Nem tudom ki fasisztázik állandóan, mindenesetre nekem nincs rejtegetni való rasszizmusom. Úgy gondolom, ha szeptember 11-e áldozatairól akarok megemlékezni, akkor jogom van hozzá, akár anélkül is, hogy az azt követő-megelőző iraki vietnámi, ruandai vagy akármilyen háborút vagy népirtást is hozzágondoljam. Ugyanígy érezhetek együtt a fasiszták által legyilkolt hatmillió zsidóval is, és ehhez nem kell figyelembe vennem, hogy most is vannak rasszisták, nácik. Mindezt nem kell egyből demonstrációnak, hatáskeltőnek felfogni és egyből kiegészíteni azzal, hogy máskor, máshol is történtek igazságtalanságok. Nekünk, magyaroknak aztán ez igazán nem új, már kiskorunkban megtanuljuk, ha máshonnan nem a Himnuszból.
A világcsendőr ténykedése nekem sem jön be, hozzáteszem, még sosem fordult elő a történelemben, politikában, hogy a gyengébb kutya b@szott volna, legyen szó akármilyen földrészről, eseményről. De azt hiszem, nem kell ezt ragozni, nem vagyunk ellentétes oldalon. Egy egy tragikus eseményre emlékezve még nem szentségtelenítem meg mindazon mások emlékét, akik máskor máshol hunytak el, szenvedtek igazságtalanul.
Az ember egyébként nem végzi minden tettét úgy, hogy közben globálisan szemlélődjön, hiszen ha mindenki így tenne, akkor béke lenne, szabadság testvériség egyenlőség, a McDonaldsra, Xpressre (hogy két multicéget is említsek) szánt pénzt egyből küldenénk az afrikai éhezőknek, senki nem szennyezné a környezetet, boldogan élnénk, s Isten által ezt látva, neki tetszve tán még meghalnunk sem kéne.
De ez itt már SPOILER! :-)