Horror

Kêptelen gyilkosság igen.Az ajtók ês ablakok a közelgõ hurrikánszezon miatt vannak teljesen bedeszkázva.

Most ez valami teljesen képtelen módja a gyilkosságnak, vagy a cirkuszból szökik meg a tigris:)? Ahogy az előzetest néztem a nyíló ketreccel, az előbbi, de azt így hogy??
Amúgy szépen megcsináltnak és elég feszültnek néz ki. Sokkal több potenciál van egy tigrisben szárazföldön, mint egy csónakban...

A 98%-os rotten mondjuk nekem is abszurd, ahogy így olvastalak. Annyira sem nem újító (na igen, a The Pact...:)), sem nem olyan hűdejól megcsinált, és ahogy én is említettem, a vígjátéktól is igencsak messze van (ebből a szempontból még a Leszbikus vámpírok gyilkosain is jobbakat és többet nevettem:)). Így utólag tényleg a maci volt a legemlékezetesebb belőle, de szerintem az is csak azért, mert nemrég került hozzám a Five Nights at Freddy`s.
A "korrekt"-et meg ugye máshogy skálázom:).

Housebound nálam 10/4-en landolt, szinte fájt:)

Burning bright 2010

https://www.youtube.com/watch?v=VNmq_ReeCmg

Egy csajt és az öccsét bezárják egy házba majd rájuk eresztenek egy bengáli tigrist.
A pofonegyszerű sztori pont olyan filmet sugall amilyet kapunk.
Egy klausztrofób bújócska ez amely maximálisan kiaknázza a helyszín és az egysoros történet adta lehetőségeket.Kellően feszült és látványos film.Az igényesebb állatos horrorok rajongóinak ajánlom.Bár inkább thrillernek mondanám,mert nem véres film.

Állatosból még jó a két medvés,a Backcountry és a Grizzly.
A "Ki mit néz most" topik 10530.-ik hozzászólásában írtam egy keveset róluk.

Hívatlan vendég / The Uninvited

Kellemes, de azért nem kimagasló horror, amiben sajnos a szellemek sem tudnak annyira ijesztőek lenni, mint a főszereplő játékából sugárzó üresség.

Bővebben itt: http://filmforum.hungarianforum.com/t12p765-niwrok-irasai#5899

Housebound

Kylie-t néhány elég buta véletlen folytán letartóztatják egy ATM kifosztása után. A bíró -tudatában annak, hogy a lány visszaeső, és hogy az eddigi elzárások és rehabok nem jártak számára eredménnyel- az otthon biztonságában látja a választ, ezért arra ítéli Kylie-t, hogy költözzön haza, és az anyja házában legyen házi őrizetben, egy jeladóval a bokáján... pedig csak egy dolgot rühell jobban annál a régi, nyikorgó, szúette háznál: az anyját. Így aztán ha az egymás közti súrlódások nem lennének elegen, a házban furcsa dolgok zajlanak; telefonok tűnnek el, rendszertelenül elmegy az áram, tárgyak kerülnek arrébb, és folyamatos recsegést is hallatszik éjszakánként, amikről Kylie anyja meg van győződve, hogy szellem csinálja, amit egy koszos lepedőbe burkolódzva mintha látott is volna egyszer. Kylie-nak fogalma sincs, hogy hogyan fogja elviselni ezt a nyolc hónapos bezártságot... pedig egyre inkább úgy látszik, sorstársa akadt, és nem csak ő foglya a háznak.

Nem véletlen a szoros kapcsolat az új-zélandiaknál, ha angolok csinálták volna ezt a filmet, azon sem lepődtem volna meg. Szórakoztató kis kísértetházas komédia (annyi poén azért nincs benne, hogy vígjátéknak mondjam), amiben a karakterek éppúgy remekelnek, mint a több érdekességgel is szolgáló sztori az egy nagyobb csavarjával (én mondjuk már láttam ilyet, de attól még ugyanolyan bizarr a dolog). A macis részen nevettem a legjobbakat, Kylie pár epés megjegyzésén, meg a végén a nagy összecsapásnál, és továbbra is inkább nevetségesnek tartom a sugárban spriccelő málnaszörpös vért, de az volt talán az egyetlen kellemetlen rész. Valahogy mindig kiderül, hogy nem érdemes olyan régi házat venni, bármilyen olcsón adják is, ahol előtte gyilkosságot követtek el, a szomszédban meg egy fura öregember lakik, aki a fregolin szárítja a lenyúzott oposszumbőröket :) .

