Angol új hullám filmjeit DVD-re!

Szia Wrack!

Hát igen, a NAGYÍTÁS! Emlékszem, gyerekként láttam késő este a tévében, s valami olyasmit gondoltam róla akkor, hogy "mi ez az unalmas szar?" Aztán évek múlva újra megnéztem, s nagyszerűnek találtam, akárcsak a sokak szerint nagyon vontatott VÖRÖS SIVATAG-ot. Most végre begyűjtöttem a FOGLALKOZÁSA: RIPORTER-t is Antonionitól, de alig várom már, hogy más is megjelenjen tőle. Érdekes viszont, hogy utolsó filmjei, kb. AZ OBERWALDI TITOK-tól már nem tetszettek különösebben. (Az ERÓSZ-t nem láttam.)
Én azért szeretem olvasni mások ajánlóit és a jobb filmkritikákat, mert ötleteket kapok arra, mire is figyeljek, hogyan próbáljak megközelíteni egy-egy nehezebb művet. Kicsit olyan ez, mint az olvasástanulás az iskolában: ott is mindig egy-egy megfigyelési szempontot ad a tanító a gyereknek, amin elindulva, amin keresztül értelmezni tudják az egészet. Filmek esetében meggyőződésem, hogyha az ember elkapja egy-egy történet ritmusát, a látszólag lassúbb tempójú filmek sem lesznek unalmasak. Ugyanakkor egy mozgalmas sztori is halálosan unalmas tud lenni, ha az ember nem tud ráhangolódni a cselekményre, az atmoszférára.

"Fassabinder" (ejtsd: Faszabinder?): Tetszik ez a szójáték...:))

Szegény az utóbbi közel negyedszázadban szemetet se tudott gyártani, mert már 1982 óta halott, szóval ez a "mostanában" kicsit tág fogalomnak tűnik.

Abban egyetértünk, hogy kéne filmesztétikát oktatni, hiszen bármilyen viccesen hangzik is, a műélvezetet meg kell tanulni, legyen szó képzőművészetről, irodalomról, filmről, zenéről. Abban viszont ZS barátommal értek egyet, hogy mindezt nem több évtizedes, elavult szemlélettel kéne csinálni. A realitásokból kell kiindulni, és nem lehet rögtön mondjuk Godard-ral indítani, még ha esetleg hozzá is szeretnénk valahogy eljutni. (Én nem annyira, valahogy sosem vonzottak a filmjei.) Tudomásul kell venni, hogy a közönséget nem lehet leváltani, s nem lehet úgy filmet csinálni, mint 20-30-40-50 éve. Azóta a televízió mellé a műholdas adások, a videó és DVD is felzárkózott a film (a mozi!) vetélytársának, s e kihívásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ozon, Almodóvar, Ken Russell, Marco Ferreri stb. nem attól jók, mert művészfilmnek reklámozzák munkáikat (már amelyiküknek még módjában áll ezt megtenni), hanem azért, mert érdekes az, amit csinálnak. Nem mindig jó, nem mindig tökéletes, de nem elvesztegetett idő a filmjeiket nézni. Tarantinót én nem kedvelem annyira, számomra úgy mond keveset, hogy közben elképesztően sokat dumálnak a filmjeiben, de valahol mégis a kor lenyomata is az, amit csinál. Engem nem vonz igazán, kicsit koppintásnak tartom, kicsit üres bűvészkedésnek, de nem csinálja rosszul. Nem hiszem, hogy Almodóvart kéne hibáztatni azért, mert itthon nem adnak ki Orson Wellest, ahogyan úgy gondolom, egy bizonyos színvonal fölött felesleges összeméricskélni a művészeket. Bergman jobb-e vagy Kuroszava? Tarkovszkij vagy Robert Bresson? Antonioni vagy Fellini? Godard vagy Truffaut? Tök felesleges, értelmetlen szembeállítások.

