Horror

Szerintem a Mártírok egy nagyon jó horrorfilm, bár nyilván a korábban írt véleményem ugyanúgy ráhúzható, embere válogatja. Ahogy írtam is, a Szerb film nálam messze átlépte ezt a határt, ezért írtam amit. Gondolom el tudod képzelni, hogy milyen lehet, nem ajánlom senkinek sem a megtekintését. Biztosan erről is lehetne komoly értékezéseket folytatni, de nem mindegy milyen eszközökkel éri el a rendező ezt a hatást...

Hát igen, a Mártírok is egy olyan film, hogy elég sok mindent bele lehet látni, meg szerintem érdemes is lehet elfilozofálni róla, csak sokat teljesen máshogy érintett meg a film. Én utoljára ilyen véleményütközésbe a The Divide kapcsán kerültem, ott én a lelkesen méltattam a film szociológiai vonulatát, még az ellentábor egy lelkes tagja lelkesen ócsárolta a film kegyetlenségét és embertelenségét. Érdekes dolgok ezek, sokat tud belőlük tanulni és leszűrni az ember. :)

A Livide tényleg jó szerintem is. Néhány jelenete, mint egy gyönyörű, sötét, tündérmese. Narratíváját tekintve pedig, leginkább az Alkonyattól pirkadatig-ra emlékeztet. Elkezdődik a film és egy pontot teljesen megváltozik.

"Ez a film azonban azon a mezsgyén mozog, amit én hatásvadász polgápukkasztásnak nevezek, ráadásul mindezt ál-intellektül burokban próbálja meg lenyomni a torkodon."

Bár még nem láttam a Szerb filmet, ez a mondatot teljesen olyan, amilyen véleménnyel én a Mártírokról vagyok, és amiért utálom azt a filmet :) (bár tudom, hogy annak a filmnek vannak hívei itt az xpressen is + olyan komoly elemzéseket is olvastam arról a filmről, mintha nem is egy mozit néztünk volna)

The House of the Devil - én nagyon szeretem, elég lassú film, de szerintem meglehetősen autentikusan tálalja, amit kell.

Red, White & Blue - egyszer nézhető, de semmi különöset nem véltem felfedezni benne. Lassú, drámai, hamar felejthető. Talán Amerikában jobban üthet a szocio-dráma vonal miatt, de nem egy túl jó film, főleg, ha horrorként kategorizáljuk.

Livide - elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszett. Az egész fényképezés és sztori engem nagyon eltalált, habár távol van a tökéletestől. Soha rosszabbat a franciáktól.

Srpski film - ugyan kedvelem a felkavaró alkotásokat, de van egy határvonal, amit nem szabad átlépni szerintem. Ez a film azonban azon a mezsgyén mozog, amit én hatásvadász polgápukkasztásnak nevezek, ráadásul mindezt ál-intellektül burokban próbálja meg lenyomni a torkodon. Szar, szemét celluloid-hulladék.

The Woman - Utóbbi évek egyik igen kemény darabja, húsbavágóan realisztikus és sokkoló. Jó kis horrorfilm, érdemes megnézni.

Valóban ironikus, bár én úgy hiszem, hogy Buttgereit pont azért választott ilyen történeteket, mert az anyagi lehetőségekhez képest, ezekben tudott olyan többletet, meghökkentést elérni, amit más műfajban nem tudott volna, lévén  megfelelő forrás hiányában eléggé beszűkülnek a lehetőségek (főleg ha valaki olyat akar készíteni, ami még eredeti is).

Jól mondod, zavarbaejtő hatású a zene, ez rá a legmegfelelőbb jelző, mindenesetre olyan nagyon nem bánom, hogy én olyan élénken már nem emlékszem a filmre. :)
A Schramm épp a hétvégén jött szembe, arra mindenképp kíváncsi lennék egy megfelelő estémen. Mondjuk ironikus, mások pont azért nem érzik kiteljesedve magukat, amiért nem jut nekik szerzői film, cserébe legalább az undergroundban kutatók egy életre megjegyezték Buttgereit nevét.

Srpski Film SPOILER a 234-esben!

Juhú, felpörgött a Horror topik! Akkor már én is ideböfögöm a véleményem a lista kapcsán:

The House of the Devil - nem láttam... még. De tutira meg fogom lesni.

Red, White and Blue - nem láttam, de nem is érdekel.

