Azt hiszem, valahogyan nem jut el hozzád sem a mondanivalóm lényege. Semmi baj, ha nem érted, csak ne akarj meggyőzni valamiről, amiről már sokszor kifejtettem, mit gondolok. Én a megértésről, az udvarias hangvételről írok, a pozitív stílus fontosságát hangsúlyozom, ha te ezt nem érted meg, nincs miről beszélnünk, mert olyan, mintha más nyelven beszélnénk. Ugyanazt mondod, mint én tulajdonképpen, mert kát te sem szereted, csak seggfejséggel magyarázod azt, amit én az előbb leírtam kiséé finomabb módon.
Nem szeretném újra meg újra ismételni magam csak azért, mert nem veszed a fáradtságot, hogy elolvasd valaki másnak adott válaszomat, amiben kifejtem, miért nem helytálló az, amit te is mondasz. Én már milliószor elmondtam, miért egyedülállóan nagy zeneszerző John Williams. De továbbmegyek, és kérlek, figyelj, mert ez sokkal fontosabb az én magányvéleményemnél: Nálam sokkal nagyobb, sokkal tehetségesebb emberek világszerte tették, és teszik ezt meg. Zeneszerzők, karmesterek, zenekritikusok, írók, rendezők, filozófusok, és még sorolhatnám. Ők mind úgy gondolják, John Williams egy zseni. Amikor én nem kedvelek valakit, nem kezdem el ész nélkül válogatott módon sértésekkel bombázni, pláne nem egy nyilvános fórumon, mert él bennem egy olyan fokú empátia, mely visszatart mások érzéseinek megsértésétől. Akkor is, ha nekem van igazam, és akkor is, ha nincs (utóbbi eset még eggyel több ok a hallgatásra)
Nem akarom felsorolni azokat a méltán világhírű embereket, akik messzemenőkig elismerik John Williams értékeit, és zeneszerzői kvalitásának nagyságát. Az olyanok, mint ká, úgyis figyelmen kívül hagyják mindezt, mert számukra nem létezik más, csak az általuk kreált, (többnyire) valótlan, mérhetetlen arroganciából születő álönbizalomból fakadó mindentudás, ami kizár mindent, amit más gondol valamiről. Ez a legveszélyesebb tulajdonság, mert senki sem tévedhetetlen, és ezeket a súlyos kijelentéseket nem tudjuk megváltoztatni. Ha pedig rossz döntéseket hozunk, végül általuk mi is eltűnünk. Csak a legbutább ember képes valamit messzemenőkig elutasítani, és az abban hívőket ostobáknak bélyegezni, cska azért, mert ő maga ezer és ezer példát képes felhozni arra, az a valami miért nem jó.
Az ilyen hozzászólások olvasása nagyon elszomorít engem, aki igyekszem csupa jót, embertársaim életének jobbítására szolgáló dolgot cselekedni. Ilyenkor már-már úgy érzem, nem érdemlik meg, hogy jót kapjanak. De tudom, sok olyan is van itt (többek között), aki igenis hisz a más véleményének, gondolatának, meggyőződésének, vagy csak ízlésének tiszteletében, és nem akarja mindenáron erőszakosan, sértőn, durván bebizonyítania igazát, és a másik ember tévedését. Talán túl hosszan válaszoltam, ám engem és kát, és minden hozzá hasonlót örökre megkülönböztet az a tulajdonság, hogy én egy eszmében, egy emberben, vagy egy dologban úgy hiszek, hogy közben nem tiprom sárba az összes többi eszmét, embert vagy dolgot.