Heath Ledger: "Örök diák vagyok"
Csákvári Géza, 2008. január 28.
Heath Ledger január 22-én hunyt el New Yorkban. Huszonnyolc éves volt, generációjának egyik legnagyobb tehetsége. A halála utáni napokban világméretű kultusz alakult ki személye körül. A New York Times kiemelt helyen hozta Ledger "élete egyik utolsó interjúját". A színész lapunknak is nyilatkozott a közelmúltban. A beszélgetés a legújabb Batman-mozi, A sötét lovag forgatási szünetében zajlott, amikor Heath megjelent az I m Not There világpremierjén, a velencei fesztiválon. A filmben Bob Dylan blueszenészt személyesítette meg.
- Az I m Not There finoman szólva rendhagyó, kísérletező mozi.
- A tegnapi díszbemutatón láttam először. Imádtam! Nagyon szkeptikus voltam az egésszel szemben, nem tudtam, hogy mire számítsak. Varázslatosra sikerült, nem is igazi film. Ha például lehalkítanám a dialógusokat, ugyanazt az élményt nyújtaná: Dylan zenéjét, élet- és művészetfelfogását. Egy életrajzi filmnél a bemutatott művész iránti tisztelet a legfontosabb. Ezt manapság sokszor elfelejtik, Todd Haynes (a rendező - A szerk.) viszont nem.
- És mit jelent önnek személy szerint Dylan?
- Bár tiniként sokat hallgattam, akkor még nem értettem meg költészete zsenialitását, szavai erejét. Fel kellett nőnöm hozzá. Mai fejjel úgy látom őt, mint a művész mintapéldáját, aki képes arra, hogy folyamatosan megújuljon, ha úgy tetszik, újra felfedezze magát. Példakép is egyben, mert ez az, amit én a színészetben el szeretnék érni. Inspirál, mert segít leküzdeni a kudarc miatti félelmeimet.
- Az I m Not There-ben öt színész személyesíti meg Dylant. Olvasta az egész könyvet, vagy csak a saját szerepére koncentrált?
- Elolvastam a teljes forgatókönyvet. Nagyon intenzív írásmű, kellemes agymunka volt megfejteni. Ami a játékot illeti, nekem volt a legkönynyebb feladatom, mert sem fizikális külsőségekben, sem hangban nem kellett Dylanre hasonlítanom. Todd elmagyarázta, hogy milyen képi stílust képzel el az én jeleneteimhez, ehhez igazodtam a játékban: mintha egy pikareszk regény főhőse lennék. Nekem Dylan lelki dilemmái jutottak. A szerelmi szenvedései, a házasságának szétesése, az önértékelési problémái, karrierje válságai.
- Most, hogy látta a filmet, mit gondol, ez volt a leginkább önnek fekvő Dylan-szerep?
- Ez volt az egyetlen, amely még szabad volt! De szerintem a többi közül egyiket sem tudtam volna eljátszani. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ez áll hozzám a legközelebb - remélem legalábbis.
- Az utóbbi években jobbnál jobb szerepekben tűnt fel. Nem kasszasikerekben, inkább igényes, érzékenyebb művekben.
- Igen, úgy gondolom, ez annak a következménye, hogy felnőttem, érettebbé váltam. Minden egyes megnyilvánulás, legyen az színészet, vagy valami egészen más forma, annak megmutatása, hogy ki is vagy valójában. Nem az a fajta ember vagyok, aki könnyedén hoz létre bármit is, de így szeretem magam. Folyamatosan kutatom a továbblépés lehetőségét. Örök diák vagyok.
- Hálás lehet, hogy olyan kvalitásos rendezőkkel dolgozhatott, mint Ang Lee, Todd Haynes vagy Christopher Nolan.
- Nincs karriertervem, nem tudom, hogyan alakul a személyiségem. Nem szeretek tervezni, kidobott idő. Az ajánlatok folyamatosan jönnek, ha valamiben látok fantáziát, elvállalom. Ha van is tervem, csak arra, hogy önmagamat teszteljem vele. Egy bizonyos szint után ugyanis nincsenek próbák, nincs casting, neked kell lenni a saját szereposztódnak. Egyedül rajtad múlik, hogy mit vállalsz el, mert a stúdiófőnökök és producerek szerint "mindenre képes vagy".
- Akkor ön választotta ki magának Jokert a Batmanben?
- Ha elvállalok egy szerepet, nagyon sokszor visszautasítom utólag, majd ismét igent mondok. A bizonytalanság állandó tényező az életemben. Joker esetében öt perc után biztos voltam benne, hogy akarom. Christopher Nolan (a Batman: Kezdődik! és a készülő A sötét lovag rendezője - A szerk.) teljesen átformálta a Batman-franchise-t. Pályafutásom során sosem játszottam még ennyire szélsőséges szerepet, egyszerűen lenyűgöző. Attól sem félek, hogy Jack Nicholsonhoz hasonlítnak majd, teljesen másképp közelítettünk a figurához. Négy héten keresztül egy bezárt hotelszobában fejlesztettek ki azt a hangot, amely még véletlenül se hasonlít az övéhez.
- Ang Lee, a Túl a barátságon rendezője állítólag az őrületbe kergeti a színészeit. Igaz ez?
- Így van. A hallgatással. Sosem szól hozzád. Ezért sokszor éreztem úgy, hogy nem vagyok elég jó. Ezzel nagyon sokat
hozott ki belőlem.
- Vannak, akik nagyon nehezen dolgozzák fel a sztárlétet. Ön hogy áll ezzel?
- Nem érzek semmilyen fizikai fájdalmat. Az ember megtanul ezzel együtt élni. Nehéz a világ szeme láttára felnőni, extra érzékennyé válsz, de már belefáradtam, hogy ezen dühöngjek. Ráadásul mióta megszületett a kislányom, nem én vagyok a legfontosabb. A színjátszás számomra munka, rengeteg más remek dolog van a világon, amiben az ember elmélyülhet. Sokan a sztárlét fogságába esnek, de az egy igazi szerződés az ördöggel. Remélem, mindig ki tudom majd kerülni.