Livide - itt egyetértek a vicc írójával, nagyon nem is tudok mit hozzátenni, egyszer simán bevállalható.

Srpski film - Érdekes és magvas gondolatokat olvastam alant, így röviden csak annyit tennék hozzá. Ez a film vagy elvesz valamit a lelkedből, amit már sosem kaphatsz vissza, vagy ha kellőképpen aberrált fasz vagy, hozzátesz valamit a lelkedhez, amitől sosem szabadulhatsz. "Szerencsém" volt a barátnőmmel elkezdeni nézni a filmet, ő annál a résznél hagyta el a szobámat, amikor elkezdtek megerőszakolni egy újszülöttet. Én végignéztem, és szerintem valóban többről szól ez annál, mint amit sokan felületesen belelátnak, de bőven elég volt egyszer. A soundtrack pedig kurva nagyot üt, főleg a végén!

The Woman - nagy elvárással ültem neki, s bár nem azt kaptam, amire számítottam, egy korrekt műről beszélhetünk. Én közvetlen az I Spit on your Grave remake-je után néztem meg, így valahogy tudat alatt összekapcsolódik bennem a kettő film, témáját, filozófiáját, meg a körítését illetően, így nem nagyon tudok elvonatkoztatni, de lebeszélni senkit sem fogok róla.

A Nekromantikban az a legdurvább, hogy alapvetően beteg elmék "romantikus" története. Ezért van, hogy a hulla nem központi figura, hanem csak egy kelléke ennek a két aberrált figurának. Lényegében a főhős a saját impotenciájáért kárpótolja a végtelenül aberrált nőjét, aki nélkül még mélyebbre zuhan a sötét posványába. Végül ez a szál csúcsosodik ki, tetőzik be a film végén (SPOILER: hogy végül csak a saját halála képes elérni azt, amit más nem). A zene szerintem nagyon találó, egészen bizarr, zavarba ejtő hatást ér el. A szexjelenetek szerintem annyira nem explicitek, kellően eltorzították ahhoz, hogy ne érezd valóságosnak (és emiatt ne jöjjön rád az okádhatnék).
A második rész története még csavarosabb, ott a filmtörténet legbizarrabb szerelmi háromszögét mutatják be. Jóval kegyetlenebb, explicitebb film, mint az első, helyenként tényleg a hányinger kerülgetett.
Egyszer láttam mindkét filmet, de elég élénken emlékszem rájuk.
A Der Todesking vagy a Schramm című filmje a rendező úrnak, már könnyebben (de nem könnyen) fogyasztható.
Én egyébként sajnálom a srácot, mert szerintem egészen tehetséges volt a lehetőségeihez képest. Sajnos azzal, hogy az alacsony költségvetés következtében úgy ítélte, hogy akkor ezt azzal kompenzálja, hogy ilyen durva, megrázó filmeket csinál (amikhez valljuk be, jól passzol ez az olcsó nyersanyag), egy életre bekategorizálták és senki sem kéri fel, semmilyen film megrendezésére, pedig ő szívesen csinált volna normális, közönségfilmeket is, ezért is lett elege, hogy az egész munkássága csak ebbe az underground körben mozoghatott.

Nekem a Nekromantik kicsit néhol komikus lett (a hulla egykori fasza helyére beleállítanak egy sima vascsövet, a maca meg azon ugrál), plusz hasonló hatást ért el nálam az explicit szexjelenetek alatt szóló naiv romantikus muzsika, amúgy egyszer belefért (mondjuk a nyulas részért anyátokat), de a második eddig kimaradt, jó, hogy szólsz. :)

A The Innkeepersről itt írtam annak idején:
http://www.xpress.hu/xp/forum.asp?FID=1016&TKEZD=9011

"De azért ez elég szolid kis lista, bőven nem olyan, hogy Halloweenkor sem férnének bele, legalábbis a Szerb filmet kivéve..."