8/10

****************

Csadoros vérszívó / A Girl Walks Home Alone at Night

Arash és a heroinista apja, Hossein együtt élnek a srác lakásában. Miközben Arash büszke az apránként összespórolt pénzéből vett kocsira, tudtán kívül az apja tetemes adósságot halmozott fel, és amikor a díler/strici Saeed eljön a pénzért, elviszi cserébe az autó kulcsait. Hogy visszaszerezze a féltett kincsét, ellop egy drága fülbevalót, amire viszont elvinné azt Saeednek, a férfi már holtan fekszik, mellette egy táska tele droggal és pénzzel. Arash "neki már úgysem fog hiányozni" alapon magához veszi a cuccot, és elindul egy buliba ünnepelni, ahol megismerkedik egy érdekes lánnyal... egy lánnyal, aki magában járja a város utcáit, hosszú köpenyében, és így vagy úgy, de minden útba kerülő ember életére hatással van.

Jókat olvastam erről a filmről, amikor a Titanicon vetítették, és érdekesnek is tűnt, amit láttam belőle... de végül sajnos csak az érdekes jött össze. Az USÁ-ban, de perzsa nyelven, fekete-fehérben forgatott filmnél ez a minimum, főleg, hogy egy vámpír van a középpontjában, mert ugye a magyar cím nem sok kétséget hagyott ezt illetően. A történetet pedig ez a különleges és sok utalással, szimbólummal átszőtt film meg is eszi reggelire, ahogy "Bad City"-ben a bűn, a magány és a reménytelenség az úr, a csadoros lány pedig egyszerre lelkiismeret, sors és halál, ezzel együtt sincs túl sok erőszak vagy vér a filmben, az nem illene a koncepcióba. Egyszerre jutott eszembe róla az Engedj be! és a Sin City, és ezzel még meg is barátkoztam volna, de voltak jelenetek, amik csak a művészi kifejezésmód miatt kerültek a filmbe, mint pl. a fal előtti gördeszkás gördülés, viszont nem tudtam mit kezdeni az olyan képekkel, mint a cowboyruhás, a kezében lufival táncoló travi. Tipp :) ?

5/10

****************

Emanuel másik élete / The Truth About Emanuel

A 18. születésnapjára készülő Emanuel súlyos terhet cipel, amit az évnek ebben a szakában csak még nehezebb viselnie, mégpedig hogy az anyja a születésekor halt meg, és ennek bűntudata miatt csak gyilkosként tud magára gondolni. Emiatt az emberi kapcsolatai is nehezebben alakulnak ki, az apjával még csak-csak jó viszonyban van, de a kissé sznob nevelőanyja, a kollégái vagy a barátai (már ha vannak) olykor csak egy-egy csípősen szarkasztikus megjegyzést kapnak tőle. A helyzet akkor látszik megváltozni, amikor két új ember is belép az életébe, a buszon megismert Claude, az első románc Emanuel életében, és a még pólyás kislányával a szomszéd házba költöző Linda. Utóbbival a lány egyre több időt tölt együtt, főleg mert Emanuel úgy érzi, sok közös van bennük... pedig akkor még nem is tudja, hogy mennyi...

