A rakparton

Az angliai tükrök már csak ilyen nyugalomkeltőek...

Viszont nyugodtan nézhetett a tükörbe.
Ha mindenki semmibe vette volna,ahogy írtam...

Hát ez a baj, hogy csak állítólag volt demokrácia. Egyébként meg az USA az egyik legkorruptabb állam, és a politikusok meg a maffia igazából majdhogynem azt ér el, amit akar. A lényeg, hogy kinek van pénze, onnantól bárkit megzsarolhat, kivégeztethet. Én egyáltalán nem Kazan bűnének tartom, ami történt, ő csak egy kis csavar volt a rohadó gépezetben.

Szia jevgenyij!
Igen, egyetértünk, az USA-nak egyébként sajnos nem kevés ilyen szégyenteljes időszaka van, és ami kívülről csillogónak látszik, az belül rohad. Lehet, hogy tényleg Kazan alteregója Brando figurája, ezen még nem gondolkoztam, majd megnézem mégegyszer a filmet.
Igen, olyan érdekes a szemöldöke, meg az egyik szemhéját is duzzadtra csinálták, mivel bokszolót alakít. :-) De azért még így is jóképű.

Chaplin például semmibe vette, és nem igazán lett könnyebb az élete.

Az USA-ban mindez nem mûködött volna,ha nincsenek Kazan féle besúgók.
Vagyis,ha a studiók és a "beidézettek" kivétel nélkül semmibe veszik az egészet,pillanatok alatt nevetségessé válilk és megszünik.

Mondjuk az egész alkotmányellenes is volt.

Nézd, ha a fejedhez nyomnak egy pisztolyt, vagy az életeddel, családoddal, annak egzisztenciájával, vagy bármi mással masszívan nyomást gyakorolnak rád, akkor cseszheted, hogy mi az ország berendezkedése. Demokráciában is voltak, akik könnyen beadták a derekukat, és diktatúrában is voltak, akiket semmivel sem lehetett kényszeríteni, ez szerintem nem csak ezen, nem feltétlen ezen múlt, múlik.

Szabó István egy diktatúrában csinálta,az USA-ban állítólag demokrácia volt.
Így mind az ország,mind az ő szégyene nagyobb.

Szégyenteljes korszak volt a maccarthyzmus. Vajon a fiatalabb Bush elnök hivatali idejét a "virágzó demokrácia" koraként emlegeti a "hálás" utókor? Korántsem...

Kazan minden bizonnyal kompenzált: Törökországban született görög létére "jó amerikai" akart lenni, és ezért "törzsökös bizánciként" dörgölőzött a zsarnoki hatalomhoz, megtagadva egykori baloldaliságát is. Mephisto volt ő a maga módján, de hát ez semmit sem rabol el zsenialitásából. Aggastyánként vette át az Oscart, sokan nem álltak fel tapsolni sem, és kezüket sem nyújtották. Megértem, hogy az alkotó nem választható el korától, de Kazan élete alkonyán megbánást tanúsított: "jó amerikai" akart lenni, de nagy árat fizetett érte. Magányos művészként halt meg.

"nagyon sok jó filmtől fosztott volna meg minket, ha nem teszi meg ezt a lépést"

Lehet, hogy ez őrá nézve igaz, de azokat, akiket hátrányosan érintett az ő háttérmunkája, azok talán - a számok törvénye alapján - még több jó filmet is csinálhattak volna, ha békén hagyják őket. Már sosem tudjuk meg, mi lett volna ha...
Ez persze semmit nem von le Kazan művészetéből, és én is szomorúnak, talán nem helyénvalónak tartottam, hogy egy agg öregembert megszégyenítettek az életműdíjának átvételekor, hiszen azt a filmjeiért kapta, nem pedig a sajnálatos egyéb tevékenységeiért.

Szia Juliet!

Gyorsan leírom: én sem ítélem el Kazant, ha esetleg ez jött volna le a kritikámból, sőt semmilyen jogom nincs hozzá, hogy elítéljem. Egyetértünk abban, hogy nem lehet tudni, hogy az adott szituáció kiből milyen reakciót váltott volna ki. Valószínű benne is leginkább a családja iránti aggódás munkálkodott közben.

Mindenesetre én a mai napig az USA egyik legnagyobb szégyenének tartom ezt az időszakot, amikor erőszakkal, fenyegetésekkel rá lehetett kényszeríteni embereket, hogy barátaik ismerőseik jövőjét, exisztenciáját szinte egy tollvonással elvágják. Tudom ez máshol is zajlott a világban /nem is kell olyan messzire mennünk.../ csak azért visszás a dolog, mert Amerika mindig is szeretett a demokrácia és a szabadság hazájaként tetszelegni a világ előtt! Közben meg mégsem volt az. Ami megfogott A rakparton-ban és írtam a kritikámban is az a vívódás és az útkeresés, ami Brando figuráját uralja. Ebből én egyértelműen Kazan-ra következtettem vissza: saját lelki egyensúlyának helyreállítását is szolgálhatta ez a film Brando cselekedetén keresztül bemutatva. Hiszen annak biztosan tudatában volt, hogy jónéhány család sorsáról döntött pillanatok alatt és talán vezeklésként kellett ezt a filmet leforgatnia...

A lényeg, hogy a politikai háttértől függetlenül egy igazi mestermű született A rakparton-nal. Neked is feltűnt Brando szemöldőke? Mintha kicsit olyan japános lenne, nem??? ;)))

Szia jevgenyij!
Először is: tetszett a kritikád! :-))
Egyben nem értünk egyet: bár nem vagyok annyira birtokában a háttérismereteknek, én soha nem ítéltem el Kazant ezért a tettéért. Nem tudom, pontosan hogyan történtek a dolgok, ezt talán nem is tudja senki, csak akik ebben érintve voltak, mindenesetre az biztos, hogy erre szükség volt, ha dolgozni akart Hollywoodban, és nagyon sok jó filmtől fosztott volna meg minket, ha nem teszi meg ezt a lépést. Ugyanakkor emlékszem arra az Oscar-díjkosztásra, amikor életműdíjat kapott Kazan, sokan felállva tapsoltak neki, de sokan ülve maradtak, és nem is tapsoltak, ezzel jelezve, hogy elítélik. Én Szabó Istvánt sem ítéltem el hasonló helyzetben, persze mindenkinek joga van hozzá, de azt hiszem, soha nem tudhatjuk, mi van a háttérben, kit mivel kényszerítenek mire, kit zsarolnak meg esetleg a családjával, és ezért nem ítélkezem. Nekem mondjuk egyébként is nagyon szimpatikus Kazan, és a hozzáállása a színészethez, a színházhoz, a színészekhez különösen lenyűgöző!!!
De nagyon örülök, hogy tetszett a film, nekem is nagy kedvencem, bár Brando szemöldöke kicsit furcsa benne. :-)