"A legfontosabb dolog, amit a Tralfamadoron megtanultam: hogyha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha sírnak a temetésén (...) Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez."
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai regény boszorkánymestere. Az ötös számú vágóhíd, A majomház, A bajnokok reggelije, az Éj anyánk, a Macskabölcső és az Időomlás című könyvek szerzője 84 éves volt. Halálhíréről felesége, Jill Krementz értesítette a sajtót. Elmondta, hogy férje néhány hete a New York-i, Manhattanben lévő otthonában elesett és súlyos agysérülést szenvedett.
Vonnegut 1922. november 11-én született Indianapolisban, ősei a vesztfáliai Münsterből származtak, a 19. század közepén érkeztek Amerikába. A kettős, német-amerikai identitása folytonosan visszatérő motívuma műveinek. Születési dátumát is szimbolikusnak tekintette, mivel 1918-ban ezen a napon ért véget az első világháború. "Emberi lények milliói meg milliói ekkor abbahagyták egymás mészárlását - írta.
Szatirikus műveiben Vonnegut folytonosan kíméletlen, maró gúnnyal festette meg a háborút. Utolsó éveiben keményen bírálta George W. Bush politikáját, miközben azt hangoztatta, hogy ő az utolsó amerikai szocialista. Meghatározó élménye volt, hogy a második világháború idején - német hadifogságban - egy drezdai hadiüzemben túlélte az angol-amerikai légierő 1945. február 13-i pusztító támadását. "Minden semmivé lett, csak a pincék maradtak meg, bennük 135 ezer Hansi és Gréti összesülve, mint a mézeskalácsfigurák" - emlékezett egyik művében.
A háborúellenes érzelmek műveiben összekapcsolódnak a technikai haladás és az iparosodás elutasításával is. Vonnegut viszolygása a technológiától abból is táplálkozik, hogy fiatal korában - miután kibukott az egyetemről - rövid ideig a Generel Electric reklám- és propagandaosztályán dolgozott. A technikával szembeni ellenérzése idővel arra sarkallta, hogy elutasítson minden fejlődést: "Az evolúció felőlem elmehet a pokolba" - írta egyik utolsó művében, A Hazátlan emberben.
Vonnegut írásai számtalan ponton utalnak egymásra: az egyikben elejtett szálat a másik könyvben veszi fel újra, miközben kibogozhatatlanul összekeverednek saját, valós élményei és fantáziájának termékei. Bevett írói módszere volt a fiktív önéletírás, amikor szereplőinek bőrébe bújva, egyes szám első személyben mesélte történetét. Egyik visszatérő figurája Kilgore Trout, a hajléktalan sci-fi író, aki előbb epizódszerűen, később majd minden írásában felbukkant, a Bajnokok reggelijében és az Időomlásban pedig főszerepet kapott.
"Vonnegut nélkül eggyel rosszabb lesz a világ. Az a fajta keserű humor, amelyet ő képviselt, sokat jelentett nehéz helyzetekben. Volt benne egy állandó készenlét, hogy kiröhögje a hétköznapok alapvetően leverő világát, amiben araszolunk. Pátosz nélkül tudta visszahozni úgy a tragikumot, hogy közben meg tudta őrizni a rá jellemző keserű humort, mint az látható Az ötös számú vágóhídban, vagy a Börleszkben" - emlékezett az íróra Németh Gábor író, a litera.hu főszerkesztője.
[origo]