Nézd, én sose tagadtam, hogy önző dög vagyok, és számomra az a fontos, hogy NEKEM jól menjen. Ez részemről azonban nem azt jelenti, hogy annak tapsolok és arra szavazok, aki személy szerint engem megken, zsíros állás(ok)ba nyom stb., hanem annak, aki biztosítja, hogy az egyáltalán nem túl magas fizetésem ma érjen ugyanannyit, mint tegnap. (Mielőtt szóba hozod: magáncégnél dolgozom, tehát nem a baloldalt hibáztatom, hogy ennyi a fizetésem, de abban ők sem teljesen vétlenek, hogy 42 évesen nincs is túl sok esélyem jobb helyet találni.) Ha ez mohóság, az önös érdekek előtérbe helyezése a Haza érdekei előtt, ám legyen. Egyetértenék én Veled egyébként sok mindenben, csak az a baj, hogy eddig tőlem (és nálamnál idősebb családtagjaimtól) inkább csak elvettek, jóval kevesebb volt, amit adtak. Csak egy személyes példa: néhai nagyanyám az átkos Horthy-időkben még megtehette, hogy lakást és házat vett apámnak, pedig nem voltak nagy emberek a férjével. A lakást aztán államosították, a házat pedig apám 56-os tevékenysége miatt elvették tőle. A ma már több tízmilliót érő ingatlanért a kárpótlások idején, a börtönben töltött éveket is beszámítva (amiért rehabilitálták, sőt ki is tüntették: kapott egy plecsnit, s egy meleg baráti kézfogást!) apám kapott egymillió 200 ezer Ft kártérítést kárpótlási jegyekben. Sosem vetett fel minket a pénz, nem tudtunk ügyeskedni a jegyekkel, szinte azonnal pénzzé kellett tennünk, s még örülhettünk, hogy sikerült a 72%-os vásárlási értéket megcsípnünk. Az összeg nagy részéből apám újra megvehette azt a lakást, ami valaha egyszer már az övé volt, csak a társbérlet közben jócskán lelakta. S hála Gyurcsány úrnak, nem kizárt, hogy hamarosan e kétszer megvett lakás után is majd fizethetünk megint. Ugye azért kezded érteni, miért nem lobogok annyira a baloldalért, s miért nem hiszem azt, hogy a mai baloldal sokkal magasabb nívón állna, mint az évtizedekkel korábbi? Tudom, ez csak személyes példa, de hát én jobb szeretek a magam (és családom) nevében beszélni, nem másokkal példálózni. Oké, én még megcsíptem az ingyenes oktatást (felső szinten is), bár ez sem volt egyszerű eset, mert mint politikai elítélt gyermeke, sem az én, se a testvéreim főiskolai-egyetemi felvételijét nem támogatta a rendszer, csak abban az esetben, ha apám bocsánatot kér a forradalomban való részvételéért. No de nem ez a lényeg, hanem az, hogy csupán azért, mert én már túlvagyok az iskolás koron, még nem következik, hogy szarok pl. a tandíjra, mert engem már nem érint, s mivel nincsenek gyerekeim, őket se. Tényleg örülnöm kéne annak, hogy az oktatás, a továbbtanulás megint a pénzesek privilégiuma lesz? S ami a társadalmi igazságosságot illeti: hát ehhez már tényleg nem ártana közelebb kerülni, de meggyőződésem, hogy Gyurcsány úr és sleppje (nota bene, más politikai pártok elitje is!) azért klasszisokkal jobb nívón fogja átvészelni a megszorításokat, mint én és sok tízezer (szándékosan nem írok többet, nem akarok számokkal dobálózni) honfitársam. Az azért nem mindegy, hogy az ember bőven a létminimum fölötti, százezres (milliós?) nagyságrendű fizetésből "szorít meg", vagy a minimálbért alig meghaladó jövedelemből. Rá kéne már végre döbbenni arra, hogy az emberek nem csekély részétől már nincs mit elvenni, nem lehet jobban húzni a nadrágszíjat, mert megdöglik az, akin a nadrág van! Ragozhatnám még, de inkább a filmes cikkeimet írnám, az jobban érdekel. Meglátásom egyébként az, hogy valamiért ezen a fórumon sokan hiszik azt, hogy Gyurcsánynál jobb még az MSZP-ből se jöhet, ő a haza megmentője, s amit ő tud, azt más nem tudná ugyanúgy, vagy még jobban. Rejtély számomra, hogy Gyurcsány úr eddigi tevékenysége miért táplálja ezt az illúziót.