konzoltopik (ps/xbox/wii/ds/gc/stb)

Köszi!
Mostanában nagyon gondolkodom konzol vásárláson.Nekem csak a jó öreg PSX van. :)
Mivel tetszett ez a játék ezért ezt venném meg mindjárt mellé,ezért kérdeztem,csak még nem tudom melyiket vegyem.Infókat,tapasztalatokat gyűjtök első körben. :)

az 5-ik epizóddal játszottál és igen,létezik PS3-ra is. :)

ha választani kellene én elsőkörben PS3-ra voksolnék,bár X360-ra is rengeteg jó játék van.újgenerációs konzolom nincsen:PSP,PS2 és Gamecube konzoljaim vannak,de főként PC-n játszom,annak ellenére,hogy játékra a konzolt tartom értelmesebb és gazdaságosabb dolognak.

Argento!

Játszottam nem olyan rég egy Resident Evil játékkal Xboxon,nem emlékszem a címére,újabb játék, Afrikában játszódik és elég bizarr karakterek vannak benne.Arra lennék kíváncsi,van-e PS3-ra is ez a játék?(Már ha egyáltalán ennyi infóból tudni lehet melyik ez a játék.)
Meg úgy különben is érdekelne,mit gondolsz a konzolokról?Neked milyen van?Melyiket érdemesebb beszerezni a PS3-at vagy az XBOXot?

csak nagyon rövid. :(

az első 2 Parasite Eve játékkal szenvedtem jópár hetet.igaz azok nem akcióra voltak kihegyezve ,hanem RPG-re.

viszont sztoriban az új rész is méltó a nagy elődökhöz.az endingnél pedig kerestem az államat rendesen. :)

Hát ez tényleg nem rossz, nagyon jó kis pörgős csatákat lehet átélni. Nem semmi mit ki nem hoznak a PSPből.

The 3rd Birthday:

3rd birthday gameplay

Rég jelentkeztem már játékteszttel, ime:

Gothic 4 – Arcania



Anno számitógépes pályafutásomat FPS-ekkel kezdtem, odáig voltam a Duke3D-ért, a Doom-ért, stb., orrvérzésig ezeket toltam, max jónéhány rajzolt point&click kalandjátékkal (goblins 1,2,3, Larry, Legend of Kyrandia, stb) múlattam még az időt. Ez ment évekig… Aztán szépen lassan elkezdtek jönni a belső ill. külső nézetű szerepjátékok, jelenleg a következő sorrendet tudnám meghatározni (itt most kihagytam az online játékokat mint pl. a Wow):

The Elder Scrolls: Oblivion
Fallout 3 – Game of the Year Edition
Risen
The Elder Scrolls: Morrowind
Gothic 2
Diablo 2
Fallout: New Vegas
Gothic 4 - Arcania
Gothic 3
Two Worlds

Mint látható érdeklődésem jobbára mindig az Elder Scrolls-Fallout-Gothic trió körül mozgott. De lássuk hogy mi is egy jó recept egy sikeres RPG játék elkészitéséhez (sztem pont a komplexitás miatt a legbonyolultabb az ilyen tipusú játékok fejlesztése) :

Story: Rettentő fontos egy jó háttértörténet, érdekesnek és többször átélhetőnek kell lennie (pl. többféle befejezés, történetszálak) annak érdekében hogy a játékos bele tudja képzelni magát az adott környezetbe (pl. történelem, faji történetek, egyéni sorsok, legendák, kapcsolatok, kasztok, stb). Fontos elem a küldetések sokszinűsége és szerteágazása is a döntések függvényében ill. ezek struktúrája (fő vs. mellékküldetések, rejtett kalandok, stb). Lényeges szempont ennek megfelelően a kellően hosszú és tartalmas játékidő. Egy szó mint száz, jó történet nélkül nem létezhet jó RPG.
A világ: Szintén roppant fontos a bejárható világ milyensége. Számit a méret (pl Oblivion esetében majd 20 négyzetkilométer), a terület bejárhatósága, a részletesség (táj, városok, barlangok, utak, fák, tavak, stb), az interaktivitás (világban lakó nem játékos ún. NPC karakterek életvitele, gazdasági, kulturális élet, felszedhető, használható cuccok, időjárás, napszakok, stb) és nem utolsó sorban mindezek grafikai megjelenitése.
Karakter: Akár lehetett volna ez az első ill. második pont is. NAGYON nagy hangsúlyt kell fektetni erre is. Faj-, Nem-, Kaszt-, Hajszin-, Borszin-, stb választás fontos elem annak érdekében hogy saját elképzeléseinkhez a legközelebb hozzuk hősünket. A fejlődéstörtént megint alapvető, viszonylag egyszerű szabályokat érdemes bevezetni (XP alapú előrelépés, szintek) de nagyon hasznos a különböző ágak sokszinűsitése (pl. mágus, paladin, lopakodó fejlődés, támadó vs. védekező, mágikus vs. harci képességek). Egy jól kitalált rendszerrel öröm nézni karakterünk izmosodását és a változatosság újabb játékra sarkall minket.

