konzoltopik (ps/xbox/wii/ds/gc/stb)

Köszönöm!

Nekem is ez a kiadás van meg, természetesen irányítható kontrollerrel is. A többi kérdésre viszont sajnos nem tudom a választ.

Srácok, egy kis segítség kéne a témában.
Van a RE 5 Gold Move edition című játék:
http://www.konzolvilag.hu/playstation3/ps3-resident-evil-5-gold-edition/2068

Ez csak ilyen move-os biszbaszokkal irányítható, vagy kontrollerrel is? Ez a Move-os dolog érvényes pisztolyra is? Úgy értem, ha veszek egy pisztoly kontrollert, akkor ahhoz ez az alkalmazás szükséges, vagy simán rácsatlakoztatható, összehangolható a gépre/géppel? Remélem érthető mit akarok kérdezni. Illetőleg ez a játék játszható-e pisztollyal is?
Ettől a Konzolvilág nevű cégtől érdemes rendelni? Van valakinek tapasztalata velük kapcsolatban? Neten nem találtam róluk infót, de lehet, csak én kerestem rosszul...

Meg itt:)...

http://www.youtube.com/watch?v=I4pf5XDfI9U

Meg itt:)...

KÜLSŐ LINK

Fejlődés:)?!

A PS3 igaz, hogy a korát megelőzte, de mostanra már 6 éves a cucc, nagyobb technológiai átalakítás nélkül, inkább csak a hűtésen dolgoztak és kompaktabbá tették. A Sony már évek óta rugdalja maga előtt ennek az "ósdiságnak" a lecserélését, mindig "majd jövőre" jön az újgenerációs konzol, csak hát nincsenek abba az anyagi helyzetben, hogy egy ekkora piaci kockázatba beleugorjanak. Ezért jönnek ki a mindenféle bizbaszok, mint például a világító fagyira hajazó, mozgásérzékelős Move:).

Nem leszólni akarom, én is alig egy hónapja vettem a magamét, én sem birok betelni vele, hova jutott a szórakoztató elektronika akár csak 20-25 év alatt is, de a technika jelenleg nem itt tart:), inkább itt...:

http://www.youtube.com/watch?v=-PbphJ8KMjo

Az bizony lehet, mert akitől hallottam, Xbox-al nyomja. :)

A God of War-ra gondolt bizonyára. A Gears of War tudtommal Xbox exkluzív játék! speciel nekem nem jött be, de kinek a pap...tény, hogy nagyon sokan szeretik és ha bírod a hack n slash témájú cuccokat, akkor mindenképp megér egy próbát. :)

Köszi neked is. A MGS-al már játszottam a PSX-en is, attól nem voltam elájulva, de nem is így nézett ki. :)
Viszont a többi 3 első ránézésre jónak tűnik. Leginkább a 3 tetszik, a szőke nő eléggé hasonlít Helen Mirrenre. :) Hihetetlen mennyit fejlődtek a játékok is...

Hú köszi srácok! Ez a GOW a Gears of war lenne? Arról már hallottam.

Szia!

Ha netán Ps3 vételén gondolkodsz, tudok ajánlani pár címet én is.

Személyes kedvencek közül néhány: (Mélyebb elemzésekbe most nem megyek bele. Ha netán valamelyik érdekelne, szívesen írok róla majd bővebben)

- Metal Gear Solid 4: Több különböző stílus keveredik benne, amolyan taktikus, lopakodós, besurranós "akciójáték". Nagyon jó sztorival, filmeket megszégyenítő átvezető jelentetek, kész interaktív mozi. http://www.youtube.com/watch?v=oh-roZLH61c

Skyrim: Fantasy a javából. Talán a legnagyobb erénye, a hatalmas világ amit bebarangolhatsz. Gyönyörű, tele tartalommal: KÜLSŐ LINK

Drake s Deception: Interaktív mozi a javából vol2. Kis Tomb Raider, kis Indiana Jones beütéssel. Itt-ott fejtörők, akció és brutálisan gyönyörű. KÜLSŐ LINK

Killzone 3: FPS, gonosz "űrnácikkal". Nem vagyok a stílus elkötelezett híve, sőt, de ezt a játékot látni kell, ki kell próbálni legalább 1x. Nincs túlbonyolítva a történet, mondhatnám azt is, hogy egy tál lencsefőzelékben több a fordulat, de a fenébe is, lövöldözni jó. :) KÜLSŐ LINK

Elég vegyes lett ez a saláta, de remélem akad közte olyan ami felkelti az érdeklődésedet.

