő más megvilágításba helyezné őt.

Kedves Gabesz 75, és a többiek!
Sok mindenben egyetértek veled! Valóban szükség volt a szépségideált megtestesítő színésznőkre, hiszen a darabokat, forgatókönyveket főként férfiak írják, és jobban eladható egy film, ha szép a főszereplő/nő. Szükség van példaképekre: pl Bardot a hatvanas években a tinik bálványa volt, utánozták az öltözködési stílusát, ahogy a nyolcvanas években Madonnáét.
Ezt valóban nem csak maga a sztár, hanem főleg a média csinálja, hogy "kábítsák" a közönséget. Ezért kerülnek a filmcsillagok közé - sajnos- szép, de gyérebb képességű emberek. Persze vannak kivételek: én is szeretem, és tehetségesnek tartom Sophia Lorent, főleg az Asszony, meg a lánya alakítása után. A maiak közül ilyen Nicole Kidman, Catherina Z. Jones, akik szépségük, (trendi külsejük)  mellett tehetségesek. Alain Delon egyéblént nem minden filmjében untat- érdekes, jobban szeretem az "öreg" Delon-t, mint fiatalon, szerintem egyre sármosabb, kedvesebb. Talán azért nem tetszett a Medence, mert kicsit sablonosnak éreztem a sztorit. ( szerelmi háromszög a végzet asszonya körül, apagyilkosság, stb)Valószínűleg 69-ben nagyon merész, és izgalmas film lehetett a kor két sztárjával, de mai szemmel kicsit porosnak találtam. Nem mondom, volt benne pár jó ( bár kevés) színészi mozdulat: pl. mikor a film végén a két főszerplő egymás szemébe néz...
Egyébként  szeretem az ilyen (kissé lassúbb, gondolkozásra késztető) pszichokrimiket,: az egyk kedvencem Atom Egoyan: Felicia utazása c. film. Alaposan leszólta a kritika, a közönség, engem mégis megragadott. Az Országúton is hasonló műfaj, nem harsány, szinte alig van cselekménye, mégis...
Különben Giulietta Masínáról van negatív véleményem is: sajnos a kezdeti sikerei után nem tudta jól eladni magát! A Műselyemlány (1960 francia, Duviver) film után öt évig (!) nem forgatott, utána jött a Júlia és a szellemek, aztán leállt! (a Ginger és Fred-ig). Ugyan néha forgatott egy-egy nem jelentős filmet, ahol mellékszereplő volt, és két TV sorozatot, de ez tőle kevés. Olvastam egy interjúban, hogy így nyilatkozott: "Noha rengeteg szerepet kínálnak fel,  csak azt vállalom el, ami igazán tetszik. Amíg nem kínálnak színvonalas, nekem való szerepet, inkább nem vállalom el csak azért, hogy forgalomba legyen a nevem" Szerintem itt rontotta el!
Persze, hogy egy idő után a rendezők, és a közönség is hanyagolni kezdte. Az is csak egy kifogás- szerintem, - hogy erre a nem hétköznapi, különleges karakterére nincs szerep.
Akkor hogy lehet, hogy Barbra Streisand, vagy Glenn Close alkatára volt szerep?
Középkorú, és idős női szerepek szép számmal vannak, ha talán nem is annyi, és csillogó, mint a fiataloknak, pláne egy ilyen világsztárnak!
Eléggé haragszom rá emiatt, mert igen kevés filmje van, egy kicsit úgy érzem cserben hagyta a rajongóit, akár hogy is, azért színésznő valaki, hogy forgasson, szerepeljen! Milyen szimpla például Jennifer Lopez (bocs. a rajongóitól), mégis sorra gyártja a rossz, közepes, és jó filmjeit - mert jól menedzseli magát!
Talán ezért is alakult ki Masináról a vélemény egyeseknél, hogy Fellini csinált belőle sztárt, nem több egy rendező-feleségnél!
Még szerencse, hogy  ránk maratak olyan filmjei, alakításai, amik kárpótolnak minket! Az Országúton felér száz másik filmmel , a Cabiria szintúgy! Ezárt maradtam a fentiek ellenére rajongója, és hatalmas tisztelője!

ui: félreérthető az oldal tetején Juliet, és Roszkutyus párbeszéde, most sem tudom, a Cabiriára, vagy a Szomszéd szeretőre értette, hogy feljthető..
Ha tévesen hülyeséget válaszoltam, bocs, de legalább  nyitottam egy témát, és az oldal tovább csurog!