Mindezek fényében számomra még mindig az Oblivion az etalon. A történet ill a világ bámulatos, minden egyes fűszál él és lélegzik. Az interaktivitás és a karakterkezelés egyaránt bravúrosan lett megoldva. Több mint 160 (!) órát játszottam vele és még mindig nem teljesitettem az összes küldetést (ez a Game of the Year editionra vonatkozik). Lássuk hogy mindezek fényében hogyan néz ki a Gothic4.

Egy kis fejlesztési sztori: 2001ben indult útjára az első Gothic rész a Piranha Bytes gondozásában és új fejezet nyitott a szerepjátékok világában. Habár a grafika nem volt a legkiemelkedőbb, a bejárható területtel é a lebilincselő történettel hamar belopta magát nagyon sok játékos szivébe. Az első részt 2002ben már követte is a második, változatlan grafikával viszont még nagyobb területtel és még jobb sztorival/interaktivitással. Ezután egy majd 4 éves csönd következett a 3. részig, ahol már új grafikus motor dorombolt és szinfonikus zenekarral készitett zene szólt. Nagyjából követte már a jól bevált receptet, a kisebb-nagyobb bugok ellenére szépen vitte tovább a történetet, ergo továbbfényezte a sorozat nevét…
Ezután következett be a törés. A tulajdonos JoWood kitette a Pirnaha Bytes szűrét (állitólag túlságosan beleszólt a fejlesztésbe) és felfogadta a Spellbound Entertainmentet a 4. rész elkészitésére. A Piranha Bytes sem kesergett és saját projekt alatt elkészitette a továbbgondolást Risen név alatt 2008ban, mondhatom fene jól sikerült (mint látjátok a Top 10ben bronzérmes lett). A Gothic4 pedig kissé hosszabb vajúdás után 2010 októberében látta meg a napvilágot.

A történet:
III. Rhobar király teljesen megtébolyodott és keresztes hadjáratot inditott a már ismert világ ellen. Hősünk ebből még mit sem sejt és a festői Feshyr szigeten gubbaszt, birkanyájat terelget és megpróbálja elnyerni kedvese kezét (erről szól küldetésünk első része). Ám a háború eléri a nyugalom szigetét, letarolja a falut, a mennyasszony pedig áldozatul esik. Felkerekedik tehát emberünk hogy bosszút álljon magán a kettyós királyon…
Nagyjából ennyi a kezdeti felállás, átkerülünk a fő kontinensre ahol szépen elkezd kibontakozni a történet, a küldetésszerkezet igy elég lineáris, csak néhány helyen találkoztam elágazással (ami aztán ugyanazt az eredményt hozta) . Nem lövöm le a nagy poénokat (nincs is nagyon), nagyjából korrekt a vezetés, itt-ott pedig plusz lokális infókat is szerezhetünk, van amelyik hasznos valamelyik meg nem. Összességében ok, 6/10.

A Világ:
Itt aztán van jó is meg kellemetlen is. A bejárható terület úgy ahogy elmegy, legfeljebb 8-9 négyzetkilométer és részekre van osztva, egyből nem járható át teljesen, az adott területhez kapcsolódó sztori végigjátszását követően nyilnak meg, visszafelé lehet menni vakulásig (ebben teleportok is segitenek). Ez annyira nem jött be, én szeretek azért kolbászolni és csak nézelődni. A flóra és a fauna szintén kicsit sekélyes lett, ugráló nyuszikon és teknősökön kívül (ezeket legalább le lehet csapni és pörköltet csinálni belőlük) mással nem találkoztam, a növényzet is eléggé standard lett…
Ami már tűrhető: ellenfelek fajtájából van bőven, harcmodoruk is eléggé eltérő szerencsére, lehet taktikázni. Az NPC is elég jók lettek, tesznek-vesznek, pletykálnak, keseregnek, alszanak, kapálnak stb. Az összeszedhető, használható cuccok tárháza is elég bőséges. Lehet itt kérem sütni-főzni, kovácsolni, varázsfőzeteket katyvasztani, felmosni, porszivózni  stb. Ezeket mind megtanulhatjuk jutalomként ill. találhatunk/vásárolhatunk recepteket. Ami viszont nagyon bosszantott: ezeket bármikor ás bárhol meg lehet tenni, nem kell pl. kovácsüllő egy kardhoz, egy jéghideg barlangban is rittyenthetünk könnyedén egy lecsót vacsira. Apropó, be lehet kajálni harc közben is (?!), ez sem lett annyira életszerű…
Viszont van itt néhány dolog ami valóban jól sikerült: a grafika páratlanul szép. A táj fantasztikus, tagolt és változatos. Napszakok és az időjárás változik, az árnyékhatások pedig gyönyörűek. Csutkára tekert grafikával (gépigény elég korrekt) az állunk le fog esni. A világ összességében igy 7/10.

