"Azt kellene tudni beismerni, hogy tök felesleges felhalmozni több száz/ezer címet, mert a birtoklási vágy, a tudat, hogy bármikor megnézhetem, csupán egy talmi illúzió, ami a gyakorlatban túlnyomórészt azt hozza, hogy SOHA nem nézed meg, mert mindig van új meg újabb cím.[..]"
Nagyon nagy igazságot fogalmaztál meg itt!
Én nem bánom, hogy annak idején elkezdtem a gyűjtést, de éppen mostanában realizálódott bennem is, hogy mennyire kevés filmet néztem, nézek meg a gyűjteményemből.
Gondtalan tinédzserként talán másként volna... valahogy több idő volt mindenre; de felnőttként, a munka világában, és - szerencsére - sok más hobbival, és ahogyan fogalmaztál családi, baráti programokkal... egyszerűen a házimozi csak egy kis része annak az időnek, amely még szabadidős programokra, kikapcsolódásra rendelkezésemre áll.
És főleg emiatt sem bánom, hogy anyagilag sem tehetem meg, hogy sokkal gyorsabb ütemben, sokkal nagyobb gyűjteményt halmozzak fel, mert ha nem tudom megnézni, akkor minek.
Én soha nem volta ma "kifejezetten polcnak vásároló" gyűjtő. Különleges kiadásban szinte kizárólag csak a legnagyobb kedvenceket (Star Wars, Tolkien, Harry Potter) vásároltam meg. A többi film esetében a lényeg az volt, hogy "csak" meglegyen, ha szeretném megnézni.
Egyébként a lentebb emlegetett Steam-es, és dobozos játékgyűjteményre is igaz mindez. Ott van a sok száz cím, csak éppen játszani nincssen időm vele. És a jelenlegi időbeosztás mellett kb. még 5 teljes élet kellene hozzá... :D
Ráadásul, ha az ember belegondol, hogy ezeknek a "felhalmozott" gyűjteményeknek az árából mennyi minden más kikerült volna... :)
Summa summarum: én örülök, hogy a gyűjtőszenvedélyben - kényszerűségből és egyéni döntésből - még azelőtt "húztam be a kéziféket", hogy igazán elmerültem volna benne! ;-)