Nem sok időm van játékra, de a RE játékok nagyon jók lettek. PS1 és PS2 összes RE-t végigjátszottam, de a PS3 RE játékok nagyon jók lettek. A RE5 világbajnok, a RE6 is megvan, de még csak belenéztem. Nem fogsz csalódni. Ha belevágsz a PS3-ba, a GOW-t ne hagyd ki, szerintem a RE mellett a legjobb játék. Ha több időm lenne, lenne még egy-két kiszemeltem.

Köszi!
Amúgy kínai amit írsz, :) még nincs meg a gép, de már egyre több játékot láttam ami kell, így már az sem lesz soká halogatva. A RE játékok is fő motiváló erők, a PSX-en mai napig nyomatom őket. :) De ezen az új konzolon, hihetetlen abból is mit hoztak ki...

Ja, igen, és a legtöbb helyen az extra kiadásnak tekinthető ún. Move Edition kapható, amire pár helyen azt írják, hogy csak Move-val játszható, de ezt nem kell komolyan venni. Nekem egy, a konzolhoz kapott sixaxisszal is tökéletesen működött.

Persze, ahol foglalkoznak konzolos programokkal, ott általában van, ill. ahol nincs, ott azért nincs, mert ilyen "öreg vackokat" már nem forgalmaznak:S, ahogy az egyik helyen mondták.

AZTA... Nekem kell egy ilyen. Beszerezhető nálunk?

Mivel játék helyett/mellett inkább nevezhető interaktív filmnek, így azt hiszem, itt is lehet helye:):



http://www.imdb.com/title/tt1606610/

Úgy is kezdhetném, hogy "A játék, amiért PS3-at vettem"... pontosabban, mivel amúgy is kellett egy BD-lejátszó, inkább a kicsit drágább, de univerzálisabb gépre ruháztam be, és ahogy nézegettem itt a házimozikat, sok helyen dobog alattuk a PS, túl sok panaszt viszont nem olvastam róluk, úgyhogy ezért esett rá a választás. A Heavy Rain meg az első hírek óta érdekelt, a fejlesztő Quantic Dream előző "mozija" ugyanis hatalmas élmény volt a szokatlan koncepciójával (egy misztikus thrillerként aposztrofálható kalandjáték, ahol a játékos felváltva irányítja a látomásoktól gyötört, gyilkossággal gyanusított Lucast, és az őt üldöző nyomozókat is!) és a még szokatlanabb irányításával. A Heavy Rain ugyanezen elvekre alapoz, csak a stáb ráépített még ötévnyi fejlesztést és újítást.

A "film" több fejezetre bomlik a négy irányítható karakter szerint. A főszereplő Ethan Mars, aki boldog családban élő, sikeres építész volt, amíg egy balesetben el nem vesztette az idősebb fiát. Két évvel később, a történet idejére az önvád lerombolt körülötte mindent, a feleségétől elvált, a fiát, Shaunt csak ritkán látja, a letargia és a depresszió miatt még akkor sem foglalkozik vele annyit, mint lehetne, vagy szeretne. Egy játszótéri közös program alkalmával Ethan elveszti az eszméletét, és mire magához tér, Ethan nincs mellette... eltűnt. Ettől Ethan és a volt felesége is megrémülnek, és gyanújukat a rendőrség sem tartja megalapozatlannak, ugyanis Philadelphiában egy sorozatgyilkos, az Origami Killer szedi áldozatait, évek óta ugyanazon módszer szerint. Áldozatai 8-10 éves fiúk, akik esős őszi napokon, nappal tűnnek el nyilvános helyekről, a holttestüket pedig általában három-öt nappal később találják meg egy origami kutyával a kezükben és egy orchideával a mellkasukon; külsérelmi nyom nincs, a halál oka minden esetben vízbe fulladás. Ethan aggódva, kétségek között ér haza, ahol a levélszekrényben egy boríték várja, abban egy pályaudvari csomagmegőrző kulcsa, ahol Ethan egy dobozt talál, benne öt origami figurával és egy mobillal, amit bekapcsolva egy üzenet villan fel: "Mit lenne hajlandó megtenni azért, hogy élve visszakapja a fiát?"...