Karakter: Mint eddig az összes Gothic-ban ill. Risen-ben, nem választhatunk fajt, nemet, hovatartozást, stb. adott hősünkkel kezdünk és izmositjuk menet közben. A fejlődés a jól bevált XP alapú, szintlépést követően pontokat osztogathatunk szét. Itt elmehetünk közelharc, ijászat, mágia (ezen belül tűz, fagy és villám) ill. kissé ezek kombinációja felé, érdemes azért próbálgatni. Hősünket szépen felaggathatjuk mindenféle cuccal (sisak, páncél, amulett, stb) és fegyverrel (kard+pajzs, kétkezes fegyverek, ij ill. számszerij). Ezekből egyre erősebbeket kell majd beszereznünk annak érekében hogy legyőzhessük egyre táposabb ellenfeleinket. A csata valós időben zajlik, megfelelően izgalmas, kell rendesen taktikázni. Annyira tehát itt sincs gond, 6/10.

Összességében: Nem rossz játék a Gothic 4, viszont annyira nem is kiemelkedő. A gyönyörű grafikán kívül minden más elég átlagosra sikeredett. A viszonylag jó osztályzatot még kissé lefelé húzza a lapos történet és részekre osztott nem túl nagy játéktér. A szavatossága sem annyira nagy szám, 20-25 óra alatt végig lehet tolni. Mindenesetre azért ajánlom kipróbálásra, a végső pontszám 6/10.

Legközelebb egy Crysis 2 teszttel jelentkezem.

ja és még a helyszínek, a démon ash és a kis kretén törpe is tetszenek (meg amit vele lehet csinálni)

a hail to the king-el nem játszottam, de a gameplay videók sem győztek meg sajna
a regeneration viszont nagyon bejön: hentelés orrba-szájba, a jó öreg láncfűrész a kéz helyett-duplacsövű puska kombó (plusz még néhány ötletes fegyver), poénos párbeszédek, beszólások az egész játék alatt és ugye bruce campbell adja magának a hangot - nélküle nem lenne ilyen jó

"én most az evil dead regenerationt tolom, iszonyat poén egy játék"

a Hail To The King nekem sokkal jobban tetszett (az volt az első ED videojáték),de jó dolog volt,hogy legalább így folytatni tudták a trilógiát (főként hogy Bruce Campbell és Sam Raimi aktívan részt vettek minden ED videojáték készítésben).

húú, ezt is nagyon szeretem, régen sokat játszottam vele

én most az evil dead regenerationt tolom, iszonyat poén egy játék

The Thing:



a játék direkt folytatása John Carpenter filmklasszikusának.a helyszín részben ugyanaz,csak itt most egy csapat kommandóst irányítva kell kiderítenünk mi történt MacReady-ék táborában.

a helyszínek,a hanghatások és a parás jelenetek természetesen a játékban is mindvégig jelen vannak.amiből pedig a filmhez hasonlóan főként építkezik:az a paranoia.nem elég a saját épségünkre figyelni még csapattársaink is a lények áldozatai lehetnek,így hasonlóan a filmhez itt is fontos szerepet kap a vérteszt és a meglepő fordulatok.a játék külső nézetes mászkálós akció-horror (a Soul Reaver, Resident Evil és tsaik nyomdokain),minimális logikai elemekkel fűszerezve.

ami nagyon tetszik benne,hogy az alkotók minden egyes részletre aprólékosan figyeltek:megtalálhatjuk MacReady magnófelvételét és később Childs,valamint MacReady sorsára is fény derül (?).

