Jake: Teljesen megértem az álláspontodat. Nekem sem tetszik, hogy Ausztráliában rengeteg film a boltokban 2-3000 forinttal olcsóbb, mint amennyiért idehaza mi, kereskedők megkapjuk a kiadótól, nekem sem tetszik, hogy kénytelenek vagyunk ugyanazért az árért adni egy 1930-as monó művészfilmet, mint egy kétlemezes szuperprodukciót - és nem azért, mert egyiket többre tartom a másiknál, hanem azért, mert ésszerűbbnek tartanám, ha olyan ára lenne a művészfilmeknek, és a klasszikusoknak, hogy többen megengedhessék maguknak.
A Ragyogj! valóban jó példa - igaz, a joglejárat miatt volt kénytelen a kiadó ilyen ocsón adni - de az biztos, hogy vannak filmek, amelyekből megfelelő áron a jelenlegi mennyiség sokszorosát lehetne eladni.
Amiben neked nincs igazad (szerintem): a VCD-t nem a VHS alternatívájaként, versenytársaként kell felfogni. A VHS alternatívája jelenleg a DVD, amely minden szempontból előrelépést jelent a VHS-hez képest. A VCD ugyanakkor csak tartósságban jobb valamivel, de a minőséget tekintve nem jobb, ráadásul még a VHS-hez képest is visszalépés, hogy egyetlen hordozóra nem fér rá egy teljes film. A formáját és üzleti megjelenését tekintve ugyanakkor azt az illúziót kelti a termék, mintha bármilyen tekintetben is a DVD-t helyettesítő, felváltó termék lenne.
Én személy szerint megértem, értem a kezdeményezéshez csatlakozó kiadók motivációját, azokat is megértem, akik örülnek a kezdeményezésnek, de én továbbra sem szimpatizálok az ötlettel. Ez visszalépés és nem segíti, hanem gátolja a DVD formátum terjedését, népszerűsödését.
(Jake-nek üzenem, hogy ettől függetlenül mi is tudjuk, hogy a DVD-piac jelenleg korántsem tökéletes és rengeteg az anomália. Sajnálom, hogy újra mondanom kell ezt a sokat emlegetett és általam is utált fordulatot, de mindennek az az oka, hogy kis piac vagyunk.)