Ez még annyira sem horror, mint a többi, inkább pszicho-dráma, ami két tragikus élethelyzetet hoz párhuzamba, és abból próbál feszültséget generálni... kisebb-nagyobb sikerrel. Az elején kicsit megijedtem, hogy a nemrég megírt Helen tér vissza, amikor két perc után már azt is tudtam, az orvos milyen ütemre maszturbál, de a sértődött tini korszaknak Linda érkezésével vége lett. Emanuel egy kölcsönös pszichológiai "játékba" bonyolódik vele, és ennek mindkét oldalon lehet gondolkodni az okairól, aggódni a lehetséges kimenetelei miatt és lefagyni egy-egy ilyen helyzetben is furcsa reakción. Tetszett, és hülyeség inkább csak egy volt, hogy a szinkron fordítója következetesen "Klaad"-ozta "Klód"-ot, pedig szerintem nincs az a hely, ahol ezt a nevet így ejtenék.

7/10

Az nem baj, a lényeg, hogy örüljön az ember:)

Nem volt rossz film, de azért bőven bele lehetne kötni, ha nagyon akarna az ember.

Úgy látom, inkább az egyes pontszámokhoz tartozó kritériumokban van különbség, mint a film megítélésében:). Lehet, túl vajszívű vagyok, vagy csak túl sok vackot láttam már, meg mostanában is, és így a skála "megnyúlt":); már a "korrekt"-nek is tudok örülni:).

Pont mostanában írtam én is róla:

Mercy (2014)

Hatalmas Stephen King rajongó vagyok, minden nálunk kiadott könyve a polcon van az eredeti nyelvű megjelenések társaságában. Ezúttal a Nagyi (Gramma) c. novella filmes adaptációja volt soron, ami az egyik kedvenc novelláskötetemben került kiadásra még 1985-ben. A Csontkollekció (Skeleton Crew) a Mester aranykorából származik, a 20 történet (és 2 vers) pedig remekül lefedi műfaji sokszínűségét, hiszen van köztük dráma, sci-fi és természetesen horror is. Jó néhány történet mozgóképes változata elkészült azóta, a legtöbben valószínűleg Frank Darabont A köd c. filmjét ismerik közülük, ami a valaha készült egyik legjobb King-filmadaptáció. A Mesternek legalábbis ez a kedvence, pedig azért van néhány remekül összerakott King-mozi. Általában a drámaibb írásai (A remény rabjai, Halálsoron, A köd) landolnak jobban a vásznon, szerencsére azért van példa jól eltalált horrorokra (Tortúra, A ragyogás) is. A nagy kérdés a Mercy kapcsán az volt, hogy sikerül-e felduzzasztani azt a cirka 25 oldal történést annyira, hogy 80 percig ne unatkozzunk? Nos a rövid válaszom annyi lenne, hogy szerencsére sikerült, ugyanakkor a szokásos korlátokba ezúttal is beleütköztek az alkotók, amikor King műveinek megfilmesítése kerül szóba. Az eredeti történet szerint egy fiatal kisfiúnak egyedül kell ápolnia a haldokló nagymamáját, mivel édesanyja kórházba vitte a bátyját. A novella remekül elkapja a fiatalok alapvető tartását/félelmét az idősebb emberektől, ráadásul a betegség és a halál gondolatának feldolgozása is roppant nehéz egy 11 éves kisfiú számára. A hab a tortán azonban az, hogy a nagymamával kapcsolatos emlékek felelevenítése közben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nagyinál már korábban sem stimmelt minden, aminek hatására a félelem és a pánik egyre inkább elharapódzik a kis szobában. Az alkotók ezt az alaptörténetet tiszteletben is tartották, sikerült egy egész érdekes kerettörténettel megspékelniük, és a horror-rajongók számára ismerős arcokat felvonultatva készítettek egy tisztességesnek mondható Stephen King filmet. A főszerepet Chandler Riggs kapta, akit az a megtiszteltetés ért korábban, hogy Rick seriff fiát játszhatja a The Walking Dead c. nagyszerű poszt-apokaliptikus zombi-drámában. De van itt még nekünk Dylan McDermott, aki az American Horror Story-ból lehet ismerős. A forgatókönyvért felelős Matt Greenberg már korábban is dolgozott Stephen King alapanyagon (1408) és egészen jól sikerült a végeredmény. Peter Cornwell (The Haunting in Connecticut) rendező sem mozog idegenül a horrorfilmek világában, így összességében egy korrektnek mondható végeredmény született, de azért világmegváltásra ne számítsunk. Szépen fényképezett, általában hangulatos film a Mercy, ami néhol sikeresen elkapja az eredeti novella hangulatát és ez azért megsüvegelendő teljesítmény. A Mester rajongóinak ajánlott látnivaló, de túlzottan maradandó emlékekre ne számítson senki!

