konzoltopik (ps/xbox/wii/ds/gc/stb)

Ezt tök király volt olvasni úgy, hogy fingom nincs az egészről... :)))

A magánnyomozó volt az Origami gyilkos, de sajnos az újságírónőt nem tudtam megmenteni, ő is meghalt. Az ügynök felsült és elküldték haza, a nő aki segített a magánnyomozónak, miután kiderült ő ölte meg a fiát agyonlőtte a magánnyomozót, mert én elengedtem miután megmentettem az építész fiát, az építészt agyonlőtték a rendőrök. Gordy apját hagytam meghalni, mikor a magánnyomozóval nála jártam. Ja és az őrült hívőt az ügynökkel agyonlőttem, mikor nála voltunk a csöppet sem szimpatikus rendőrnyomozóval.

Nálad mi lett a vége?

Nálad mi lett a vége?

Befejeztem. Először.
Zseniális játék. Érdekessége a dolognak, hogy míg játszottam vele, mindennap esett, kivéve a mai napot. Az idő is teljesen ráhangolt.
Nagyon várom a Beyond two souls-t. Amiben Ellen Page mellett Willem Dafoe is játszani fog. Szintén a Quanticdream-től.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=MgYj3AsP1eo

Utólérve magamat, lezárva a Desmond-trilógiát, az Assassin s Creed harmadik részéről is mesélnék pár gondolatot, ami legnagyobb sajnálatomra jórészt hanyagolni fogja a korábbi lelkesedést, egy fő okból: a készítők valamiért úgy döntöttek, hogy egy indiánszimulátorra nagyobb a kereslet, mint egy assassinos akciójátékra, ezért a hangsúlyt inkább erre helyezték, emiatt páran majd úgy érezhetik a végére, hogy élménybeszámoló helyett rinyagyűjteményt írtam.



Fa az almájától
Ennek még az elején nincs nagyon nyoma, legfeljebb az tűnhet fel az érdeklődőknek, hogy mindenhol egy fiatal indián sráccal hirdetik a játékot, a borítón is az van, erre Desmond emlékei közül egy, az 1750-es években élt középkorú angol, Haytham Kenway kerül elő főhősként, ahogy egy színházban bérgyilkolva megszerez egy medált, annak birtokában pedig az Újvilágba érkezik, hogy ott csapatot és infókat gyűjtve expedíciót szervezzen egy rejtélyes barlang felkutatására. 260 évvel később Desmond is ugyanennél a barlangnál köt ki, hogy annak titkait felderítse, továbbá hogy beteljesítse a korábbi részekben napvilágra került próféciát egy katasztrofális napkitörés megakadályozásáról. Idővel persze mindennek értelme lesz, például kiderül, hogy Haytham az apja a "fiatal indián srác"-nak, Ratonhnhaké:tonnak (a barátainak csak Connor), meg még egyéb furcsaságok is, de a történetet nem szeretném nagyon elspoilerezni.

Indian s Creed
Az új szereplővel értelemszerűen új környezet és mindenféle érdekesség is együtt jár. A két bejárható nagyobb város (Boston és New York) mellé például kap a játékos egy erdős vidéket, ami azt is jelenti, hogy Connor jó indiánhoz mérten nem csak háztetőkön tud már rohangálni, hanem bizonyos fák és sziklák sem jelentenek neki akadályt. Az erdőket pedig mindenféle állat lakja, szarvasok, nyulak, rókák, medvék, stb., amiket lesből támadva vagy csapdával lehet elejteni, megnyúzni, és jelentős bevételi forrásra lehet szert tenni a mindenféle prémekkel és húsokkal. Van itt nyomolvasás, rejtőzködés a bokorban, bővített pusztakezes harc, ill. aki nagyon élvezi ezeket, az elkenheti pár hencegő bunyós száját, vadászhat kapitális vadállatokra, felderítheti olyan kocsmai legendák eredetét, mint a kísértetjárta világítótorony vagy a Nagyláb, és ha még mindig kilométerhiánya van, akkor Connorral leveles futárrá vagy csomagküldő szolgálattá alakulhat, esetleg szélfutta kódexlapokat vagy tollakat gyűjtögethet... csak mindezt elég céltalanul és személytelenül. Úgy éreztem, megint oda jutott a játék, ahonnan reméltem, az első rész után továbblépett, vagyis hogy a mellékküldetések egy százalékos értékelésen kívül nem kötődnek sehova. Connor pedig a sorozat legjellegtelenebb figurája; okos, ügyes, erős, bátor, a legegyedibb tulajdonsága a makacssága, de egyébként a mesebeli jókirályfitól csak pár toll meg rojt különbözteti meg. Mindez persze nagyon látványos, a városok gyönyörűek és hatalmasak, az utcák minden korábbinál mozgalmasabbak, élettelibbek, rengeteg interakciós lehetőséget hordoznak, de azt hiszem, akkor éreztem először, hogy a készítők túlzásba estek, amikor kiderült, hogy a kertekben kapirgáló tyúkoknak magot lehet szórni, az utcán kóborló kutyákat és macskákat pedig meg lehet simogatni... biztos az én hibám, de erre soha nem volt még igényem egy játékban.