A három másik irányítható karakter (Madison Page, aki afféle imszomniás őrangyalként kíséri Ethant az útján; Scott Shelby, az Origami Killer korábbi áldozatainak szüleivel dolgozó magánnyomozó; és az FBI ügynök Norman Jayden, aki szakértőként segíti a helyi rendőrség munkáját) története erre a fő sztorira épül rá, hogy esetleg csak a fináléban, vagy még esetleg ott se keresztezék egymás útját. A kettős lehetőség abból adódik, hogy a "film" közben meghozott döntések, hogy a játékos mit mondat vagy nem mondat a karakterekkel, hogy a megfelelő gombot nyomja-e le vagy a megfelelő kart húzza-e a megfelelő irányba a megfelelő időben, mind-mind másfelé vihetik a történetet, néha csak átmeneti jelentőséggel, néha egy ilyen viszont akár a végkifejletre is hatással lehet. Előbbire példa, hogy amikor Scott egy fegyveres bolti tolvajt hátulról próbál leütni, akkor felé tartva a játékos elkapatja-e időben Scott-tal a levert mosóporos dobozt vagy sem; ha nem, akkor a puffanásra felfigyelő fegyverest még mindig le lehet beszélni arról, hogy gyilkossággal rontson a helyzetét, de ha sem ártalmatlanná nem sikerül tenni, sem a lelkére nem lehet beszélni, akkor a rabló egy fejbelőtt boltost hátrahagyva fog kiszaladni az üzletből. Utóbbit Norman halálai (igen, többes számban) mutatják legjobban, a gyakran verekedésekbe ill. lövöldözésekbe keveredő ügynök esetében a készítők ugyanis kb. háromtucatnyi lehetőséget teremtettek arra -köztük a snassz tarkólövéssel, a szamurájkarddal való leszúratással és roncstelepi présgéppel való halálra zúzatással is-, hogy Norman ne érje meg a vége főcímet. Az igazán zseniális ebben pedig az, hogy ilyenkor nem a "GAME OVER" felirat jön, és az utolsó mentett állás visszatöltése, hanem akinek arra van ingerenciája, az Norman nélkül is egy teljes értékű befejezésig juthat el, csak esetleg az nem lesz annyira happy-rózsaszín, mert esetleg Norman nem tudja majd a rendőrséggel megosztani nyomozásának eredményeit, akik így esetleg téves következtetésre jutnak az Origami Killer személyével kapcsolatban. Mintha egy könyvből hirtelen kitépnék azokat a fejezeteket, amik Norman szemszögéből mesélik el az eseményeket, miközben a többiek fejezetei igazodnak az ő hiányához. Mindezek az elágazások személyenként is többfélék lehetnek, a kombinációs lehetőségeik pedig majdnem százra rúgnak. Azért az nehezen nevezhető monoton filmnek, aminek ennyiféle alter_natív befejezése van, ugye:)? Pedig amúgy kár lenne a fickóért, Ethan után Norman volt a második legérdekesebb karakter, például a nyomozásai során használt napszemüvegéért, az ARI-ért, ami lenyűgöző keveréke volt a virtuális valóságnak és egy komplett helyszínelők labornak, Grissom puszta kézzel tépte volna ki Norman szívét:)...