Korrekt. 10/6

Mercy

Egy újabb Stephen King feldolgozás egy fura nagyiról, aki mindenkiben megmagyarázhatatlan félelmet ébreszt... mármint azok számára megmagyarázhatatlan, akik nem ismerik eléggé a múltját.

Bővebben itt: http://filmforum.hungarianforum.com/t12p750-niwrok-irasai#5873

Erről a két filmről én is értekeztem korábban, az As Above idei, míg az Afflicted tavalyi kritika:

As Above, So Below (2014)

John Erick Dowdle nem tartozik a horror nagyágyúi közé, de azért közel egy évtized alatt lerakott néhány említésre méltó filmet (Devil, Quarantine, The Poughkeepsie Tapes) az asztalra. Ezúttal nem csak rendezőként, hanem társíróként is részt vett a munkálatokban, a végeredmény pedig most is egészen jó lett. Úgy tudom elképzelni a forgatókönyv brainstorming megbeszéléseit, hogy keressünk egy jó helyszínt (Catacombs, 2007), egy jó sztorit, lehetőleg kézikamerásat (Grave Encounters, 2011) és rakjunk bele egy kis Indiana Jones-t, mondjuk a Végzet Temploma vonulatot. Ez persze irónikus megközelítés, de azt hiszem, hogy nem járok távol az igazságtól. A Catacombs említése kapcsán a legtöbb horrorszerető csak arra emlékszik, hogy milyen jó helyszínen játszódott. A párizsi katakomba-rendszer, ami napjainkban városnézés keretében is megtekinthető, egy remek helyszín horrorfilmek számára. A szűk folyosók és a pár millió hulla társasága olyan alaphangulatot generál, amit nehéz lerontani. A helyszín adja is a kézikamera használatát, az illek oda a legjobban, és mivel főhőseink is az őrület/pokol fele tartanak útjuk során, a Grave Encounters párhuzama is evidens. Eddig még átlagosnak is mondhatnánk a dolgot, de ezen felül egy nagyon erős kalandfilmes vonal is jelen van némi alkímiával megspékelve, így összességében egészen egyedi a film, ami az utolsó 15 percet leszámítva közel jár a tökéleteshez. Persze csak akkor, ha kedveled az áldokumentarista vonalat, mert itt aztán bőven van rángatozó kamera és sötétben rohangálás. Scarlett, akár csak édesapja, az alkímia megszállottja és George segítségével felfedezi, hogy az öröklét titkát rejtő kő a párizsi katakomba-rendszer egyik elrejtett részén van. Néhány helyi segítségével illegálisan behatolnak a földalatti folyosók rengetegébe, de ahogy a cím is mutatja, onnantól kezdve nem sok ráhatásuk van az események alakulására. A csoport létszáma csökken, ők pedig egyre mélyebbre és mélyebbre mennek a kincs és az örök élet reményében. Persze az őrületen kívül semmi más nem várja őket, de izgalmakban sincs hiány. Nekem nagyon tetszett ez a kalandfilmes megközelítés, imádom az Indiana Jones-trilógiát, úgyhogy ezzel kb. meg is vettek kilóra. Hangulatos, izgalmas és néhol félelmetes képsorok követik egymást, de sajnos a film befejezése és az azt megelőző történések nálam egy kicsit lerontják az összképet. Ettől függetlenül ajánlott látnivaló, mindenképpen odaférne a 2014-es top 10-es listám végére.