Buena Vista Social Club
Mivel Connor mögött nincs olyan családi háttér, mint Ezio esetében, a játék viszont ismét tengernyi megvásárolható fegyvert és ruhát kíván a játékosra sózni, ezért a már említett vadászaton kívül a stáb egy komplett falu menedzselésével kívánt erre fedezetet nyújtani a játékosnak. A royalisták által zaklatott helyieket lehet meggyőzni, hogy termékeikkel vagy munkájukkal vegyék ki részüket egy új közösség építéséből, akik Connor felügyeletével állíthatnak elő mindenfélét, melyeket karavánokra rakva lehet különböző kereskedőknek eladni, remélhetőleg busás haszonért. Mindez a pepecselés tök jó lenne... egy másik játékban. Baromira szét tudja ugyanis szabdalni a játékélményt, hogy fél órákat kell rászánni arra, amire az ember minden alapanyagot megvesz a termelőktől, egyesével legyárt mindent, amire esetleg egy másik termékhez van szükség, és akkor még hajóra vagy szekérre is kell rakni mindent -szintén egyesével-, hogy abból pénz legyen. Az előző részek jutalékos rendszere ugyan nem volt tökéletes, de ez a mikromenedzsment hosszú távon rém unalmas, máskülönben viszont a használhatóbb fegyvereknek lehet búcsút inteni. Ráadásul minden tanyalakóhoz a "fejlődésüket" elősegítő küldetéssorozat is tartozik; lehet megvédeni a dezertőr kovácsot, lehet pesztrálni a félénk bányászt, aki kiszemelte magának a csinos vadászlányt, de volt olyan is, hogy az állapotos földműves asszonykának kellett segíteni az ólba terelni a disznóit, ami egy nemzetek sorsát befolyásoló assassin esetében egyszerre volt vicces és röhejes.

Hajózni pedig muszáj!
Amiért viszont feltétel nélkül érdemes nekiállni ennek a játéknak, az az Aquila és a hozzá kapcsolódó küldetések. Bárki hozzám hasonlónak, akik esetleg már a Commodore64-korszakban a Pirates! joystickkel irányítható széljárásától vagy pixeles ágyúgolyóitól kaptak hevesebb szívdobogást, megnézhetik, kipróbálhatják, hogy néz ez ki 25 évvel később. Még akkor is, ha ezek elég rövidke feladatok, kevés vesz csak több időt igénybe, mint három perc, de ez az arcade-jellegű fregatt-szimulátor akkor is fantasztikus! Viharos tengeren vagy alkonyi fényben kalózokra vagy royalista kapitányokra vadászni, figyelni a lángba boruló vitorlákat vagy a léket kapott hajótesteket, izgulni, hogy előbb érünk-e lővonalba, mint az ellenfél... ez vitán felül tetszett:)! Itt még a vásárolgatásnak is van értelme, a hajóhoz is vannak extra felszerelések, amik némi könnyebbséget fognak jelenteni a küldetések során.

Már vadásztunk, éltünk társasági életet, hajóztunk, de mostanra csak felmerülhetett a kérdés, hogy bérgyilkolni mikor fogunk?