a grafika mai szemmel is elfogadható (2002-ben ez nagyon jónak számított),az irányítás PC-n kissé nehézkes,de nem végigjátszhatatlan.a fegyverarzenálunk(lángszóró,gépfegyver,gránát) nem túl változatos,de azért elegendő bármelyik komolyabb szörnyeteg legyőzéséhez.

legnagyobb "hibája" talán az,hogy egy pár óra alatt végigjátszható,na de a hangulat kérem szépen...az nagyon ott van a szeren.kellemes kis borzongató akciójáték a The Thing.

a film ősrajongói biztosan megtalálják benne,amit keresnek. :)

10/9

valóban.

a Legacy Of Kain egy hihetetlen aprólékos gondossággal megtervezett utazás az időben,összeesküvéses,árulások és szövetségek közepette.történetben,kihívásban és összetettségben sok más játékot magam mögé utasít.

ami a legnagyobb szívfájdalmam,hogy a Blood Omenből sajnos eredeti,gyári példányt a mai napig nem tudtam beszerezni,a sorozat többi része persze megvan már régen(a Soul Reaver 2 ráadásul 2 féle platformra is),de így azért még csonka marad,amíg egyszer sikerül majd találni valahol egy kallódó példányt.még PS1-en játszottam régen végig,de létezik PC-re is.

a szekrényem tetején pedig egy Kain figura figyel és őrzi a BD és DVD lemezeimet.egyik barátomtól kaptam még a 30. szülinapomra,lévén tudja mennyire szívügyem ez a kellemes kis vámpíros családregény.meg a figura is. :)

SPOILER:

mindenképp érdemes minden részt végigtolni(blood Omen 1-et főleg,mert rengeteg dologban kapcsolódik a Soul Reaver első részéhez),ebből bontakozik csak ki igazán Kain személyisége és kapsz teljesebb képet erről az amúgy sem egyszerű antihősről.a Defiance végére már egészen megszerettem,bár a show-t ott is Raziel lopta el (természetesen).meg azért jó volt látni,hogy mennyire jól elvarrták az összes szálat.grandiózus befejezés volt. :)

A Soul Reaver az egyik kedvenc sorozatom (azért írom így, mert a két Blood Omennel nem játszottam), Raziel pedig a kedvenc karakterem azok közül, akiket "irányítottam" az elmúlt évek, sőt, évtizedek során. A története meg... a komplett Lost elmehet kapálni attól, ahogy itt az események a többféle idősíkon és egymást befolyásoló a_lternatív valóságon keresztül történnek, alakítva hihetetlen aprólékossággal Nosgoth történetét, egyre újabb és újabb átveréseket, tévedéseket és összeesküvéseket hozva a képbe.

Nálam is 10/10, egyben.

folytattam nosztalgiakörutamat...



Legacy Of Kain:Soul Reaver:

ha röviden kéne jellemeznem ezt a játékot nagyjából ez lenne a lényege:a játék ami miatt Playstation és később Dreamcast konzolt vettem.na persze ettől azért összetettebb egy kicsit ez a stuff...na jó,nem csak kicsit. :)

a Legacy Of Kain sorozat története még a Blood Omen c. játékkal kezdődött.a maga aranyos 2D-s kinézetét leszámítva,az egyik legösszetettebb és egyben legjobb történetű vámpíros RPG kalandjátékot tisztelhettük benne (hajrá Windows 95 ! :D).

ritka dolog ,mikor egy játéksorozat minden része megjelenik PC-re (sajnos mára ez már még nagyobb szó lett,szinte minden jó gamercucc csak konzolokra jelenik meg),de  szerencsére ennek a sorozatnak minden fejezetével játszhattak a PC tulajok is.mivel PS1-em már az enyészeté ill a múltté lett ,így maradt a Soul Reaver PC-s verziója,amely minden tekintetben visszalépés (már a kezdő CG video minőséeg si csapnivaló) a mára már legendás Dreamcast porthoz képest,mely a Sega gépén nézett ki a legszebben:talán azon is játszottam végig legtöbbször.

a Soul Reaver alapjában véve egy Tomb Raider szerű külső nézetes mászkálós,logikai horrorjáték melynek legnagyobb kreativitása mindenképp a többdimenziós gondolkodásban rejlik.