Cool. 10/8


Afflicted (2013)

Derek Lee és Clif Prowse összehozták az idei év egyik legjobb horrorfilmjét. Semmit sem bíztak a véletlenre, hiszen a saját történetüket vitték vászonra és szerényen a főszerepeket is bevállalták. Ez utóbbi kombináció ritkán szokott jól elsülni, de esetünkben ez igazi telitalálat. Két egyetemista barát elhatározza, hogy 1 évig utazgatnak a világban és mindezt interaktív formában, a blogjukon és közösségi oldalakon keresztül az egész világ nyomon követheti. Az elhatározás szomorú apropója, hogy Derek komoly egészségügyi problémával küzd, ami ugyan semmiben nem akadályozza, de bármikor az életébe kerülhet a nagy kaland. Ezáltal Clif vállát is nehezebb súly húzza, de az utazás remekül indul, Barcelona után Párizs következik, ahol a csajozós, görbe este nem várt véget ér. Derek egy rejtélyes harapás nyommal a testén ébred, de ez csak a lejtő kezdete. Párosunk ezután Észak-Olaszországban folytatja útját, azonban a blog követői hihetetlen eseményeknek lesznek szemtanúi. Az utazás több kézikamerával kerül rögzítésre, ezeken keresztül követhetjük nyomon a történéseket és bizony eddig soha nem látott képkockákat kapnak a nézők. Azt nem állítom, hogy a sztori egyedülállóan eredeti, hiszen az utóbbi években készült Chronicle például eléggé hasonszőrű darab, csak szuperhős stílusban. Ráadásul a Supernatural 8. szériájában is van egy igen hasonló stílusú rész (Bitten). Mindezek ellenére ez egy nagyon jól sikerült darab, izgalmas, véres és tele meghökkentően felvett jelenetekkel, amik mind nagyon jól állnak ennek a szubzsánernek. Bátran ajánlom mindenkinek, épp ideje volt már egy frankó kézikamerás horrornak.

Nagyon jó. 10/9

Afflicted 2014

https://www.youtube.com/watch?v=9diSfm0BVkM

A vámpírfilmek már eléggé lecsengőben vannak,mind sorozat mind filmek szintjén,de aki szereti annak itt egy egészen pofás darab.

Találtkamerás vámpír horror az Afflicted ami egészen jól keveri a két műfajt,ezáltal egy elég egyedi vámpírfilmet láthatunk,persze csak látványban.
A sztori nem nagy szám,ennek ellenére én ajánlanám,de csak annak akit nem zavar a found footage stílusra jellemző kamrarángatás.A többiek kerüljék,mert csak a falra másznának tőle.

Olyan Rec utánérzésem volt csak vámpírokkal.

As Above, So Below (2014)

Úgy tűnik a rángatózó kameramunkás, ide-oda zoomolgatós áldokumentum-horrorok továbbra is reneszánszukat élik. Noha egyre inkább torzuló grimasszal kezdek neki ilyesféle újonnan készült mozinak, de érnek még így is meglepetések, ahogy történt az As Above, So Below című filmnél is. Kapkodom a fejem, mert biz e meglepetést ízléses csomagolópapírba bújtatták, melynek belbecse is csecse :)

Kérem szépen, feszegetik a határokat, már ami az újdonság varázsát illeti a horror műfajban, hiszen kis túlzással élve: nagyjából már mindent láttunk, amit láthatunk és bizony pörkölt nélkül szürcsölni a tökfőzeléket nem épp a gasztronómia csúcsa. Újdonságot mellőző, ezerszer leírt sztorilájnokhoz újra meg újra befogadó képessé tenni agyunkat pedig már leírni is álmosító. Mégis néha a jól bevált recept lesz a megoldás, csak ügyesen kell tálalni. Jelen filmünk esetében a tálalás kiváló, újrahasznosított elemek használata kőkeményen adagolva, de efölött nyugodtan szemet hunyhatunk, hiszen a nagy egészet nézve élvezetes mozit hoztak itt össze. A Dowdle-testvérek előző filmjeik, vagyis a gyengécske Karantén és a még erőtlenebb Karantén 2 után újra a klausztrofóbiát tették meg egyik fő tényezőnek, hiszen ez alkalommal a Párizs alatt elterülő katakombarendszerbe száműzik a szereplőket, ahol is ki-ki szembesül a maga démonjaival és más, igencsak nyugtalanító anomáliával.