"Van-e rajtad vasing, ton?"
Mert igen, eddig valahogy éppen arról "felejtettem el" írni, amiről mondjuk ez a játék hangsúlyosabban szólt a korábbi részekben ill. amiért az egész joggal viselheti az Assassin Hitvallás címet. Nos, ezt nem én felejtettem el, hanem a készítők, legalábbis én annak tartom azt, hogy ha lehántolom a fő küldetésekről a sallangokat, és nem akartam volna mindent tökéletesre megcsinálni, akkor úgy uszkve 6-8 óra tiszta játékidő alatt végezni lehet vele. Ennek az időnek is jelentős része olyan, mintha egy interaktív történelemkönyvet lapozgatnék a Függetlenségi háború olyan nevezetes eseményeiről, mint a bostoni teadélután vagy Paul Revere vágtája. Connor végigasszisztálja ezeket, rengeteget rohangálva, néha a pengéjét is használva, de nem érezni, hogy részese lenne az eseményeknek, még úgy sem, hogy a fő szál ismét egy templomos összeesküvés leleplezését és felgöngyölítését foglalja magába, a Szabadság Fiainak tevékenységével párhuzamosan. Túl sok a nyúlfarknyi küldetés, túl sok a császkálás és túl sok a töltési idő még a küldetések között is. A régebbi játékokban jól esett néha elszakadni a fő sztoriszáltól, az a fele-fele arány volt szerintem reális, itt viszont 25%-75% a csiribirik javára, ami ugyan a játékidőt kitolja, de legtöbbször semmi értelmük, csak még egy pipát jelentenek a küldetési naplóban. Connor története valahol 8.-9. fejezet környékén kezd magára találni, de addigra már nagyjából mindegy... azt hiszem, a megoldás az lesz, hogy egyszer úgy játszom végig, hogy egyetlen mellékküldetést sem csinálok meg.

Falra mászok!
Mindettől még lehetett volna ez a rész szimplán érdektelen vagy kicsit unalmas, a Revelationstól sem rágtam már tövig a körmöm... Connor "kalandjai" viszont leginkább idegesítettek. Nem is feltétlenül azért, mert nehezek voltak, bár abból is akadt elég (az utolsó feladat például heves csuklási rohamot válthatott ki a készítők édesanyjából), de néha éppen az egyszerűségük zavart. Már az első részben is a hallgatózós feladatokat utáltam a legjobban, mert valljuk be, túl sok kihívást és/vagy játékélményt nem rejt, ha be kell "rejtőzni" két fickó közé, hogy megnézhessünk egy videót; na, itt az első fejezetek alig szólnak másról. Aztán volt például olyan küldetés, amikor egy, a gép által irányított szekér bakján "ülve" háromszor meg kellett nyomnom a "T" gombot (jelzendő a csatlósoknak, hogy takarítsanak el mindenkit az útból)... micsoda izgalmak! Emellett meg van egy pár hely, ahol bizony elkelt volna a segítség. A korábbi részekben az új funkciókra oktatóküldetések hívták fel a figyelmet, ahogy ez mondjuk normális, itt viszont egy teljes küldetéssorozatra csak akkor derült fény, miután már végigjátszottam az egészet, csak mert addig egy gombot nem tartottam elég hosszan nyomva. Ami pedig a legkeserűbbé tette a szám ízét: soha egyik korábbi játékban sem volt ennyi irritáló hiba, bug, csak szemelvényszerűen megemlítve a megmászhatatlan kilátót, a semmiből előbukkanó, majd ugyanoda eltűnő katonákat, az ütközési modell hibáit, a támadás miatt lebénuló karavánokat, a szerencsejátékká degradált küldetéseket vagy azt amelyik egy fordítási hiba miatt vált majdnem teljesíthetetlenné, mindezek csúcsán a Kidd kincsét őrző turbófarkasokkal, amiket végül húsz próbálkozás után kínomban taposóaknával(!) sikerült eltennem mancs alól.


Röviden: Nem rossz játék ez, csak frusztráló, és bőven nem azt nyújtotta, amit a sorozat korábbi részeinek fényében vártam volna tőle. A rengeteg apróság és a látvány úgy tűnik, elfedni hivatott, hogy maga a fő történetszál bizony elég satnya, így bár sok-sok órára nyújthat kikapcsolódást, nem érezni, hogy ezek vinnék előre az eseményeket. Assassin s Creed helyett inkább egy Farmville-be oltott casual szerepjátéknak tűnt, amiben minden aprólékossága és pár szimpatikusabb ötlete vagy fordulata ellenére is valószínűleg csak a hajós rész marad majd emlékezetes... meg az aknától szétrepülő farkasok.

Köszi.
A Heavy rain is azért tetszett meg, mert úgy tűnik el lehet vele bíbelődni. Nem szeretem az olyan játékokat, amiben 50 pályán keresztül valami szörnyeket kell irtani eljutva a-ból b-be. Azért is bírtam azolyan játékokat, mint a Silent Hill, Alone in the dark, Resi mert ott bár van durvaság, meg erőszak, de mégis be kell járnod egy relatív nagy területet és gyűjtögetni dolgokat, amiket később fel tudsz használni. Magát a gengszter és a noir filmeket nagyon szeretem, ezért is kérdezősködtem róla. Az meg hogy még miket be kell szereznem... Egyelőre nem is nézelődöm nagyon, mert már az a várólista is elég ami most van. :)
Na meg ha már megvannak azért ezeket ki is kéne játszani.