Én személy szerint sajnálom, hogy ilyen egyoldalú a filmkínálat mozikban, tévékben és DVD-n az amerikaiak és a kommersz javára (már az Európa csatornán se ritkaság az amerikai film!), de ez van: már nem az államilag támogatott kultúrpolitika éveit éljük, ma a pénz diktál, s ezek a művek eladhatók. Ha nem lesz rájuk igény, akkor jön helyettük más. Mint itt-ott olvasni, már Hollywoodban sem minden fenékig tejfel, már nem tuti siker minden, amit annak szánnak, és amiről azt gondolnánk. Azért mert a könyvesstandokon Stephen King, Clive Barker, Leslie L. Lawrence meg más bestsellerírók művei sorakoznak, az érdeklődő még találhat Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Balzacot, Thomas Mannt, ha nagyon akar. És persze lehet igét is hirdetni, népszerűsíteni a magunk kedvenceit abban a reményben, hogy sikerül felkelteni mások érdeklődését is. Persze nem mindig járunk sikerrel: az Xpress és a DVD Extra például kevesebb eredményt hozott számomra ezen a téren, mint amit reméltem, de ennyi sem lebecsülendő. A Wikipédia most egy új projekt: mikor először odamentem, majdnem elsírtam magam, hogy kikről nincsenek szócikkek, miközben kikről vannak már! Aztán a siránkozást félbehagytam, s úgy döntöttem, nem arra fogok várni, hogy mások írják meg azokat a cikkeket, amik engem érdekelnek, hanem megírom én! Még nagyon az elején vagyok, még csak az olaszoknál járok, de egyelőre szórakoztat a projekt: most Antonioni szócikkét csinálom, de aztán jön Ferreri, Zampa, Zeffirelli, Rossellini, De Sica, De Santis, egy jobb Fellini- és Visconti-szócikk, a színészeknél Loren, Mastroianni, Tognazzi, Sordi, Masina, Nero, Melato, Sandrelli, hogy legalább a legfontosabbak mielőbb felkerüljenek, s utána a többi ország filmesei, színészei, filmjei. Talán utópisztikus gondolat, de hátha valaki, aki ezeket a szösszeneteket elolvassa, kedvet kap arra, hogy utánanézzen e művészek ügyködésének, s kicsit más szemmel lássa utána a filmvilágot, a filmtörténetet.

Ha így érted, írd így. :)

"Egyébként meg szerintem az nem ízlés dolga, hogyha valaki a borzlomban és a szadizmusban fetreng, akkor azt ocsmánynak kell minősíteni..." Szerintem meg ez nevetséges állítás. Ha valaki filmen, regényben stb. borzalmas jeleneteket ÁBRÁZOL, attól ő maga még nem lesz szadista. Ha ez így lenne, akkor túl sok művész lenne perverz állat (rajongóikkal együtt); ha ez esztétikai szempontból döntő lenne, akkor a Pepsi-reklám lenne a világ legjobb filmje.

A Motelt nem láttam, de sikerült felkeltened az érdeklődésemet.:)

A Motel irtó messze van a  nagyon brutálistól ... ezek a jelmondatok, amikkel körbevették csak szimpla promó.

A "mostanában"-t csak Tarantino-ra értettem. Én sem vagyok hülye, tudom, hogy ki halt már meg és ki nem...
Egyébként meg szerintem az nem ízlés dolga, hogyha valaki a borzlomban és a szadizmusban fetreng, akkor azt ocsmánynak kell minősíteni... (Ld. a Motel c. film producelését azért vállalta, hogy a lehető legbrutálisabban legyen megcsinálva... mert, ahogyan ő mondta, "különben nem érdemes megcsinálni".)

----------------------
Mellesleg pl. a Mr. Bean sem jön be nekem, mégsem mondom rá, hogy elmebeteg, háborodott szadista... De ha valaki az, akkor arra ki kell mondani. Szerintem. Főleg, hogy mindenki úgy dicsőíti, mintha valami korszakalkotó csoda lenne...

"Almadovar, Francois Ozon, Claude Chabrol, Marco Ferreri, Ken Russell, Derek Jarman, Fassabinder és Tarantino is mostanában "szemetet" gyárt/gyártott... "

Jaj, Pierrot. Mi az, hogy mostanában? Ezek közül többen rég halottak!