Ahhoz hogy egy normális ember egy földalatti, istentelen kripta torkába ereszkedve kockáztassa életét jó adag motiváció szükségeltetik. Szerencsére filmünk egyetlen karakterét sem illethetjük a normális jelzővel: épp olyan telitalálat a bájos, kissé kattant régész-kutató csajszi, mint az unalmában, vagy épp küldetéstudattól fűtve, Párizs harangszerkezeteit javítgató srác... bár az a gyanúm, hogy utóbbi csak azért csinálja azt amit, mert csak.

A kerettörténet tehát izgalmas, kalandos és számomra - a második bekezdésben írtak ellenére - valamiért frissnek hatott. A földalatti utazás már első pillanatától elátkozott, a rendező okosan adagolja a rémségeket és mindinkább tapinthatóvá válik a csapat tagjainak szívébe egyre beljebb gyűrűző pánik. Hasonló filmekkel ellentétben szerencsére nem túl szájbarágósak az önmagukkal küszködő karakterek, legtöbbjük múltjáról pont annyit tudunk meg, mint mi, ha random módon csatlakoznánk egy vadidegen arcokból álló csapathoz. A paranoia és a rémisztgetés szerencsére úgy tart ki a film végéig, hogy válik unalmassá. Az ok, ami miatt még egy ponttal emelkedett a megítélésem a filmről nem más, mint a...


SPOILER

... hepi end. Nagyon hiányzott már egy olyan horror, ahol nincs bedobva még egy szánalmas, utolsó utáni csavar és mindenki (már aki életben maradt) hazafelé veszi az irányt.

SPOILER VÉGE


Mindenképp érdemel egy megtekintést ez a film, hiszen ritka, hogy kaland és horror ilyen szépen, egymást támogatva érjenek össze.

As Above, So Below (2014)

Úgy tűnik a rángatózó kameramunkás, ide-oda zoomolgatós áldokumentum-horrorok továbbra is reneszánszukat élik. Noha egyre inkább torzuló grimasszal kezdek neki ilyesféle újonnan készült mozinak, de érnek még így is meglepetések, ahogy történt az As Above, So Below című filmnél is. Kapkodom a fejem, mert biz e meglepetést ízléses csomagolópapírba bújtatták, melynek belbecse is csecse :)

Kérem szépen, feszegetik a határokat, már ami az újdonság varázsát illeti a horror műfajban, hiszen kis túlzással élve: nagyjából már mindent láttunk, amit láthatunk és bizony pörkölt nélkül szürcsölni a tökfőzeléket nem épp a gasztronómia csúcsa. Újdonságot mellőző, ezerszer leírt sztorilájnokhoz újra meg újra befogadó képessé tenni agyunkat pedig már leírni is álmosító. Mégis néha a jól bevált recept lesz a megoldás, csak ügyesen kell tálalni. Jelen filmünk esetében a tálalás kiváló, újrahasznosított elemek használata kőkeményen adagolva, de efölött nyugodtan szemet hunyhatunk, hiszen a nagy egészet nézve élvezetes mozit hoztak itt össze. A Dowdle-testvérek előző filmjeik, vagyis a gyengécske Karantén és a még erőtlenebb Karantén 2 után újra a klausztrofóbiát tették meg egyik fő tényezőnek, hiszen ez alkalommal a Párizs alatt elterülő katakombarendszerbe száműzik a szereplőket, ahol is ki-ki szembesül a maga démonjaival és más, igencsak nyugtalanító anomáliával.

Ahhoz hogy egy normális ember egy földalatti, istentelen kripta torkába ereszkedve kockáztassa életét jó adag motiváció szükségeltetik. Szerencsére filmünk egyetlen karakterét sem illethetjük a normális jelzővel: épp olyan telitalálat a bájos, kissé kattant régész-kutató csajszi, mint az unalmában, vagy épp küldetéstudattól fűtve, Párizs harangszerkezeteit javítgató srác... bár az a gyanúm, hogy utóbbi csak azért csinálja azt amit, mert csak.

