Íme, az én történetem...
Családunk sajnos sosem volt annyira eleresztve anyagilag, hogy azt mondhatnám, hű, de jól éltünk. Persze nem éheztünk, nagy anyagi gondjaink nem voltak, de nem volt új autónk, színes tévénk, videónk. A VHS hőskorában leginkább barátoknál, szomszédoknál láttam filmeket - többnyire hangalámondásos, vagy német import műsoros kazettákról. Emlékszem, mennyire megfogott akkoriban egy-egy műsoros kazetta külleme. Még ma is kapni ilyen tokokat: vékony, viszonylag puha műanyagból készültek, vastag, ügeres fallal, ezáltal egész jól védték magát a kazettát. Haveromék a filmeket az egyik hálószobai szekrény fiókjában tárolták, és engem teljesen lenyűgözött az a néhány tucatnyi kazetta.
Később otthon is javult a helyzet, szüleim megvették az első színes tévét, majd amikor elballagtam, az első videónk is meglett. Akkor indult az első gyűjtő hullám, ami csak érdekelt, már másoltuk is át a szomszédból elkért videó segítségével. Később beszereztünk egy második készüléket is, így rohamosan gyarapodtak a filmek. Jónéhányat a tévéből vettünk fel, akkoriban még nem voltak csatornalogók, meg kereskedelmi adók, a filmeket pedig teljes egészében, stáblistával, reklámszünetek nélkül vetítették. A kazettákat egységes cimkével láttuk el, amelyet miután nyomtatónk is lett, mi magunk nyomtattunk, és celluxszal átragasztottunk. Volt vagy 50-60 kazettánk, közel kétszer ennyi filmmel. Akkoriban persze lakossági megjelenések nemigen voltak, időtállóbb formátumról pedig szó sem volt.
Aztán olvastam a DVD-ről, és rögtön megfogott. Az első lemezre akkor tettem szert, amikor már én magam is dolgoztam. Ezt a DVD-t nem is én vettem meg, hanem az akkori barátnőm, aki azóta a nejem lett. A film a Csinibaba volt, újságmellékletként. Még PC-s DVD olvasóm sem volt akkor, a lemez tehát csak el lett téve: előbb-utóbb csak lesz mivel lejátszani.
Amikor úgy ítéltem meg, hogy számomra is elérhetővé vált az ára, megvettem az első DVD-ROM-ot a PC-be, majd néhány filmre is szert tettem. Ez 2000 környékén lehetett, innen az Xpress-től rendeltem néhány mesefilmet (Vuk, A kis hableány), ill. nagy kedvencem, Arnold Schwarzenegger új megjelenését, az Ítéletnapot is megvettem, amint megláttam az egyik helyi üzletben. Akkoriban vettem a gépbe a Realmagic Hollywood Plus dekóder kártyát is, ami lehetővé tette, hogy normálisan meg is tudjam nézni a lemezeket.
Viszonylagos rendszerességgel vásároltam az újabb filmeket, eleinte ritkábban, majd a rendelések sűrűsödni kezdtek. Aztán helyben is elérhetőbbé váltak a filmek, és mivel maga a nézelődés is örömet okoz, egyre gyakoribbá váltak az offline vásárlások. Imádom az Xpress oldalát, és örömmel vásárolok itt is, de gyakran csak egy-két filmre van pénzem, és a birtoklási vágy ugye dolgozik, a szállítási költség meg aránytalanul nagy, ha csak néhány filmet rendel az ember. Emiatt az utóbbi időben eléggé visszaestek a rendeléseim, bár épp mostanában küldettem el egy csomagot néhány filmmel.
Az elmúlt 7 év alatt kb. 850 filmet gyűjtöttem össze, ezek egy kis része kevésbé érdekes újságmelléklet, más része a nejem által választott, amúgy teljesen igénytelen kiadványként megjelent romantikus izé. Van viszont ezek mellett egy rakat mesefilm, sok magyar rajz- és bábfilm, Walt Disney kiadványok, Pixar animációs filmek, vannak nagy kedvencek, az összes itthon megjelent Schwarzenegger-film, más klasszikus akciófilm (Stallone, Van Damme, Bruce Willis), meg persze újdonságok, vígjátékok (Jim Carrey-filmek, Reszkessetek betörők stb.), csodálatos díszdobozok (Alien, Elit alakulat, Gladiátor, Titanic, Keresztapa, Star Wars, Batman, Superman, Jurassic Park, Rocky, Majmok bolygója stb.), és persze olcsó, de nosztalgikus töltetű sorozatok, mint pl. a Linda, a Surda vagy a Bud Spencer-Terence Hill filmek.
Manapság komoly helyhiánnyal küzdök, és még mindig az a helyzet, hogy sok-sok kiadványt visszateszek a polcra, mert valahol meg kell húzni a határt. Amióta a lányom megszületett, kicsit visszafogottabban vásárolok DVD-ket, de azért néha elkap a gépszíj. A nejem némileg kontrollál, de azt hiszem, egy kicsit már ő is megfertőződött.
Néha komolyan elgondolkodtat, hogy hova a fenébe tegyem ezt a rengeteg filmet? Van két nagy polcom, de azok már szinte teljesen tele vannak, és persze a gyűjtemény egyre csak nő. Olykor az is eszembe jut, talán el kellene adnom az egészet, de ha komolyan belegondolok, teljesen elszomorít a gondolat. A gyűjteményem jelentős részétől nem szívesen válnék meg.
Tudom, beteges, amit művelek. A környezetemben nemigen találok olyat, aki hozzám hasonlóan vásárolgatna eredeti DVD-ket, de nekem örömet okoz. Pedig filmet nézni nagyon kevés időm van. Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom: ha minden nap megnéznék egyet a polcokon sorakozó, még sosem látott DVD-k közül, legalább egy évig lenne mit néznem. Lehet, hogy ezt kellene tennem, és vásárlás helyett inkább félretenni a pénzt?
Nem hiszem, hogy meg tudnám állni...
Biztosan sokan ismeritek már, de ha valaki netán mégsem:
DVDlist névre keresztelt saját fejlesztésű szoftveremmel tartom nyilván a gyűjteményemet. A programhoz az alábbi oldalak kapcsolódnak:
DVDlist - Xpress fórumhttp://www.xpress.hu/forum/forum.asp?FID=1079
DVDlist program és felhasználói útmutató letöltés, plusz a saját gyűjteményemhttp://mydvdlist.fw.hu
Vicces gyerek vagy Sully, ezt díjazom. Téged nyírlak ki utolsónak.