Köszi!

Na tessék, én is elírtam a művésznő nevét: nem Gilietta, hanem Giulietta...

Kedves Gilietta rajongó!

Távol álljon tőlem, hogy lekicsinyeljem Masinát mint nőt vagy mint színésznőt, hiszen valóban kiemelkedő egyéniség volt. Úgy gondolom azonban Masina – mint ahogyan mondjuk Streisand is – be volt skatulyázva, csak éppen neki(k) nem a "szexbomba" volt a skatulyája. Magam részéről egyáltalán nem bánom, hogy a filmvásznon jelen vannak olyan színésznők is, akik elsősorban szépségüket kamatoztatják, hiszen számos filmszerepben gyakran arra van szükség. Azt hiszem, Lollobrigida vagy mondjuk Raquel Welch esetleg szerényebb színészi kvalitásai ellenére is hatásosak voltak a vásznon. Bizonyíték erre, hogy még több évtized után is emlékezünk rájuk, emlegetjük őket. Pedig mostanság nem is nagyon filmeznek, öregecskék is, tehát a média számára sem ők a legideálisabb alanyok. Valószínűleg azért emlékezünk rájuk, mert jól tudták kamatoztatni szépségüket, s előnyös megjelenésük egyéniséggel párosult, ami "lejött" a vászonról. Loren külön kategória, mert ő szerintem egyértelműen kiváló színésznő is egyben, elég csak De Sica filmjeire vagy Scola EGY KÜLÖNLEGES NAP (1977) című drámájára utalni.

Masina esetében vitathatatlan tehetsége ellenére sem szabad megfeledkezni Felliniről, hiszen legemlékezetesebb szerepeit tőle kapta. Hány színésznő mögött állt vajon egy Fellini? Meg tudjuk-e ítélni reálisan, hogy ki lehetett volna még nagy színésznő, mikor sokan a LEHETŐSÉGET se kapják meg képességeik megcsillogtatására? A filmszínészek esetében azt sem szabad elfelejteni, hogy mennyire kiszolgáltatottak, hiszen általában a rendezőn múlik, hogy mi az, amit egy színészi alakításból a néző láthat. Hány színész panaszkodott arra, hogy egy-egy filmből a legjobb jelenetei a vágószobában végezték!

A MEDENCE azért igen figyelemre méltó alkotás (szerintem), mert éppen hogy nem harsány, nem szájbarágós, hanem odafigyelésre, gondolkodásra készteti a nézőt, akinek magától kell összeraknia a mozaikokat, megértenie, hogy a szereplők között milyen viszonyok voltak régen és most, mi áll tetteik hátterében. Van, aki nem szereti az effajta mozit: én igen. Rengeteg sztár van, akinek nagyobb a híre, mint a tehetsége. Akár a felsoroltak között is. De el kell fogadni, hogy a film jó ideje elsősorban üzlet, s kevésbé művészet. A színész akkor számíthat újabb szerepekre, ha neve benne van a köztudatban. S ehhez évi 1-2 film kevés, kellenek a pletykák, az intimitások, a körítés. Van, aki maga szállítja a híreket a médiának, van, akiről gyártják. Karády, Monroe és Bardot szerintem azért voltak egykoron oly népszerűek, mert korukat megelőző nőtípust képviseltek, divatot teremtettek, s ez kicsit független művészi kvalitásaiktól. Én egyikükért se rajongok különösebben, de elvitatni se akarom, amit elértek, amit tudtak és jól csináltak. Az elismert sztárok között sok olyan van, akik annyira nekem sem kedvenceim. Én például modorosnak találom egy ideje Dustin Hoffmannt és Al Pacinót is, bár közkeletű felfogás szerint ők mindig kiváló színészzsenik. Belmondót én is kedvelem, ugyanakkor nem hiszem, hogy jobb színész lenne, mint a Téged untató Alain Delon.