A kerettörténet tehát izgalmas, kalandos és számomra - a második bekezdésben írtak ellenére - valamiért frissnek hatott. A földalatti utazás már első pillanatától elátkozott, a rendező okosan adagolja a rémségeket és mindinkább tapinthatóvá válik a csapat tagjainak szívébe egyre beljebb gyűrűző pánik. Hasonló filmekkel ellentétben szerencsére nem túl szájbarágósak az önmagukkal küszködő karakterek, legtöbbjük múltjáról pont annyit tudunk meg, mint mi, ha random módon csatlakoznánk egy vadidegen arcokból álló csapathoz. A paranoia és a rémisztgetés szerencsére úgy tart ki a film végéig, hogy válik unalmassá. Az ok, ami miatt még egy ponttal emelkedett a megítélésem a filmről nem más, mint a...

SPOILER

... hepi end. Nagyon hiányzott már egy olyan horror, ahol nincs bedobva még egy szánalmas, utolsó utáni csavar és mindenki (már aki életben maradt) hazafelé veszi az irányt.

SPOILER VÉGE

Mindenképp érdemel egy megtekintést ez a film, hiszen ritka, hogy kaland és horror ilyen szépen, egymást támogatva érjenek össze.

Hank Moody és afiaf:Köszi az ajánlót,nekem is nagyon tetszett az American Mary.

Ma a Babadook-ot nézem meg,mert sok jó kritikát kapott.

Oculus sem volt véres és mégis nagyon jó hangulatot teremtett,az idei egyik legjobb horror.

Pár éve láttam már, valami dereng, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat...

Ha nem felejtem el, akkor előkeresem majd az akkori kritikámat.

De csak mert nem nézed a The Strain sorozatot :)! Az első pár rész még jó valamennyire, de a végére egy nevetséges szar lett, epizódonként tucatnyi abszurd hülyeséggel, amit tényleg csak a közös röhögés dob fel.

No, erről nem is tudtam, megnézem.
Már régen láttam röhögős horrort (igaz, az újabbakon kivétel nélkül röhögünk..).

A parás hangulat itt is megvan, a sötét alagutak is adottak, és a koncepció is vagány. A Creep nekem is tetszett, kíváncsi vagyok Creeper látta-e? :)

Elég spoileres plakátot sikerült csinálniuk hozzá:)!

Jól hangzik, főleg, hogy a metró sötét alagútjainak általában jó kis parás hangulata van. A Creepet láttam, ami metróban játszódott, az tetszett.

End of the Line (2007)

Miközben a tévében egy hírhedt szekta főpapja fröcsögi tele az étert a közelgő apokalipszisről, addig Karen, a kórházi nővér az éjszakai metrót várja... ám nem ő az egyetlen, aki ma éjjel igénybe veszi a tömegközlekedést: néhány elfuserált alak mellett a szekta agymosott tagjai is az utasok között vannak. A főpap kiadja a szent parancsot, mely szerint eljött az idő, minden lelket meg kell menteni a világra lecsapó démoni erőktől, a hívek pedig engedelmeskedve a parancsnak, előhúzzák a tőröket és a kardokat, és kocsiról kocsira járva szabadítják fel a hitetlenek lelkét. Karen és a menekülők maroknyi csoportja a metróalagutakon keresztül próbál menekülni és ellenállni, ám a külvilágból rémisztő hírek érkeznek: a mészárlás az egész városra kiterjedt, de ez még csak a kezdet, az égből különös fények ereszkednek alá...

