Örülök Helen Mirren díjának, igazán ragyogó színésznő, bár nem igazán értem, az Oscart megelőzően miért kezelte őt kicsit úgy a média, mint aki a semmiből jött volna A KIRÁLYNŐ-vel. Nyilván Forest Whitaker is megérdemelte a díjat, de ő sose volt az én emberem: folyton az az érzésem – bármikor látván az ábrázatát –, hogy ez a fickó egy percen belül elsírja magát. Martin Scorsese díja nem volt meglepetés: amikor a színpadon feltűnt Coppola, Lucas és Spielberg számomra tök egyértelművé vált, hogy azért vannak ott, hogy ők adják át a díjat új-hollywoodos kollégájuknak, Scorsesének. Kétségtelenül hatásos az ilyesmi, bár számomra kicsit megkérdőjelezi, hogy vajon tényleg nem tudja senki a győztesek nevét a borítékok kibontásáig, mikor ennyire célzatosan kérik fel a díjátadókat. Ami borzalmas volt szerintem, az a zenei produkciók általam látott részei: Celine Dion óbégatása idegesítő volt, a három összefüggő betétdal meg egyenesen ijesztő. Amolyan semmilyen nóták voltak szerintem, amelyekben az énekesek hangilag szemmel láthatóan (füllel hallhatóan) egymást kívánták túllicitálni, de inkább kiabáltak, és nem énekeltek. De ez csak az én véleményem, Megasztáron edzett füleknek lehet, hogy ez maga volt a zenei orgazmus. A magyar szakkomentátoroktól most se voltam elalélva. Oké, elhiszem, nem könnyű egy több órás élő műsort levezetni, felkészülni rá stb., de engem borzasztóan idegesített, hogy a szpíkerek még akkor se tudtak két épkézláb mondatot mondani, amikor nem az élő szöveget kellett volna fordítani. Az meg a felkészültségük hiányosságait mutatta, hogy pl. a külföldi filmekből készített rövid összeállításból csupán a végén említették meg cím szerint a MEPHISTO-t, a többiről egy szót se szóltak. Nem akarom magam fényezni, de jómagam egy kivételével mindegyik filmre azonnal ráismertem, elvégre nem akármilyen alkotásokról van szó. Különösen ciki volt, hogy az ott látható filmek egyike a Morricone-blokkban is felbukkant, de Elio Petri VIZSGÁLAT EGY MINDEN GYANÚ FELETT ÁLLÓ POLGÁR ÜGYÉBEN című alkotásának címe egyszer sem hangzott el. Úgy szintén alig hallhatunk valamit a tavalyi gála óta elhunytakról: legfeljebb csak azokról böktek ki pár közismert infót, akiről még a leghülyébb filmbarát is tudta, kicsoda: Robert Altman, Carlo Ponti.