Resident Evil 5 Gold edition

Vegyes érzelmekkel raktam le a kontrollert. Szeretem a Resident játékokat ( bár még messze nem játszottam ki mindet ), elsősorban a gondolkodós, keresgélős játékmenet miatt. A nyomasztó, sötét atmoszféra, a durvábbnál durvább kinézetű bizarr karakterek mind emelik a játék élvezeti faktorát. Míg eljutsz A-ból B-be, be kell járnod egy egész labirintust, hol házakban, hol szabadtéren keresgélve, olyan dolgok után, amik nélkülözhetetlenek a továbbjutáshoz. Ergo: sokszor kell használni a szürkeállományt.
Ám ez ebben a játékban nem így van.
A nyomasztó, sötét atmoszféra felejtős, hisz majd végig fényes nappal bolyongunk ( Afrikában!! ), durva, bizarr karakterekben nincs hiány, kapunk eleget. Kezdve a gatlinges négertől, a láncfűrészes négerig. Igen, hisz Afrikában járunk, minden zombi ( vagyis inkább fertőzött, mert végig zombi hiányérzetem volt, míg játszottam ) színesbőrű. Néger, vagy arab. ( Ha jól tudom ezért a készítőket is érte kritika.) De végül is Afrikában vagyunk, nem várhatunk svéd zombikat, nem igaz?
Az A-ból B-be való jutás itt is adott, csak a labirintus redukálódott le folyosóra. Az egyértelmű, egyszerű feladatok teljesítése ( másodlagos szempont ) nincsenek túl nagy kihatással a továbbjutásra. Marad a gyilok, a hentelés, ám abból annyit kapunk, hogy azzal három másik Resi játékot meg lehetett volna tölteni.
A legnagyobb probléma mégis az, hogy nem egyedül játszunk. Segítőtársat kapunk, Sheva Alomar személyében, aki sokszor inkább csak hátráltatja a játékmenetet. Mikor rejtőzködni kéne, el kezd tüzelni a főgenyára, aki persze rögtön észrevesz, folyamatosan a célkeresztben áll, összeszed olyan dolgokat, amit nem tud használni, aztán támadás közben a valós idejű inventoryban lehet cserélgetni... Sokszor én magam lőném le, ha nem lenne rá szükség.
Miután teljesítettünk küldetéseket, kapunk plusz karaktereket, öltözeteket, és két két bónuszpályát, a Lost in nightmares-t, és a Desperate escape-et. Utóbbi szintén csak a gyilokról szól ( azt a jelenetet mutatja, hogy miután megmentettük Jill Valentine-t, hogy kalandozik Josh-al miközben mi a főjátékot játsszuk ). Viszont a Lost in nightmare visszahoz valamit a Resi játékokból. Sőt! Miközben játszottam vele, olyan érzésem volt, mintha az AITD és a RE keveréke lenne a játék. Itt kevés a hentelés, és inkább kutatni, gondolkodni kell. Chris és Jill utolsó kalandját meséli el, Mikor Jill Christ megmentve a mélybe veti magát Veskerrel, afféle modern kori Dugovics Tituszként. A kiegészítő játék nagyon jó. Egyetlen óriási hibája van: rövid.
Ám annak ellenére, hogy ennyire savaztam a játékot, messze nem unalmas. A grafika szép, a karakterek hihetően mozognak, a játékélmény jó, ha nem is maradandó. Összességében nem bántam meg a vételt, csak mintha nem is Resi játékkal játszottam volna.