Na, ez se lett rövid, de senkinek nem muszáj elolvasni.

P. S.: Soraidból úgy tűnik, Juliet és Rosszkutyusz eszmecseréjét nem elég figyelmesen követted nyomon. Rosszkutyusznak nem volt negatív véleménye a Cabiriáról, csupán megírta, hogy Juliet kritikái olykor jobbak, mint maguk a filmek. Konkrét példaként pedig a SZOMSZÉD SZERETŐK-et említette.

a magam részéről nem is mennék bele elemzésbe ilyen kitűnő írások után, mindössze annyit jegyzek meg, hogy Giulietta után, most Giulietta rajongója is szimpatikussá vált számomra! :-)

Azt hiszem, félreértettél! Én csak arra a párbeszédre reagáltam, ami "Juliet" és "Rosszkutyusz" között zajlott. Én csak azt fejtettem ki, mindenkinek más az ízlése. Vannak "alapmű " filmek: a Cabiria éjszakái, a Casablanca, A medence, A nagyítás, A hetedik pecsét, stb. Vannak tehetségesnek kikiáltott szupersztárok.
Ezek közül - ahogy már írtam, mindenki megtalálja a kedvére valót. Az sem jelent ízlésficamot, ha valaki e filmek közül ki nem állhatja valamelyiket, vagy megmagyarázhatatlan okból valamelyik színész távol áll tőle.
Én Romy S. nevét találomra írtam, de írhattam volna Leonardo Di Caprio, Brigitte Bardot, Karády Katalin, vagy Dobó Kata nevét. Ezek közül mindegyik gyönyörűnek, ( jóképűnek)és tehetségesnek van kikiáltva, ennek ellenére engem- SZEMÉLY SZERINT - nem ragadtak meg, olyan okból, amire nem tudom a választ.
Úgyhogy megértem "Rosszkutyusz" negatív kritikáját, pedig nekem a Cabíria a kedvenc filmem!
Eszembe sem jutott Masinát, és Schneidert összehasonlítani,  mégkevésbé a Medence főszerepéhez ajánlani, viccnek is rossz!!!
Eszembe sincs "felhánytorgatni" a Romy S. rajongók ízlését, hiszen elismerem, igazi szépség, és kellem volt, csak valahogy a filmjei -  NEKEM nem jöttek be.
Mig mások tövig rágják akörmüket a Medence történetén, én lezsibbadtam, olyan lassú, vontatott volt - számomra. Van egy (nagyon intelligens, és művelt) ismerősöm, aki az Országútont nem állhatta, mert szerinte rémesen nyomasztó, és lehangoló. Én elfogadom a véleményét, pedig ez a második kedvenc filmem, és eszemben sem volt megbántódni  a rossz kritika miatt.
"A szép az, mi érdek nélkül tetszik"- egy filozófus gondolata, azt hiszem Cant-é.
Mélyen egyetértek ezzel a gondolattal.
A színész/nők be vannak skatutyázva. A pályájuk eleján eldöntik ők maguk, esetleg a menedzserük, dizájnerük, hogy milyen irányban mozogjanak. Így lett Marylin Monroe, Bardot, Goldie Hawn szőke cicababa, Sophia Loren, Lollobrigida,
Angelina Jolie a "végzet asszonya. Aztán vannak a "csúnyák", a "bányarémek":
Mr. Bean, Bakó Márta, a Macskajaj főszereplői, stb.
Vannak érdekes, és izgalmas színész/nők, akik nem felelnek meg igazán a MÉDIA és a KÖZIZLÉS által kreált szépségideálnak: Masina, Barbra Streisand, Lisa Minelli, Belmondo, Dustin Hoffman, Kern András  stb.mégis mennyire lehet őket imádni ( legalább is én imádom őket).
Plasztikai műtéttel- ha a színésznő úgy kívánja,- még a "bányarém" - ből is lehet dögös szexbombát kreálni - ez csak elhatározás kérdése a sztároknál.
Semmiség lett volna Giulietta Masinából dögös szőkeséget csinálni.- nagyon jó volt az alakja, talán az arcán lehetett volna korrigálni pár dolgot- hogy megfeleljen a sablon műanyag ideálnak: pl lehetett volna az ajkába kollagént fecskendezni, később felvarratni az arcát - stb. Sokan Gelsominával azonosítják. Kevesen láttak róla sztárfotót-nekem többszáz is van róla- legtöbb fotón szexis, nagyon nőies, dekoratív, igazi díva! Kár, hogy nem tudok most felrakni belőlük, mert ezen az oldalon nem lehet! Akkor be tudnám bizonyítani, hogy igenis GYÖNYÖRŰ tudott lenni, mikor a csavargós gönceit estélyire váltotta!
Sokan azért talják furcsának, nem túl szépnek, mert a szerepeiből ez adódott: hogy festett volna Gelsomina bikiniben, vérvörös ajkakkal, oroszlánsörénnyel?
Cabiriából lehettett volna második Monroe-t csinálni- neccharisnya, tűsarkú, dögös pózok, meztelenkedés, stb.
De ezek a szerepek nem erről szóltak! Masina női Chaplin volt, a kisembert, az átlag lúzert alakította. Megfigyeltem, Fellini kicsit mindíg csúnyította: Gelsomina fiús, groteszk kis figura, Cabiria szakadt kis "csöves", boka zokniban flangál a neccharisnya helyett- hogy aranyosabb, megindítóbb, édesebb legyen! Ha bombanő lenne Cabiria, birtos több férfirajongója lenne, így viszont egyedi, különleges, utánozhatatlan, megismételhetetlen lett a szakadt rongyaiban, a csutka-frizurájával. A Júlia és a Szellemekben meg - hiába játszott gazdag nőt- a szerep egy magát elhanyagoló, félénk, szerencsétlen háziasszonyi külsőért kiáltott.
A Ginger és Fredben már csinos volt, ám látszott, már  nem volt éppen csitri.
Neki ez volt a döntése- nem állt be az agyonplasztikázott szépségek közé- furcsa is lett volna, ha egy bölcsészdiplomás doktornő Lollobrigidával, vagy Lorennel versengene! Neki nem volt szüksége sebészkésre, szűk ruhákra, műmellekre: magával a sugárzásával, és a személyiségével, a nem egészen szabályos, de bájos,  értelmes, tüneményes arcával el tudott bűvölni MAJDNEM minden filmrajongót! Hiába volt kissé dülledt a szeme, mégis övé volt a legszebb, legemberibb, legszeretetteljesebb szempillantás!
Na, már megint reklámozom, ezért most abba is hagyom az írást!...hű de hosszú lett!