"Éppen ez a félelmetes bennük, hogy "művészfilmek"-ként adják el a borzalmaikat. Tarantino is megcsinálta a Ponyvaregényt és a Jackie Brownt. Mindenki istenítette miatta. Azt hitte, hogy lerántja a leplet az amerikai képtelenségekről, s mindezt nagyon színvonalasan... (Persze a figyelmesebb szeműek már korábban a Négy szoba általa rendezett epizódjában megbizonyosodhattak elmebetegségéről!) És utána azt hitte (sajnos jól gondolta!), hogy bármit eladhat a nevével, mert gondolkodás nélkül megveszik és elfogadják... És nézzük meg a Kill Bill és a Motel népszerűségi indexét... Félelmetes. Szörnyű.
És elgondolkoztató."

Nem tudom, ki adja el saját filmjét művészfilmként. Ezt a kategóriát jószerivel csak a filmesztétika és a kritika használja, anélkül, hogy használható definíciót tudna adni róla.

Tarantino sosem terjesztett magáról olyasmit, amit neki tulajdonítasz, a Pulp Fiction egészségtelen intellektualizálása, túl- és félremagyarázása a kritika bűne; ettől még nagy film, de nem az a "posztmodern metafilm". A Kill Bill szerintem a legjobb és "legtarantinósabb" Tarantino-film, igazi stílubravúr, amelyen azért akadt ki a hazai kritika, mert semmit nem tudott belemagyarázni, amit ő "művészinek" tartott. Szerintem inkább ezt vették észre a "figyelmesebb szeműek", mit mondjuk Vágvölgyi B. András vagy Roger Ebert. Nem kellene elmebetegnek minősíteni valakit, mert nem tetszik Neked, amit csinál (vagy azért, mert "meglopta" Godard-t).

Fieldnek igaza van. Ugyanez a sznob nyavajgás megy már évtizedek óta, a mozi valahogy mégis túlélte. Szerintem (ez csak az én véleményem) a mozi sokkal sokszínűbb és érdekesebb annál, mint hogy állandó listázgatással, disszertációszagú minősítgetéssel, rangsorolgatással és - gyakran több évtizedes - filmesztétikai terminológiával próbáljuk megérteni! Sajnos azonban évtizedek óta pont ezt teszi a "komoly" filmkritika, és csodálkozik, hogy a közönség milyen "bunkó"!

Éppen erről van szó, ezen kéne változtatni. Filmesztétikát kéne oktatni az iskolákban (erre ne mondd azt, hogy oktatnak, mert lehet, hogy néhol próbálkoznak vele, de az édeskevés!!!)... és a közszolgálati televízióknak is igényes filmeket kéne sugározniuk... és mondjuk nem kéne egy Almadovar-kötet és DVD-kiadását támogatni állami pénzen, akkor amikor mondjuk egyetlen kötetet sem adtak ki itthon filmtörténeti jelentőségű nagyságokról... és egy Bogdanovich-féle Orson Welles-monográfia sem tudott itthon megjelenni (ugyannak a kiadónak a gondozásában!)...
De ez csak saját véleményem. és teljesen tisztában vagyok a hazai és külföldi helyzettel, egyszerűen csak azt mondom, hogy ismerjük el, hogy Almadovar, Francois Ozon, Claude Chabrol, Marco Ferreri, Ken Russell, Derek Jarman, Fassabinder és Tarantino is mostanában "szemetet" gyárt/gyártott... És ne találjunk ki rájuk mindenféle hangzatos dicshimuszokat, hogy ők azért mégis... stb. Mert nem igaz.
Éppen ez a félelmetes bennük, hogy "művészfilmek"-ként adják el a borzalmaikat. Tarantino is megcsinálta a Ponyvaregényt és a Jackie Brownt. Mindenki istenítette miatta. Azt hitte, hogy lerántja a leplet az amerikai képtelenségekről, s mindezt nagyon színvonalasan... (Persze a figyelmesebb szeműek már korábban a Négy szoba általa rendezett epizódjában megbizonyosodhattak elmebetegségéről!) És utána azt hitte (sajnos jól gondolta!), hogy bármit eladhat a nevével, mert gondolkodás nélkül megveszik és elfogadják... És nézzük meg a Kill Bill és a Motel népszerűségi indexét... Félelmetes. Szörnyű.
És elgondolkoztató.
Mert azok, akik ezeket a filmeket dicsőítik, általában a hazai kínálatban nem Jancsó Miklós filmjeit választják, hanem mondjuk Tarr Bélát! Gondolkozzunk egy picit. A hazai filmekből azért könnyebben tudnak itthon válogatni, jobban "elérhetőek"... Míg a külföldiből, főleg, noha külföldi DVD is van, de mégis az itthon elérhető filmeket, rendezőket ismerik, nézik... és azok közül válogatnak.
És ez tragédia.

