Kicsit szkeptikus vagyok a legális letöltésekkel kapcsolatban. Természetesen elkerülhetetlenül ez a jövő. A probléma csak az, hogy hiába dübörög Amerikában a legális on-line letöltés, a szaklapok arról írnak (például az előző 3-4 Rolling Stone magazin szinte minden száma), hogy nem nő olyan mértékben a legális on-line letöltésből származó nyereség, mint amennyivel csökkennek a CD-eladások nyereségei.
Nem csak a médium változik, hanem a fogyasztói szokások is. Problémát jelent például az is, hogy az on-line letöltést választó fiatalok többsége a slágerekre koncentrál. Egy menő énekes, vagy együttes aktuális albumáról csak az éppen futó slágert töltik le 99 centért, a lemez maradék 10-12 dalával nem foglalkoznak. Volt az egyik ROlling Stone-ban konkrét példa is erre (majd ha ráérek előkeresem). A lényeg az volt, hogy hiába vezeti xy az iTunes letöltési top-listáját, az előadóhoz/kiadóhoz csak néhány százezer dollár kerül, mert csak a sláger-számot töltötték le. Ennyi pénz pedig nem elég ma ahhoz, hogy egy zenekar elkészítsen egy teljes lemezt. Korábban nagyobb eséllyel vették meg az emberek a boltban a nagylemezt, ha volt rajta egy sláger. A nagylemez 12-15 dolláros árából pedig már ki lehetett termelni a produkció költségeit.
Természetesen a független/alternatív zenészek számára pozitívumokkal is jár a változás, hiszen ha írok egy slágert, és valamilyen csoda folytán sikerül sokakkal megismertetnem, komolyabb kiadói háttér nélkül is publikálhatom a dalaimat az iTunes-szon. A baj csak az, hogy egy "mainstream" zenekarnál milliókba kerül egy-egy lemez elkészítése, bevezetése. Egy egész iparág épül a zenére, és akár tetszik, akár nem, rengeteg pénz kell ahhoz, hogy befuttassanak kiadók egy-egy csapatot, vagy énekest. A két szép szememért a Danubius sem nyomná éjjel-nappal a szerzeményem...
Tehát Amerikában is vannak még megoldatlan problémák, nálunk pedig hozzájön még a magyar-faktor: ha valami megoldható két forinttal olcsóbban, akkor azt választják a legtöbben - film, zene esetében az sem baj, ha illegálisan.
Nem akarok szkeptikus lenni, de amíg egy fájlcserélőről "ingyen" letölthetsz bármit, addig nem lesz olyan legális letöltési lehetőség Magyarországon, amit gazdaságosan működtetni lehetne. Nem véletlen, hogy idehaza csak a T-Online-nak működik ilyen szolgáltatása, hiszen saját erőforrásait használja - bármilyen más vállalkozás belerokkanna a letöltési szolgáltatáshoz szükséges háttér (sávszélesség, szerverpark) finanszírozásába, miközben az érdeklődés minimális.
Azt hiszem az index-en vagy az origo-n van egy kérdőív, amiben azt kérdezik, hogy hogyan szeretne a válaszadó a napi betevő filmjéhez jutni. Toronymagasan vezet a "letöltöm fájlcserélőről" opció, fele annyian mondják, hogy kölcsönöznek, vagy kölcsön kérnek, nagyon kevesen mondják, hogy megveszik DVD-n, vagy elmennek moziba, és csak minimális százalékuk mondja, hogy fizetne a legális letöltésért....
Alapvetően liberális szemléletű vagyok, de ebben az esetben azt gondolom, hogy az illegális tartalmak terjesztésének problémáják egy globális szabályozással kellene megoldani: egy-egy országban csak néhány igazán komoly internetszolgáltató működik, őket kötelezném a rendszerükön áthatadó tartalom ellenőrzésére, szűrésére. Ha ez világviszonylatban működne, hamar megoldódna sok probléma.
Persze a T-Online-nak (és a többi szolgáltatónak) ez nem érdeke, hiszen pont a kalóz-tartalom miatt nőtt meg ugrásszerűen az érdeklődés az internet és a nagyobb sávszélesség iránt... Természetesen azoknak az országoknak is jól jön a kalózkodás miatt fejlődő internet, akik távlati stratégiát látnak az internetes technológiában - magyarul az összes fejlett ország. Tekinthetjük tehát úgy is, hogy a szerzői jogtulajdonosok (és a termékekből élők) jelenleg civil áldozatnak tekinthetők, egy leendő "szép új világ" első mártírjaiként.
Biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül intézményesedik az internet, korlátok közé terelik a nemzetközi szabályozások, és akkor megszűnik a mai polgárháborús állapot. Akkor az internet is egy lesz a közművek között, és a csapvízzel és a villannyal együtt jön majd be minden háztartásba - erre kapcsolódik a telefonunk, a tévénk, a rádiónk, a munkaállomásunk, és már csak néhány hóbortos vesz akkor majd polcra pakolható "konzerv"-filmet, a többiek a karosszékben ülve választják majd ki, hogy éppen melyik filmet, sorozatot, műsort nézzék a négymillióból.