A kötőjel nincs benne a címben,de kiírtak vmi figyelmeztetést,h ha egybe írom,abban van egy rész,ami hackertámadást is jelenthet,vagy mi...ehh:)

Aki még friss PS3-as tulaj,az ki ne hagyja az Un-charted trilógiát!!!

L.A. Noire állítólag fasza.Bár nekem kimaradt,mielőtt eladtam a gépemet:)
Persze nem az a rohanunk előre típusú játék.Ha szereted,ahol gondolkodni is kell,és a szereted maga a "noir"-t,akkor vágj bele.
Heavy rain überfasza,én 3x játszottam végig!

A The last of us miatt pedig valszeg az idén vennem kell megint egy PS3-at:)
Persze vannak még társai.
Pld.,a God of War:Ascension is nagyon várós.

Lesz neked még "bajod",hidd el:D

Nekem egy évig volt PS3 gépem,amiket nagyon akartam végignyomtam.Rengeteg élményem volt.Aztán eladtam tavaly,mert nem akartam,h fél évig (vagy tovább) álljon,mert nem jön kedvemre való játék.
De az is lehet, már megvárom a PS4-et...

Ennek az ajánlónak köszönhetően, végül ezt is beszereztem. ;)

Ok! ;)

A kérdésedre inkább majd hosszabban válaszolnék, úgy 1-2 hét múlva:)...

Tehát akkor a 3. rész nem annyira jó?
Most az Arkham Asylummal tolom ( régi vágym.. :) ), de már megvettem a Resi 5-öt is, ami miatt végül is már rég akartam konzolt. :)
De az általad említett Heavy rain és az új játék, a The last of us is várólistán van. De az Injustice díszdobozra is fáj a fogam. Tudtam én, hogy ez lesz, ha meglesz a gép, bassza meg....  :)

Még nem ismerem:)... Egy ideje már a polcomon van, de még nem jutott rá időm.

Ezt egyébként úgy egy hónapja írtam "máshova", azóta az Assassin`s Creed harmadik részét, az indiánost nyüstölöm, és annak (paraszt)vakító fényében még többre tartom a második részt és a kiegészítőit.

Annyian dicsérik, lehet ezzel teszek egy próbát. A videók nem túl meggyőzőek, de a történet és a díszkiadás baromira tetszik. Egy kérdés:
Az L.A. Noire-t ismered? Érdemes beruházni rá?

Assassin s Creed 2, Brotherhood, Revelations




Szép hosszú felsorolás, de úgy gondoltam, hogy az előző etapban már beharangozott Ezio történetét nem tördelem szét, egyfelől azért, mert időrendben amúgy is összefüggnek a dolgok, másrészt meg olyan egetrengetően nagy stílusbeli újdonság nincs a két -egyébként egy teljes játék terjedelmét kitevő- kiegészítőben. (most jelzem, a leírásban a kissé megfakult emlékeimre hagyatkoztam, ezért az élménybeszámolóért nem játszottam újra a majdnem 150 órát, ezért nyomokban pontatlanságokat tartalmazhat...).

Ellentétben magával a második résszel. Ha minden játék vagy film csak ekkora élménybeli különbséget tudna adni, ekkora minőségi ugrás lenne, azt hiszem, megállás nélkül a szánk szélét nyalogatnánk. A stáb kiváló érzékkel tartotta meg azokat a vonásokat, amik már az első részben is jók voltak, és dobálta ki, vagy korrigálta, amiktől égnek állt sokak, köztük az én hajam is. A monoton és céltalan lovagolgatás a pusztában meg a szájbarágós és bugyuta minijátékok vagy eltüntek vagy kellemesen belesimultak a játékmenetbe. Desmond ugyan továbbra is csak háttérmunkás, a napi rutinját részben töri meg, hogy váratlan segítőjével sikerül megszökniük az Abstergotól, de nem akarok ennyire előre szaladni, kezdjem csak szépen az elején.