Gondolod, én a Masinánál is hamarabb elhunyt Romy Schneider rokona vagy reklámügynöke, netán materializálódott szelleme vagyok? :)

Semmi bajom Masinával, de úgy gondolom, felesleges Romy Schneiderrel összevetni. Egészen más típusú nők voltak, egészen más szerepek illettek hozzájuk. Furcsa, hogy pont A MEDENCÉ-t emlegeted, ami a főszereplők és a rendező egyik legjobb filmje. Romy szerintem messze többet produkál benne, mint vonaglás, bájvigyorgás és magamutogatás, ahogy Alain Delon is e filmben játssza egyik legérdekesebb karakterét. Ez persze csak az én meglátásom. Én nemcsak hogy nem aludtam el a filmen, hanem rendkívül izgalmasnak és érdekfeszítőnek tartottam mindazt, ami a FELSZÍN ALATT történt benne. Mellesleg jómagam minden tiszteletem ellenére se tudnám elképzelni Masinát A MEDENCÉ-ben, még fiatalon se.

A szépség fogalma? Hát én ezt se így definiálnám ("szép, ami érdek nélkül tetszik"), de ugyebár ízlések és pofonok...

Szép dolog a rajongás – én például a napokban 65 évessé lett Faye Dunawayért lobogok lassan 3 évtizede –, éppen ezért úgy gondolom, egy Masina-rajongótól nem fair dolog felhánytorgatni, hogy mások viszont Romy Schneiderért vagy akár Delonért, Brad Pittért vagy akár Somáért rajonganak. Biztos, hogy számukra meg ők a legcsodálatosabbak.