---------------------------------
Fellini-ről, Pasolini-ről, Bergman-ról és Bunuel-ről lehet vitatkozni, mert ők tényleg letettek valamit az asztalra... Persze nem kell szeretni őket sem, "kötelezően"...

AZ ÉLET TRILÓGIÁJA semmivel sem középszerűbb, mint az általad emlegetett Pasolini-filmek, egyszerűen csak mások, más alkotói szándékkal, más közegben születtek. Nyilván kereskedelmi okai is vannak, hogy Magyarországon csak ezek jelentek meg: ezek Pasolini legpopulárisabb filmjei, ezeket ismeri legjobban a magyar közönség, hiszen évekig játszotta őket a Filmmúzeum. De nem szexfilmek, még akkor sem, ha a meztelenség fontos elem bennük.

Bármennyire örülnék a DISZNÓÓL hazai megjelenésének, biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül nem sokan vennék meg. Majd megszerzem külföldről, mint az OIDIPUSZ KIRÁLY-t, a TEORÉMÁ-t és a MÉDEÁ-t.

Már megint nem elég figyelmesen olvastad el, amire reagálsz. :)) Én nem azt mondtam, hogy nincsenek Ozon- és Almodóvar-filmek a mozik műsorán és a DVD megjelenések között (bár Ozont nem vitték túlzásba, és néhány fontos Almodóvar-film se jött ki még: MATADOR, KIKA, TŰSAROK, TITKOM VIRÁGA.) Én azt mondtam, bárcsak Ozon- és Almodóvar-féle filmekkel lennének tele a mozik a sok blőd "tinivígjáték" és minden technikai hókuszpókusszal teli, zömében mégis elkeserítően fantáziátlan és unalmas "szuperprodukciók" helyett. De ez csak az én véleményem, s tudom, hogy világjelenség fölött sopánkodok: külföldön se jobb a mozik filmkínálata (a DVD-ké talán igen), sőt ahogy a 60-as évekbeli Filmvilágokat olvasgatom, 4 évtizede is hasonlókon keseregtek elődeim.

Bresson, Szőts, Varda, Demy, Eustache, Rivette, Rohmer: ezeket a neveket komoly filmbarátok ismerik akkor is, ha éppen nem jelent meg tőlük semmi se DVD-n. De a mozik műsorán többé-kevésbé joggal nincsenek jelen: nem alkotnak, némelyikük már nem is él. DVD-n viszont valószínűleg keveseket érdekelnének: tudomásul kell venni, hogy ma nem ők vannak divatban. Szomorú vagy sem, ez van. Ilyenkor lenne szerepe a tévéknek, filmmúzeumoknak, filmkluboknak, az alternatív forgalmazási lehetőségeknek. Sajnos a mozgókép már régóta nem művészet elsősorban, hanem üzlet, termék, amit gyorsan és jól el kell adni. A mai fiatal nézők fogyasztják a filmeket, nem nézik: az a film, amin gondolkodni kell, amit nem értenek elsőre, az hülyeség és szar az ő szemükben. Filmesztétikai oktatásról már rég nem beszél senki, pedig régebben ez jó és megvalósítható ötletnek tűnt. De hogy idáig jutottunk arról legkevésbé Ozon, Almodóvar vagy éppen Tarantino tehet: ők legalább valami színvonalat képviselnek ebben a sivárságban. Ami filmforgalmazásunkat illeti, a renndszerváltás egyik eredménye, hogy a szovjet filmdömping után az amerikai filmdömping zúdult ránk, s ember legyen a talpán, aki a tengermély sárban néhány igazgyöngyöt talál közöttük.

A Pasolini-életmű gerince a Disznóól , A csóró, a Mamma Róma, a Máté evangéliuma és a Teoréma... nem pedig a középszerű Élet-trilógiája... De persze nyilvávaló miért ezt adták ki, mivel a szexuális töltete miatt ezt vélték jól eladhatónak...