"When a child is born..."
Már egy kiváló ötlettel indít a játék az oktatópálya keretében, amiben Desmond egyik újabb ősét, a XV. század fordulója környékén élt Ezio Auditore da Firenzét ismerhetjük meg... khmm... először "egészen fiatalon", később nagyszájú szoknyapecérként, ahogy a nemesi fiúk léha életét éli, hogy aztán egy tragédia kapcsán új irányt vegyen az élete. Apját koholt vádak alapján elítélik, mint a Firenze városát ezidőtájt irányító Medicik elleni árulás vezetőjét, és elrettentésül nem csak őt, hanem Ezio kivételével a fiait is kivégzik vele együtt (Ezio apja egyik üzetetét továbbította éppen, ezért nem volt otthon). A bosszúvágytól begőzölt, de a felsejlő, apja halálát okozó összeesküvéssel szemben ekkor még esélytelen fiú felfedezi, hogy családjuk egy titokban működő szervezet, az assassinok tagja, és a nagybátyja, Mario felügyelete alatt 1470-es évek közepétől hosszú-hosszú éveket fog azzal tölteni (és vele együtt a játékos hosszú-hosszú órákat, hogy egyfelől nyomára bukkanjon a valódi összeesküvőknek és megölje őket (akik a templomosok soraiból kerültek ki, és akiknek elsődleges célja, hogy az egyik nagymesterüket, Rodrigo Borgiát pápává válasszák), másodsorban hogy újraépítse az assassinok szervezetét, harmadrészt pedig, hogy felfedezze az ősi assassin örökséget, mely nem csak a játékosoknak, hanem neki is tartogat bőven meglepetést... meg egyébként egy feleséget is:), de ez kevésbé fontos.

History Channel
A Borgiák név puszta említéséből és a történelem vagy a sorozat ismerői számára azért leeshetett, hogy összeesküvésekért, orgyilkosságokért és ármányért jó korba jött a készítő stáb, és hogy mindezt felfűzték a templomos-szálra, csak hab a tortán. És nem csak ők elevenednek meg a történelemkönyvek lapjairól, hanem a kor és a hely több kisebb-nagyobb államférfija és nemesembere, akikről a készítők egy-egy kis fél-dokumentarista "súgóval" összefoglalót is adnak. Aki például igazi társként és barátként kíséri élete kétharmadáig Eziot, az Leonardo da Vinci, és bár az alapjátékban csak mint fegyverfejlesztő mester és kódfejtő kap szerepet, a Brotherhoodban akár a tervei alapján "megvalósított" hadászati masinák is kipróbálhatók, mondjuk a reneszánsz tank. És ha már reneszánsz... ahogy az első részben, a készítők itt is nagy hangsúlyt fektettek a korabeli hangulat megidézésére, azon belül is a városok lehető leghitelesebb ábrázolására, ami a játékok sorrendjében jelenti a Firenze-Velence párost pár kisebb toszkán és romagnai településsel kiegészülve, aztán Rómát, és végül Konstantinápolyt. Legyen szó akár a Dómról, a Medici-kastélyról, a Szent Márk térről, a Bazilikáról, a különböző pápai rezidenciákról vagy mondjuk a Hagia Sofiáról, ezeket még egy ilyen virtuális séta keretében is fantasztikus bejárni, és a háttérinfókkal együtt kiváló alapot jelenthetnek az érdeklődőknek egy valódi túra megtervezésének:)...

Assassin s Sims
A reneszánsz kor viszont nem csak építészet, hanem például festészet is, és ez már átvezet a játék rengeteg mellékfeladatához. Bár az első részben is volt lehetőség pár kiegészítő feladatra, de ezek csak csekély játékélményt adtak, és a játékost sem segítették különösebben; platformjátékokra jellemző a "szedj össze száz zászlót" típusú feladat, ami egy statisztikán kívül sehova nem számít. A folytatásban és azok folytatásában a készítők viszont annyi színesítő eseményt, gyűjtögethető bizbaszt, mellékküldetést pakoltak, hogy az már tulajdonképpen a fő szál mértékével vetekszik. Ezio útja során vásárolhat festményeket, páncélokat, fegyvereket vagy akár nevezetes épületeket is, felújíthat üzleteket vagy a régi családi kúriát -és az annak helyet adó Monteriggionit-, végrehajthat a fő szálhoz nem kapcsolódó feladatokat, amik a hűtlen férjek erkölcsrendészeti megverésétől a futóversenyen és a tolvajkodáson át a még további orgyilkosságokig terjed, de -ha már kellő számú tagot toborzott az assassinok rendjének,- akár a klántársait is küldözgetheti Európában szanaszét, hogy ezzel befolyásolja az ottani politikai környezetet, és gyengítse a templomosokat. Mindezt elsősorban az anyagi haszon szerzése miatt. De vannak feladatok a játék múltjához kapcsolódóan is, lehet gyűjtőgetni például pecséteket, kulcsokat, könyvlapokat, amiknek segítségével Altair vagy más híres harcosok páncélja válik elérhetővé (Tomb Raider és Prince of Persia fanatikusok ezeknél különösen előnyben vannak:)). És igen, aki nem tud meglenni zászló ill. toll gyűjtögetése nélkül az is találhat ezekből a játékokban elszórva több száz darabot.