KÜLSŐ LINK

...és akkor a fickó drámai vonásairól még nem is volt szó... Ennyi kétesélyes szituációban, ennyi döntési helyzetben ugyanis, ahogy egy jó filmnél, óhatatlanul is kialakul valamifajta kötődés a karakterekkel, csak mert erre nem egy film másfél órája jut, hanem ennek a többszöröse, így sokkal intenzívebben. Ethen hiába csak pár jól megrajzolt pixel, az őt alakító színész érzelemmel telve játsza a mindkét gyerekének elvesztése árnyékában csaknem összeroppanó apát, de mindenkinek megvan az a kis drámai plusz, ami miatt nem lehet félvállról venni a kudarcaikat. Itt nem csak elgondolkodhat a néző/irányító, hogy "MIt tennék hasonló helyzetben?", hanem bizonyos keretek között, de ki is lehet próbálni. Van, akinek ez bejön, és van, aki nem tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Ugyan megvan arra a lehetőség, hogy mindenki a maga szájíze, beállítottsága és személyisége szerint próbálgassa az elágazásokat, például hogy az Ethanhez láthatásra érkező Shaunt a játékos elhanyagolja, ne csináltassa meg vele a leckéjét, ne adjon gyógyszert a köhögésére, hanem egy csendes sarokba bekucorodva régi családi videókat nézegessen, miközben Shaun a kanapén merül álomba, de én nem voltam rá képes... És igen, ez a történet néha ilyen egyszerű életképekből épül fel, az oktatóküldetés például az utóbbi évek egyik legjobbja szerintem, ahol is Ethan, még semmit sem tudva a rá váró szörnyűségekről, reggel felkel, és végigjár egy tetszőleges delelőtti rutint, amíg a gyerekek az anyjukkal hazaérnek a vásárlásból... nézhet tévét, kertészkedhet, túlórázhat a rajzasztalánál, kipróbálhatja a fiának vett távirányítós autót, stb... Pont elég arra, hogy át lehessen érezni, mit veszít el ez a fickó később, és meg lehessen tanulni, hogy hol az "X" a kontrolleren.

Azért ragaszkodom következetesen a "film" szóhoz, és kerülöm ezt játéknak nevezni... ehh, de inkább először megmutatom:):

KÜLSŐ LINK

A fejlesztő csapat vezetőjét, David Cage-t nem véletlenül jelölik mindenhol az író/rendező titulussal, hiszen az irányíthatóság elenére sokkal inkább csinált animációs filmet, mint játékot. Heavy Rain valódi színészekkel készült, motion capture technikával, aminek az arckifejezések hitelessége miatt része volt a face capture is, vagyis a beszéd és a cselekvések közben az arcmimika rögzítése is (a fejlesztőcsapatnak külön stúdiója van erre). Bár korlátozott lehetőségei miatt természetesen nem pályázhat egy BD-film minőségére, nem egy TinTin, de kategóriájában kimagaslóan szép látványvilággal rendelkezik. A lemezhez kapott tengernyi extrából, és azon belül is a többórányi werkből például kiderül, hogy csak a casting tartott vagy egy évig, kétszáznál is több színészből válogatva azt a hetvenet, akik végül a kész alkotásba is bekerülhettek. A Quantic Dream olyan komolyan veszi ebben is a minőséget, hogy a következő játékuk "főszerepére" például a "Juno"-s Ellen Page-t szerződtették. A mászkálós részeknél pedig talán nem érződik, de az akciójelenetek egyértelműen hozzáértő operatőr kezei alatt készültek.

És hogy mégis játék?! Ahogy kezdtem, ez lett az első játékom PS3-ra, és arra kiváló volt, hogy megtanítson a kontroller használatára, noha eddig egyszer sem volt ilyen a kezemben. Így pedig nagy élmény, és az előző Quanticos játékhoz, a Fahrenheit/Indigo Prophecyhez képest még egy minőségi ugrás, hogy a gombok használata, a velük előidézhető cselekvés teljesen környezetfüggő, és miközben a képernyőn zajló élet-halál harcokat figyeltem, azt is néznem kellett, hogy mikor villan fel egy "X" vagy egy "O", mikor kell jobbra gördülni egy támadás előtt a egyik kar jobbra húzásával, vagy éppen egy pofont adni a nyálas bájgúnárnak az egész kontroller jobbra rántásával. Ez például egy a még veszélytelenebb harcokból:

KÜLSŐ LINK

Úgyhogy sem nem filmként, sem nem játékként, inkább összevontan szórakoztatóipari termékként adom a százalékot, ami nem rideg szám, inkább csak a kapott élményt fejezi ki.

