A piac nem a régi már sajnos. A kiadványok külső megjelenése szerintünk is sokat romlott, és ennek természetesen az észszerűtlen árverseny az oka. Mivel ma már felháborodnak a vásárlók egy 3990-es áron (ennyi volt néhány éve a Bomba ár), és egymást licitálják alá a kiadók a termékeik áraival, hogy bejuthassanak a csak az alacsony árral (és magas árréssel) törődő multikba, kénytelenek ott spórolni, ahol tudnak. Olcsóbb nyersanyagok, olcsóbb csomagoló-üzemek, olcsóbb szállítási megoldások, olcsóbb raktározás, stb.
Mivel a magyar piac egyáltalán nem minőségorientált, ezért lassan kivonultak azok a cégek, amelyek egy bizonyos szint alá nem akarták vinni a kiadványaik színvonalát, viszont az értelmetlenül alacsony árakon hódító turkálós kiadványokkal nem akartak versenyezni. Így húzott el ebből az országból a Universal saját képviselete, majd a Warner és a Columbia (Sony). Ez újabb problémát okozott a kiadványok esztétikai megjelenésénél és beszerezhetőségénél. Az önálló képviseletek ugyanis a nagy cégek önállóan gazdálkodó, de az anyacég minden erőforrásával rendelkező cégek voltak, akiknek nem kellett külön jogdíjat fizetniük (hiszen a saját filmjeiket árusították), és nem voltak utánpótlási, vagy raktározási problémáik. Ha megjelent egy kiadvány, bátran berendeltek belőle mondjuk 20.000 kópiát. Mi is tudtuk, hogy lesz a filmből a megjelenés utáni héten, vagy egy hónap múlva, vagy akár egy év múlva is. A kiadót ugyanis nem terhelte le anyagilag a raktárkészlet, hiszen amíg el nem adták, tulajdonképpen csak a tényleges anyag árat kellett kigazdálkodniuk. A multiknak is óvatosan szállítottak, hiszen ha keresték a filmet, akkor egy nap alatt fel tudták újra tölteni a boltokat, ha meg nem ment nagyon, akkor nem volt nagy mennyiségű a visszáru. Mi is folyamatosan szép csomagolású, új termékeket kaptunk. Ha végleg megállt egy kiadvány fogyása, a maradékot a cég visszaküldte a külföldi központba, vagy bezúzták - nem volt nagy veszteség.
Most ellenben már csak liszenc-cégek vannak az országban, vagyis olyan bátor kiadók, akik hajlandók kockáztatni azon a piacon, amelyikről a nagyok már lemondtak. Most minden egyes megrendelt lemez után súlyos ezreket kell fizetniük a külföldi stúdióknak, akiket immár baromira nem érdekel, hogy valóban el is lehet ezeket a filmeket adni, vagy sem. A hazai kiadók tehát abban érdekeltek, hogy egy adott filmből minél több példány kerüljön ki a boltokba, mert a raktárban őrzött kópiákban csak a pénzük áll. Ebből következik, hogy a megjelenéskor a legtöbbször a teljes készletüket kinyomják a boltok polcaira, abban a reményben, hogy csak elfogy. Mi is kénytelenek vagyunk a korábbinál jóval többet berendelni az új filmekből, mert rendszeresen előfordul, hogy egy nappal a megjelenés után a kiadó nem tud szállítani az újdonságokból (mert az összes kópiát kinyomják a boltokba).
Mire a mi induló készletünk elfogy, a kiadók többnyire már visszavitték az el nem adott mennyiségeket a multikból, és amíg ez a mennyiség tart, addig ezzel szolgálják ki a boltokat. Szerencsés esetben ezek sérülésmentes kiadványok, de néha csúnya, pántnyomos példányok is akadnak. Ezeket az áru megérkezése után, vagy ha akkor nem vesszük észre, csomagoláskor visszaküldjük a kiadónak, (néha irdatlan mennyiségről van szó), de egy-egy példány óhatatlanul átcsúszik a szűrőn a nagy számok törvénye szerint.
A fentiekből nem az következik, hogy nem érdemes online vásárolni digipack-kiadványokat, hanem az, hogy digipack-kiadványokat, extra csomagolású termékeket a megjelenéshez lehetőleg minél közelebbi időpontban kell vásárolni. Akkor ugyanis mi kizárólag tökéletes minőségű példányokkal rendelkezünk, amelyek nem járták még meg a multik polcait.