"The rest is up to you, Desmond!"
Továbbá még lehet gyűjtögetni emléktöredékeket, és ezek teremtenek kapcsolatot a keretsztori és az "újraélt emlék" között, továbbá szerintem a játékok egyik legjobb ötletét jelentik. Az első részben némi pixeles villódzáson kívül szinte semmi nem emlékeztetett arra, hogy ez nem áltörténelmi kaland-ügyességi játék, hanem sci-fi. Mostanra viszont Desmond megtudta, hogy az Abstergo Animus-os kísérletezgetésének ő már a 17. alanya, Ezio emlékei között (melyek erősen építenek a korábbi alanyok által megszerzett és az Animusban eltárolt tudásra) pedig olyan "kódtöredékeket" lehet találni, amiket a "Tizenhatos" hagyott hátra, és amik egyfelől a templomos-assassin viszály történelmi mérföldköveire, másrészt az Altairral megismert Édeni Ereklyék sorsára és használóira, végül egy ősi civilizáció létezésére tartalmaznak utalásokat. Azt az arcot és azt a what-the-fuck hitetlenkedést, amit Ezioból -és egyébként belőlem, mint játékosból is- a mindezzel szembesülés kiváltott (a második rész végén), hosszú játékos pályafutásom egyik legjobb fináléjaként tartom számon.

Röviden: Nálam így együtt tuti dobogós a mindenkori játékkedvencek listáján, még ha Razielt, a vámpírfattyút letaszítani nem is tudta a trónjáról. Ezio neveltetéséből adódóan máshogy viszonyul az assassinokhoz, mint Altair, aminek legkésőbb a Revelations végén adja tanújelét, de az érdekesen felépített, háttérinfókkal és történelmi utalásokkal megtámogatott sztori, a reneszánsz fellegvárak élethű megidézése és a sokszínű játékmenet miatt ott a helye a legjobbak között. Remélem, hogy az Altair-szálat feldolgozó film -persze ha elkészül valaha is- lesz akkora siker, hogy a második részre is futja a lendületből, mert a sorozat igazi adu ásza az Ezio.

Noha mostanra már a harmadik rész is megjelent, én pedig túl vagyok a második rész harmadik fejezetén, de úgy érzem, mégiscsak ezzel kell kezdenem, noha már akkor is csak szárnypróbálgatásnak, piszkozatnak, tesztnek tekintettem a későbbi részek csiszoltsága érdekében, amire egy kiváló, több évszázad eseményeit felölelő, sci-fi és történelmi vonásokat is tartalmazó sorozatot ilyen látványos keretek között fel lehetett építeni.

"Csak egy csapos vagyok, az ég szerelmére!"

A főhős a játékban, akit alig látunk, Desmond Miles, aki valamikor a közeli jövőben (mostanra már közelmúlt) egy new yorki bárban dolgozik a húszas évei derekán. Egy nap egy kutatócég, az Abstergo megbízásából elrabolják, hogy kísérleti alanya legyen a cég egyik projektjének, az Animusnak. Az Abstergo egy bizonyos tárgyat, ereklyét keres, és meggyőződésük, hogy származása miatt Desmond birtokában van a lelőhelyének, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. Desmond ugyanis egy évszázados, ellenlábasai által csak bérgyilkosszektának titulált hitközösség, az Assassinok legnevesebb tagjainak leszármazottja, noha ezt hevesen tagadni igyekszik. A kísérletet vezető tudós hosszas elméleti fejtegetésbe kezd arról Desmondnak, hogy kutatásaik szerint a DNS képes arra, hogy öröklődés révén tárolja az elődök emlékeit, melyeket az Animus egy virtuális valósággá konvertál, és ezzel generációkkal korábbi ősök emlékei is újra átélhetők, a vizsgálócsoport számára pedig megfigyelhetők lesznek. Ezek az emlékek azonban instabilak, kötni kell azokat korábbi emlékekhez, így ahhoz, hogy Desmond eljusson a célemlékig, amire az Abstergo kiváncsi, végig kell élnie a fő eseményláncot, ami leginkább meghatározta azt. A tudós és bájos asszisztense felajánl egy "Animus vagy halál" opciót Desmondnak, aki így kénytelen-kelletlen befekszik az Animusba.

Ez az a keret, aminek pont innentől alig van jelentősége, a játék "maradéka" az Animus világa, az emlékeké, és Desmond kevés kivételtől eltekintve a reggelfelkel-pisikaki-befekszikazAnimusba-felkelazAnimusból-pisikaki-ágybafekszik kört járja végig, ami legfeljebb a fejezetek elválasztására alkalmas. Hozzáteszem, nem is akkora baj, hogy ezt a 15x15 méteres üveg és fém labort hanyagolni kellett a másik helyszínnel szemben...

