Miért is ezek a kedvenceim? Íme: (Figyelem, a szövegben SPOILER-ek is vannak!)
1., The Lord of The Rings Trilogy (Howard Shore)
Howard Shore remekül eltalálta a film alaphangulatát zenéjével, különösen jól hallható, mennyire el tudta különíteni a hobbitok, tündék, stb. témáit egymástól. A három film közül számomra a legszebb zenei rész akkor van, amikor a Király Visszatér-ben meggyújtják a jelzőtüzeket.
2., Star Wars - Return of The Jedi (John Williams)
Mindenki ismeri. Engem a film végén, az ünneplés alatt hallható zene fogott meg, mely sokkal kifejezőbb lett az új verzióhoz, mint az eredeti volt.
3., Indiana Jones and The Last Crusade (John Williams)
Williams kitett magáért. Bár az eredeti két téma itt is megvan, mégis szebbnek tartom a fiatal és idősebb Jones közötti bizalmasabb zenei téma kidolgozását. Itt a kedvenc részeim: Denholm Elliott ikonokat néz Jones házában, ill. az a rész, amikor a fiatal Jones átszeli az Atlanti-óceánt.
4., The Magnificent Seven (Elmer Bernstein)
A hét mesterlövész zenéje nagyon sokat hozzátesz ahhoz, hogy még pergősebb legyen a film, de ahol kell, belassít. Olyan zenei motívumok vannak a filmben, melyek egy westernfilm igazi sava-borsát adják - kivéve persze Morriconét, de az ő westerntémái más atmoszférájú, szinte kizárólag lélektani drámával nyakonöntött filmekhez vannak csinálva.
5., The Towering Inferno (John Williams)
Kedvenc filmem, bár nem a kedvenc filmzeném. Williams hihetetlenül jól eltalálta a gigászi méretű Üvegtorony-témáját, de a drámai részeket is szépen, kellő odafigyeléssel oldotta meg, így remek lett összességében. A tűz elől menekülő emberek kálváriáját szépen felerősíti a zeneszerző drámai játéka. Kedvenc részem, amikor Steve McQueen-t helikopterrel viszik fel a lángoló felhőkarcoló tetejére, s felülről - még a levegőből - szemléli az égő toronyházat.
6., Conan The Destroyer (Basil Poledouris)
Poledouris egyik legjobbja. A vad barbárra jellemző motívumok nagyon visszafogottak - nem úgy, mint az első résznél -, de ettől eltekintve egy igazi utazásra invitál minket a zeneszerző. Különösen szép az a jelenetsor, melynél Conan bemegy a tükörterembe, egy mágikus üvegfal miatt csapdába esik, s Toth-Amon megtámadja. De az is kiemelten jó lett, amikor Conan és a többiek a piacon át bemennek a palotába - igazi, jó kis vásári zene szól alatta.
7., Twin Peaks (Angelo Badalamenti)
Badalamenti mesterműve. A drámai hangulatot oly mértékben képes fokozni vele és kiemelni, hogy az már zavarba ejtő. A félelmetesebb részeknél is jól festi alá a környezetet, szerencsére a filmnél a látványtervezők és a vágók is maradandót alkottak.
8., Wuthering Heights (Ryuichi Sakamoto)
Ennél az újabb, Ralph Fiennes-féle változatra gondolok. Ryuichi Sakamoto brilliáns hangulatot varázsolt elénk e művével. Kiemelkedően szép, lenyűgöző, s rendkívül eredeti a kedvenc részemnél is, amikor Heathcliff-nek látomása van, egy angyal(?) nyújtja a kezét feléje, s beinvitálja egy szekrénybe. Ekkor Heathcliff találkozik régi, elhunyt kedvesével a part menti sziklák tetején.
9., The Thief of Baghdad (John Cameron)
John Cameron ezen munkája igen színvonalas lett. A közel-keleti hangulatot rendkívül jól eltalálta, külön-külön témái vannak Taj hercegnek, Jaudur vezérnek, a fő löketet, mondhatnám csúcspontot az jelentette számomra, amikor a herceg belép az Igazság templomába, s elindul az ösvényen. A zenei hangok, a kórus mind elhitetik az emberrel, hogy egy sötét, titokzaos helyen jár az ember. Mindezek felett Cameron szerencsére a poénos zenei motívumokat sem hanyagolta el.
10., Last of The Mohicans (Bob Summers)
Az előbb készült, Steve Forrest-féle változat fogott meg nagyon. Bob Summers szépen aláfesti a film amúgy is izgalmas történetét, egy pillanatra sem feledkezik meg a nézőről. Még az átvezető részeknél - amikor csak nagytotálban látjuk az erdőt, aztán közelebbről egy-két állatot - is szól a zene - igaz, elég játékos hangvételű, de úgy ahogy van, megfelelő. Kedvenc zenei részem a film legvégén van, amikor Sólyomszem és Chingackgook elköszönnek a többiektől, s a kamerának hátat fordítva elindulnak az erdő felé. De érdemes az utána következő végefőcímet is megnézni, mert alatta is kemelkedően szép zene szól.