„Szerintem teljesen rendben van Juliet írása, de aki minősíti őt, az vehetné a fáradságot és gúnyolódás helyett érvekkel is előjöhetne. Ha őt nem is, de engem mindenképp érdekelne.”
Ez rám is vonatkozik, úgyhogy reagálok. Természetesen igen hosszan érvelhetnék az írás számos állítása ellen, de őszintén szólva egyáltalán nem látom értelmét. Nézzük csak, mi van benne: mai erkölcsi fertő; eldurvult a világ; árvíz, amelyből Özönvíz lesz; agymosás; az amerikaiak hülyék; az emberi lélek; a vallás kellene, hogy utat mutasson nekünk, valami kiutat ebből a zsákutcából, amibe belekerültünk; cenzúra után vágyódás („ami alatta van, azt nem szabad beengedni”)… anyám, borogass! „Kicsit filozofikus lettem” – aha! Ennyi bombasztikus közhelyet, tartalmatlan szóvirágot, vagy egyenesen butaságot ritkán olvasni együtt; a szarkazmus (vagy épp a gúnyolódás) teljesen adekvát reakció erre a Gyimóthy Gézát megszégyenítő szónoklatra. Te is röhögnél rajta, ha nem Juliet írta volna!
A palettán lévő közelségről: Így ír K-ról Juliet: „nem hagyhattam szó nélkül, mert igazságtalannak éreztem a vádakat.” „. Igen, lehet, hogy néha durván fogalmazol, de még ezt is el tudom fogadni, senki nem tudhatja, éppen milyen lelkiállapotban írsz be valamit a fórumra, és megértem, hogy ez a mai erkölcsi fertő felbosszant és elszomorít.„ Vagyis K nem más, mint az erkölcs kissé heves vérmérsékletű magányos harcosa? Milyen vádakat is szoktunk megfogalmazni ellene? Hogy gyűlölködő, szélsőséges, fasiszta? Azt sulykolnánk, hogy „igazából csupán kétféle embertípus létezik, aki velünk van, meg aki ellenünk.[?] Akit pedig mi nem szeretünk, annak minden gondolata beteges és rossz.” Tényleg erről lenne szó? Nézzük csak az elmúlt hét termését: K mások (sokszor csak vélt) politikai meggyőződése ürügyén olyan kifejezéseket használ, mint a beteg társadalom, apukákat, anyukákat, géneket emleget, egy másik listájában pedig (2006-ban!) leírja, hogy „öntelt és degenerált nép” – az, hogy Spielberg miatt pusztulnak a cápák, szimplán ökörség, ez azonban aljasság. Hogyan tudja bebizonyítani, hogy nem fasiszta, aki ilyesmiket ír? Talán úgy, hogy gyűlölködőknek az ezt kifogásolókat, véleménydiktatúráról ír, holott a legundorítóbb sértésekkel illet mindenkit, aki nem ért egyet vele, de aki benyalja a szövegeit annak „tiszta, okos és érzékeny egyéniséget” tulajdonít. Szerintem önmérsékletről tesz tanúságot, aki erre csak gúnyolódással válaszol, nem pedig gyűlöletről. „De mindegy, aki gyűlölködni akar, az úgyis gyűlölködik, most már én is ezt mondom.” – mondja a filozófus.
No, hát szerintem ezért nincs „teljesen rendben […] Juliet írása”