John Williams páratlan munkásságával kapcsolatban szeretnék pár mondatot szólni. Nem vagyok egy nagy műértő, de hátha sikerül JJurassic Park (1993)Számomra ez az a filmzene, amely örök etalon marad JW munkásságából és minden más filmzene között. John Williams munkáira jellemző, hogy a képek nélkül is jól élvezhetők a számok és megteremtik a hangulatot, aminek segítségével visszaidéződnek a film jelenetei. Ilyen track erről az albumról pl. az Incident At Isla Nublar, amelyet hallgatva szinte halljuk, ahogy az emberek és a Velociraptor fújtat, küzdenek egymással. A szám végén pedig előkerül az a téma, amit én „Muldoon-témának” hívok, jellemzően ő van a vásznon, mikor felcsendül. A Journey To The Island a második legjobb szám a lemezen. Attól kezdve, hogy a helikopter feltűnik a képernyőn, egészen a látogatóközpontig egy az egyben ezt a majd 9 perces tracket hallhatjuk. Az „Utazás” és a Jurassic Park téma megunhatatlan, megkockáztatom, klasszikus dallamok. Amikor először tűnik fel szemünk előtt egy „élő, lélegző” dinoszaurusz, az a zenei aláfestés bravúros. A Jurassic Park Theme visszafogott, kellemes, lassú dallama csendül fel, érezzük, hogy egy csodának lehetünk tanúi. Zseniális. A 7. szám pedig... ez a Welcome To Jurassic Park, amely tétel voltaképp a film végén hallható. Ez a Nr.1 track, amit valaha is hallottam. Kellemes zongora szólóval indítunk, természetesen a JP Theme-t hallhatjuk. S közben szép lassan kapcsolódik be a többi hangszer, a végére pedig már az egész zenekar beszáll. Gyönyörű. Tényleg nem tudom szebb jelzőkkel illetni, de ez az a tétel, no meg a Journey, amit egy az egyben képes vagyok bárhol, bármikor felidézni, szinte a dobhártyámba kódolták a dallamokat. Ebben a tételben is felcsendül a dallam, amelyet a szigetre érkezéskor hallhattunk, tehát egybe foglalja a film főbb zenei motívumait, visszaidézve az egész filmet. De itt még nem ér véget az album, a My Friend, the Brachiosaurus is kellemes muzsika, ugyanakkor a cím megtévesztő, mivel valójában a beteg Triceratops jeleneténél csendül fel. Ezután jön a Dennis Steals the Embryo, ami nem nehéz kitalálni, Dennis Nedry-hez és az embriók ellopásához köthető, botfülű vagyok, így még mindig nem tudom mi az a dobra (?) emlékeztető hangszer ami az egész szám alapjában hallható, de a sunyiságot, a veszélyt jelképezi, jelzem sikeresen. A 14. s 15. szám a veszélyt, a Velociraptorokkal való összetűzéseket hivatottak aláfesteni, szinte hallani őket, ahogy parancsba adják a támadást. S a T-Rex Rescue & Finale vége felé embereink szinte már elvesztek, érezzük, hogy a raptorok kerültek fölénybe, s amikor már minden elveszni látszik, megjelenik a Tyrannosaurus rex s megmenti hőseinket. A End Credits címet viselő track megint csalóka, mert a Utazás dallamait hallhatjuk és csak a szám vége felé csendül fel a JP téma zongora kíséretében, de ez valamivel gyorsabb és kicsit más hangzásúbb, mint ami végül a film végére került (az amit a 7. szám elején hallhatunk). Ha nem is időrendben, ez a két téma úgy mond elbúcsúzik a hallgatótól, lezárja a lemezt. Persze ha nem kezdődik minden előlről :)Ez az a OST, ami elejétől a végéig leköt, elvarázsol, tudom, hogy melyik dallam mikor, hol, milyen körülmények között csendül fel. A Jurassic Park zenéje legalább annyira elválaszthatatlan a filmtől, mint a T-rex csontvázas logó. Remélem egyszer megélem, hogy élőben hallhassam e dallamokat, lehetőleg a maestro közreműködésével.
