sok igazság van abban, amit írsz. mi egy olyan társadalomban nőttünk fel, amelyben a szerzői jognak soha nem volt igazán értéke. a legtöbb emberben nem tudatosult, mások pedig bele voltak kényszerítve abba a heyzetbe, hogy a kedvenceiket illegális úton szerezzék be. nálunk nem alakult ki kultúrája a lemez- és filmgyűjtésnek: nem volt kínálat, nem volt választék.
de aztán lett. és mégis, nehéz rászokni arra, hogy fizess valamiért, melynek ingyenessége eddig magától értetődő volt a számodra. ezzel sokáig én magam is így voltam, habár mikor 4.500 ft-ot fizettem egy tékának a LEON moképes videókazettájáért, mégis baromi jól éreztem magam tőle, pedig a havi ösztöndíjam harmadát elvitte a cucc. :)
na de visszatérve a lényegre: nem csak az átlagemberben nem tudatosult a szellemi termék értéke, hanem a törvényhozók és az ítéletvégrahjatók is elnézően, legtöbbször értetlenkedve néztek erre a dologra, ezért nem volt sokáig precedens értékű ítélet szerződi jogok megsértése ügyében, és ezért olyan a média törvény, amilyen.
ugyanakkor velem és feltételezem, eme fórum látogatóival együtt létezett egy olyan réteg, amely hajlandó volt pénzt áldozni cd-re, vhs-re, dvd-re. igazából a mi hátunkon indult el a piac, eleinte egészen szépen fejlődött, de aztán több dolog történt egyszerre, pontosabban gyors, egymást követő sorrendben: megjelent az olcsó dvd, ami hirtelenjében sokkal nagyobb piacot talált magának; felcsillant a gyors meggazdagodás lehetősége, s hirtelen a piac megtelt rengeteg versenyzővel, túlkínálat alakult ki egy olyan kereslettel szemben, amely már nem azokkal az igényekkel rendelkezett, amivel a piac indulása idején (magyarán nem mi, a gyűjtők alkottuk a legnagyobb szegmenset), s szerintem a kiadók ekkor elkövettek egy nagy hibát: nem kellett volna beszállniuk ebbe a versenybe. igen, egy közgazdász most hangosan nevetne ezen a kijelentésen, mi több, a versenybe való kényszerítés valószínűleg kívülről, a stúdiók részéről jött, de a jelenlegi helyzet elkerülhető lett volna, ha a kiadók nem próbálják meg elérni az olcsó, minőséget nem, mennyiséget annál inkább képviselő dvd-k vásárlóit - pontosabban nem ugyanazokkal a termékekkel, melyekkel a gyűjtőket. ha kaptak volna rá engedélyt, ha kivitelezték volna, ha időben kipróbálták volna azt, hogy minden filmből kétféle változatot jelentessenek meg: egy lebutított, eredeti hangot, feliratot, bármiféle extrát nélkülöző változatot (jó olcsón) és a gyűjtőknek szóló, minőséget képviselő kiadványt színvonalas áron, akkor talán nem mosódott volna össze a gyűjtők és a tömegek piaca, azaz a teljes kínálat a teljes kereslettel.
de az is lehet, hogy ez a próbálkozás is hamar bedőlt volna, hisz a dvd-piac globális fellendülésével együtt szaporodtak meg a dvd-n megjelenő filmek is, melyeket aztán kivétel nélkül behoztak hozzánk, szóval még az ún. "igényes" piacon is túlkínálat alakult ki, ami automatikusan az árak lenyomásához vezetett.
ezek is olyan tényezők, melyek a jelenlegi helyzethez vezettek. a magas kalózkodási ráta a belénk ívódott hozzáállásból eredeztethető, ez ellen nem nagyon érdemes harcolni. valszeg az életszínvonal javulásával sem állna helyre a rend.