97%

A Batman-es jóféle, bár még nem játszottam vele és sajnos sztem nem is fogok.
Harley Quinn karakterének jó kis külsőt dobtak össze :)

Nem semmi kis rucija van ;) És ötletes, hogy az egyik copfja vége piros a másik meg fekete.
Egy Nolan féle Batman filmben szívesen látnám a karaktert. Bár ahhor a realisztikus megjelenítéshez lehet, hogy kissé túl bögyös :D

Pár hónapja úgy döntöttem beszállok a konzolosok táborába. Beszereztem pár játékot ami még Pc-n tetszett meg de az exklúzív címek is érdekeltek. Ők lettek a nagy kedvencek és kb a gyűjteményem felét képezik. Talán a legidőgyilkosabb az a skyrim, mert ha még a főszállal semmit sem haladok úgy is napokat el lehet vele szórakozni. Nem bántam meg, hogy váltottam PC-ről, hihetetlen mennyi mindent tud a PS3. Nagy csalódás ami nincs a képen az a Bioshock 2, első részt nagyon szerettem de a második monoton lett, sokáig nem tud lekötni. Ami még lesz az az Un charted sorozat és amit nagyon várok az az Assassins Creed 3, és a Dead Space 3.

Ismerős a dolog, bár nem velem esett meg. HDMI-n használta PS3-at, majd visszakerült képcsöves tv-re a gép. Sehogy nem volt kép, másik kábellel sem. Mire nagynehezen rájöttünk, hogy HDMI-n kellene bekötni és visszaállítani scart-ra. Nem is értem, hogy lehet így megoldani a szoftvert. Ja és ehhez a gépet el kellett cipelni hozzám, mert képcsöves tv-re sehogy nem tudtuk rákötni hdmi-vel...

:O Esküszöm ezt nem értem......
Most bekapcsoltam újra, mert találtam egy videót a neten hogy tudnám "vakon" visszaállítani HDMI-re. Bekapcsolom, erre most meg semmi baja, és egyből jó a kép... Hát ilyet, komolyan mondom még nem pipáltam... :O

Hát ez nemigaz komolyan mondom.... :S

Ma este 8-kor kapcsoltam ki a PS3-at, az Angyalok és Démonok volt terítéken BD-ről. A TVvel természetesen HDMI-vel van összekötve.
Este 11 körül gondoltam nézek mégegy filmet, és újra bekapcsoltam a PS3-at... Mi fogad??? Nincs jel... Dugdosom össze-vissza, fújom hátha poros, meg mindent próbáltam... Továbbra sincs jel... Gondoltam biztos visszaállítódott alapbeállításra, veszem elő a dobozt, hogy a SCART kábelt előkotorjam. Erre??? Sehol a kábel :O Fogalmam sincs hol lehet... Így most teljesen vak vagyok, fogalmam sincs hogy fogom visszaállítani, ha egyáltalán az a baja.... :S Van erre valami lehetőség, vagy mindenképp új kábelt kell vennem csak azért hogy vissza tudjam állítani????? :S
Egyáltalán hogy állíthatódott el, mikor 5 éve használom, és soha nem volt vele semmi gond...
Nem értem ezt az egészet :S

Hollywoodban már bevett gyakorlat, hogy ötlethiányukban egy-egy népszerűbb játék történetére rácsimpaszkodnak, megveszik a jogokat, forgatókönyvet iratnak... aztán ezek szép lassan a süllyesztőben végzik. Most is fent van az imdb-n vagy húsz, aminek az adatlapja már egy-két éve nem változott, és minden rovatban csak a kérdőjelek sorakoznak. Figyelembe véve, hogy milyen filmek készültek eddig játékokból, talán ez nem is akkora veszteség; emlékeim szerint még a Tomb Raider lett a legnézhetőbb (de bárki cáfolhat, ha van egyéb tippje), és ez szerintem mindent el is mond az egész koncepcióról (mínusz Angelina Jolie:)).

Jó lenne, persze, de ahogy mondtam is, mondjuk egy ilyen játéknak, mint a Mass Effect, aminek a történet és a szereplők bemutatása alkotják a gerincét, azt a végigjátszás idejéből kiindulva egy mozifilmbe belesűríteni nem lehet. Ide nem lenne elég egy halvány utalás, ahogy mondjuk a torpedó Csatahajóként elevenedik meg a moziban. A Mass Effect 3 például a nyitóképernyőtől a fináléig 30+ óra volt nekem, és még ha harmadolom is ezt, kihagyva a kóricálásokat és a huszonvalamennyi akciórészt, akkor is tíz óra marad, ami inkább egy minisorozat időtartama, mint egy nagyvásznas alkotásé. Abban meg nincs akkora pénz, hogy ezt a látványvilágot, egy komplex galaktikus birodalmat megjeleníthetővé tegyen. És ha már látványvilágról beszélünk: egy könyvadaptációval szemben, ahol (persze az egyéni képalkotás nagyszerűségének figyelembevételével) a audiovizuális élmény mégiscsak egy minőségi ugrás... és ez játékok esetében már nincs meg.