Mindaz, amit leírtam, csak az én véleményem, nem vitaindítónak szántam, nem is kell velem egyetérteni se.

De jó gyors válasz! Épp ma néztem meg a Medencét, állandóan ismétli az Európa adó. Az előbb ez a film járt az eszemben, mikor Romy S.-re céloztam. Mindenki magasztalja, a filmkritikusok, a nézők. Én meg elaludtam rajta, kimondottan lekvárzsibbasztónak éreztem  Alain Delon-t, és Schneider kisasszonyt is. Csak vonaglik, mutogatja magát, bájvigyorog...De nem ragozom tovább, mert fent már írtam, hogy "ízlések és pofonok"
A szépség fogalma: szép,ami érdek nélkül tetszik!
Nem vagyok Masina rokona, vagy reklámügynöke, sőt még a materializálódott szelleme sem, nekem semmi érdekem nem fűződik hozzá hogy egy tíz éve halott (halhatatlan) olasz színésznőt reklámozzak, (aki a dédanyám lehetne, és sohasem láttam élőben)  mégis szívesen teszem!
Számomra ő a legcsodálatosabb, másnak Brad Pitt, vagy Soma, a Mamagésa!

Valóban minden relatív. Romy Schneider szerintem figyelemre méltó drámai színésznő volt, aki sok pályatársnőjével szemben korántsem csak a szépségére alapozta a karrierjét. Tehetségét azonban semmiképpen sem legnépszerűbb filmjei, az édeskés-szentimentális SISSI-TRILÓGIA alapján kéne megítélni. Giulietta Masina valóban rendkívüli színésznő volt, nagy formátumú egyéniség, de gyönyörűnek én még akkor se mondanám, ha elfogadom azt a nők által hangoztatott közhelyet, hogy "a szépség belülről jön".

Sziasztok! Tizenkét éves koromban láttam először ezt a filmet, és teljesen elvarázsolt. Sajnos akkor még nem volt videónk, ezért nem tuttam megörökíteni. Alig vártam, hogy újra közvetítsék, de legalább öt évet kellett várni az ismétlésre.
Meglepő, de szinte mindenre emlékeztem, különösen Giulietta arcára, és a film hangulatára. Tehát nekem a Cabiria éjszakái százszázalékig bejött.
Nagyon tetszett Juliet kritikája, és filmelemzése, teljesen egyetértek vele, akár én is írhattam volna. Miért ne fejezhetné ki valaki -akár elfogult - rajongását egy film, vagy egy színész/nő iránt? Nyilvánvaló, nincs olyan film, vagy színész/nő, aki mindenkinek tetszik!
Hiába magasztalta a kritika, és a közönség - mondjuk a Matrix c. filmet, nekem mégsem tetszett.
Ugyanúgy nem értem, és csodálkozom rajta, miért rajonganak százezrek  pl. Romy Schneider-ért, számomra csak egy szimpla szép baba volt, közepes tehetséggel.
Az én szemembe Giulietta Masina gyönyörű, szexepiles, érdekes nő, sokkal inkább, mint pl. a műanyag-arcú Angelina Jolie.
Az a jó, hogy nem vagyunk egyformák, és mindenki meg tudja találni a neki való filmeket, könyveket, és színészeket!

:-)))

Lehet... Akkor tetszett a film, de most már szinte semmire sem emlékszem belőle, ez nem a legnagyobb alkotások ismérve. A kritika mindenesetre nagyon bezsongatott... Nem elég figyelmesen? Hát mi másra figyeltem volna?! 8I

Lehet, hogy nem elég figyelmesen nézted a filmet, akkor szerintem biztosan tetszett volna. :-)

:-)

Kár lenne elrontani! :-)

Mondjuk a Szomszéd szeretőknek jobb volt a kritikája, mint az eredeti mű. Szerintem csak a kritika fog fennmaradni a 22. századra.

Köszi. :-) Neked is, Gabesz. :-)