---------------------
Megjegyzem, hogy melyik film lesz 990Ft-ért árúsítva az nem a filmet minősíti, hanem a kiadás minőségét (minősíthetetlenségét: ld. Eric Rohmer: Egy hölgy és a herceg - amelynek szinkronja olyan pocsék, hogy olyat még életemben nem pipáltam!), ill. a hamar meggazdagodás-vágy (nem fizetik ki a jogdíjakat, hanem átlopják a külföldi kiadásokat: ld. Fellini: Cabiria éjszakája)...
A másik súlyos különbség külfölddel szemben, ami nem csak a DVD-piacra, hanem a könyvpiacra is igaz, hogy a kiadók állandóan ki akarják söpörni a raktárkészleteiket... és ezért értékelnek le mindent, állandóan... és persze ez ár oda vezet, hogy eredeti áron meg sem "meri" venni az ember a kiadványokat... Holott küldföldön egy 15-20 évvel korábban megjelent könyv is megvásárolható... Nálunk már egy 3-4 évvel ezelőtti könyv beszerzése is néha problémát jelent...

Miért nincsenek tele??? Nézzél már körül... pl. a 2. Almadovar díszdoboz jött ki az összeomló hazai DVD-piacon... és a mozikban is megy az összes Tarantino, Almadovar és Ozon-film...
Miközben egy Robert Bresson, Szőts István, Ágnes Varda, Jacques Demy, Jean Eustache, Jacques Rivette vagy Eric Rohmer nevének elhangzásakor azt sem tudják itthon hogy filmrendezőről van szó...

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

"Az Egyház vezetői között nemcsak időben, tehát vertikálisan, hanem horizontálisan, szervezeten belül is van ellentét. Ezek egyoldalú idézgetése nem fair."

Azt hiszem, ezzel a Tőled származó idézettel Prohászka püspök urat és a bibliafordításokat is egy füst alatt elintézhetjük. Az olcsó keresztény panelek semmivel sem érnek többet, mint az "olcsó liberális panelek". Remélem, ezt is mindketten tudjuk.

"Amit írtál, azt egy naív ember szánandó naívságaként olvastam. Ezt is minden gyűlölködés nélkül. A butaság és a tájékozatlanság nem bűn."

Ezzel meg a Tiédet tekintem elintézettnek.

Maradjunk annyiban, hogy én továbbra is foglalkozom a "kultúrmocsokkal", Te meg a keresztényi dolgokkal, a kereszténység fogalmának sajátos értelmezése szerint. Neked a Passió, nekem a Máté evangéliuma, Neked Mel Gibson, nekem Pasolini. Mindenkinek, amit megérdemel.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Mint már korábban megírtam, már csak munkám miatt is sűrűn forgatom a Bibliát, s hozzászólásaid gyűlölködéstől fröcsögő stílusa miatt megkockáztatom, talán többet meg is értettem belőle, mint Te.

Őszintén örülök annak, hogy a keresztény hívők nem fejbólógató hülyék, de ha gyűlölködő, a másik ember iránt a legkisebb türelmet és megértést sem mutató emberekből áll a keresztény gyülekezet, akkor egyenesen büszke vagyok arra, hogy nem vagyok hívő. Csak merem remélni, hogy Prohászka püspök úr talán nagyobb keresztényi türelemmel fejti ki nézeteit a "liberális álművészetekről", bár nem ígérem, hogy olvasni is fogom őt, mert nem túl jó helyről jött az ajánlólevele.

Bármennyire meglep Téged, Pasolini filmje tulajdonképpen a Vatikán hathatós közreműködésével készült. XXIII. János pápa ugyanis 1959 novemberében kiadott egy pápai levelet, amelyben azzal bízta meg az egyháztudományokkal foglalkozó egyházi méltóságokat, hogy vegyék fel a kapcsolatot az olasz értelmiséggel (Pasolinit és a marxistákat is beleértve), hogy segítségükkel az egész társadalmat visszavezessék az Evangélium elveihez. Pasolini végig az egyházi szervek felügyelete mellett készült a filmre, s már a forgatás előtt egyértelműen kinyilvánította szándékait: "Pontról pontra követni kívánom a Máté evangéliumát, anélkül, hogy forgatókönyvvé alakítanám vagy lerövidíteném... mert semmilyen új kép vagy mondat nem érhet fel a szöveg költőiségével.... Én nem hiszem, hogy Krisztus Isten Fia, mert nem vagyok hívő, legalábbis tudatosan nem. De hiszem, hogy Krisztus isteni lény, azaz hogy benne az emberség oly magas szinten, tisztán és ideálisan nyilvánul meg, amely már túlmegy az "ember" fogalom "közönséges" jelentésén."