"Úgy látom, elfelejtetted ezeket. Én majd emlékeztetlek."

A XII. század utolsó évei, a harmadik keresztes hadjárat időszaka. Jeruzsálemben Altaïr ibn-La Ahad az Assassionok egyik legmegbecsültebb alvezéreként rajtaütést tervez pár templomos lovagon egy ereklye megszerzéséért, de önhittsége és becsvágya miatt a küldetése kudarccal és több társa halálával végződik. Az Assassionok erődjébe visszatérve mestere lefokozza Altaïrt, mert mint mondja, rendjük legalapvetőbb szabályait is megszegte, és bár halált érdemelne, túl értékes erőforrás. Az engedetlen tanítványnak újra kell járnia a szamárlétrát, miközben mestere utasításai alapján egy küldetéssorozatot hajt végre. Ennek lényege, hogy a környék három nagyobb városában három-három templomos vezér vagy szövetséges él, mindegyik jelentős erőforrásokat bír a kereszteslovagok irányításban vagy utánpótlásában... és mindegyiknek halnia kell, megakadályozandó a további vérontást, templomos összeesküvéseket, köztük egy merényletet I. Richárd ellen.  

"Semmi sem valódi. Minden megengedett."

Az Assassinok játékbeli jelmondata röviden ki is fejezi a hangulatot és magát a játékstílust is. Azt az apróságot leszámítva, hogy Desmond emlékfoszlányai miatt a játékterek csak fokozatosan válnak elérhetővé, a szabadon bejátható terület hatalmas (köztük három nagyvárossal, Damaszkusszal, Jeruzsálemmel és Acré-val), az utcaszinteken, a falakon és a tornyokon egyaránt. Technikai okokból a készítők alakítottak valamennyit a méreteken, de a főbb nevezetességek kiválóan modellezettek. Ezektől a játék két vonzereje a küldetések közötti szabadság és a látvány. Altaïr afféle középkori parkouros nindzsaként bárhol meg tud kapaszkodni, ahol a stáb kapaszkodót helyezett el, így akár 50-60 méteres magasságokba is felmászhat, lélegzetelállító, duplán virtuális látképekkel gazdagítva az élményt. Gyakorlatilag a játékos több időt tölt tetőkön, mint az utcán, ahol az utca forgataga, a koldusok és az őrök amúgy is csak zavaró tényezőt jelentenek a tiszta, észrevétlen, legtöbbször Altaïr alkarpántjában elrejtett pengéjével végrehajtott gyilkosságok felé vezető úton.
Viszont nem véletlenül hangsúlyoztam ki, hogy mindez a "küldetések között" igaz. A feladatok ugyanis egyáltalán nem méltók sem a játék többi részéhez, sem a hangulathoz, sem egy titkos bérgyilkos szektához. Az alapfeladat ugye az, hogy a templomosokat egyesével kiiktassa a játékos, ehhez el kell menni a helyi Assassin-kirendeltségre, majd a frissen megnyílt városrészek két-három magasabb épületére felmászva felderíteni a hozzáférhető küldetésrészeket, amik hét-nyolcfélék lehetnek (észrevétlen követés, gyorsasági verseny, bérgyilkosság, zsebtolvajlás, kihallgatás (azt hiszem, ezzel meg is van az utóbbi öt év egyik legszánalmasabb játékeleme, a feladat ugyanis annyi, hogy a játékos leüljön egy padra, végignézze a videót, és kész), stb.), azokból legalább hármat megcsinálni, végül megölni a templomost. Na, ezt kell megcsinálni kilencszer, és ezzel a játék 95%-át le is fedtem. Konkrétan a Született feleségek játék jutott néha eszembe közben, amiről azt hallottam, az egyik feladat az, hogy megfelelő billentyűk lenyomásával a játékos Bree-ként répát szeleteljen a vasárnapi ebédhez.

"Már nem kérem a válaszokat, hanem követelem!"

Ahogy viszont korábban utaltam rá, az összeesküvés-elméletekre fogékony játékosok mind a húsz ujjukat megnyalhatják a történet során. A valós történelmi eseményeken és személyeken alapuló, de persze fantáziával rendesen "kipótolt"(?:)) történet, ha ebben a szakaszban még nem is, de a későbbiekben gondoskodik róla, hogy ne legyen olyan, a világtörténelmet jelentősebben befolyásoló dolog az elmúlt ezer évből, amit ne kötnének össze, amúgy "valós" összeesküvés-elméleteket is a kirakóba illesztve. Mint egy "nagyon egyszerű" összeesküvéses pszichoanalízis, ahol a válasz minden kérdésre az, hogy "a templomosok":). Ezek mellett a vallások hátterét is megpiszkálták egy kicsit a készítők, az emberiség eredetéről már nem is beszélve.