a történet röviden:

főhősünket Raziel-t - aki szintén egy vámpír - teremtője ,a gonosz Kain (hatalmát féltve tőle) megöleti,majd sok idő múlva egy isteni hatalmú lény feltámasztja,hogy megölesse vele Kain-t (akit persze nem is lehet beskatulyázni a gonosz szerepébe olyan egyszerűen,mint a sorozatból később kiderül).feladatunk,hogy Raziel-t irányítva megtaláljuk annak vámpír testvéreit,megölve őket (amit sokszor szintén csak némi trükkel fogunk majd tudni) megszerezzük tőlük valamely egyéni képességüket (falra mászás,rácson áthaladás stb) és persze végül magát Kaint,hogy leszámoljunk velük.

ami miatt a Soul Reaver mindenképp az egyik legemlékezetesebb játék,amit valaha csak készítettek:a felépített világa,melyben játszódik egyszerűen HATALMAS.tele megannyi rejtvénnyel,szörnnyel ,titkos szentéllyel (melyben varázslatokat tanulhatunk meg) és persze magával a képességgel,miszerint főhősünk képes az anyagi és szellemi világban portálok segítségével ugrálni.ami miatt ez még jobb:a 2 világ nem mindenben egyezik,rengeteg helyre csak a 2 világ között váltogatva juthatunk csak el,s ez persze igencsak kitolja az első ismerkedés alkalmával a játék szavatosságát és végigjátszási idejét.mire minden titkos képességet és varázslatot megszerzünk ,hogy eljussunk a fináléig(?) ,lehet hogy heteink fognak erre rámenni (nekem kb már 3-4 óra,némi gyakorlással és rengeteg végigjátszással a múltban).a platformos ugrálós részek néha több mint idegtépőek,a régi jó kis Tomb Raideres időket idézik (a sok kockatologatás,rejtvény és kapcsoló is).kellemes mikor egy vár tetején ugrálva leesünk az aljára és újabb 10 percünkbe fog kerülni felkapaszkodni oda,de hát ettől szép a játékos élet. :)

a hab a tortán:a játékban szinte nincs töltési idő:kivéve az átvezető videokat.gyakorlatilag korlátlanul mozoghatunk egy vámpírok és emberek által benépesített hatalmas világban,tele felszín és víz alatti labirintusokkal,megannyi titokkal és kihívással.a harc élvezetes:a vámpírokat megölhetjük fénynel,karóval,vagy akár még vízzel is,a környezetben található lándzsákat/karókat ,fáklyákat,egyszóval sok mindent bevethetünk ellenük.

a Legacy Of Kain sorozat későbbi részei (Soul Reaver 2,Blood Omen 2,Defiance) már némileg alacsonyabb szinten ,de hozzák azt a kötelezőt,ami miatt érdemes végigkínlódnunk magunkat rajtuk,a nehézségek ellenére is,mert a Legacy Of Kain az egyik legötletesebb és leghangulatosabb vámpírkrónika,ami valaha is készült.

10/10

valóban nem rossz a 4. rész annyira,de hangulatilag közel sem hozza már az első 3 játék színvonalát...ott valami megtört.

lassan mostmár nekem is megjön a kedvem elővenni a silent hill 2-3-at (újra)
zseniális ez a 2 rész, mondjuk nekem a the room másodjára már tetszett (persze jóval gyengébb az előzőeknél)

Durván 2 és fél nap alatt végig is pörgettem. :)



Silent Hill 3:

A hangulat még mindíg az egekben.Ez az utolsó igazán félelmetes SH epizód,innen már csak mélyrepülés van.A 3-as számú SH sztorija visszakanyarodik egészen a stílusteremtő első részhez és akkori főhősünk lánya kénytelen most szembeszállni a gonosszal.

Akik játszottak az első Silent Hill-el és ismerik a sztorit még azoknak is lesz része bőven meglepetésekben,hisz némi váratlan csavar és drámai pillanat kerül itt is majd tálalásra.

A grafika gyönyörűen szép még mostani szemmel is (még a 4-ik résznél is szebb,ami minden szempontból visszalépés lett),a szörnyek félelmetesek,a helyszínek szintén.A rejtvények némileg könnyebbek,mint a 2-ik és az első részben,de azért 8-9 óra játékidő kell a végigjátszáshoz (elsőre még több is).

A magyarítás (sajna csak beta verzióig jutott) is egész jól sikerült,pár mondat kivételével szinkronizált az egész játék (még Forgách Pétert is hallhatjuk az egyik szereplő hangjaként).

A SH3 egy újabb félelmetes utazás a horror világába.Remek történet,egy szimpatikus főhősnő,bár némileg gyengébb az etalon 2-ik résznél,de az első részt feltétlenül megelőzi minden tekintetben(talán csak a rejtvényekben nem) ,így ez a 2-ik legjobb Silent Hill játék ami valaha csak elkészült.