Ebbe a háromba bukott bele eddig talán minden hasonló próbálkozás, vagy váltak "B", "C" és "DZS" kategóriás förmedvényekké, amiket mondjuk a filmes játékadaptációk hóhéra, Uwe Boll szokott a publikum elé hányni. Ezért általában marad az animációs film (mondjuk a két Final Fantasy), vagy a rajzolt filmek, az animék, mint a Dead Space vagy a Devil May Cry esetén.

Pedig a dolog egyébként nem reménytelen, csak mostanában éppen fordítva divat, vagyis hogy játékokhoz csinálnak élőszereplős promókat, mint például ezeket, néha nem is akármilyen nevekkel, minőségben és hosszúságban:







Ja, végül eszembe jutott pár jobb "játékfilm": Silent Hill, Resident Evil, és a maga módján a Doom sem volt rossz...

Egyébként ha azt hiszed, hogy pont madarakban és zöld malacfejekben nem látna Hollywood fantáziát, tévedsz:). Nézz csak ide:D...

Már a belinkelt kép is elég csábító, nemcsak a szöveg, Hollywood igazán elkezdhetne néhány ilyen projektet is. Néha sajnálom, hogy nem játszom ilyeneket...

Pedig a SW The Old Republicnál majdnem elcsábultam, szerencsére a gépem kevés hozzá.

Így marad az ősi magyar játék, a disznóölés. Madarakkal, zöld malacfejeket... :-)

Bocs, lemarad a cím: a Mass Effect 3 kapcsán éltem ki grafomán hajlamaimat:), bár inkább lett megemlékezés az egész Mass Effect univerzumról. Ha majd érdekel valakit külön is a harmadik rész, majd írok arról is:).

Egy évvel ezelőtt igencsak lehordtam a Dragon Age 2-t, repetitív, majdnem unalmas és végletekig leegyszerűsített játékmenetével riasztó képet vetített előre arról, hogy a Bioware hogyan képzelheti el másik nagyágyújának, a Mass Effectnek a folytatását. Ezúttal viszont meg kell követnem a feljesztőket, mert talán a korábbiaktól eltérő stílusban, valóban jócskán egyszerűsítve, pár színesítő elemet hanyagolva, de csak olyan befejező részt sikerült csinálniuk a Shepard-trilógiához, ami egyfelől maradandó élményt adott, másfelől -ha elég kurtán-furcsán is, de- epikus fináléja lett ezen űrbeli fantáziavilág egy korszakának.



Ahogy korábban is, adnék egy kis összefoglalót, hogy mit is lehet ettől a világtól várni. Adott ugye az emberiség, mely a jövőben (2150 környékétől számítva) alig harminc év alatt nemcsak bizonyítékot talált más fajok létezésére, felfedezte a Naprendszerek közötti gyors utazás módszerét (a Tömegreléket), de ezek nyomán rögtön meg is vívta első nagyobb harcát az első megismert idegenekkel, a turiánokkal. A háborúnak még azelőtt véget vet a Tejút több faja által létrehozott diplomáciai szervezet, a Tanács, mielőtt az igazán véres incidensekhez vezetne, elismerve az emberiség függetlenségét nagykövetséget biztosítanak számukra a bürokratikus központként szolgáló űrállomáson, a Citadellán. Ahogy az emberiségnek, úgy a játékosnak is feladata (egy elismert közkatona, Shepard bőrébe bújva), hogy gyorstalpalón megismerje ennek a világnak nemcsak a lakóit, hanem azok történelmét és egymáshoz való viszonyát is, szövetségeket, szervezeteket, és mindezek főbb képviselőit is, megtalálja köztük a helyét és társait. Mert semmilyen áldozat nem tűnik soknak és elégnek azon galaktikus összeomlással és kipusztulással fenyegető incidens során, amivé egy turián kém árulása kinövi magát.