Egész jó kis borzongató mozi kerekedett ki Maurice Devereaux kezei közül. Az atmoszféra telitalálat: a sötét metróalagutak, a bezártság, a teljes kétségbeesés felé sodródó emberek, illetve a szektások azzal az agymosott, túlvilági mosollyal az arcukon. Az egész filmet végigkísérő világvége hangulat és a félig-meddig meglepő, de egyébként király befejezés is hozzátesznek az élményhez. A színészek jók, pláne ahhoz képest, hogy más alkotáshoz nem nagyon tudnám kapcsolni a nevüket. A dramaturgia itt-ott belassít, de nem arcbamászóan,
viszont ezt is feledteti a feszültségkeltés és néhány ijesztő jelenet, na meg a film vége, mikor is valóban megnyílnak a pokol kapui.
Többszöri megtekintésre ajánlott e mozi, pláne mert egy-két apró, de fontos részlet csak második, harmadik nézéskor tűnik fel, illetve generál még több kérdést. Azoknak ajánlom, akik szeretik a kisebb, nem mainstream alkotásokat, nem szídzsíáj varázslatra vágynak, viszont kedvelik a jó öreg, prosztetikus maszkokat.

Az apokalipszis már a spájzban van.

Extraterrestrial

Hogy a Dark Skies után valóban szükség volt-e egy újabb, ráadásul jóval kisebb költségvetésű élienes horrorra, erősen vitatom, de ha már elkészült, gondoltam lecsekkolom.
A sztori óriási: fiatalok bulizni indulnak intu dö vúdz, de az erdő szellemei helyett most ufókok inzultálják őket. A szkriptet a The Vicious Brothers neve fémjelzi, akik a Grave Encounters két része után, szárnyaló fantáziájukat romos elmegyógyintézetekben kergetőző, elveszett lelkekről a csillagos égboltra lövellték. A cselekmény valahol a huszadik perc körül kezd beindulni (addigra nagyjából megismertük a töküres, érdektelen karaktereket), mikor is a fogócska elkezdődik. Ekkortájt a marslakók a Világok Harcából ismerős tripod-dudákkal és különböző színekben pompázó űrhajó leszállófényekkel próbálják az audiovizuális frászt hozni ránk is, meg a filmbeli karakterekre is... utóbbiak esetében nagyobb szerencsével járnak. Itt egyébként találunk egy-két sikerültebb jelenetet és jótékony rémisztgetést, de amíg pl a tizenkét évvel ezelőtti Jelek egyetlen (tv-híradós) jelenetétől még most is kiver a hideg veríték, addig most a szürke emberkék itt-ott hirtelen megjelenése max arra jó, hogy ne aludjak el. Néhány esőben és sötét fák közötti üldözéses jelenet és random elhalálozás után, a vége stáblista utáni igény növekedésének hirtelen ellentmondva, félig nem-várt csavar teszi tiszteletét. Oké, ilyet is láttunk már az Égi Tűz vége felé. Nem baj, most már kíváncsi vagyok a fináléra, mi a fenéhez kezd a csajszi (sorry, a főszereplő természetesen csajszi) az új környezetben... Újabb fogócska, még hangosabb tripod-duda, oszt a jól megérdemelt hepiend... de a Vicious tesók trükkösek, így még egy és olyan csavar következik, aminek a hülyeségétől és sziruposságától már a Rec harmadik részének végén is sugárban hánytam. Oké, túl vagyok rajta. Az első fele tulajdonképpen egész nézhető volt, a második meg ezzel a hülye befejezéssel...pfff... hagyjuk.
...Ám a Vicious tesók trükkösek, így egy utolsó slusszpoén végleg beteszi az ajtót. Ó, miért, Uram?! Miért?! és itt...


SPOILER SPOILER SPOILER

...képesek voltak egy X-aktás Spender tribute-ot belenyomni ebbe a filmbe?! De még ha tribute lenne!! Röhejes, ahogy áll az erdőszélen és a cigarettát emeli a komputergenerált arcához, közben nagy gonoszan néz. Itt röhögni kezdtem és blackout.

Halloween hangulatfokozó

Túl sok mindenben nem különbözik a véleményünk. Nekem kicsivel jobban tetszett, imdb-n hetest adtam rá. Valóban lehetne több véres jelenet, én mondjuk nem hiányoltam mivel nem feltétlenül horror film ez a Mary, hangsúlyosabb a drámai szál. Abban is egyetértünk, hogy egy próbát mindenféleképpen megér.