The Belko Experiment
A Belko Társaság kolumbiai kirendeltségének dolgozói meglehetősen furcsa dolgokat vesznek észre, ahogy reggel bemennek az irodába. Többen furcsállják az állig felfegyverzett őröket, vagy azt, hogy a helyi dolgozókat visszafordítják a kaputól, de ott, ahol az állandó emberrablási kockázatok miatt a dolgozókba nyomjelzőt ültetnek a szerződésük aláírásakor, ezek még nem zavaróak annyira, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak nekik. Annak már sokkal inkább, amikor a kávészünet környékén megszólal a hangosbemondó -amiről nem is tudták, hogy létezik-, és azon egy hang szenvtelenül bejelenti, hogy az épületben tartózkodó 80 emberből kettőnek fél órán belül halottnak kell lennie, különben súlyos következményekkel kell számolnia mindenkinek. És hogy nyomatékosítsa bejelentését, a hang nyomán fémlapok ereszkednek le az ajtókra és az ablakokra, szinte hermetikusan lezárva az eléggé isten háta mögötti épületet.
80 ember persze túl sok ahhoz, hogy igazán jó kis zárt terű pszichológiai játékot lehessen csinálni ebből, úgyhogy inkább trancsírfilm, irodai deathmatch, de annak többé-kevésbé szórakoztató. Vannak jobb "túlélési technikák", például ahogy a felsővezetés a második feladatot akarja megoldani, de túl nagy meglepetés sem a történet menetében, sem a végkifejletben nincs... leszámítva talán az epilógust. Stílusa viszont van, részben azért is, mert a filmet eredetileg James Gunn akarta megcsinálni a két Galaxis őrzői között, de aztán besokallt művének erőszakosságáról, és inkább másra bízta a rendezést. Viszont itt hagyta például a spanyolra hangolt popslágereket, amik vicces aláfestésül szolgálnak a "csoportos leépítésnek", meg pár színészt is, például az öccsét, de amúgy is, az "irodisták" nagy részét láttam már itt-ott az utóbbi években.
6,5/10
.