Önmagában már arról oldalakat lehetne írni, hogy milyen felfedezni ennek a világrendszernek minden szegletét és morzsáját, mert bármelyikről önmagában szívesen megnéznék egy filmet. Legyen az első rögtön a Citadella, melyet, mint kiderül, nem a Tanács, még csak nem is valamelyik jelenleg is élő faj épített (a Tömegrelékhez hasonlóan), ők csak találták az űrben sodródó gigaállomást, rajtuk a karbantartást végző fura idegenekkel, de mert sok vizet nem zavartak, így beköltöztek, és csak feltételezik, hogy a Citadella építői egy 50.000 éve kihalt faj, a proteánok műve lehetett... (nos, így kell például kényelemből iszonyatosan nagyot tévedni). Vagy ha fajok közül kéne mondanom, akkor az elsők biztosan a hannárok lennének, ezek a csápjaikon álló, tintahal-szerű, rózsaszín lények, akik szigorú udvariassági formuláikkal mosolyogtattak meg többször is, például azzal, hogy idegeneket annyira nem akarnak megsérteni, hogy nem is személyesítik meg magukat, önmagukra mint "ez" vagy "ez a lény" utalnak, és nem meglepő módon leginkább a kiskereskedelemben lehet velük találkozni. Ennél fajsúlyosabb szerepet kapó egyedek, és szintén nagy kedvenceim lettek a gethek, amik nem önálló fajt képviselnek, hanem egy mesterséges intelligenciát, és azokat a gépeket, melyen ez a "szoftver" fut (már eleve az egy kiváló sztorielem, hogy hogyan hozta létre őket a technológiailag igen fejlett kvarián faj, hogyan és miért lázadtak fel a gépek megalkotóik ellen és hogyan üldözték el őket, létrehozva ezzel a Menedék nevű űrkaravánt, a kvariánok játékbeli otthonát), és amiknek a hátterét egyetlen "előbb kérdezek, aztán lövök" tagjuktól, a magát Légiónak elnevező egyedtől ismerheti meg a játékos (talán érthető, miért is ezt a megnevezést választja).

Minderre épülnek a megismert és akár társnak is szegődő szereplők a maguk történetével, amik közül aztán megint csak a legjobbakat lehet kiemelni a jók közül (na jó, a harmadik részben -egy kivételével- elég súlytalanok és sablonosak, soha sehol nem láttunk még például nagyszájú mexikói izomhegyet). Légiót már ugye mondtam, ő volt a favorit, de érdekes beszélgetéseket lehetett folytatni a saját genetikai kísérletének következményeitől meghasonult tudóssal (Mordin), a halálosan beteg, az egyik, személyessé váló "ügyének" terhét cipelő bérgyilkossal (Thane) vagy az egyszerű biztonsági őrből igazi, mindhárom részen át kitartó bajtárssá avanzsáló turiánnal (Garrus). Akinek igénye van rá, még akár romantikus kapcsolatba is léphet a többiekkel, és lehet csemegézni a fajok között, hiszen a nők mellett (illetve női karakterrel játszva a férfiak mellett) választható ágymelegítőnek kvarián, és a még nem említett aszárik egy képviselője, akik mondjuk a kék színükről ismerhetők fel, nameg arról, hogy egyedeik csak nőstények, szaporodni csak fajok közötti kapcsolattal képesek, és mivel a legfejlettebb fajként bárhova bejárásuk van, a kuplerájokról a Tanácsig a teljes diplomáciai vonalat a kezükben tartják. Az pedig biztos, hogy a küldetések közti időt leginkább szórakoztatóvá az űrhajó pilótájának beszólásai tették (Joker)... kár, hogy őt a küldetésekre nem lehetett elvinni, lévén az üvegcsontúsága miatt nem (illetve idő előrehaladtával (2. rész) is csak korlátozottan) járásképes.  