Gondolom ezt egy figyelemfelkeltő címnek szánta, meg próbált olyanokat választani, amik történetként is megállják a helyüket, nem csak trancsírozásból állnak (mint ami manapság (szerintem sajnos) egyre durvább, eszetlenebb méreteket ölt: Grotesque, A kés filozófiája stb.)
Köszi neked is a tippet a The Inkeeperst még nem láttam. Állítólag van egy korai vadászos filmje, ami alig ismert, és szintén a tempójával adja a feszültséget.

creeper: lehet, hogy akkor én is meglesem, aztán majd leírom róla a véleményem, mert furcsa mód, mindenkitől ezt hallom, hogy nagyon durva, lélekkínzó film, viszont egyikük se mondta rá, hogy szar. A Nekromantikkal voltam úgy, hogy sokáig vártam a megnézésével (túl durva (tabu) a témája) viszont ott egyértelműen úgy találtam, hogy kiváló underground filmet láttam. Értékeltem benne, hogy inkább szürreális volt a tabu jelenetek megvalósítása, meg az egésznek van egyfajta légköre, ami a sötét, nyomasztó, beteges atmoszférán túl visszahoz valamit a német újhullámból (a merészsége, a rendezői stílus). Tetszett benne az is, hogy beteg elmét ily módon még nem ábrázoltak. A második része az már viszont tényleg sokkolt helyenként, jóval naturálisabb, és gusztustalanabb, viszont a története jó.  

A listáról hármat láttam:
- A House of the Devilt, ami hangulatos volt, de a rendező másik munkáját, a The Innkeeperst jobban megkedveltem;
- A Livide-t, a felsoroltak közül talán ez a szürreális dráma tetszett a legjobban;
- A The Womant, aminek meg a kertvárosi tébolya jött be, amúgy nem vagyok egy nagy trancsírfilm-rajongó.

A Red, White & Blue tippjét meg köszönöm.

De azért ez elég szolid kis lista, bőven nem olyan, hogy Halloweenkor sem férnének bele, legalábbis a Szerb filmet kivéve...

Jaj de jó, jaj de jó! Az összes cimborám utálja a The House of the Devilt, nálam viszont Ti West pont ezzel a filmmel rakta magát a térképre. Én is faltam a kellemesen baljóslatú hangulatát meg a durva végjátékát, abszolút kielégített olyan szinten, amiért egy horrorfilmet elindítok. Lucky McKee-nek van egyfakta stílusa, melytől kiráz a hideg, annyira nem szimpatizálok vele, mindenesetre a The Woman még így is rettentően kegyetlen élmény volt. Kellett ehhez a címszereplő alakítása, plusz a totálisan elborult végjáték. Nem nézném többször, de az az egy kellett.
A többieket még nyomtam le, de ami késik... mindenesetre a Srpski Film az, ami a legmeghökkentőbb élményt adja. Ha a Mártírokra (jogosan) használjuk a lélekromboló jelzőt, akkor erre már nem tudok olyan jelzőt találni, mely érzékeltetné még a kettejük közti különbséget is elborultság tekintetében. Közben pedig az a nagy büdös, bosszantó helyzet, hogy kifogástalan technikai megvalósítással van dolgunk. Olyan színes és ütős soundtrackje van, hogy eejha (a végjátéknál konkrétan úgy esett a score, mintha húsklopfolóval estek volna a halántékomnak), a történet vezetése pedig trükkös, nemcsak némi időbeli ugrálás cselezi ki a nézőt, de még egészen pokolian durva fordulatokra is telik, sőt, némely szereplőnek nemcsak jellemfejlődés ábrázolására, hanem meglehetősen erőteljes alakításra is okot ad. És még a mellékszálak sem százasak. Miközben a vágás-fényképezés is elsőrangú. Hogy mindez miért bosszantó? Mert felháborító, ez-nekem-már-túl-sok elemekből álló történetet mesél el úgy, hogy a végére otthagy katatón állapotban, mégsem mondhatod azt, "ez egy szar volt".

Nem idei lista és a Halloween is elmúlt már, de kíváncsi vagyok a  véleményekre.

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2012/11/03/amirol_megfeledkeztek/

Erről a listára négy filmet láttam az ötből. A The Woman-t az utóbbi évek legerősebb horrorjának tartom; nagyon tetszett The House of the Devil is, ami a lassúságával és végtelen időhúzásával képes olyan feszültséget teremteni, hogy görcsbe rándul az ember gyomra. A Livide is tetszett a maga szétesős módján, a képi világa szenzációs. Nagyon hangulatos film. A Red, White and Blue érdekesen alakította a történetet (ez elég egyedi is volt benne), de nem tetszett, mert inkább felidegesített. Ezt a Szerb filmet nem láttam. Páran már meséltek róla, de olyan undorító dolgokat emeltek ki, amik elvették tőle a kedvem (eleve nem szeretem a kínzásokra épülő horrorfilmeket: Motel, Fűrész, Mártírok, Guiana Pig sorozat stb.).ó, viszont egyben fel is csigáztak, hogy milyen film lehet, amitől mindenki így kiakad. Vélemény?