Az egyházi illetékes, Don Caruso semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy egy istenkáromlásért (A túró című zseniális rövidfilm miatt) elítélt művész együttműködjön egy egyházi intézménnyel. Don Andrea Carraro, a Citadella egyik bibliakutatója lett Pasolini hivatalos tanácsadója. Pasolini általa ismerkedett meg Grasso atyával, aki azt írta később Pasolininek: Az Ön személyében egy igaz embert ismertem meg, aki az élet értelmét adó értékeket keresi." Don Carraro és Grasso atya elkísérték Pasolinit a helyszínkeresésekre is. Don Caruso Pasolini forgatókönyvéről ezt írta: "Csodálatos! Megdöbbenést érzek: lehetséges, hogy ezt ugyanaz a Pasolini írta, akiről az újságok annyi rosszat írnak? Nemcsak hogy a legpontosabban követi a Szent Szöveget, nemcsak hogy jottányit se tér el a legszigorúbb etikai és dogmatikai ortodoxiától, de ráadásul különlegesen magas szintű szövegértelmezéssel szolgál." Don Caruso kisebb változtatási javaslatait Pasolini vita nélkül elfogadta.

A Pasolinit ért támadások kapcsán Don Caruso ezeket mondta: "Azoknak pedig, akik azt állítják, hogy Pasolini nemcsak hitetlen, hanem bűnös is, alázatosan azt válaszoljuk, hogy még ha ez igaz is lenne, akkor sem szolgáltatna okot rá, hogy bezárjuk előtte az ajtónkat, és megtagadjuk a kért segítséget. Jézus mindenkit szeretett, de különös odaadással fordult a vámszedők, a bűnösök, a tolvajok, sőt a legszorongatóbb erkölcsi fertőben élő szerencsétlenek felé."

Megkockáztatnám, hogy tán az egyházi méltóságok ott a Vatikánban mégiscsak értenek valamicskét a Bibliához, tehát ha ők teljes megelégedéssel fogadták ezt a filmet, nem hiszem, hogy nekünk viszont el kéne utasítanunk. A művet egyébként a velencei díszbemutatón a Nemzetközi Katolikus Filmiroda nagydíjával tüntették ki: "A szerző, akiről azt mondják, hogy nem osztja a mi hitünket, a szövegek és a jelenetek megválasztásában tiszteletről és érzékenységről tett bizonyságot. Gyönyörű filmet készített, keresztény filmet, amely mély benyomást kelt."

Tanulságos lenne végre, ha azok az emberek, az a "közösség", akik a kereszténység fedezéke mögé bújva rendre gyűlölködést szítanak, észrevennék már végre, hogy nem a középkorban élünk, vége a keresztes háborúknak, és már csak képzeletben lehet máglyára küldeni a másként gondolkodókat, akik Szophoklészt, Euripidészt, Boccacciót és Chaucert is merik GONDOLKODVA olvasni, mernek kérdezni, mernek vitatkozni, s nemcsak azt szajkózzák, amit a magukat náluk okosabbnak képzelő emberek próbálnak beléjük súlykolni.

(Köszönet Csantavéri Júliának, az idézetek fordítójának, Pasolini egyik legértőbb magyarországi filmes szakemberének)

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

"a jancsókat, passoliniket a legaljasabb módon támogató politikai sajtó tehet arról, hogy az emberek nem merik megvenni a Passiót"

Ne haragudj K, de ez az év vicce!
Ne mondja már nekem senki se, hogy a politikai sajtó olyan hatást képes rá gyakorolni, hogy az alapján dönti el DVD-n mit vesz, vagy nem vesz meg.