Röviden: Ha a film elkészül, és ha csak olyan jól sikerül, mint mostohatestvére, a Prince of Persia feldolgozása, akkor valami igencsak remek dolognak néz a világ elejbe. Elemei önállóan talán nem jelentenek akkora hűbazmeget (de, a látványvilág!), összességében játszani vele viszont nagy élmény volt, de csak azért, mert szemet tudtam hunyni a monotonitása felett; akik nem tudják magukat szalagmunkásként elképzelni, azok inkább olvassák el valahol a szinopszist, esetleg a könyvet, és figyelmüket fordítsák a sokkal fordulatosabb és mozgalmasabb életű Ezio Auditore da Firenze felé, aki igazán bebetonozta ezt a sorozatot a "Mindenkori Kedvenc Játéksorozataim"-lista ezüstérmes helyére...

Igen, tényleg. Már van is egy tippem hol nézek utána. Köszi!

Köszi szépen!

Nem, kiadták PS3-ra is: http://uk.playstation.com/ps3/games/detail/item99862/Alone-in-the-Dark-Inferno/ KÜLSŐ LINK ...de mert több, mint négy éve, ezért kapni már valószínűleg nem lehet, és ha jól láttam, akkor a PS Networkről sem tölthető le:(.

Talán használtan, vagy nagy szerencsével...

Szia!

Rendeltem már a konzolvilágtól. rendesek, gyorsak. Bár én átpártoltam más céghez, de nem volt velük komoly gond, ami volt se minőségi volt.

Ahogy látom csak XBOX-ra adták ki.

Nem, meg nem vettem meg, de kb még 2 hét és meg lesz. :) Élménybeszámolót, ilyet mint te is úgysem tudok írni, legfeljebb pár szavas ömlengés telik tőlem.
Igen, közben én is rájöttem, hogy az csak egy keret. :) PSX-en ez mennyivel könnyebb volt.... :D
Nagyon szépen köszi a válaszokat, és a fórum linket is.
Esetleg nem tudod Alone in the dark-ot kiadtak PS3-ra?

Megvetted a PS3-at? Tök jó! Lesznek élménybeszámolók:)?

Nem ismerem a pisztolyos kontrollert, de:
- a kérdést az "alkalmazásról" nem pontosan értem. Ahogy néztem, nem külön pisztolykontrollerek vannak PS3-hoz, hanem kiegészítő "keretek", amiben az alap Move-ot tenni kell. Régebbi játékoknál még nem volt alap a Move kezelése (most sem mindegyiknél), ezért szokták így jelölni a későbbi különleges kiadásokat, és csak azokkal működik, amire a támogatásra vonatkozó megjegyzés rá van írva.
- ...itt viszont http://community.eu.playstation.com/t5/PlayStation-Move/PS-Move-Resident-Evil-5-Move-question/td-p/11389020 azt írják, hogy a pisztolyos Move működik RE5-tel, de nem a legjobb vele, mert az alapbeállítások nem teszik lehetővé, hogy az ember egyszerre lőjön és mozogjon.

Mostanában vásároltam párszor a Konzolvilágtól, eddig pontosan szállítottak és a cuccok is rendben voltak.

Castlevania: Lords of Shadow
http://kepfeltoltes.hu/130127/578654480castlevania_www.kepfeltoltes.hu_.jpg>
Vagy fél éve van PS3-am, de talán most találtam meg azt a játékot amiért igazán megérte megvenni. 1 hete jött meg és azóta folyamatosan nyüstölöm amikor van csak rá időm. Elég hosszú játék, vagy 17 órám van eddig benne, nem szeretem a COD féle 2-3 órás "csodákat".
Talán ha filmhez kellene hasonlítanom olyan mint a Gyűrűk Ura, csak más világ és más hangulat. De ez is epikus, csodálatos zene és látvány, pörgő akció és jó sztori. Elég nehéznek indul a játék, de ahogyan haladunk előre kerülnek elő az új kombók és képességek, közepére beáll a nehézség tényleges közepes szintre.
Több pályát újracsináltam csak azért mert a látvány már megérte.
Számomra eddig a legjobb játék amivel játszottam a konzolon, alig várom már a második részét.
Egy fontos kérdés a végére, láttam neten, hogy készült hozzá DLC is, na most az a gond, hogy ezt én PS Store-on nem találtam meg, esetleg valakinek ötlete ezzel kapcsolatban?