A már említett filmes hasonlat nálam már csak azért is áll, mert a számítógépes játékok közül is leginkább azokat kedvelem, ugyanazt keresem bennük, mint egy filmben, vagyis egy összetett történetet, jól felépített karaktereket és eseményhátteret, ami itt még pluszban kiegészül a fejlesztők által megadott korlátok és lehetőségek közé szorított interaktívitással, ennek "ára" pedig a némileg nagyobb időráfordítás (na meg mondjuk az, hogy felnőni képtelen gyereknek nézik az embert:))... bár mondjuk egy igazán jó sorozat hosszánál már nem is sokkal több. A Mass Effectet ezek közül már eleve az kiemeli, hogy a részek nem csak távolról kapcsolódnak egymáshoz, nem csak mellékes szereplők térnek vissza, hanem ugyanaz a központi karakter is, melynek kinézetét eleve a játékos szerkesztheti meg, a meghozott döntések pedig átmenthetők a folytatásokba. Nekem például ezért is lenne furcsa, ha újrajátszanám (pedig idővel biztosan szeretném), mert én három rész után már összekötöttem az arccal a hangot és az eseményeket, és már előre irritál a gondolat, hogy másik "színészt", akár csak máshogy kinéző gesztusokat szokjak meg:).

Szóval döntések, bizony, mert ha csak részleges emlékeztetőként is, esetleg puszta számadatként is, de folyamatosan visszaköszönnek azok a dolgok, amerre a játékos alakította a történetet. Kezdve onnantól, hogy elküldöd-e a francba a bunkó riportercsajt, amiért a te hírneved bemocskolásával akar sztorit generálni a kis szennylapjába (al-Jilani), vagy hogy milyen vehemensen rázod le az egyre irritálóbb módon a rajongását kifejező közlegényt (Werner), egészen odáig, hogy megmented-e annak a fajnak a legutolsó nőstényét, mely sáskaként végigpusztította bolygók százait (rachni), hogy átadsz-e egy veszélyes technolgiát egy olyan szervezetnek, melyet a Tanács közveszélyesként tart számon, és elég sajátos elképzelésekkel rendelkezik az emberiség fennmaradását és felsőbbrendűségét illetően (Cerberus), vagy hogy egy invázió késleltetése érdekében beleirányítasz-e egy meteoritot egy Tömegrelébe, halálra ítélve ezzel az ott levőket és a szomszédos bolygó lakóit (The Arrival DLC). Vagy mondhatnám azt is, hogy egyes tettek vagy nem-tettek nyomán a társak akár ki is halhatnak a játékos mellől, már eleve onnan kezdve, hogy az első részben melyik beosztottunkat küldjük öngyilkos küldetésre.

Ezek pedig még mindig csak színesítő elemei voltak a Mass Effect 3 részén átívelő fő történetnek, amiben az egyes szakaszok önmagukban is eltérő stílust képviselnek, részben úgy, ahogy a játékipar elmozdult az alkalmi játékosok igényei felé (akcióorientáltabb játékmenet, egyéb egyszerűsítések), részben úgy, hogy az első rész relatíve lineáris, szerepjátékalapú történetvezetése után a második rész a társak személyes problémáira helyezi a hangsúlyt (ahol az egymás iránti bizalom és hűség határozza meg egy kilátástalannak ígérkező küldetés végkimenetelét), a harmadik pedig az egyéneket már jócskán háttérben hagyva, az egyes fajok egymás közötti konfliktusaira próbál megoldást találni, akár győzelemre segítve valamelyiküket, akár megteremtve közöttük a békésebb egymás mellett élés lehetőségét (előkészítve, hogy a helyi kis sérelmeket így vagy úgy hátrahagyva minél nagyobb erő tudjon felsorakozni a közös ellenség megállítására).

Mint láthatjátok, a történetről alig írtam valamit, aztán mégis már lelóg a képernyőről, amit összeírtam. Nem a poénok lelövése volt ugyanis a célom, hanem csak az, hogy megemlékezzek mindarról az élményről, amit a számítógépes játék, mint szórakozási forma ezen tagjától kaptam, a hangulattól, amit még az előzményekhez képest elég suta végső befejezés sem tudott megkeseríteni, és aminek során, akárcsak egy digitális Végtelen történetben, kicsit együtt éltem ezzel a figurával, többé-kevésbé megélve örömeit, aggályait, tanácstalanságát, kitartását, de akár kudarcait vagy fájdalmait is. Értékelést sem írok, hiszen alig tértem ki olyan objektívnak tekinthető elemekre, mint a látvány vagy játéktechnikai dolgok, csak ennyit:

Viszlát, Shepard!