Különben az is ellentmond ennek, hogy moziba  a Gibson filmet ha jól tudom elég sokan megnézték, vagy nem? Ebből kifolyólag áruld el már nekem azt, ha a politikai sajtó akkora hatalommal van megáldva, hogy a DVD vásárlási "szokásainkat" manipulálja akkor a  mozizási szokásunkat miért nem tartja szintén "ellenőrzése" alatt?

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Igazad van, mea culpa, már meg is szaggattam a ruhám, és hamut szórtam a fejemre vezeklésként... :)

Egyébként nekem semmi bajom a véleménynyilvánítással. Oké, hogy valaki nem szereti, egyenesen utálja Jancsót, Pasolinit, Fellinit etc., az is oké, hogy erre az a legfőbb indoka, hogy az egyik SZDSZ-es, a másik buzi, a harmadik (Fellini) is piroslapos, csak hirtelen nem jut eszembe, miért. Az is oké, hogy ismer x mennyiségű embert, akik ezt hozzá hasonlóan gondolják. Az se zavar, hogy ezt naponta legalább egyszer megírja az Xpresszen. :)) De ne próbáljuk már ezt az egészet becsomagolni úgy, mintha itt valami komoly kulturális-művészeti-műveltségi érvekkel alátámasztott ellenvéleményről lenne szó, s nem szimpla utálatról, ellenszenvről, gyűlölködésről, amelyek egyébként máig nem értem, hogyan egyeztethetők össze egy magát kereszténynek tartó ember keresztényi nézeteivel.

"Akik Pasolini sokoldalú művészeti tevékenységét kizárólag "szenny"-nek és "mérgezési kísérlet"-nek tudják látni, azok lehet, hogy "közösség"-et alkotnak, csak éppen kevéssé valószínű, hogy műveltek, irodalomban és művészetben jártasak lennének, viszont gyanúsan sokat tudnak a kultúrmocsokról"

Azért ezt nem kellett volna! K-nak ha jól emlékszem több mint 8000db-os  a könyvtára és jössz Te itt és pofátlanul belé akarod szugerálni, hogy műveletlen. Szégyeld magad field!:)

---------------

K: komolyan annyit foglalkozol a politikával, hogy azt hiszem pályát tévesztettél és politikusnak kellett volna mened!:)   Ha az (is) lennél véletlenül akkor nem szóltam:)

Nem hiszem, hogy feltétlenül mindenbe bele kéne keverni a politikát. Engem nem érdekelnek Jancsó politikai nézetei, nem ismerem a színházi működését nemhogy statisztaként, de nézőként se, nem izgatnak az újabb filmjei, viszont korai alkotásai a magyar filmművészet legjelentősebbjei közé tartoznak. Jómagam biztos a 100 kultúrsznob között lennék, aki megvenné a korai filmjeit, bár biztos vagyok benne, hogy fogyna azokból is annyi, mint a Zeffirelli DVD-kből, vagy a Passióból, ami hegyekben áll a szupermarketekben Pasolini filmjei mellett, merthogy a jelek szerint Gibson filmje se kell senkinek... :)

"Pasolini irodalmi hamisításai"? Ha, ez a mai este dumája! Azt hiszem, a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-ból, az OIDIPUSZ KIRÁLY-ból vagy a MÉDEÁ-ból még jó darabig nem fognak az övéinél jobb filmeket csinálni, ahogy a Trilógiája óta készült Boccaccio-, Chaucer- és Ezergegyéjszaka-adaptációk is már rég feledésbe merültek. Akik Pasolini sokoldalú művészeti tevékenységét kizárólag "szenny"-nek és "mérgezési kísérlet"-nek tudják látni, azok lehet, hogy "közösség"-et alkotnak, csak éppen kevéssé valószínű, hogy műveltek, irodalomban és művészetben jártasak lennének, viszont gyanúsan sokat tudnak a kultúrmocsokról. Lehet, hogy önként dagonyáznak benne annyit?

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Félreértesz.
Tudom,hogy InterComos volt,de világmozi révén az Odeon profiljába tartozna.
Az utolsó császárt a BUFI tervezte,de végül elmaradt.Gondolom,nem érte volna meg.
A film ugyan Oscar díjías...A Neruda postása is eljutott,jogosan, egy Oscar jelölésig.
Az InterComtól én már semmit sem várok!