PC-s port:

nehézkes irányítás (kontrollerrel sem az igazi),viszont lényegesen szebb grafika és több beállítás mint PS-en

10/9

PS2:

remek irányíthatóság,viszont csak SD felbontás. :(

10/8

SPOILER:

második végigjátszáskor kellemes emlékeket idézett a fénykard megtalálása és beüzemelése.már tényleg csak Darth Vader hiányzott,de ez mindenképpen egy remek poén volt az alkotók részéről. :)

jól hangzik. :)

Akinek alacsony a vérnyomásra, esetleg elege van a tucatszámra ömlő ásítozásra késztető horrorfilmekből, és úgy van vele, hogy már semmin nem tud megijedni, annak erősen ajánlom az Amnesia: The Dark Descent című játékot.

azért csak vigyázz ! krónikus függőséget okot ! :)

hmmm, én eddig mindig Resident Evil-en nevelkedtem. A film bejött lehet h ezzel is teszek egy próbát, bár mostanában a Gothic 4 a nyerő

újabb nosztalgiahullám kapott el a múlt héten,úgyhogy pár napja -hosszú kimaradás után - ismét ellátogattam abba a bizonyos ködös kisvárosba...

"In my restless dreams... I see that town...Silent Hill."



Silent Hill 2 (Directors cut):

pár gondolat róla:

akik ismerik a Konami világhírű sorozatát ,azoknak nem hiszem,hogy hatalmas újdonságokat fogok majd írni. :)

a Silent Hill 2. része nem közvetlen folytatása az első játéknak,az egyetlen biztos kapcsolódási pont a helyszín.tehát itt is kapunk egy új főhőst (James Sunderland) aki megözvegyült ,miután felesége Mary hosszú betegeskedés után meghalt.ám váratlanul egyik nap a halottnak hitt asszony levelet küld neki és találkozóra invitálja Silent Hill-be...na innen kapjuk meg az irányítást.

persze Silent Hill nem éppen egy idilli hely,mivel gonosz túlvilági erők szunnyadnak a háttérben,így James barátunknak (akit persze mi irányítunk) egy seregnyi titokkal,fejtörővel,túlvilági szörnnyel na és persze saját belső démonaival is meg kell majd küzdenie.

a Christophe Gans féle mozifilm soha nem is nyúlt annyira mélyre Silent Hill mitológiájába,hogy egyértelművé tegye:Silent Hill egyfajta belső pokol.az adott játék főhőse soha nem véletlenül kerül oda és nem véletlenül tapasztalja meg azokat a dolgokat ,amikkel később szembesítésre kerül.a játék helyszíne egyfajta purgatórium,mivel Silent Hill-ben nincsenek ártatlanok ,csakis elkárhozott lelkek...

ami miatt szerét ejtettem,hogy pár szót szóljak róla,az mindenképpen az,mert ez a játék valóban időtálló és rendkívül igényes darab,azokból az időkből amikor még tudtak félelmetes és szavatos horrorjátékokat csinálni.a grafika mai szemmel persze már erősen csúnyácskának mondható,de ennek a játéknak még most is megvan a hangulata.méghozzá annyira borongós,szomorkás és néhol sokkoló ami miatt az emberfia biztosan nem fogja elfelejteni amennyiben sikerült végigverekednie magát a szörnyek és a rejtvények (amik cseppet sem könnyűek) seregén,egészen a megdöbbentő befejezésig.

kihívás és szavatos játékidő,ráadásul még egy igényes magyarítás is készült a PC-s verzióhoz.A rendezői változat pedig a másik főszereplő (Maria) szemszögéből ad egy kis előtörténet és készíti elő a talajt a főjátékhoz.A PC-s verzió seregnyi grafikai beállítást,s akár még 7.1-es hangzást is kínál megfelelő rendszeren,rendkívül igényes port lett.

konklúzió:

felülmúlhatatlan örök darab,s egyben a legjobb történettel is rendelkező Silent Hill játék ami valaha elkészült.kötelező legalább egyszer végigjátszani mindenkinek ,aki szereti a horrort.

10/10

Bár én most épp elvagyok ezzel:



Igaz nem mai darab és eléggé hentelős a stílus,de bitang jó a hangulata még most is.Örök kedvenc. :)

köszi,de ahhoz előbb kéne vennem egy PS3-at is. :D

hacsak PC-n nincsen véletlen kiadva, de gondolom ez erősen Sony exkluzív.  :)