Szia Wrack!
Természetesen elfogadom a véleményed, ahogyan bárki másét is, hiszen én aztán igazán nem szeretem, ha a fórumozok lépten-nyomon elhajtják egymást a bánatba holmi csipcsup filmes nézetkülönbségek miatt. Azzal is tisztában vagyok, hogy a nézők többségének a T2 jobban tetszett, mint a T1. Ezt tiszteletben tartom, és én sajnálom a legjobban, hogy nem tudok ehhez a nagy többséghez csatlakozni. Én a T2 esetében már nagyon érzem a kicentizettséget, azt, hogy gigasikernek szánták, s beleraktak mindent, ami akkoriban ehhez szükségesnek látszott, s kevésbé volt lényeges, hogy ez az egész hogyan passzol az előzményhez. Az embereket persze mindig elkápráztatják a lövöldözéses-robbantgatásos akciófilmek, pláne, ha a propaganda kellően beléjük súlykolja, hogy a mindenre kész stáb a hatás érdekében felrobbantott egy igazi irodaépületet és elterelt egy folyót stb. stb. Arnold nagyon jó volt szinte szó nélküli, megállíthatatlan gyilkológépként az első részben. Ezt itt persze már nem lehetett újra elsütni: Arnold – részben a TERMINÁTOR-nak köszönhetően – sztár lett, nem lehetett megint egy kevés beszédű karaktert rábízni, nem beszélve arról, hogy egyetlen hollywoodi sztár imázsának se tesz igazán jót, ha negatív szerepet játszik. Sarah Connor karakterével nem az a bajom, hogy Ripley figuráját idézi – nyilván azért, mert az ALIENS sikere bebizonyította, hogy az effajta női szereplőkre van igény –, hanem az, hogy Linda Hamilton nem tudja ezt igazán jól eljátszani, s magyar szinkronhangja még ront is a játékán. Mindig mosolygok, mikor a T3 kapcsán azt teszik szóvá, hogy Kristina Lokken csak úgy ide-oda vagdossa Schwarzit: ez ugyanis az alacsony növésű, szerintem kissé nyeszlett Robert Patricktól is elég vicces volt, bár tény, hogy a fickó roppant szigorúan tud nézni. Nyilván a kilencvenes évek elejének pozitív világszemlélete – a szocialista világrendszer összeomlása fölötti világméretű megkönnyebbülés – okozta, hogy Cameron nem akarta apokaliptikus irányba folytatni a sztorit. A T3 nem hibátlan film, Connor valóban elég halovány, de legalább nem olyan idegesítő, mint Furlong. Én csak egyszer láttam moziban a T3-t, s akkor elég jól szórakoztam. Ez a T2-vel anno nem így volt, pedig türelmes nézőként többször nekiveselkedtem, újranéztem, hátha megkedvelem. Legutóbb DVD-n is megvettem, reménykedve, hogy a bővebb változat közel kerül a szívemhez. Nem így történt. Bocs, hogy én is hosszú voltam: igaz, nálam ez a jellemző. Nem akarom a T2 rajongókat se hergelni: amit leírtam, szigorúan privát vélemény, senkitől nem várom el, hogy egyetértsen vele.