Az a baj, ha meg is jelenne, valszeg csak DVD-n, BD-n kívül meg már nem igen gyűjtök mást.

Amúgy a bővítettet nem láttam a Halloween remake-ből, lehet, az jobban tetszene. Talán majd jövőre bepróbálom azt! :)

Igen. Horror a való életben. És adott akkora adrenalinlöketet, mint némelyik horrorfilm :)

Még annyi, hogy a nemrégiben Dunatévén vetített Blood and Black Lace című Bava filmet nézte-e valaki? A magyar szinkron (2013-as) szvsz elég jól sikerült, mondjuk ez eléggé relatív. Éppen most ügyködök a TV-ből felvett változatot elfogadható formába önteni: itt-ott egy-egy vágás, képarány beállítása...stb.

Ha jól emlékszem, a TrT hazai megjelenése tervbe volt véve, (ahogy a 30 Days of Night is, a Hullajó is...stb.) aztán a végén az lett a sorsa, mint a Róma nevű álomnak a Gladiátorban: az emberek csak suttogni mertek róla.

A Halloween szerintem egyáltalán nem szar, Zombie vérfrissítése és modernizálása még kegyetlenebbé tette a sztorit. Más kérdés, hogy feltétlenül hiányzott-e egy remake. A folytatás, na az valóban tragikusan szar, Zombie az ezerszeres agyhalál delíriumában teremtette azt a szörnyet.

Tegnap én maradtam a betervezett Film+ -os programomnál, de bazzki... ez a Rob Zombie féle Halloween valami kegyetlen szar volt. Anno láttam, és akkor úgy rémlett, hogy elég ütős remake-et hozott össze a csóka, de tegnap újranézve én kurva nagyot csalódtam. Jó, durva volt, meg para, de maga a sztori, a karakterek, valami eszméletlen silány, unalmas, a vég nélküli rohangálás meg menekülés kurva unalmas volt, a csaj idióta sipákolása 5 perc után irritáló, ráadásul hiába játszottak benne általam szeretett színészek, semmit sem tettek hozzá a storyhoz. Brad Dourif karakterének például semmi célja nem volt, szerepelt vagy 10 percet összesen, Trejót is keveselltem, meg semmi Halloween hangulata nem volt az egésznek. Gyenge eresztés.

Ellenben a Trick r Treat rögtön megadta az alaphangulatot, csak azon meg bealudtam, köszönhetően a sok buzi reklámnak, amiket kb. 20 percenként szúrtak be. Mindegy is, láttam már elégszer, csak már rákészültem, hogy na, 31-én akkor este meg van a tuti programom, aztán egy epic szunyókálás lett belőle.

Tököt sem volt időm faragni, ma meg már nincs is hozzá kedvem. :/

DE, legalább az AHS legújabb része megint kurva ütősre sikeredett, ennyi örömöm volt eleddig a mai napban.

Tegnap legyűrtem a Rob Zombie féle Halloween rendezői változatát. Jobban tetszett, mint a moziverzió. Teljesebb és mélyebb képet kapunk Michaelről. Érdekes módon van, ahol Zombie visszavett a brutalitásból a moziverzióhoz képest, viszont ezt egy-egy lélekrajzi jelenettel "kompenzálta", vagy egy vérmentes, de annál brutálisabb cselekménnyel.

Bevallom, tegnap este a Julie & Julia - Két nő, egy recept című filmet néztem, de ez azért történt, mert tegnap egy zamatos sonkás tortillával értem haza, s ezt a filmet akkorra tartogattam, amikor egész biztosan nem éhezem meg közben. :)
Egyébként Meryl Streep beszédstílusa elviszi az egész filmet a hátán, tipikusan azon címek egyike, melynél az eredeti hangtól elvonatkoztatni nem szabad.

Az a történet amúgy elég horror, ha úgy vesszük!

Hát én sem horrort néztem, de legalább nagyon izgalmas volt, és első alkalommal láttam: Éjféli expressz

Ja, ezt mondtam tavaly is.