Szóval az Értelem és érzelem volt az első film, amit láttam Kate-től, bő tíz évvel ezelőtt, amikor nálunk bemutatták a mozik. Előtte nem ismertem még, mivel ehhez a csodálatos filmhez (Mennyei teremtmények) akkor nem volt szerencsém.
A S&S-t tehát nem Winslet miatt néztem meg, hanem másik nagy kedvencem, Emma Thompson miatt, akitől addigra már egy sor remek filmet, alakítást kaptam, pl. Howards End - Szellem a házban, Meghalsz újra, Napok romjai, Apám nevében és természetesen az isteni Sok hűhó semmiért. Emma még a Juniorban is nagyon jó volt, mégha az a film nem is említhető egy lapon az előzőekkel. Az V. Henrik, a Carrington - A festőnő szerelmei illetve az Impromptu csak jóval később "volt meg", ám a többi felsorolt film tetszése okán az Értelem és érzelmet is látni akartam. Alan Rickmant abban az időben csak egy aktuális rosszfickó-figurának tartottam, Hugh Grant-et pedig egy bájgúnár szempillarezegtetőnek. Utóbbi véleményem változott talán legkevésbé! :-)
A filmben aztán Kate Winsletet is megismertem, és megszerettem őt a karaktere által is, amit nagyon jól játszott, és mondhatom szerelem volt első látásra! :-)
Ang Lee nevét is bevéstem a nemlétező noteszembe.
A Titanicban már kedves ismerősként köszönt vissza a vászonról, és a sokak által kritizált, a tragédiába beleszőtt szívfacsaró szerelmi szál bájos karaktereként tovább srófolta az addig sem kicsi tetszési indexét. Megjegyzem, remekül állnak neki a kosztümös szerepek IS, és nem azért, mert ő afféle "régimódi, ódivatú szépség", ahogy egyesek jellemzik, hanem azért, mert amikor belebújik egy figura bőrébe, az onnantól kezdve életre kel, és hiteles! Elhisszük, hogy ő Ophelia, hogy ő az összetört szívű kis Dashwood lány, vagy az érdekházasságra kényszerített Rose DeWitt Bukater, ő az élvhajhász márki írásaiért rajongó fiatal Madeleine, vagy hogy ő maga az írónő, a fiatal Iris Murdoch.
Az Egy makulátlan elme örök ragyogása vagy a David Gale élete már a jelenben játszódnak, (már amennyire egy Kaufman-írásról elmondható ez!) de Kate ezekben a mozikban is remekül alakít. A Makulátlan elméért immár 4. Oscar jelölését kapja, az Értelem és érzelem, a Titanic, valamint az Iris után. A David Gale élete riporternője ugyan nem nagy falat neki, ahogy az Én, Pán Péter Sylviája sem, ám ezekben a filmekben is mindent kihoz a forgatókönyv adta lehetőségekhez képest.
Julietnek köszönhetően mára bepótolhattam azokat a filmjeit, melyek korábban nem voltak hozzáférhetőek számomra, - ilyen volt a Mennyei teremtmények a Jude, vagy a Hideous Kinky és nem utolsósorban a Kenneth Branagh által rendezett Hamlet, - ezért nagy köszönet neki!!! :-)
A közelmúltban két újabb élménnyel gyarapodtam Kate Winslet által, az egyik a Románc és cigaretta volt, melyben a tüzes prostit, Tulát alakítja, és a meredek, szexuális aktus közbeni szókincse mellett megcsodálhatjuk például amint a víz alatt(!) énekel.
A másik élmény a legfrissebb, ez a Holiday című romantikus vígjáték.
Kíváncsi voltam, miképpen áll helyt Kate egy számára eddig mellőzött műfajban, és ahogy korábban sem, úgy most sem kellett csalódnom benne! Bár az alkotók talán jobban erőltették a Cameron Diaz-Jude Law féle szálat, nekem mégis szívet melengetőbb volt látni a kis angol faluból Los Angelesbe csöppent naív újságírónőnek az agg hollywoodi forgatókönyvíróval (Eli Wallach) kialakuló nem mindennapi barátságát, illetve a filmzeneszerzőt alakító Jack Black-kel való sorsközösségét. Kedves, hangulatos és szórakoztató történet.
A Little Children-nek még csak előzetesét láttam, de az alapján nagyon kíváncsi vagyok arra a filmre is, és remélem, hogy egyszer végre megszakad Kate Winslet Oscar nyeretlensége, és magasba emelheti az agyonsztárolt, és mára némiképp elkoptatott fényességű, de mindenképp rangot jelentő filmes díjat.
Úgy legyen! :-)